Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
1907 december 22 TOLNA VARMEGYE. kezesi jogát föltétlenül tiszteletben tartja és hogy sokkal mélyebb tisztelettel viseltetik a vármegye közönsége tránt, semhogy azzal szemben kivételes eszközök igénybevételére gondolna. Kérte a törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy álláspontjukat őszintén ismertessék meg vele. A megjelentek többsége ellene nyilatkozott annak, hogy a főispáni állást ellog- lalja, amire Simontsits minden habozás nélkül alárendelte magát vármegyéje akaratának és haladék nélkül bejelentette a kormánynak, hogy a föispánságot el nem fogadja. íme ez a darabontság hü története. Ám ha Simontsitsot a hatalmi szomj vezette volna, hogy főjegyzőből íőispán lehessen, avagy hogy az alkotmányellenes kormányt alkotmányellenes működéssel támogassa; ha neki az lett volna a célja, ami a darabontságnak egyetlen ismérve, hogy törvénytelen eszközökkel szolgálja a hatalmát, akkor egyszerűen bevezényelt volna a vármegyeház termébe néhány század katonát és beült volna a főispáni székbe, mint azt annak idején a tényleges darabantok tevék és végig gázolt volna a vármegye önkormányzati iogain. De ő mindezeknek éppen az ellenkezőjét tette. Rátkay Lászlót, Boda Vilmost, Szabó Károlyt és a.vármegye ismert többi ellenzéki vezéremberét nem azért hivta meg értekezletre, mert tőlük abszoluciót várt az alkotmányellenes kormányzásra és manőverre, hanem azért, hogy ne ellenök, hanem velük együtt, ne a törvény és alkotmány ellenére, hanem a vármegye köznyugalma érdekében járjon el. Avagy a darabont főispánok szintén ezen minta szerint- jártak el, szintén teljes őszinteséggel és bizalommal, a vármegyék intéző köreihez és ellenzéki vezérembereihez fordultak előzetes tanácsért és útbaigazításért ? Ha Simontsits darabont volt,, ám álljanak elő a vádlók egyetlen tényével, amely alkotmányellenes volt, mutassanak rá egyetlen törvényszegésére, úgy az alkotmányválság, mint köztisztviselői működésének egyéb idejéből. Köztudomású, hogy azAlkotmányellenes kormány ezen epizód után is megkínálta öt többször fqispánsággal és más nagy állással, de ő mindenkor visszautasítással válaszolt. Simontsits eljárásának példájával találkozunk nem a főispáni karban, hanem az államigazgatás még fontosabb ágazatában — a mostani alkotmányos és nemzeti k&rmány államtitkárainál. Szterényi és Popovics államtitk írok, úgyszintén Bernáth Géza volt igazságügyi államtitkár, a Curia jelenlegi alelnöke, államtitkári állast viseltek a darabontminiszterek mellett és ezt ma senki szemökre nem vetheti, mert ők ehhez a vezérlőbizöttság előzetes jóváhagyását kérték ki. Ugyanezt tette Simontsits, előzetes jóváhagyást kért a mi vármegyénk vezérembereitől\ a jóváhagyást nem kapta meg, de nem is vállalkozott a föispánságra, nem is szolgálta egy percig sem a darabontkormányt. Ám ítéljen a vármegye. Mi ismerjük vármegyénk közönségének józan belátását és jogtisztelő, méltányos érzületét. Tudjuk, hogy a pártszenvedély hullámait nem lehet annyira felkorbácsolni, hogy megzavarja a tisztánlátást. Azért föltétlenül bízunk az ítélkezésre hivatott bírák igazságszeretetében — az igaz ügy biztos győzelmében. VARMEGYE. A vármegyei bizottságok. Boda. Vilmos, a megyei függetlenségi párt elnöke, lapjában ismételve foglalkozik a vármegyei bizottságok kérdésével és teszi ezt