Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-02-25 / 9. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1906. február 25 biztossá nevezte ki, a közigazgatás ügymenetének megvizsgálására és a közrend föntartá- sára és biztosítására. E kinevezésre vonatkozólag Döry Pál alispán előterjesztéssel járult a belügyminiszter ele, amelyben annak előrebocsátása után, hogy a törvény értelmében készséggel szolgáltatnak a kiküldött kormánybiztos rendelkezésére minden adatot, mely a törvényhatósági önkormányzat körében kifejtett tevékenységnek általánosságban és részleteiben való megismerhetésére és megvizsgálhatására szükséges, igy folytatja az alispán : . De aggodalmamat kell kifejeznem Nagyméltóságod rendeletének az 1886. évi XXI. t.-c. 4-ik §-ában kontemplált azon második rendelkezése felett, amely szerint Mérő János kir. tanácsos urat kormánybiztosi minőségében teljhatalommal méltóztatott felruházni, hogy a közrend és közbiztonság f eltartásának biztosítása érdekében szükséges mindennemű intézkedést megtehessen s e végből karhatalmat vehessen igénybe s a felett rendelkezzék. A közrend és közbiztonság törvényhatóságom területén, dacára az országos politikai viszonyok nyugtalanító hatásának, példás és zavartalan. Tegnap este óta azonban, amikor az országos hírlapok utján a teljhatalmú kormánybiztos kiküldése köztudomásra jutott, a nyugalom megrendült s helyébe lázas izgatottság lépett, úgy ott a központban, mint a vidéken is. A közlakosság a kiküldött kormány- biztosban sötét emlékezetű idők egyik leggyülöl- tebb alakjainak, a megyefőnöknek felidézését látja. Nem hiszi el felőle, hogy az az alkotmányos hatóságok törvényes működésének ellenőrzésére jön, hanem abban a hitben él, hogy a kormány- biztos az alkotmányos hatóságok működésének megszüntetésére van kiküldve. A részemről is kifejtett békéltető, csillapító és felvilágosító intézkedéseknek ezen konok hittel szemben igen csekély eredménye van. Mindezeknél fogva azon tiszteletteljes előterjesztései járulok Nagyméltóságod elé, hogy a teljhatalmú kormánybiztos tényleges kirendelését mellőzni, vagy legalább is a kedélyek lecsillapodásáig, a közhangulat megíelelő előkészítéséig függőben tartani méltóztassék, mert a rendeletnek a mostani közhangulat mellett való végrehajtása káros következményekkel járna. Nagyméltóságu Miniszter Ur ! Tolnavármegye az ország egyik leg- loyálisabb szellemű törvényhatóságának közönsége a párt-politikai ellentétek legmagasabb fokú kiélesedése is az állami érdekeket szem előtt tartó oly bölcs és mérsékelt álláspontot foglal el; a kormány törvényes rendelkezéseinek végrehajtásában mindenkor annyi 'készséget tanúsított; a közrendet a legveszedelmesebb szociálista áramlatok közepette is mind ezideig oly sikeresen és annyi hazafias ügybuzgalommal és gondossággal óvta meg, hogy Nagyméltóságod a féltett közrend és közbiztonságnak további megóvását és ápolását minden rendkívüli intézkedésnek mellőzésével iS teljes megnyugvással bizhatja Tolnavármegye törvényhatóságára és annak felelősségérzettől áthatott tisztikarára. Szekszárd, 1906. február hó 21. ____ Döry Pál, alispán. — Elvi jelentőségű határozatok. A felelősségre vont egyik szerző nem menekül az által, ha szerzőtársát is megnevezi (Kúria 79851905.) — A kormányhatalom kezelőinek az állami célok megvalósítása érdekében tett intézkedéseinek bírálata politikai jellegű közlemény. (Kúria 9182Í905.) — A község azoknak a gyámoltalan szegényeknek eltartásáról köteles gondoskodni, akikről mások nem gondoskodnak. Ez a kötelezettség kifejezetten csak a dajkaságba adott vagyontalan kiskorúakkal szemben van megállapítva és a községeket nyilván csak oly egyén eltartására kötelezi, akivel szemben sem más kötelezett, sem önkéntesen vállalkozó