Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-06 / 40. szám
XVII évfolyam 40. szám. Szekszárd. 1907 október 6 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . .12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. lefizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főtuunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Tolna- és Baranyavármegyék nagyiparának feltételeiről. ) ív. Nayy ellentmondás állja el utunkat, melyet át kell hidalnunk Az objektiv feltételek virágzó kulturélethez adva vannak s a két vármegye mindazáltal népesedési katasztrófa előtt áll. Ta'án némi világosság vetődik ez érthetetlenségre, ha nagyipari termelésünknek emberibb, szubjektív feltételeit szedjük szét. S mivel a szubjektív feltételeket az emberi lélek szűri meg, mérjük azokat a legalapvetőbb pszichikai állapothoz : a tudatossághoz. Próbáljunk a) tudatosságot hozni birtokpolitikánkba, b) tudatosságot hozni munka-ökonómiánkba, c) tudatosságot hozni szükségleteinkbe. V. aj Osztályozzuk földünket. A nagyvárosok fogyasztó-piacainak közelében, valamint géphasználatra kevéssé alkalmas talajokon volnának kisebb birtokok vagy bérletek kreá- landók, minthogy a nagyvárosok tipikus fogyasztási cikkeiben, valamint ott ahol gép nem használható, a kisüzem fölényes. De nyakló nélkül parcellázni a viszonyok nem ismerése, vagy uzsora-reménység. Nézetünk szerint kisüzemek teremtésére különösen a Duna- és Drávamelléki, kövértalaju öntéses fóldszalag s a baranyai hegyvidék volnának alkalmasak, minthogy e helyeken a gépek kevésbbé használhatók s a kapitalizmus kitúró versenyétől tartani nem kell. Különösen figyelmet érdemelnek e földterületek azon pontjai, melyek jobb városokhoz közel fekszenek, mert az itt támadó kis-üzemek Pécs, Mohács, Eszék, Baja, Szekszárd dráguló piacainak zöldséges kertjeivé fejlődhetnének. Az elnéptelenedés erős gátja volna a tudatos birtokpolitika. b) Osztályozzuk munkánkat. A jobb élet második kívánalma itt, hogy: osztályozzuk munkánkat. Épen mezőgazdaságunk a példa rá, hogy még mindig rengeteg munkapazarlás folyik nálunk. Telesirjuk a világot munkáshiányunkkal; ha uj alapításról van szó, csak egy a munkáshiányra utaló keserű mosoly a. válasz és ugyanakkor a mezőgazda- sági üzemek legtöbbje gondnokságot érdemlő tékozlást folytat a durva izommunkával. Ma már Magyarország egyetlen gépmunkára alkalmas gabonatábláján sem volna szabad kaszás erővel dolgozni, minthogy a) a gép- aratás olcsóbb a kaszásnál, b) minden kéVe- kötŐ-gép 25—30 embert szabadit fel és c) igy a magyar munkáspiac részben megszabadulná krónikus nyári megbénulásától. Ma egy ember a megjavított mezőgazdasági gépekkel közel kétszer annyit vethet és arathat, mint gépek hijján két ember. Amiből nyilvánvalóig következik, hogy modern mezőgazdaságunknak és iparunknak a régi módi mezőgazdaságon milliókra menő. munkáskéz-követelése van, amelyet a gépek nélkül dolgozó Magyarország terhére Írunk s amelyet a kérlelhetetlen fejlődés rö videsen be is fog hajtani, amint behajtotta régen az amerikai és német mezőgazdaságon. Ma már nem képzelhető oly kultúra, melyben millió és millió munkanap elfecséreltessék ugyanakkor, mikor a másik oldalon : a belterjesség fokozására *és az iparnak nem is fejlesztésére, de normális létéhez millió és millió munkanap hiányzik. A munka osztályozásának ez az egyik feladata: a mezőgazdasági munkamegtakarítás. A másik munkatakaritás a házi- és népipar megszorítása oly területekre, melyek már a gazdaságosabb nagyipar ellenőrzése alatt állanak. Hiszen például 19u0-ban.még 17000 ember pepecselt két vármegyénkben házi fonással és szövéssel, tehát eg, piacilag reménytelen, a saját szükséglet-kielégítés szempontjából rémdrága nyersanyag-, idó- és egészségpazarló munkával. Sőt még a textilgyári munka előiskolája gyanánt is értéktelen a házi fonogatás, és szövögetés. Érdeklődtem a tolnai és mohácsi selyemfonodáknál ez irányban és ott határozottan állítják, hogy a házi-ipari elő készültségnek a gyári munkaintenzitásra semmi hatása nincs. Sok részben más megítélés alá esik az az évtizedek óta egységesen, fényes cél- tudatossággal, államilag vezetett házi-ipari ág, amelynek központja és gyökere itt van Tolna és Baranya földjén : a selyemtenyésztés. Itt, sajnos, megint nem érvényesülhet a munkaökonomia oly mértékben, mint azt a felügyelőség helyes intenciója szeretné, mert hogy a tenyésztők a francia átlageredményt érjék el, ahhoz szükséges volna, hogy a népesebb községek közvetlen közelében s ne csupán sok kilométernyire országutak mentén álljon a tenyésztők rendelkezésére elegendő szederfa. Azt mondhatjuk, hogy a szederfa hiánya folytán, 3 kilométeres átlag távolságot véve fel, a két megyében egy negyed millió és a magyar birodalomban három millió munkaóra vész el évente nyomtalanul. A kisipar ugyszólva immanens munkapazarlás. Az 1900-i összeírás szerint Pécsett 16 kádárból még mindig mintegy fele (7), Baranya 130 kádárjából % rész (88), Tolnamegye 109 kádárjából majd 4/5 rész (81) segéd nélkül, tehát a munkamegosztás legszerényebb gyümölcse nélkül magányosan dolgozik. 