azzal az objektivitással, amelyért teljes tiszteletet érdemel. Ha ő, mint függetlenségi pártelnök arra törekszik és buzdítja hiveit, hogy a bizottságokban számarányukhoz képest iparkodjanak helyet foglalni, helyes és igazságos álláspontot képvisel. De nincsen senki — legalább némileg mértékadó egyéniség — ebben a vármegyében, aki a Boda Vilmos követelését ne helyeselné és a függetlenségi, illetve a koálizált pártoknak az őket jogosan megillető helyet megadni nem akarná. Az ellenzéknek, helyesebben a kormánypártnak ez a kívánsága nemcsak méltányos, hanem jogos és kivánságos és aki ezt megnyirbálni, avagy kétségbe vonni akarná, az olyan merev pártpolitikai szempontokra helyezkedik, amelyeket mi mindenkor perhorreszkáltunk és amelyeknek érvényesülése ellen állást foglaltunk. Viszont azonban Boda Vilmos is igazat fog nekünk adni abban, hogy azokat, akik hosszú időkön keresztül önzetlenül, szorgalommal, ambícióval, odaadással dolgoztak a vármegye bizottságaiban és fáradoztak közügyeinkben, mellőzni és most egyszerre kihagyni csupán politikai pártszempontból, szintén nem volna illő, nem helyes és nem jogosult. Hisz ismételve konstatáltuk már, hogy mikor a szabadelvüpárt olyan erős volt a törvényhatósági bizottságban, hogy az ellenzékhez alig tartozott 8—10 bizottsági tag, még akkor sem helyezkedett olyan merev álláspontra és nem engedte a politikai tekinteteket annyira felülkerekedni, hogy az ellenzéki bizottsági tagoknak meg nem adta volna a megillető helyet és tiszteletet. Egyébként maga B. V. is kijelentette egyik múltkori cikkelyben, hogy a függetlenségi párt«eszményi türélmességgel» megy bele a választásokba, hogy senkit gyarló ellenszenvből nem üldöz, hogy «mindenkit hivatott- sága és rátermettsége alapjánf ítél meg. Ez kifogástalan, korrekt, tiszteletreméltó álláspont. így tehát nincs is semmi különbség közöttünk. Ugyanerre a méltányos álláspontra helyezkedett a folyó hó 12-én Apponyi Géza gróf főispán elnöklésével megtartott értekezlet is. Boda Vilmos ur ugyanis jóhiszemű tévedésbe esett, amikor azt hiszi, hogy «minden marad a régiben» és hogy senkit sem mellőztek» a régiek közül. Az állandó választmányból az értekezlet a régiek közül, több mint tizenöt bizottsági tagot hagyott ki és most az az arány, hogy a 32 tagú állandó választmánynak csupán 13 tagja tartozik a volt szabadelvüpárthoz, 19 tag pedig az úgynevezett egyesült ellenzékhez, illetve a koalició- hoz, köztük uj tagul van tölvéve a vármegyében lakó mind az öt függetlenségi országgyűlési képviselő. És ha a vármegye bizottsági tagjai között politikai pártállás szerint az az arány, amelyet B V. ur legutóbbi cikkében megállapít, Hogy 150 tagból áll az egyesült ellenzék — pedig B. V. ur, mint megyei pártelnök ismeri az erőviszonyokat — akkor a koalicióhoz 1L —• mig 2|s rész a volt szabadelvüpárthoz tartozik. Az értekezlet pedig annyira ment, hogy az állandó választmányba jóval többet, mint a felét jelölte ki azokból a bizottsági tagokból, akik a koalicióhoz tartoznak. A vármegye leqfontosabb bizottságában, a közigazgatási bizottságban pedig eddig is már az volt az arány, hogy a 10 választott bizottsági tag között négy ellenzéki és pedig > Boda Vilmos és Szabó Károly függetlenségiek, Bernrieder János és Jeszenszky Andor pedig alkotmánypártiak. Ez a helyzet. Az értekezlet tehát nagyon méltányos álláspontra