Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-21 / 16. szám

2 • OLNA VARMEGYE, 1907 április 21 meg kell tennem 1 Vármegyém érdeke paran­csolja ezt elsősorban s ez előtt meghajolni mindenkor széni Icötélésségn'ek tartottam. Le kell mondanom várrijegyei szoíga- biróí állásomról, melyet oty ragaszkodó Izerétettel inmmár négy éven át szerencsés voltam betölth'etni; — meg kell köszönöm' vármegyém nagybecsü‘,drága bizalmát, mélyei oly boldog voltam nét éves közszofgáfáiörrt ideje alatt változatlanul élvezhetni, —‘• el kell búcsúznom szeretve tisztelt hivatal főnökeim és tiszttársaimtól,kiknek fnegbecsülhetetetlen tanácsaiban, együttérzéstől vezérelt segéd­kézéiben hivatalos működésem önzetlen támogatásában megnyilvánult jóakaratáért örökké hálás érzét tölti el telkemet. Éveken át gyötrő ászthmatikus bajom megbízható ötvösök tanácsa szerint csak úgy gyógyítható, egészségem végzetes for­dulattól csák ügy óvható meg, há hosszú időn, hónapokon, sőt talán éveken át tartó klimatikus gyógykezelésnek vetem alá ma­gamat. Ez pedig további Szolgálatomat a közigazgatás térén kizárja! Le kell mondanom . . . Midőn tehát mély tisztelettel kérem a Nagyságos Alispán urat, a tekintetes Vármegyét, hogy ezen szomorú, sajnos visszavonhatatlan elhatá­rozásomról tudomást venni méltóztassék s midőn végtelen hálámnak adok igaz kifeje­zést azon nagybecsű, kegyes bizalomért, melylyel a tekintetes Vármegye engem ezen megtisztelő állásra emelni s abban megtar­tani szives volt, — nem mulaszthatom el, hogy őszinte szívvel kegyes, elnéző bocsá­natát ne kérjem mindazon hibáért, mulasz­tásért, melyet hivatalos működésem körében elkövettem! Nem a jóakarat, az igyekezet hiányának, nem, hisz ezt a cél szentsége és az ügy iránti igaz szeretetem eleve ki­zárta, egyedül csak gyengeségemnek, tudat­lanságomnak következményei voltak ezek! I Ez lelkiismeretem tiszta érzése! S most még csak egy kéréssel járu­lok Nagyságos Alispán ur, a tekintetes Vármegye elé s ez az, hogy, ha e gyorsan lepörgött s reám nézve oly szomorú szó­ban végét lelt 7 éves vármegyei működésem alatt valamely oly tulajdonságot vélt bennem felismerni, melylyel talán ezentúl is szere­tett, édes hazám, Vármegyém szolgálatára lehetnék, hívjon fel, szólítson ez alapon a küzdők sorába s én akadályt nem ismerve fogok sietni, szerény tehetségem egész ere­jével fogok igyekezni e bizalom méltó iga­zolására. Hisz ezentúl két érzés tölti el szivemet Vármegyém iránt: az első, a régi, a szeretet mellé egy uj, kiolthatatlan érzés járult: a hála érzete. Territet, 1907. ápr. 10. Sztankovánszky Imre, szolgabiró. Kívánjuk, hogy az az ok, amely Sztanko- vánszkyt lemondásra birta, mihamarabb meg­szűnjön s hogy megtámadott egészsége mielőbb helyreálljon. Délutáni közgyűlés. — Vita az útépítésekről. — A vármegye rrtult szombati közgyűlésének délelőtti1 lefolyásáról már előző számunkban be­számoltunk. A délután 31 órakor megcsappant i érdeklődés mellett folytatólagosan megkezdett i tárgyalásból kiemeljük az útépítkezésekre vonat­kozó' részt, illetőleg a kereskedelmi miniszter­nek az eddigi úti programmot önkényesen fel­forgató leiratára vonatkozó határozatot, amely leiratot annak idején egész terjedéfmébert ismer­tettük. Áz állandó választmány hosszú és heves vita után meghozott javaslata az volt, hogy írjon fel a közgyűlés a miniszterhez, kérve, hogy a vármegye műit évben megállapított úti prográmmját