nincs, aki gondozza. (Kúria Ítélete.) A közigazgatási hatóságokat a törvény nem ruházza föl azzal a joggal, hogy azokat, akik magánszülésznői gyakorlatot jogérvényesen folytatnak, attól testi fogyatkozás miatt eltilthassák. (Közigazg. bíróság 94Í905.) - Utrendőri kihágási ügyben elsőfokban hozott Ítélet ellen beadott felülvizsgálati kérelem felebbezésnek tekintendő. (Keresk. min. 859891905.) — Gőz- motoru és automobil-kocsik közutakon való használatához külön hatósági engedély nem kell. (Keresk. miniszter 1991J906.) — A községi mezőőrök javadalmazására szükséges összeget érdekeltségek szerinti külön kulcsok alapján kivetni nem lehet, hanem ezt az összeget az érdekeltekre földadójuk arányában egy kulcs szerint kell kivetni. (Közig, bíróság 3437Í905.) A községi közmunka-váltság-ár megállapítását kimondó képviselőtestületi határozatnak megerősítés végett a felsőbb hatósághoz hivatalból való előterjesztését a törvény nem ismeri. — Amennyiben a váltság-ár nem a helyi viszonyoknak megfelelően állapíttatnék meg, felebbezés hiányában a főszolgabíró köteles a képviselő- testületi határozat ellen az alispánhoz, mint másodfokú hatósághoz előterjesztéssel élni. (Kereskedelmi min. 84,3981905. KÖZSÉGI ÉLET. — A sárpílisi községi menedékház 1905 évi számadása 468 korona bevétellel, 332 kői kiadással jóváhagyatott. — Pálfa községben ragadós száj-és körömfájás föllépett. — Csibrí kon a nyári menedékház vezetése özv. Schmid Mártonnéra bízatott. A közigazgatási bizottsáj azonban első sorban képzett dajka alkalmazásé kívánja. — A harczi községi iskolai alapvagyo: 1880—1903. évi számadását a közoktatásügy miniszter jóváhagyta. — Dunakömlődön a r!< iskola bezáratott, mert a tanító gyermeke difte ritiszben megbetegedett. — KÓtyen a lép fen megszűnt. Elhullott 2 ló. — Pinczeheiy közséj szénkéneg raktár fölállítását szorgalmazó kér vénye pártolólag fölterjesztetett a földmivelés miniszterhez. — A bonyhádi községi alapvagyoi 1904 számadása jóváhagyás végett fölterjesztetet a közoktatási miniszterhez. — Nagykinyi közséj __2 me ly bérért és jutalomért mindenre kész es mindenre kapható. Ha a tisztviselők egyes esetben kénytelenek is lesznek az erőszaknak engedni, a közigazgatás számos igen fontos ágában, mely a nagy közönségnek mindennapi érdekeit és igényeit érinti, változatlanul, külső erőszak és beavatkozás nélkül gyakorolhatják a közigazgatási jogszolgálatot és szolgálhatják a közönségnek, melynek bizalmából helyeiket elfoglalják, legvitálisabb érdekeit, inig, ha állásaikról lemondanak, az a bérenc had, mely helyeiket elfoglalja, csupán politikai és közjogi kérdésekben fog eljárni, de a polgárok egyéb ügyei és érdekei elintézés és kiszolgálás nélkül, úgyszólván vogelfrei maradnak. Nevetséges, ha a mai helyzetet összehasonlítják és összetévesztik az ötven év előtti állapotokkal, amikor Magyarországon ma legalább őtvenszer annyi a tisztviselő, mint abban az időben volt, amikor ötven év előtt csak a nemesi és birtokos kiváltságos osztály vállalhatott hivatalt, melyet csak úgy mellékesnek, nobile ojficiumnak tekintett, mig a mai tisztviselői állások egész élethivatást felölelő, évtizedes elméleti és gyakorlati előtanulmányokat igénylő, kenyeret adó és keresetet nyújtó életpályák és amikor a mai fejlettebb jogélet és jogviszonyok közepette, a nagy társadalmi, politikai és gazdasági átalakulások után, egészen más világ járja a huszadik század elején, mint a tizenkilencedik század közepén. Azért rossz szolgálatot tesznek a törvény erejére alapitott nemzeti ellentállás ügyének, akik a tisztviselőket ok nélkül és az osztó igazság ellenére ama dilemma elé állítják, mintha az állásukról való lemondás a hazafiság, vagy a tisztesség kérdése volna. Tiszviselőink tiszta öntudattal