helyezkedett. Ha az ellenzék respektálni fogja, amiben egyelőre nincsen okunk kételkedni, a főispán elnöklésével és közreműködésével létrejött kompromisszu- mosjelleggelbirómegállapodást, akkor az egyhangú elfogadásra számíthat. Ha azonban ezt valamelyik ______ ó lelkét a teher, bizony maga is élne még. A boszu nem sikerült, de én mégis csak .ott voltam a boncolásán s nem tudtam felfogni, hogy ezt a gyönyörű formájú élettelenséget mikép mondhatta valaki valaha a magáénak. S ha az, akiért a kisleány meghalt, látta volna igy, a lelkében aligha tudta volna elhitetni magával a személyazonosságot. Úgy van bizony, a holttesthez már semmi közünk s hogy most tudom a legközelebbi percek durranó fejleményét, érzem, mint költözik belém az idegensé? érzete a tulajdon testem iránt. Bele nézek a kis kézi tükörbe és egy halvány, ellumpolt arcot látok, melyben nem ismerek magamra. Annyira nem, hogy kétkedni kezdek : hát van jogom, ezt az ismeretlen közömbös homlokot keresztül lyukasztani ? De most már mosolygok elmémnek ezen a furfangosan gyerekes prókátorfogásán. Csak arra tesz kiváncsivá, vájjon igazán szeretnék-e élni ? Mert csak az agyam munkája produkál aggodalmakat és ellenargumentumokat a halálom gát, mert épen ó bizonyította be, hogy tovább élni teljes lehetetlenség. S amint rajtakapom a turpiságon, rögtön megnémul. El sem képzelheted, milyen diadalmas érzés az, mikor az e.nber igy, a hátrányára erősebbnek tapasztalja magát saját magánál. Igaz, nyomban utána egy .kicsit elszontyolodik : szerencsétlen józan ember te, lám, ha át nem látsz saját magadon, ha kapacitálhatnád magadat, nem kellene mégha.nőd. «Meghalnod» — igy, bizonyos célzatos nyomatékkai tódul agyamba ez a fogalmazás. Megint az ármányos életösztön lopta belém. Mert főbelőni magamat, nem jelentett eddig számomra halált. Csak azt néztem, hogy szakitok az élettel, de nem azt, hogy megismerkedem a halállal. Hogy pedig mennyire nem egy ez, azt most tapasztalom. Megborzongok és ellep a hideg verejték. Leteszem a tollat, majd néhány perc múlva, ha eláll a kezem reszketése, folytatom. így, most már jól van, átláttam ezen a szo- fizmán is. Semmi közöm a halálhoz. Az én tudatom csak odáig ér, hogy megválók az élettől, a halálomról már nem tudok semmit. Ha már halott vagyok, akkor semmi közöm magamhoz, tehát gyerekes a félelem és irtózat a haláltól. Az ember csak elszakad az élettől. Sok halottat láttam, de egyet sem, akire borzasztó tett volna a halotti állapot. Igaz, az élőre borzalmasan hat, de az az élők dolga, nem a magamé. Orvosnövendék koromban ott voltam egy tizenhat éves kisleány boneolásánál. Ismertem élő korábah is. Szegényke szivén lőtte magát, mert egy fiatal ur rutul megcsalta. Búcsúlevelében csak úgy kéjeleg a kárörömben, hogy hogyan I tönkretette ő most annak a hütelennek az éle- j tét, aki most már tudja, hogy milyen nagyon I szerették s aki hiába bánja meg csapodárságát, egész életén át nyomja majd lelkét az ő fiatalon kioltott élete terhe. Ha szegényke akkor tudta volna, hogy két hétig sem nyomja az illető Tulhalmozott raktár miatt mélyen leszállít ott árak!! Szőrmével bélelt úri kabátok ..............................22 koronától 30 koronáig Gy ermek és fiú kabátok legfinomabb kivitelbe 7 koronától 12 koronáig /V kalap’ ciPő> uri divat és* C!i7plrQ”7 XJLl INI »L JL sziiesáruk nagy raktárába