57 pécsi asztalos közül ugyanakkor 21 dolgozik egymaga és 9 egy segéddel, 552 baranyai asztalosból 2/s rész (363) magányosan és további 1/B rész (112) egy segéddel, Tolnamegye 423 asztalosából pedig 3/5 (263) dolgozik magányosan az uj század kezdetén. A két megye 1031 takácsmesteréből 773 küzködik magányos műhelyében, lesve a gyárat, amely fonalat juttasson nekik s ámbár a vidéki uri-osztály zöme ma már városból hozatott gyári cipőkben jár, itt még mindig minden háromszázadik ember cipész vagy csizmadia, s 2/s-uk nem képes segédet tartani. Kisiparosságunk nagyobbik fele máris elbukott e_ rengeteg munkapazar- íásban s az átalakulás likvidálását csak ideig-óráig késleltetheti az a körülmény, hogy egy jó részök mezei- és szőlősgazdaságot folytat. Ezeknél a cégtábla már jóformán csak társadalmi jellentőségü, akár a címerré vált csatapajzs; azt példázza a többnyire’ lezárt, pókhálós ajtó felett, hogy gazdája még mesterembernek és nem paraszti sorba akar számítódni.* Motor, szubvenció általában nem igen pótolhatja az üzem bennrejló munkafecsérlé- sét. Munkáink ökonómiájában, amint látjuk, sötéten passzív tényező az átlagos kisiparos. Támogatása, felsegélése csak ott kilá- tásos, ahol már meglátszanak a nagyiparossá kifejlés csirái, vagy ahol egygyé tömörülése szövetkezetileg vihető keresztül. Végül a tolna-baranyai nagyipar munka-ökonómiájában a következő munkapazar- lási lot mák tipikusak : 1. A munkások gyakorlatlansága. Ez okból üzemeink legnagyobb részének az első időben költséges külföldi előmunkáso- kat kell hozatnia. Sörfózömestereket, sörfőzősegédeket állandóan hozat külföldről a pécsi sörgyártás. Olaszországból hozott munkásnőket alkalmaznak a helybeli munkásnők kitanitására selyemfonodáink, cseheket a lenáztatók. Hogy türelemmel mily haladást lehet e téren kimutatni, bizonyítják az 1900-ban megindult tolnai és a hat évvel később, 1906-ban megindult mohácsi I selyemfonó /ermeléseredményei. A tolnai, j mely már hat éve képezi munkásait, 54000 i kg. száraz gubóból termelt 14,000 kg. nyers selyemfonalat, a mohácsi, igaz, valamivel gyengébb gubókból is, 40000 kg.-ból 7200 kg. nyers selyemfonalat. E pontban tehát a munkagazdaságosság zavara csak időleges. Annyi bizonyos, hogy törzsökösnek. csak az a munkáscsapat tekinthető, amely ott nőtt fel a gyárban s munkaérett korától ügyeskedik egyazon munkában. Mint a késve átültetett fa, olyan az élete delelőjén gyárba vagy bányába fogott paraszt. 2. A munkások nyári állhatatlansága felől nagy a panasz mindenütt, még pécsi gyárakban is. »A munkásviszonyok, írja kérdésemre a m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség, Tolnán nagyon kielégítők, minthogy a gyár jóformán egész éven át teljes erővel dolgozik.. Mohács ellen már sokkal több a kifogásunk, mert a nagyobb részt parasztasszony-munkásnők nyaratszaka ott hagyják a gyárat és igy a fonoda nyáron csak Íélerővel dolgozhatik.« A pécsvidéki kőszénbányák egyik főmérnöke pedig arról beszélt nekem, hogy oly bányamunkások jelentkeztek nála éjjeli munkára, akik nappal a földjüket művelték. A mezőgazdaság e delejes erejéhez nem vagyunk hajlandók misztikus magyarázatokat fűzni ; azt- véljük, e vissza-visszavágyódás az élet elsőrendű szükségleteinek jelentkezése, amelyeket az iparimunkás falun, kisvárosban, mi* Hogy mily nehéz kisiparosi keretben még oly kiváló, sőt úttörő szakembernek .ás boldogulnia, arra van klasszikus tolnamegyei példápk, ifj. Ivanich.-Antal dombóvári . gépésznek, egy középgazdaságokban kitünően bevált gőzeke és gőzaratógép feltalálójának példájában, aki kisüzemben — mindent harmadkézből szerezve be, kellő felszerelés és munkamégósztás nélkül — nem boldogulhat mindaddig, amig. találmányát egy nagy üzem. fel nem szívja. * A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének 0g. szépé "23. pécsi gyűlésén előadta ifj. Leopold- Lajos látralékos előfizetőinket.egész.tisztelettej kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
