Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-03 / 23. szám
TOLNA VÁRMEGYE. június 3. Tulipánkert értekezlet. gyűlést tart. Az állandó választmány ülése a közigazgatási bizottság gyűléstermében ugyanazon napon d. e. 9 órakor lesz. A közgyűlés rövid tárgysorozata a következő : 1. Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnök urnák a kormány kinevezéséről szóló leirata. 2. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata, melyben miniszterré történt kineveztetését közli. 3. Darányi Ignác földmi- velésügyi m. kir. miniszter urnák hasonló tárgyú leirata" 4. Jekelfalussy Lajos honvédelmi m. kir. miniszter urnák ugyanily tárgyú leirata. 5. Belügyminiszteri rendelet, a Ferenc közkórház telepvásárlása ügyében. 6. Alispáni előterjesztés, a háztartási alapnál szükségessé vált póthitel engedélyezése tárgyában. 7. A tiszti-, segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet nyugdíjalapjára felügyelő választmány előterjesztése Pitz Imre hivatalszolga nyugdijkérvényére vonatkozólag. 8. U. e. választmány előterjesztése, Pribitek Antal tisztiszolga nyugdijkérvényére vonatkozólag. 9. A völgységi járás területén működni hivatott lóavató-bizottság elnökének megválasztása. 10. Szekszárd r. t. város szervezési szabályrendelete. 11. U. e. r. t. városnak rendőrfogalmazói állás rendszeresítése tárgyában hozott és megfelebbezett határozata. 12. Ozora község képviselőtestületének bikavásárlás ügyében hozott határozata. 13. Bikács község képviselőtestületének ingatlan eladása tárgyában hozott határozata. 14. Szabadságidő engedélyezése iránti kérvények. — Elvi jeletőségü határozatok. Ügynökök, arra szóló ipárigazolvdny és az ipatörvény egyéb rendelkezéseinek megtartása nélkül áruk eladásával iparszeriileg nem foglalkozhatnak. (Keresk. min. 24752/906.) — Aki nyilrános gyülekezeten elmondott beszédében a munkásnak nevezett néposztályt a másik néposztállyal szemben gyűlöletre izgatja: izgatás vétségét követi el. A nyilvános gyülekezeten a való tényeknek ellenmondásával is lehet izgatni. (Kúria 3218,906.) KÖZSÉGI ÉLET. 2 — Dombóvár község a junius 30-ra eső országos vásárnak junius 28-ra eső ■ áttételét kérte — Hőgyészen a lépfene megszűnt. Elhullott 2 drb,, ló. — A pálfai Polgári Olvasókör alapszabályai az előirt módosítások megtételével jóváhagyás végett beterjesztettek. — A Pakson alakult «Keresztény és Hazafias Munkásegyesület» alapszabályai a megfelelő módosítások eszközlése után fölterjesztettek. Elnök : Hertrich János. — mórágyon és Kis- mányokon a lépfene megszűnt. Elhullott egy-egy drb. szarvasmarha. — FelSŐiregen a sertésor- bánc, Pincehelyen a sertésvész föllépett. — Nagyszékelyen a községi pénztáros : Pecz Frigyes állásáról lemondván, helyébe egyhangúlag Bohmann Illés választatott meg. A szekszárdi tulipánkert hölgybizottsága, mely Döry Pálné vezetése alatt lelkes kitartással működik a hazai iparpártoló mozgalom erősítésén, vasárnap délután 4 órára hirdetett értekezletére több száz főnyi érdeklődő közönséget vonzott a megyeház nagytermébe, közöttük nagy számban hölgyek, társadalmunk szine-java és ami legörvandetesebb, igen sokan az iparos és földműves polgárságból, ami a legfényesebb bizonyíték a mellett, hogy a tulipán-jelvénnyel járó magyar iparpártolás iránt közönségünkben a fogékonyság és készség a legnagyobb mértékben megvan. Az értekezletet Döry Pál alispán nyitotta meg, aki meleg szavakkal emlékezett meg a tulipán mozgalomról, mely a szerencsére hamar letűnt törvénytelen és alkotmányellenes korszak idejében keletkezett. Ennek a mozgalomnak ápolását és fejlesztését nemcsak hazafias dolognak, hanem föltétlenül szükségesnek is tartja. A mai értekezlet tárgya — úgymond — a tulipánkert céljainak ismertetése és célja az, hogy Szekszárd közönsége impozánsan csatlakozzék a hazai ipar támogatása