Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-03 / 23. szám
23. szám. Q O XVI. évfolyam. Szekszárd, 1906 június Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Süekszárdon. Roves számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ' Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A politika ünnepe. Piros pünkösd napján ki ne emlékeznék meg áhitatosan a biblikus idők egyik legszebb hagyományáról: a szentlélek eljöveteléről, melynek hatékony munkálkodásából az isteni Mester tanítványai levének mindnyájan egy akarattal egyek. És az apostolok e csodálatos egyaka- ratúságán elmélkedve ki nem gondol jóleső érzéssel arra a magyar képviselöházban ritkán megnyilatkozó egyértelmű helyeslésre és támogatásra, melylyel az országos pártok Wekerle Sándor miniszterelnök kormány - pro grammját fogadták. A királyi trónbeszéd szokásos tömör szerkezete után, mely a legközelebbi és további jövőnek kormányzati teendőit már ismertette, az országos közvélemény megnyugvással látja a kormányelnök nagyszabású munkaprogrammjából kidomborodni az egyes részleteket, melyek az állami élet minden terére kiterjeszkednek és világosan, szabatosan jelölik meg nem csak az irányt, melyben a Wekerle-kormány az ország ügyeit vezetni akarja, hanem az eszközöket is, amelyek alkalmazását és fölhasználását célul kitűzte. De a világosság és szabatosság mellett is szinte nyomasztó sulylyal nehezedik a kedélyre a teendők óriási halmaza, melyre a kormányprogramul utal és amelyeknek törvényhozási utón való elvégzésére a hazának égető szüksége van, ami a leg- kiáltóbb jele nem csak annak a mulasztásnak, melyet a lezajlott politikai izgalmak meddő korszakában a törvényhozási munka terén elkövettünk, hanem annak a megmérhetetlen kárnak is, mely e meddőség és mulasztás nyomán az egész országra hárult. Valóban: itt az ideje, hogy a törvény- hozás tagjai a legteljesebb egyetértésben sorakozzanak hasznos munkára, hogy úgy a törvényes rend helyreállittassék, mint az állami szükségletek kielégittessenek és a kulturális, gazdasági és társadalmi reformok rendszeresen megvalósíthatók legyenek. — Ebben a nagy munkában — s ebben országszerte nincs véleménykülönbség — a Wekerle kormány minden hazafi támogatására és együttműködésére számíthat. Ami különösen a kormányprogramm egyes részleteit illeti, nagy örömmel üdvözöljük az adóreformra, a kivándorlás ellensúlyozására, a kisbirtok terheinek könnyítésére, az iskolai oktatásnak gyakorlati irányú, jellemképző fejlesztésére, a baleset és aggkori biztosítás kötelező behozatalára, az ipartörvény javítására, kivitelünk emelésére mondottakat, mint amely célok bel- ügyeink terén a legáldásosabb munkára nyitják meg az alkotó nemzeti szellem előtt a sorompókat. E teendők és alkotások mellett olyanokról is megemlékszik Wekerle dr. miniszter- elnök, melyek Ausztriához való gazdasági viszonyunkra vonatkoznak, minők: a szeszfogyasztási adó reformja, a készfizetések fölvétele, a gazdasági kiegyezésnek szerződéses alapon való rendezése. Látva azt a példátlanul ellenséges magatartást és elkeseredett hangulatot, melyben az osztrák törvényhozás tagjainak nagyobb része állást foglal a Wekerle- kormány tervei ellen, holott annak kimondott célja, hogy a létező gazdasági viszonyt az eddigi érvényben levő megállapodások alapján a viszonosság kötelezettsége mellett fentartsa, lehetetlen aggodalom nélkül gondolni ez ügyekben a fejleményekre; de mégis remélnünk kell, hogy egységes állásfoglalásunkkal és közgazdasági jogaink mellett tanúsított szívós kitartásunkkal sikerülni fog az osztrákokat fölvilágosítani és meggyőzni arról, hogy Magyarország nem törekszik Ausztria megkárosítására, hanem csak a saját jogainak biztosítására. A magyar államjog elég elhomályo- sitást szenvedett eddig Ausztria részéről. Ennek az elhomályosító törekvésnek Ausztria részéről ne i csak meg kell szűnnie, hanem helyt kell adnia a magyar államjog nyílt és becsületes elismerésének. Talán az osztrákok részéről ez nehezen fog