Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
3 # TOL. i.« V AiüttiöGYfc. m rerjpiáját biztosítani. Azonban nemcsak nemzeti ésjftársadalmi szempontokból, hanem magasabb álfemi éide'ékből is vagyok hive az állami iskolának, mert a magyar állameszme szabad él szuverén érvényesülésének egyik leghatéko- rwabb tényezőjét látom éppen az állami iskolákban. Ez a megjegyzésem természetesen leg- mvolabbról sem vcnatkozhatik a mi iskolánkra, |nely már az 50-es években, még a Bach-korszak Idejében, a hatalom germanizáló törekvésével Í/u7 május 12 ország ama száz meg száz iskolájára, amelyekben a magyar állameszme löleg a magyar állami iskola hiánya miatt nem bir elég erélylyel, elég intenzivitással, elég impoiíáló módon érvé nyesülni. Minthogy azonban' viszonyaink között az állami iskola ezidőszeririt csak utópia, - megmaradtunk mi is a felekezeti isko'a mellett, ami ennek az üj iskolának rendeltetése. A iskola a kultúrának igen értékes láncszeme, vagy hogy ne mondjam maga a kultúra. A kultúra az, ami közelebb viszi az embereket egymáshoz, ami előbbre viszi, nernesbíti, töké- letesbiti-az embereket; a kultúra az, ami úgy az egyes ember értékének, mini a népek és nemzetek íajsulyánuk legbiztosabb emeltyűje és fokmérője. Minél erősebben bontogatja szárnyait a kultúra, annál fejlettebb lesz az emberiség, annál magasabb és tisztultabb légkörbe viszi az embereket. Álinden egyes uj huilám verése, minden szárnycsapása a kultúrának mindinkább, biztosítja, az ember fölényét a természet, erői lelett, mindinkább közelebb viszi az embereket a tökéletesedés, a szabadság felé és mindinkább . közelebb viszi az emberiséget az i ethikai céljainak ideális megoldása felé.l A kultúra és a jövő nemzedek iránt róttaí le kötelességét hitközségünk, amikor' ezen uj£ iskolát létesítette. Az iskola feladata, hogy a tudás fáklyájá-*, val világítsa meg az iljuság derengő lelki ésr szelkmi világát. Ne az .iskola, hanem az élejjj számára tanítsuk gyermekeinket Az értelem íoko, ása és fejlesztése mellett kiváló gondot keli fordítanunk gyermekeink testi nevelésére é& kedélyvHágának ápolására is. Becsületességre, őszinteségre, nyiltságrá, önérzetre, kötelességtudásra oktassuk -az ifjif- ságot. Tanítsuk meg őket arra, hogy a munkát tiszteljék, becsüljék és szeressék, tanulják meg, tudjak és érezzék, hogy a munka nemesit, t$- nulják meg, tudják és érezzék, hogy az embernek értékét elsősorban az ő egyéni tulajdonságai, az ő erkölcsi és szellemi súlya, az ő saját munkája adja meg. Becsületes, szellemileg, testileg és lelkileg edzett, dolgos kulturembereket neveljünk ia társadalomnak és a hazának, mert a tudás és a műveltség, a munka --ás a haladás alapjki a nemzeti jólétnek és az anyagi függetlenségnek. Tanítsuk gyermekeinket hazaszeretetre, honszerelemre; szeressék a hazát, szeressék ép a földet, annak minden hantját szivük mind|n dobbanásával, fiatal lelkűk egész odaadásával és rajongásával. Ápoljuk gyermekeinkben a hitéletet, mert a vallás az élet válságos pillanataiban legnagyobb vigasztalásunk; legyenek hűséggel es ragaszkodással ősi vallásunk iránt, melynék eszméi és tanai'nz tM kiTfüblltík," Hz emberSzeré- tetnek, az istenfélelemnek, az erénynek, a családi élet bensőségének és tisztaságának törvényei. És ha ez a szellem fog ebben az uj hajlékban érvényesülni, amit hiszek és erős meg* győződésem is, akkor nem lesz hiábavaló az a nagy munka, mely ezen uj iskolát létrehozta^ Iskolánk építésének története igen rövid. 