változatlanul fogadja el és annak kivitelére az államsegély megfelelő eme­lésével az eszközöket adja meg, a miniszter által az utiprogramba beillesztett paks—kölesdi útra pedig a kereskedelmi miniszter vagy adjon megfelelő segélyt, vagy pedig ez utat mint legutoljára megvalósitandót vegye föl az úti programmba. E javaslat tárgyalása során a közgyűlés kebelében is hosszú, tartalmas és érdekes vita indult meg. Bernrieder József a miniszter által előirt kölesdtengelici ut felvevése mellett a Gindli- családbeli virágzó községek érdekében szólalt föl. Pőcz József (pincehelyi) és Horvát Imre (ozorai) megyebizottsági tagok keresetlen egy­szerű szavakkal, de meggyőző erővel hang­súlyozták a pincehely— ozorai ut kiépítésének szükségességét. Nagy és virágzó községek érzik és sinylik az ozora—pincehelyi ut ki­építésének hiányát és a mostai tarthatatlan állapotban levő ut igen nagy anyagi kárt és közgazdasági hátrányokat okoz az érdekel­teknek. Döry Pál alispán megnyugtatásra előadja, hogy ezt az utat a vármegye is kiépíttetni tervezte, de a kormány azt törölte. Ő a minisz­ter döntését elfogadja, de hangsúlyoznunk kell a miniszterrel szemben, hogy döntésével a mi érdekeink nincsenek kielégítve és kérjük a mi­nisztert, hogy az utaink kiépítésére szükséges eszközökről gondoskodjék. Horvát László szakcsi jegyző a szakos— lápafői ut kiépítését szorgalmazza. Jeszenszky Andor az állandó választmány javaslata mellett szól. Szerinte Kossuth, midőn leiratát kiadta, nem volt jól informá'va. Nem teheti föl Kossuth Ferencről, hogy midőn megyénkben még annyi valóban szükséges ut hiányzik, egy oly ut (a paks—kölesdi) kiépíté­séhez ragaszkodjék, mely tisztán magán ura­dalmak érdeke. A vármegye Kölesdről sem feledkezett meg, mert ki akarja építeni Kölesd- I tengelicnek a vasúthoz vezető utjáh Jogos az j ozoraiak kívánsága is, mert ez a vidék . soha sem részesült útépítésben. Szükséges a szakcs —kocsolai és gerjen—tabódi útépítés is, mert ez a vidék teljesen el van zárva a forgalomtól . és mindkét ut számos virágzó község érdekét szolgálja. Vitkovich Ferenc szakcsi plébános a szakcsi ut mellett szólal föl és helyteleníti, hogy éppen a legmagyarabb vidék oly mostohán van ellátva köves úttal. Zámbő János (Sárszentlőrinc) a dörög— paksi ut mellett szólalt föl. Bartal Béla széririt a döntő szó abban, hogy melyik ut építendő ki először, a vár­megyét illeti meg. Bízik benne, hogy a keres­kedelmi miniszter elfogadja a vármegye jobb információját és különösen bízik gróf Apponyi Géza főispán hathatós közreműködésében. A vitában ismételten fölszólaltak még: Bernrieder József (Gindlicsalád község érde­kében) és Jeszenszky Andor, mire a közgyűlés az állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadta. A határozat kimondása után Jeszenszky Andor kérdést intézett a főispánhoz, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert az ut- ügyben a vármegyei közgyűlés intentiói értel­mében tájékoztatni szíveskedjék. Apponyi G.za gróf főispán kijelentette, hogy ő maga is a köz­gyűlés határozatának alapján áll. 0 maga is azt hiszi, hogy ez. időszerint a paks—nagydo­rogi ut mellett, amikor számos jelentős útvo­nalról úgyis le kell mondanunk, a paks—kölesdi útra szükség nincs, ha csak az állam erre külön költséget nem ad. Készséggel Ígéri, hogy a köz­gyűlés határozatának sikeressége ügyében min­den tőle telhetőt el fog követni, mit a köz­gyűlés nagy éljenzéssel