Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-02-25 / 9. szám
XVI. évfolyam. 9. szám. /_ Szekszárd. 1906 február 25 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket én hirdetéseket a kiadó- hlvafc.lon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számuk ugyanotl kaphatók. wmMmamanBssswzsaassw POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Regjeién minden vasárnap. Szerkesztöseg és kiü'óhivatal: Szekszárdon. Var-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám IS. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos i Körnunkatárs . Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak} A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A tisztviselők. — lk. Az abszolutizmus teljes durva- sá^ábm és kíméletlenségében beállított. Alkotmány, törvény, szabályrendelet, jogszokás mind hekuba neki. A jog helyett szuronyokra építi erejét és uralmát, azért maholnap Magyarország inkább hasonlít maid egy rendorállamhoz, mint jogállamhoz. A szuverén országgyűlést szuronyokkal szétkergették. Az országházat a katonaság egyszerűen kiüresitette, a kapukat katonai pecsétek alá helyezte és a katonai erő elnyomta az ezeréves magyar alkotmányt. Az országgyűlés szétkergetése után az abszolutizmus gyors léptekkel johan a lejtőn lefelé. A kormány az országgyűlés megkerülésével és a képviselőház kifejezett tilalma ellenére rendeleti utón, a közjogunkban teljesen ismeretlen szükségrendelettel léptette életbe a vámtarifát és a német kereskedelmi szerződést. Nap nap után nevezik ki a királyi, és kormánybiztosokat, igy Tolnavármegyébe kirendelték kormánybiztosnak Mérő János kir. tanácsost, a főváros egyik tipikus alakját. ívtjük, hogy a kormány ott, hol megbomlott a jogrend, hol a közigazgatás rendes men.-te meg van akasztva, hol zendü- lések és közbotrányok vannak napirenden, a béke, a nyugalom és a rend helyreállítására kivételes vagy rendkívüli eszközök igenybevételéhez foIyamodik. Tolnavármegyében azonban a zivataros politikai helyzet dacára az utolsó napokig zavartalan béke és teljes rend uralkodott, a közigazgatás szabályos menetét semmi sem zavarta, a vármegye közönsége pá,rt- és osztály különb ség nélkül teljesen megbízik Döry Pál alispán és a vezetése alatt álló tisztikar kipróbált hazafiságaban és köteles- >égtudásában, a kormánybiztosnak kinevezése tellát érthetetlen és indokolatlan provo- kálása az utóbbi politikai* események hatása alatt különben is felizgatott kedélyeknek. A hivatalos lapban megjelent és a vármegyénkkel is közölt miirszteri rendelet szerint a kormánybiztosok kinevezése a köz* igazgatási eljárásnak megvizsgálása és a közrend és közbiztonság fentartásának biztositása érdekében történt, az előbbi cél elérésére van a törvényben biztosított egyéb eszköz, a közrendet és közbiztonságot pedig nálunk virmegyénk jogtisztelő korszelleme és értelmi színvonala érintetlenül biztosították idáig, nagy kár tehát és éppen kormányzati szempontból a legelhibázottabb lépésnek tekinthető a kormánybiztosnak a mi békeszerető és a törvényes alapot soha szem előtt nem tévesztő vármegyénkbe minden ok nélkül történt kirendelése. A tisztviselői kar nehéz helyzetbe jutott. Kbben a helyzetben azonban maradjon meg továbbra is a szigorít kötelesség- teljesítés törvényes utján. Lelkiismeretének tisztasága és a törvénykönyv irányítsák és vezessék továbbra is működésében. Ha pedig a kormány vagy annak biz to- ' sai arra kényszeritenék a tisztviselőket, hogy egyes esetekben a törvényes útról letérjenek, akkor nem marad más hátra, minthogy tiltakozásuk bejelentésével engedjenek a nyers erőnek és az erőszaknak. Azonban balgaság és könnyelműség azt követelni éppen és egyedül a vármegyei tisztviselőktől, hogy, abszolutizmus alatt nem szolgálva, mondjanak le állásukról. Nehéz megérteni, hogy miért éppen a társadalomnak ezen egyetlen osztálya áldozza fel magát és családját, jövőjét és exisztenciáját a mai politikai válságnak, mig a társadalom többi rétegei : az állami és egyéb tisztviselők, a törvényhozás volt tagjai, a főúri és értelmi osztályok stb. stb semmiféle áldozatot sem kénytelenek hozni, hanem nyugodtan és veszélyektől mentesen helyezkedhetnek a passzív rezisztencia álláspontjára. De eltekintve attól, hogy mennyire ellenkeznék a méltányosság és igazság legelemibb követelményeivel, hogy a társadalom egyetlen osztálya dobja magát oda áldozatul az abszolutizmusnak, éppen az ellentállás