1905. év végén az iskolaszék átiratot intézett a! képviselő-testülethez, amelyben hivatkozva a régi iskolának úgy pedagógiai, mint egészségügyi; 'hiányaira, arra kérte a képviselő-testületet, hogy| építtessen egy a mai kor igényeinek megfelelői uj iskolát. Képviselő-testületünk, mely minden-! kor tudatában volt az iskola nagy jelentőségé-! qek és hivatásának és szerető gonddal őrködött! az iskola érdekei fölött, dacára a hitközség igen? szerény anyagi eszközeinea és súlyos anyagi helyzetének, semmiféle áldozattól vissza nem '■ riadva, egyhangúlag hozott határozatával megbízta az elöljáróságot, hogy készítsen tervet és költségvetést az uj iskoláról. Az elöljáróság kiegészítvén magát egy szakférfiakból álló építési bizottsággal, csakhamar munkába állott, elkészítette a terveket és költségvetést, kiirta a pályázatot és múlt év május havában megkezdődött az uj iskola építése. És ime itt áll előttünk az uj iskola, melyet hitközségünk minden állami és városi segély nélkül - amit nem szemrehányásképpen, hanem csupán tényként konstatálok — a maga áldozatkészségéből és önerejéből létesített. £ Ezen ünnepélyes alkalomból köszönetét kell,; még mondanom az igen t. építési-bizottságnál^ amely az elöljáróságot munkájában hatékonyán támogatta. I Különös köszönetét mondok Goldberger AHfiold főmérnök urnák, aki a tervek elkészítése kajád fejtett ki kiváló buzgóságot. Hálás közsönetet mondok Baisz József kit. főmérnök és Lakos Adolf kir, mérnök uraknak, akik az építkezést ellenőrizték és szakszerül takácsokkal szolgáltak. | Köszönetét mondok az összépitkezésseíf megbízott Diczenty László építész urnák, akii föladatát kiváló szakavatottsággal, ritka lelkiis-á' nljeretességel és pontosságai teljesitette. Mindezek után pedig azzal a szivem mé-; lséből fakadó fohásszal fejezem be szavaimat | Legyen ez az uj iskola minden időben a tudásnak és a művelődésnek, a hazaszeretetnek es a hithüségnek, a kor szellemével folyton lépést tartó haladásnak hajléka — világosságot ferjesztő őrhelye. Idáiról megnyilatkozott kívánságra egész terjedelemben közöljük.) Az elnöki megnyitó beszéd után Lsopold Sándor kózségkerületi elnök mondotta a következő köztetszéssel kisért gyönyörű beszédet: Őszinte örömmel üdvözlöm a t. hitközséget a culturának szentelt ezen uj hajlékában. Meg vagyok győződve és erre nézve elég garan- tia i hitközség egész múltja, a szép és magasztos iránti lelkesedése, valamint elöljáróságának és iskolaszékének fenkölt gondolkodása, nem különben a kor magaslatán álló tudós papja és a legtisztább hazafiságtól áthatott tantestülete, hogy ez iskola, mint eddig, ezentúl is legfőbb feladatának fogja tekinteni, hogy a hazának hű polgárokat és hitfelekczetéhez híven ragaszkodó nemzedéket neveljen. Szem előtt fogja tartani f bölcseink ama mondását: «Jafah talmud torah 1 im derech erecj» «Szép a torah tanulása, ha egyesítve van az országnak útjával!» Áz az: a torah oktatásánál a haza útjáról letérni nem szabad, vagyis, hogy vallásosság és hazaszeretet éppen nem állhatnak egymással eltentétben, sőt egyenesen kívánatos, „.hogy, fe kettő