vett tudomásul. Ezután a rendes és pót-tárgysorozat tár­gyai — összesen 197, nagyobbára körlevelek és községi ügyekre vonatkozó tiszti ügyészi vé­lemények — gyors egymásutánban letárgyal­tattak. — Elvi fontosságú határozatok. A jogta­lanul beszedett egyházi adó visszatérítése iránt indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatás­körébe tartozik (minisztertanács határozata). — A szomszéd házának falához közel ültetett fák eltávolittatása közigazgatási útra nem tarto­igyekezetet, vagy legföljebb bizonyos, utánzásra hajló ügyességet találni! Az első lapokat, me­lyek nehézkesek és unalmasak voltak, ösztön- szerüleg kezdtem olvasni. Valószínűleg kereset­len kifejezésekkel és «sok közvetlenséggel» ecsetelt, személyesen átélt női történet volt az. Azonban később egy érdekes, jól átgondolt hely­zet domborodott ki, amely annyira megkapott, hogy az egészet egyfolytában átolvastam, mi éjfél utáni két óráig tartott. Annyira megörül­tem felfedezésemnek, hogy rögtön Írtam a szer­zőnek. Megdicsértem, biztattam és kértem, hogy látogasson meg. — Két nappal később, hűséges Constantom e névjegyet adta át: Jean Séguin 9., rue Renouard. — Ez a hölgy azt állítja, hogy uram várja őt — jelentette. — Tehát eltaláltam. Jean Séguin csakugyan nő volt . . . Néhány pillanat múlva egy szép, szőke, üde arcú, huszonöt éves leány lépett be, kinek eszesen csillogó szemei mély • gondolko­dást árultak el. — Kisasszony, ön a «Mortelle Epreuve» szerzője ? — kerdém. — Igen, uram !' — Regénye megérdemli, hogy azzal foglal­kozzunk, de a címet rosszul választotta meg. Csodálom, hogy ilyen fiatal hölgy, mint ön, ezt a tárgyat választotta . . | — Oh uram, már régóta írogatok 1 , — Igazán ? Erre minden félénkség nélkül, sőt mulat­ságos előadással elmesélte, hogy ő önálló taní­tónő, ki mindig nagyon szerette az irodalmat s hogy szórakozásból már gyermekkora óta irka­firkál, mely tehetsége családi vonás. — Nagybátyám vidéki városaink egyikében tanár és már több pedagógiai munkát kiadott. Régebben édes atyám is irt . . . — Ah, igen ? ura atyja is?.. . . — Igen, évekkel ezelőtt . . . Most már nem dolgozik . . . Gyorsan más tárgyra tért át és természe­tesen én sem kérdezősködtem tovább. Látszott, hogy ismeri az irodalmi élet nehéz küzdelmeit, de ennek dacára sok bizalommal és remény­nyel tekintett a jövőbe. Egészben véve, nekem eléggé tetszett s jó barátokként váltunk el. Kéziratát magával vitte, hogy még néhány változtatást eszközöl­jön rajta. Én pedig már másnap lépéseket tet­tem a «Mortelle Epreuve» érdekében. A tanítónőnek igaza volt, hogy-szerencse csillagában bízott. A Revue-nek, melyhez for­dultam, éppen szüksége volt két drága regeny megjelenése között, egy nem tulhosszu, olcsób­ban díjazható elbeszélésre, kiadóm pedig, ki aznap éppen jó kedvében volt, első kérésemre rögtön kedvező választ adott: MIT IGYUNK ? igyunk mohai -----------------------------------Igyunk mohai ho gy egésZfégünket megóvjuk, mer*. ínyünk mohai csakis a természetes szénsavas y .sványviz erre a legbiztosabb óvószer. iQyUnK IDOhaí forrást, ha gyomor-, bél-és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajcktól és sárgaságtól szabadulni akarunk erakatek szerveztetek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. — Kapható minden füszerüzlntben és elsőrangú vendéglőben” Kedvelt borviz! Főraktár: Salamon Testvérek cégnél, Szekszárdon.

Next

/
Thumbnails
Contents