sikere és a közönség érdekeinek megoltalmazása szempontjából sem volna kívánatos és nem volna helyes, hogy a vármegyei tisztviselők lemondjanak. Amikor az önkény és erőszak fenyegetik a törvény és az alkotmány uralmát — akkor utolsó percig és utolsó leheletig maradjon ott mindenki azon a helyen, a hová ot a törvény alapján a közönség bizalma állította. Nem szabad az abszolutizmus útját any- nyira egyengetni és kényelmessé tenni, hogy a tisztviselői kar lemondásával egyszerűen átengedi nekik a teret, hogy ellenszegülés nélkül adják át a veszélyeztetett pontokat. Igenis úgy van, amint Tisza István is mon- ; dotta, hogy az erőszaknak, a végső esetben, szabad és kell engedni és lelketlenség a tisztviselői kartól annak megsemmisülését kívánni. Vájjon hasznát látja-e a nemzet annak, ha a tisztviselői kar félre áll, kilép a küzdők sorából és helyét átengedi azoknak, kik a közhatósági jogokat és funkciókat a nemzet ellen és a közönség megrontására fogják felhasználni. Érdeke e a nemzetnek, hogy a hazafias és törvénytisztelő tisztviselők helyét hazei- fiatlan és törvénytaposó söpredék foglalja el, TÁRCA. Nem szeretem a régi dalaim. Nem szeretem a régi dalaim . . . Túlságos nagy bennük az ifjúság. Dölyfös az erő, fektelen a vágy, S a kelő napon és nyugvó napon Ugyanaz a fény, ugyanaz a szín — Mindenütt vörös mámor ég lobogva, Mindent tikkasztó láz perzsel agyon. Nincs egy sóhajtás, mely hangos ne volna. Nincs egy csók, amely rejtőzködne, félne, Sehol titok! Mindenütt a leány Merész, dicsekvő, nagy őszintesége . . . Mintha egy napsütéses kertben járnék, Hol mindenütt fény, sehol semmi árnyék. Színes virágok, mik a naptól égnek, Színes pillangók, részegek, ledérek — S e forró, színes, kábult környezetben Nem találom többé a lelkem.. Érzem, hogy nemsokára dalt Írok. Dalt, melyben nem lesz ujjongás, se vágy. Dalt, melyben nem lesz könny, se szerelem. De nagy titok, de szentséges titok, Összeboruló sok fehér virág, Mely illatát az éjbe ontja szét Szelíden, álmodon, rejtelmesen. Nem tudni, honnan jő es hová vész el — Olyan, mint egy puha lélekzetvétel. Egyhullámcsobbanás, egy madárszárny,mirebben, S a mi az éjszaka álmát nem töri meg. Egy sapadt villanás — de benne lesz a lelkem S mind a mit álmodott s mii d a mit szenvedett. ERDOS RENÉE. Két asszony. Irta: Csehov Intal. Natátia Michaelovna, a fiatal asszonyka, reggel érkezett meg Jaltából és most az asztalnál ült, ahol kedves gügyögéssel mesélte el férjének azokat a csodákat, amelyeket Krimiá- ban látott. Férje boldogan és gyengéden nézte felhevült arcát és néha-néha közbeszólt. — Mondják, hogy az élet ott nagyon drága —- mondotta többek között. — Mit mondjak neked ? Nézetem szerint ez túlzás, atyuska; az ördög nem oly ijesztő, amilyennek a falra festik. Nekem Pjetrovna Júliával igen kényelmes és tisztességes szobám volt, éjjelenként húsz rubelért. Minden attól függ, hogy milyen igényeink vannak, drágám. Természetesen, ha kirándulsz a hegyekbe és magaddal viszel kísérőt és lovat, akkor sokba kerül a mulatság. Rettenetesen drága, Vasziska, de micsoda hegyek vannak! Ezerszerte magasabb, mint a templom tornya; fölötte csak felhők ; alatta csak kövek. — Igaz . . . mialatt ott voltál, olvastam az újságokban az ottani tatár-vezetőkről. Nagyon szemtelen fickók. Valóban oly különös emberek ? Natália Michaelovna tagadólag intett. — Közönséges tatárok, semmi más — mondotta. Különben is csak futólag láttam őket! megmutatták nekem is őket, de nem törődtem velők. Különös undort érzek a cserkeszekkel, görögökkel és mórokkal szemben. Mondják, hogy ezek nagy Don-Juánok. — Meglehet! Vannak oly könnyelmű asz- szonyok akik . . . Natália Michaelovna hirtelen felpattant, mintha valami rettenetes dolog jutott volna eszébe, ijedten bámult néhány percig férjére és minden szavát külön hangsúlyozva igy szólt: — Vasziska, meg fogom mondani neked, hogy micsoda er-kölcs-te-len aszonyok léteznek ott. Milyen erkölcstelenek! Nem az egyszerű vagy a középosztályból valók, hanem az arisztokráciából, a finom dámák! Saját szememnek alig hittem és nem fogom elfeledni soha! Lehetséges, hogy valaki annyira megfeledkezzék magáról, hogy — ó, Vasziska, nem is akarok erről megemlékezni. Képzeld csak, az ütitárs- nőm, olyan csinos férje és két gyermeke van, a tisztességes társadalomhoz tartozik, mindig a szentet adja és — hirtelen, a többit gondolhatod. De, atyuska, ugy-e ez köztünk marad ? Becsületszavadra ?