egymással elválaszthatatlanul egybekapcsolva legyen ! Én már 40 év előtt hangoztattam és most is azt vallom : «A hazai zsidóság szent kötelessége odahatni, hogy tagjai ne «magyar zsidóknak», hanem «zsidó magyaroknak» tekintsék magukat! * Ezen szellemet látom én a szekszárdi izr. hitközség törekvésében megvalósúlva, ebben vélem én az eléggé nem dicsérhető áldozat- készségének okát lelhetni. Éppen ezért igaz örömömnek és a lehető legmelegebb elismerésemnek adok kifejezést — és midőn a Mindenható áldását kérem ez intézetre, tantestületére és növendékeire, azon szivem mélyéből fakadó fohásszal zárom szavaimat, melylyel az ünnepély kezdetét vette: «Isten áldd meg a magyart!* Majd dr. Rubinstein Mátyás* főrabbi állott fel szólásra és tartotta meg művészi formába öntött, klasszikus szépségű és magas szárnya- lásu, eszmegazdag felavatási beszédét. A beszéd igy hangzik : Az értelem művelésére igen korán gondot fordított a zsidóság. Vallása törvénykönyvének is tan, tóra a neve, mert azt tanulmányozni kellett, abban kutatni, búvárkodni kellett. S oktatásban kellett részesíteni a gyermeket is, nem ugyan iskola utján, mely még akkor nem létezett, melynek intézményéről akkor még halovány sejtelemmel sem bírtak az emberek, hanem házi oktatás utján, melyet az atya maga végzett. Ismételten szól a bibliai ige a gyermeknek az atya által való oktatásáról. A nagy írástudó, Ezra, zsinagógák, gyülekező helyek alapításával, melyek az istentisztelet végzése mellett, felnőttek oktatására szolgáltak, vetette meg alapját a vol- taképpi iskolának. Az időszámításunk előtti első században már találkozunk az iskola intézményével. Az ez időben élő Simeon ben Setach elrendeli, hogy a gyermekek iskolába járjanak. E hajdani iskolának kétségkívül az értelem művelése volt a célja, de emellett a szív művelése, a jellem képzése, nemesítése is. «Aki szivet szerez, szereti életét, s aki ápolja az értelmet, üdvöt fog lelni»,1 mondja bölcs Salamon a Példabeszédekben s ez igét vezérelvként követte a zsidó iskola. De nem is lehetett ez másképp. Az iskola egyenrangú volt a templommal. 1 Példabes*. 14, 8. «Ej! alszom, de szivem éber», mondja példázva Iz*.el szelleme az Énekek énekében.2 «Szivem élfer», fűzi hozzá az irásmagyarázat: templom- dán s iskolában. Templom s iskola egyenrangú folt. És egyenlő volt a hivatása is mindkettőnek : mindkettő a vallás szolgálatában állott. FTökéletesbiteni az embert, nemesebbé tenni, fméltóbbá magamagához, jó s szép erényekben í minél gazdagabbá: templomnak s iskolának egyaránt vala a célja. Csak az eszközben különböztek egymástól: az iskola oktatás utján akarta tökéletesebbé tenni az embert, a templom meg az áhítatba merüléssel', az imádságnak az ég felé szárnyalásával akarta mélyebbé, melegebbé, tisztábbá, fönszárnyalóvá tenni az emberi lelkületet . . . És noha az iskola hivatásában, céljában a templom mellé sorakozott; noha a \ állás, a fklekezet szolgálatában állott, azért a szív s az éirtelem megművelésének munkájában mégsem esett a felekezeti elfogultság hibájába. A zsidó iskola, mint a zsidó lélek terméke, mint a zsidó lélek melegágya, nem lehetett ellentétben a zsidóság szellemével, mely korán kilépett a felekezeti elkülönödöttség szűk keretéből, s az emberiség egyetemessége fönséges gondolatának lön lelkes, ihletett férfiakban sugalmazója. Salamon király fényes, díszes templomot épített az Urnák Jeruzsálemben, s azt felavatván, egy könyörgésben Istenhez fordulva szólott egyebek között ígyen: «És az idegent is, ki nem Izrael népedből való s eljön . . . s imádkozik e házban, hallgasd meg az égben, lakásod helyén, s tégy mind a szerint, ahogy kiált hozzád az idegen.