Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-04 / 10. szám
y\ ,N A VÁRMEGYE. 1906. március 4. A megyei tilztikar búcsú ja Széchenyi íjándor gr 1 1 ■&U.U,""" íicTiieía t sö'Süi ban a vármegye közönségének goi meyjot 1olt erdeke lebegjen szemeik előtt. A tisztviselőket a vármegye közönségének bizalma helyezte azokba az állásokba, amelyeket elfoglalnak. Fűinek a bizalomnak megbecsüléséből és komoly értékeléséből okszerűen az következik, hogy komoly és válságos időkben nem szabad helyeiket elhagy ni ok, kivéve, ha kényszerítő okok föl nem merülnek. Az, hogy a kermánv az abszolutizmus útjára lépett, egymagában ilyen kényszerig körülménynek még nem tekinthető, bármily rigorozitással foglalkozzunk is ennek a és terety^ißAkhek az erőszak és ónkén :ré??.0í dálkodás— aic, ha visszalépve alkalmat auáak arra, hogy a helyeikbe lépő söpredék akadály nélkül, kénye-kedve szerint orgiákat üljön a törvény fölött és a közönség érdekeit semmibe véve, sáros lábbal gázoljanak mindenen keresztül. Ha az egész ország összes vármegyéinek és törvényhatóságainak tisztviselői, egytől- egyig, egyöntetűen, ugyanabban az órában lemondanának, akkor talán ezen egyetlen esetben a lemondással azt a szolgálatot tehetnék az országnak, hogy a kormányt zavarba ejtenék, mert valamennyi megüreJA R C A. Isten. Irta a Kisfaludy-tá)saság nagygyűlésén felolvasta: Váradi Antal. Omár len Jusszuf Kerudn ura, A szent városból elment falura, Hogy — bár mozlimek közt ilyesmi szégyen — Egy határpőrben igazságot tegyen. Hamar végzett s indul hazafelé; A lelke aggódással van tele. Mert leányát, Fatimét, betegen hagyta. Ágynak esett minap az istenadta, S Abu Sherif a doktor — dervis képe Nagyon borús volt. Nézett a szemébe, l)e hajh, — hiába, ti hatalmasok! — Jót abból már aligha olvasott! Sietett Omár. Künn a Uzsebel lábán Három koldust tódat. — ,,Innét odább ám! Ti rongyosok /“ szól rájuk a Jcavasz. „Ne bántsad őket; Isten ujja az“ — Mond néki Omár. — ,,Lelkem mindazt hallá, Követnek küldi koldusait Allah; Ki tudja: ezek által mit ízen?“ S mielőtt által kelne a vizen, — Mely Reruán határa — mindegyiknek Ád alamizsnát s mond: „Isten, segíts meg!u Es mond az egyik néki: „Áldjon Allah!“ A másik, ki nem azt az Istent valid, Szól: „Áldjon meg a Jehova!“ S imé, A harmadik mond: „Gyermekeimé Ez alamizsna, Krisztus áldjon értek Omár a túlpartét még el sem érte, Már lát a parton rémült tömeget, Melyből egy hirnojc búsan integet, S ahogy kiszáll, az első, mit megért: „Lányodnak vége. 0, e gyermekért Odaadta volna kinését, koronáját. Alattvalói némán kőridállják S Omár hallgat, könnye szivébe foly S csak néma zokogással fuldokol: „Te Krisztus . . . és\te Jehova ... te Allah! A mondott áldást egyetek se hallá? Hát nincsen egy is oíafenn az égben? Meghalt az Isten, akijnegsegéljen? Nincs Alláli, nincs Kjsztus, nincs Jehova! A hivő hova forduljon i hova ? Ejh! ki hivő még e cucÁr tekén ? Megcsaltak. Vége! Már vem hiszek én! Mosé vagy. egyház, avagy zsinagóga, A szemfényvesztő, csaló mpolc dolga. Én nem hiszek!