érdekében megindult mozgalomhoz. Ezután Steiner Lajos dr. ügyvéd «Tulipánkert» címmel fölolvasást tartott, melyben meggyőző erővel fejtegette a hazai ipar és kereskedés fölkarolásának, a nemzeti munka megbecsülésének, a takarékosságnak, a gazdasági megerősödésnek, a magyar nemzeti szellem fejlesztésének szükségességét. Ismertette a magyar hölgyek által megindított tulipán-mozgalom célját és jelentőségét. Ezek szerint: «a mozgalom célja a magyar nők lelkes közreműködésével minél szélesebb körű propagandát fejteni ki a társadalomban a nemzeti szellem és hazafias együttérzés hathatós megnyilatkozására a magyar ipar védelme érdekében.» E cél elérésére főbb feladatokul jelölte meg a következőket: 1. Tüntető állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett és az ezzel ellenkezők megakadályozására. 2. A megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi eleiben s főként a nevelés terén. 3. Minden fényűzésnek és nélkülözhető kedvtelésnek mellőzése, amennyiben a magyar kultur- törekvéseknek nem árt. 4. A• nemzeti jelleg és önállóság elömozditását célzó társadalmi., kulturális, vagy gazdasági vállalkozások és kezdeményezések buzdító támogatása. 5. Közreműködés arra, hogy minden szükségletünket lehetőleg magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű cikkekből szerezzük be. A szépen kidolgozott fölolvasás nagy tetszéssel és helyesléssel találkozott. Befejezése pedig, melyben a magyar hölgyeket Garay idézetével aposztrofálta, megkapó költői hatással volt a hallgatóságra, mely a szép fölolvasást zajos tapsokkal jutalmazta. Döry Pál alispán nagy elismeréssel szólva a fölolvasásról, találó szavakkal röviden méltatta a tulipán-mozgalmat, hangsúlyozva, hogy e mozgalom nem irányul senki ellen, annak nincs támadó jellege, hanem célja az, hogy a magyar a maga iparát, a maga kereskedelmét, a maga köz- gazdasági tényezőit támogassa és erősítse. Ez a mozgalom ép oly jogos, mint szükséges. Jelképe e mozgalomnak a tulipán. Sajnálatosnak tartja, h°gy e jelvényt is hamisítják egyesek, még Szekszárdon is. Súlyt fektet arra, hogy a tulipán- mozgaldm hívei az igazi tulipán-jelvényeket viseljék, mert annak jövedelmei hazafias célokra szolgálnak. Ilyen célul megjelöli egyes szükséges, a hazában még nem létező gyártelepek segélyezését kamattalan kölcsön utján. E téren igen sok a teendő, mert gyáriparunk aránytala- md fejletlen. Évenként közel 800, sőt ezer millió korona áru külföldi iparcikket fogyasztunk. Azon kell lennünk, hogy e fogyasztást fokozatos fejlesztéssel a magyar gyáriparnak és termelésnek biztosíthassuk. Az alispán nagy tetszéssel fogadott fejtegetései után Pick Béla kereskedő adta elő nézeteit a tulipán-mozgalomra vonatkozólag.- A magyar ipar pártolása mellett szólott, de szükségesnek tartja, hogy a magyar közönség viszont a helyi kereskedelmet támogassa. A házaló kereskedelmet eltiltandónak véli. Szükséges szerinte, hogy a közönség elsősorban magyar cikket fogyasszon, még ha az I—2 fillérrel drágább is mint az osztrák, vagy külföldi. A kereskedők raktál aiban fölhalmozva levő készleteket, ha külföldiek is, el kell árusítani. Ajánlatos, hogy ezeken a kereskedők árleszállítással adjanak túl és a bevétel bizonyos percentjét juttassák a «Tu.ipánkért» céljaira. Tóth Károly mérnök e fejtegetéseket nem hagyta vonatkozás nélkül és amellett tört lándzsát, hogy a tulipán hívei semmi körülmény között ne legyenek hűtelenek jelvényükhöz és fogyasszanak csak magyar cikkeket. A kereskedők ne tartsanak raktáron osztrák és idegen cikket, ha pedig mégis ezt teszik, viseljék tettök következményeit. Jelszavunk ez legyen : pártoljuk a magyar ipart. Miután még Dicenty Lajos törvényszéki irodaigazgató is fölszólalt, aki szerint a szekszárdi kereskedők nagyon sok pénzt küldenek ki az országból külföldi árucikkekért, Döry Pál