becsületes és hü fiai maradnak a hazának és vármegyének, ha az abszolutizmus beköszöntésével állásukról le nem mondanak, hanem nyugodtan és elszántan maradnak meg helyeiken, hogy, őrt állva, dolgozzanak, védjék a törvényt és a közönség jogos érdekeit, teljes erővel és odaadással oltalmazzák addig, ameddig s amennyire csak lehet, az alkot mány összes biztositékait és ha romboló kezek a durva önkény és erőszak vad erejével esetleg szentségtörésre fogják őket kényszeríteni, még akkor sem szabad az őrizetükre és védelmükre bízott bástyafalakat elhagyniok. Tudni fogjuk, hogy a kéz Ezsaué és a hang Jákobé. VÁRMEGYE. Előterjesztés a kormánybiztos ügyében. A hivatalos lap is közölte, a belügyminiszter leiratban is tudatta a vármegyével, hogy Tolnavármegye területére Mérő János budapesti ügyvéd királyi tanácsost teljhatalmú kormány— Mit gondolsz felőlem ? Temészetesen, senkinek sem fogok szólani erről. — A becsületszavadra ! Tehát hallgass ide ! Ez a Pjetrovna Juli egyik napon kirándult a hegyek közé. Gyönyörű idő volt. Elől lovagolt * vezetőjével és kissé hátrább követtem őket. Amikor már megtettünk három vagy négy mért- földnyi utat, Julia hirtelen felsikoltott, érted, Vasziska ? — és a szivéhez kapott. A tatár átkarolta derekát, különben lebukott volna. A vezetőmmel hozzáléptem. — Mi történt ? — Ó, meghalok, — kiáltotta —• rosszul vagyok! Nem tudok tovább menni! Nagyon megijedtem. — Akkor visszakisérlek — mondottam. — Nem, Natalia, — szólott — nem tudok .. visszamenni. Ha még egyet lépek, rögtön meg' halok. És könyörgött, rimánkodott, hogy menjek vissza a városba és hozzak cseppeket neki. — Várj csak, nem értlek, — szólott a férje és megsimogatta fejét — előbb azt mondtad, hogy (a tatárokat csak messziről láttad, és most a saját vezetődről beszéltél. — Ó, te belekapaszkodol a szavaimba, — felelte az asszony kissé zavartan s homlokát összeráncolta. — Nem kapaszkodom beléd, de . . .. miért mesélsz valótlanságokat ? Hát tatárral kísértetted magad ? Bánja a tatár! De mire valók ezek az ostoba kifogások ? —- Nevetséges ember vagy, — kiáltotta az asszonyka ingerülten. — Féltékenykedni egy tatárra! Szeretném tudni, hogyan tudnál boldogulni vezető nélkül a hegyeken ? Halgass, ez igy van . . . — Természetesen. — Nem kell rögtön oly gúnyosan mosolyogni. Nem vagyok Julia, nem védelmezem őt, de én . > . Ha nem is adom a szentet, de nem feledkeztem meg magamról ... A vezetőmnek nem volt bátorsága. Nem ám! — Képzelem, — morogta a férje. — Ostobaság, Vasziska. Tudom, hogy minő rosszakat gondolsz felőlem, de biztositlak: velem nem történt meg ilyesmi a kirándulások alkalmával. Csak rája szóltam: «Szulimán, mögöttem lovagolj!» És már utánam kullogott . . . Neked nem szabad megfeledkezned arról, hogy te csak ostoba tatár vagy és hogy én egy ál- lamtanácsos felesége vagyok. Az asszonyka nevetett, majd élénken megfordult és ijedt arccal folytatta: — Ó, de ez a Julia! Értem, Vasziska, bizonyára ki akarta tombolni magát és a társadalmi élet ürességét kipihenni. Ez nem vétek ... és nem vehetik rossz néven tőle. De hogy ilyesmit komolynak tartsanak és jeleneteket csapjanak, ezt nem értem! Mert féltékeny volt. Hát nem ostobaság ? Egyszer Mametul, akit nagyon szeretett, meglátogatta őt. Nem volt otthon, hát behívtam hozzám . , . Beszélgettünk erről és arról és észre sem vettük, amikor beesteledett. Végre Julia berontott, reám támadt és Mametulra . . . patáliát csapott . , , fuj! Nem értem . . . Vasziska . . „ Vasziska elkomorodott és a szobában fel és alá járt. — Ó, milyen ostoba, — folytatta Natália Michajlovna sértődötten, — tudom, hogy mire gondolsz, milyen rosszra! Nem fogok többé mesélni neked egy árva szót sem I AzJ asszonyka durcásan elhallgatott és összeszoritotta ajkát.