*3 Izrael tüzesajku, lángoló szivü prófétája, Izajás, lelkének sebes röptével az idők messzeségébe suhanván, úgy rajzolja maga elé a távol jövőnek képét, hogy a felekezeti * választó falak eltűnésével a hit égi köteléke meghitt egységbe fogja fűzni az egész emberiséget. «És lészen az idők végezetén — igy szól -a fenséges jóslat — szilárdan fog állani az Úr házának hegye a hegyek élén s fölülemelkedik a dombokon s özönlenek hozzá mind a nemzetek . . . s mondják : Jertek, menjünk föl az Ur hegyére, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Sionból ered a tanítás s az Ur igéje Jeruzsálemből.4» Ahol ilyen szellem otthonos, ott nem üthet tanyát a felekezeti elfogultság, szükkeblüség. A hagyományos zsidó szellemben építettük ezt az iskolát. Hajlékot építettünk az értelem művelésének. Azoknak a zsönge kis értelemcsemetéknek lesz ez ápoló-helyük. Valóban, kiváló fontosságú hely ez. Lelkünk elé tűnik az ősatya álmának képe, ki létrát látott maga előtt álmában a földön, melynek csúcsa az égig ér s fölocsudva a különös, rendkívüli látományból, fölkiált: «Ez nem egyéb, mint Isten háza, ez az égnek kapuja !5» Fenséges hely ez, szent hely ez, mert magasztos munkát végeznek itt. Ami az emberben a legértékesebb: az értelmet veszik itt megművelés alá. Értelme fejlődésével, tökéletesbülésével égi magasságig emelkedhetik fel az ember s az emberi tökéletesedés ez égbevivő létrájának itt ezen a földön, az elemi iskola talaján állanak szárai, itt vannak a kezdő fokai. Az értelem művelése mellett hathatósan fogja gondozni ez az iskola a gyermeki szivet, foglalatját, csiráját, a jövendő fejlett, nemes, az emberi méltóság teljességéig tökéletesbülhetó érzelmi világának. Fontos az értelem művelése, ismeretekkel'való gazdagítása, de nem kevésbé fontos a szív művelése, erényekkel való gazdagítása. A kettőnek összehangzása, kölcsönös kiegészítése teszi az embert emberré. Az értelem művelése a szívnek parlagon hagyása mellett olyan, mint midőn az élőfa csak az esőnek áldásában részesül, de a napfény, a meleg, üditő napfény el van vonva tőle. Az ilyen fa elmarad fejlésében, s nem fejlődhetik ki igazi emberi mivoltában a gyermek, kit igy neveltek. Ez az iskola gondozni fogja a gyermek szivét. Föl fogja kelteni a benne szunnyadó jú és nemes hajlamokat s el fogja fojtani lehetőleg a benne netalán szunnyadó rossz indulatokat. El fogja ültetni benne a jónak s nemesnek ékessé, bájossá fejlő palántáit. Nevelni fogja a jó és nemes iránt való buzgóságra. Nevelni fogja a kötelesség teljesítésére, a munka szere - tetére, a hála erényére jótevői iránt, a társa iránt való szereire, annak becsülésére, támogatására, a harag, a gyűlölet távoltartására, mások lenézésének, kicsinylésének kerülésére; nevelni fogja az igazság szeretetére, a hazugság, hamisság megvetésére s amit legeiül kell vala 2 Énekek éneke 5, 2. 8 I. Kir. 8, 41. s kk. 4 Izaj. 2, 2. 3. 5 Genes. 28, 17.