menni, de mennie kell. A társországokkal való viszony rendezésére vonatkozó programm-pont bár pénzügyi terheink emelésével jár, mégis elfogadható. Reméljük, hogy e rendezéssel igazi testvéiies viszony fejlődik ki a társországokkal és országos autonómiájuk megerősödésével és érvényesülésével, melyet részünkről senkinek bántani eszeágában nem is volt és nincs, — a magyar államjog megerősödése és érvényesülése Szent István birodalmának egész területén. Adja Isten, hogy a piros pünkösd hajnalhasadása egy szebb és jobb jövőt fakasszon sokat hányatott hazánkra és erőt, egységet leheljen nemzetünk soraiba a szent lélek igaz adományául; F. M. VÁRMEGYE. — Rendkívüli közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága Apponyi Géza gróf főispán elnöklésével szerdán, folyó évi junius 6-án d. e. 11 órakor rendkívüli vármegyei közTÁRCA. A dal. Irta: FELEKI SÁNDOR. A kis dal minden szívben megterem, Ha bekopog a csalfa szerelem, Vagy hogyha éri bánat, szenvedés, De versbe önteni a szó kevés. Keressük gyakran s nem lelünk szavat, Hogy dalba' zengjük, mi bennünk fakad. Vagy rejtjük, hogy ne tudja a világ, A nagy csapást, amely szivünkbe vág. S hordjuk lelkünk melyén egy élten at A sok-sok édes bús melódiát. Szivünkbe rejtve ott zsibong, rezeg S nem sejti soha senki, senki meg. Miként a rab a börtön mélyiben, A dal szabadba vágyik s nem pihen. Mi küldenők a nagy világba ki S nincs szó, hogy vinnék röpke szárnyai. Keblünkben hordjuk egy-egy életen És kívülünk nem érzi senki sem. Ah mennyit szenví Wz alatt a szív, Mig egysze” ? lenni hiv. S ha meghalunk sok baj s öröm után, Szétporlunk és a dal marad csupán. Tört szivünkből mint rózsaszál fakad, Sirunkon hajt virágos galyakat. Mit dalba a szivünk nem ölthetett, Mint illat árad sirhalmunk felett, S a rózsaszálon mindegyik levél Elmúlt gyönyörről, bánatról mesél. Térszimbolizmus a zenében. Irta: Dr. Dienes Valér. A nyelv szereti a metaforákat. Fejlődése kezdeten s annak alsó fokain tele van hasonlatokkal, értelem átvitelekkel. Tisztán gondolati dolgokat szívesen fordít le érzékietekre, sőt a magasabb érzékek (látás, hallás) adatait gyakran fejezi ki az alsóbb érzékek köréből vett szavakkal. Beszélünk metsző, lágy, érdes, édes vagy nyers hangokról, a tapintás és izlés-érzék adataival jelölve a hangérzeteinket s beszélünk a meleg, rikító, kiabáló színekről a hőérzék s a hallás kifejezéseivel írva le látási észrevételeinket. Elvont, gonrfolatbeli dolgokról beszélve is szüntelenül érzéki képekkel élünk, mikor fehér lelkű leányokat, sötét jellemű embereket, maró gúnyt' és magas törekvéseket emlegetünk. Ezek a még fölismerhető metaforák is annyira használtak, annyira elkoptak már, hogy beszéd közben többé nem ügyelünk rájuk, ellenkezőleg az a meglepő, ha valaki e kifejezések metafora voltára figyelmeztet bennünket. Vannak azonban már teljesen elkopott és eredetileg csak az etimológus által követhető metaforák, melyeket a nyelvalkotó emberlélek nagyon régen teremtett s a használat a fölis- merhetetlenségig elkoptatta őket. Ilyen érdekes szó például az indogermán. nyelvekben a «hang.» (Ton, ton, tune.) Eredeti értelme feszülés, feszítés, valószínűleg a hangadó húr feszültsége, az éneklő ember gégefőjében érzett feszültség adta a hangnak ezt a metaforikus nevet. Egyáltalán a halló-érzék benyomásait az összes emberi nyelvek szeretik térmetaforákkal jelölni. Legszembetűnőbb ez a törekvés a hangsornak «magasság» szerinti rendezésében. E «magasság» szempontjából az összes hangok egyvonalu sorba rendezhetők. Nincs oly hang, (zenei hangot értek) melyet ebben a sorban valahol el ne lehetne helyezni. Mi köze van azonban a térbeli magasságnak (a minek jelzésére a magasság szó eredetileg szolgál) a hangmagassághoz? Miért nem hivom én a «magas» hangokat pl. hidegeknek vagy széleseknek, savanyúknak vagy fényeseknek, miért épen ezt a téri tulajdonságot szemeltem ki a rövidre feszitett hurok hangjának metaforikus jelzésére ? A magas hangok mennyivel inkább rokonok a