“ . . . S négy gyászosam haza, Jó kardja most testének támasza, S hogy Kerudn kapujáig kér, — Ahol tolongó nép küzd kis helyért. Hogy lássa öt — rohanva in elébe Szolgája, Ahmed . . . Ragyugó a képe: „Uram! Leányod jobban lei! fölépül!“ Ahnt napsugár a bérc borús egébül Úgy ragyog rá e szó . . . édes vigasz! „Nem álmodom?“ — „Uram, ez szent igaz.1 És léborul a kapu zord kövére S az égre néz föl . . . Név nem jut eszébe, Csak sirva szól: ,,Te szent, te jó, te nagy! Áldlak, csodállak . . . Téged, aki vagy!“ Levelek. Március 15. Édes drágám ! Le nem írhatom, mily borzasztóan érzem magam, mióta bevonultál fegyvergyakorlatra. Nincs nyugtom egy percre sem és egyszerűen kétségbeesem arra a gondolatra, hogy ez még 34 napig úgy fog tartani. Isten bizony, borzasztó kegyetlen nép az a katonaság, hogy a fiatal házaspárokat annyiba sem veszi, mint egy leesett mákszemet. Egyszerűen elrabolnak tőlem téged és nem gondolnak a te szegény, epedő kis feleségedre. Hát van lelkűk azoknak a mord katonáknak ? Persze ők csak az orfeumi hölgyek szerelmét ismerik, de azt nem, amelyik éget és engem elhamvaszt az utánad való epekedésben. Írj mielőbb, mert kétségbeesem. Milliószor csókol Hű hitvesed Gizi. U. i. Itt küldök egy kis harapni valót; fogyaszd el egészséggel és gondolj rám. , +x állást nem tudná hamarosan betölteni. a2 De gy midi eddigelé csak Pesunegye s te r 1 9 vármegye tisztikara, mely g< í“hónapok óta a leg- b törvény ■ & összeütközésben állanak a | d formánynyal mondott le, a többi vármegyék | p a lemondással csak megkönnyítő- e nék az abszolutizmus céljait és elődük t az állásokról lemondani, r •~rs, és nem szabad kardesapas nélkül a teret m I állásaikban, tudjuk, hogy a tojyenyekur^ a. közigazgaláyjogs^ygylt^ os.zezongan TtlládZt tisztviselőinkigllanak és wwfinséges bérencek ülnek helyeikbe, m ö rendül l jogbiztonság és vége a törvényes re"d,f'kérdek azt követeli tehát, - hogy a tisztmselőkle Vet amg “v éf aTözönség bizalma “által kiLöTh yelkröl, addig WW és J Tn r mpp nz önvédelmi harcnak leikts Ä Ä. A ama erős fernery Zlslaíerketik. De a közérdek melleit a jogos S ják ott állásaikat ís ne áldomkJe élethivatásukat, csaladjaikat ta j lesz elkerülhetetlenül szükséges. A tarsad esetlen osztálya sem hoz semm&le e legkevésbb életbevágó aldo_zatokat a im- válságnak, hat miéit áldozzák i é^övmiiibm énne^j . ^zuacii szuKsegrendeletekkel kötendő szerződésekkel pótolják és játszák ki a törvényhozás jogkörét. A tanácskozás szabadságát az egész országban rendőrséggel és katonákkal elnyomják, a gyülekezeti jogot felfüggesztik és elkobozzák, a sajtószabadságot pedig megnyirbálják cs dehonesztálják. Főispánok, királyi és kormánybiztosok garázdálkodnak a vérrel kivívott szabadság- jogok megszentelt berkeiben. A rendőri uralom fejéről: Kristóffy úrról lehullott az álarc. Aki az alkotmányt semmibe sem veszi, effvÍí integritásuk és kartársi tiszességük életeden megóvása mellett nyu- rodtan megáradhatnak állásaikban a lob- *• u a