elnök egyhangú lelkesedés között kimondotta, hogy az értekezlet, addig is, mig a térbeli magassággal, mint pl. a csípősséggel, az édességgel vagy akármilyen más érzékszerv adatával ? Kell a dologban valaminek lenni, ha a nyelv épen ezt a metaforát szemelte ki ama hangok jelzésére. És e valaminek az emberi szervezetben, az emberi természetben kell gyökerezni, mert nem egy-egy, hanem jóformán minden ismert nép ugyanilyen metaforákat alkalmaz a hangok megkülönböztetésére. Az indusnak van egy szava a magas és erős, egy másik a mély és gyenge hangra, az arab, a kínai (kikről tévesen azt hitték, hogy a mi magas hangjainkat nevezik mélyeknek) s az összes indogermán nyelvek mind megegyeznek ebben a tulajdonságban. A középkori zeneteoretikusok műszavai majd mind téri analógiákra utalnak. Voltak felszálló (ascendere) és leszálló (descendre) dallamaik, a kiséret lehetett «sub voce,» azaz a «hangok alatt* vagy «supra vocem,» azaz a «hang felett». A legmélyebb szólamot hasisnak, bassusnak nevezték. A magasabbik volt az «altus» s a mi még ezen is felül volt, az «Sopranus». Előadást jelző műszavaik graves, inferiores, acuti stb. mind a tapintás adataira, főleg téri benyomásokra vonatkoznak. Az újabb nyelvek is tele vannak hasonló metaforákkal A franciának «haute voix» magas hangot és erős hangot jelent, a német hanglétráknak nevezi a skálákat a folytonos hangsorból kiszakított hangfokokat simbolizálva. A magyar paraszt vastagnak és vékonynak, öblösnek és cérnahangnak nevezi -a magas és mélyhangokat —• mind térmetafora. Könnyű megta’álni a nyelvalkotó köztudatnak fő-motivumát, a mi e térszimbolizmust a zenevilágba vitte, a mely magában véve a tisztán időbeli lefolyások világa. Egy végighallgatott melódia nincsen a térben sehol, vagy mindenütt ott van, ahol csak rágondolok. A melódia tisztán időbeli és a leírásában a róla való beszédben tele vagyunk térmetaforákkal. Van az emberi tudatnak egy lélektanilag tovább nem elemezhető tulajdonsága: minden élményt kisebb-nagyobb érzelemmel kisér. A tudatunk tartalmainak ez érzelmi járulékai sokszor meglepő azonosságuak teljesen elütő tartalmú élményekre nézve. Pl. nem tagadhatjuk, hogy a sötétség, a mélység, a cello hangjai, a súlyosság hasonló érzelmi állapotba hoznak bennünket; teljesen elütő ez az érzelmi állapot attól, amit fényesség, világos színek, könnyű lenge fátyolok, magas, gyorsan pergő hangok teremtenek bennünk. Pedig a sötétség, meg a cellohangok közt semmiféle közös tulajdonságot fel nem fedezhetünk, ami a tartalmukat illeti, már azért sem, mert az egyik a hallás a másik a látás adata Az a közösség, a mit mégis éreziink közöttük, nem más, mint az a hasonló érzelmi járulék, mely mindkettőhöz fűződik. Ugyanígy vagyunk az említett másik esettel is. Élményeink tartalmához fűződő érzelmi járulékok hasonlósága a nyelv metafora-csináló kedvének alapja. Az «édes» hangok és a «rikító» színek is innen vették eredetüket. Ugyanilyen érzelmű analógiák teremtették meg az említett és annyira kifejlődött térszimbolizmust a hangok elnevezésében és az összes zenei műkifejezésekben, melyekhez még egy-két külső tényező is járulhatott segítségül és megszilár- ditóuh Lehetett ez helyenkint a hangadó műsor hangjainak, (húrjainak vagy sípjainak) elhelyezése s mindenütt főként az, hogy az emberi organizmusban elhelyezett hangszer, a gégefő magasabb hangokban énekléskor magasabbra emelkedik, mély hangoknál leszorul, ezt mindenki észreveheti, aki csak meg akarja figyelni. Nehezen észlelhető magas hangoknál a fej és nyak is előre és felemelkedik, sőt rosszul képzett tenoristákat gyakran látunk ágaskodni is opera-szinpadokon. Tekintettel arra, hogy az ember legprimitívebb hangszere a saját torka s hogy ez minden zenének alapforrása, természetesnek fogjuk találni, hogy ént lett kapcsolatos a hangok elné\