wfjtranzigensebb varmegyei, p<-i Iául ktjérmíLy^ egyhangúlag mondotta ki Ar nap eíőf tartott közgyűlésen, eppen az Alenzék vezél 'érfiainak, Kmessey Gyulamegyei (Tétlenség! pártelnök indítványára es a< 'lEotmánvpáJ Széchenyi Viktor gróf és a Aladár gróf, vezérlő bíróit- j A; ta<r felslnlalásara, hogy elvarja, hogy ; tisztviselők I selyeiken maradjanak, nehogy azokat érdemi len, jött-ment elemek foglalják el és nl'togy — mint Széchenyi gróf ^ A Unit a — 1 közigazgatás hazafias, hu tisztviselői hel\‘ zálogházakból kiváltott est, J bészhaddal töltsék be. Mint értessünk vármegyénk egyik köz- tiszteletben állt vezérférfia. ki a pohtikai harroktól és pá foktól ezidöszermt teljesen távol áll, gróf \échenyi Sándor mozgalmat indított és fogjafnditványozni a legközelebbi 1 az alkotmány védelmére s a közönség eide- keinek megoltalmazására maradjanak mea továbbra is helyeiken. A hazafiság és a közérdek sugaljak ezt az indítványt - h a mi varmegyénk közön ' mely mindig őrt állott a hazafeag es a közérdek melled - remélhetőleg ezúttal • | is hü marad hagvoVnanyaihoz esi kozhe.yes- ’ I léssel fogadja majdtel Széchenyi Sándor gro ' i indítványát. f- | ____ JLU —==== Tekintetes A lispán Ur! Kedves Barátom ! Bekövetkezett az az időpont, midőn az egyéni meggyőződés es politikai tisztesség parancsoló szava arra késztetett, hogy e- v ál iák attól az állástól, mely engem 21 even át Tolnavármegye igen tisztelt tisztikai ahoz olv szoros kötelékekkel tűzött. ■ Hivatalos minőségem megszűntével nem találom meg az alkalmas. módját annáx, hoo-y búcsúszavaimat 'közvetlen a tisztikarhoz intézve, megköszönjem azt a mindenkor nyilvánított hu es odaado készségét, melylyel Te, mint a tisztikar első tisztviselője, valamint annak összes tagjai sokszor nehéz feladatomat könnyűvé es kedvessé tettétek. Jobbnak vélem, hogy nem-elő szóval és közvetlen búcsúzom tőletek, mert attól tartok, hogy erőt venne rajtam az e erze- ke-iyedés, midőn elszakadok attól a testi lettől melynek soraiban annyi tisztelve szeretett barátot és hű munkatársat isméiek. Azok száma, akiket egykoron kaitái- saimként tisztelhettem, fájdalom, nagyon megritkult, de a kidőlt vagy visszavonult «régiek* helyébe uj nemzedek-lepett ládánként a sorompóba, uj tetterőt, uj tevékenységet hozva a közéletbe. Bizalommal nezek ezek pályafutására, mert meg vagyok gyű ződve, hogy Tolnavármegyének szép tia- diciói, annak szeplőtlen hírneve meicgen fekszik szivükön. Bízom hozza, hog\ a törvény iránti tisztelet és az igazi humanizmus lebegvén szemük előtt, - atvai; megye közönsége elismerését maguknak biztosítani fogják, mely lelkiismeretes tisz - viselői iránt soha sem volt hatatlan. Kérem ezért Alispán urat, szívcbkcujek az első adandó alkalommal a varmegye összes tisztikarának nemcsak koszonetemet és hálámat átadni, de arról is nevemben biztosítani, hogy mindenkor büszkeségeim, képezi az az öntudat, hogj 1 Tolnavármegye tisztikarának tagja voita . Tartsatok meg továbbra is jo emlékezetben. Szekszmd, .905 i? - Voer c.
