Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

XVI. évfolyam. 48. szám. Szekszárd, 1906 november 25 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy'szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkeroskedése Szekszárdon. Egyes szamok ugyanot kaphatóit. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ÍWteg-Jeilen mindéit vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és faptulajdonos: \ ~~ Főmunkatársi Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők. I Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Jegyzetek. lk. Nem tartozunk azok közé, kik az uj rend irányában és az uj kormánnyal szemben beválthatatlan igényeket támasztanak, de szigo­rúan tárgyilagos álláspontunk annak kijelenté­sére is kötelez, hogy ama másik táborhoz sem tartozunk, amely glóriával övezi körül az uj kormánynak minden szavát és hozsannával fo­gad minden miniszteri nyilatkozatot és minden miniszteri mozdulatot. Egyszerűen dőreség és ugratás azt köve­telni, hogy az uj kormány egyszerre minden állami és társadalmi bajt begyógyítson, hogy az összes osztályok összes bármennyire jogo­sult igényeit pár hónap alatt kielégítse, avagy hogy csodatevő balzsamot ragasszon százados mulasztások által összegyülemlett sebekre. Még csak azt sem tesszük, hogy párhuzamot von­junk a mostani többségnek és minisztereknek a gyakorlatban érvényesülő politikája és ellenzéki korukban hirdetett elvei és dogmái között. Jól tudjuk — és ezt eléggé hangoztattuk annak ide­jén az ellenzék kivihetetlen követeléseinek el­bírálásánál — hogy egészen más felelősség mel­lett kormányozni és vezetni egy országnak ügyeit és egészen más az ellenzéki padokon népszerűséget hajszolva, reális politika helyett, nagy szólamokat puffogtatni és fellegvárak épí­tésével a jóhiszemű és tájékozatlan nagy közön­séget beugrasztani. Azt is tudtuk, hogy Polónyi Gézából, ha mint m. kir. igazságügyminiszter belekerül a bársonyszékbe, nem lesz egyszerre politikai erényhős és ha könyzápor között mu­tatta ki pár év előtt, mint ellenzéki vezérférfiu, hogy egy szegény néptanító, ha csak nem akar családjával éhen halni, legalább 1200 korona évi fizetésre tarthat igényt és amig ezen mini­mális fizetést nem biztosítja a törvényhozás a TA RC A. Szerelmemért. Szerelmemért szerelmet úgy sem adhatsz : Egy régi láng szivedben most is ég; Egy régi lánc örökre lebilincsel S halvány fellobbanásod dőreség! Oh, mondd, hiába tőled mit reméljek ? S te is hiába mért gyötrőd magad ? . . . Elég, ha egyszer szép szemedbe néztem S számomra abból röpke üdv fakadt! ... Az éjbe, honnan jöttem, — visszatérek, Hogy senki meg ne lássa sebemet ! . . . Elég, ha egyszer szép szemedbe néztem S szemembe egyszer nézett szép szemed 1 Király Glzy. A kitűnő pezsgő. Irta: Henri Lavedan. A madagaskari herceg (koráról már nem lehet szó.) Egy barátja (ötvenéves.) Az ügyvezető. (Történik Duboisnál, éjjel félegykor. A három férfi hideg felvágottnál ül, csak*a herczeg iszik Quatrefleurs-t.) tanítóságnak, addig ő és pártja egyetlen fillér fizetésfolemelést sem szavaznak meg senkinek — senkit meg nem lephet, hogy Polónyi ezen és ehhez hasonló más ezer politikai ígéretét be nem váttja, azok beváltására egy pillanatig sem gondol. * * * Nem azért beszélünk tehát, hogy össze­hasonlításokat tegyünk — bármennyire hálás és bő alkalom kínálkozzék eneamultés a jelen politikájának tényei között. Tartózkodnunk kell ettől azért is, mert ennek a kormánynak tövises útjába akadályokat gördíteni, mikor az érdemle­ges kormányzati munka és tevékenység ideje most kezd csak elérkezni, nem volna igazságos és mert maga a kormány nyomatékosan és többszörösen kijelentette, hogy kötött marsrűtá- val vállalta el a kormányzást. Aki tehát lehetetlen követelések támasztásával, avagy az ellentétek kiélesitésével már most, alig nyolc hónappal a bekövetkezett kibontakozás után, a kormányt kínos helyzetbe és zavarokba akarja sodorni, az nem az ország javát keresi, hanem a szemé­lyes fondorlatok salakos talaján áll. * * * Mindezeknek tárgyilagos konstatálása sem tarthat bennünket attól vissza, hogy a meg­változott politikai helyzet egyes feltűnő jelen­ségeire — a kormány tényeinelc érintetlen ha­gyása mellett — rá ne utaljunk. A katonai kér­dések voltak az utolsó évek politikájának üt­köző pontjai. Ez volt az a moloch, mely temérdek nemzeti vagyont — erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt — fölemésztett és elpusztított. Azért bölcsen teszi a kormány, ha az összes katonai kérdéseket és problémákat egyszerűen kikap­csolja és azoknak napirendre tűzésével a köz­véleményt hosszú ideig föl nem zaklatja. Ázon­A barát. Most, hogy oly kedélyesen együtt ülünk, félre minden tartózkodással és — Az ügyvezető (a baráthoz.) Mondja meg a hercegnek, hogy miről van szó. A barát. Tudja. Az ügyvezető. Sebaj, mondja meg néki még egyszer. Ne bizzunk semmit a véletlenre. A barát. Helyes. (A herceghez.) A dolog igen egyszerű. Ez az ur (rámutat az ügyveze­tőre), akit ön ismer . . . A herceg. Még csak névről, de gyakran hallottam széleskörű tapasztalatait dicsérni. A barát (a herceghez.,) Ez az ur, aki ön­ben s évek óta feltűnő elegánciájában a legtö­kéletesebb grandseigneurt csodálja, tudja milyen jelentékeny pénzáldozatokra kötelezi önt állása. Úgy véli, hogy önnek nem lesz ellenére, az egész higlifenek pedig szolgálatot tesz, ha — engedelmével — az ön hires nevét egy pezsgő jegyéül felhasználja. Az ügyvezető. Biztosítom önt herceg, hogy sokat várok ettől a vállalkozástól. Egy pezsgő, egy jó pezsgő úgy forgalomba hozva, mint én terveztem, olyan személyiség erkölcsi és anyagi támogatásával, mint az öné, kell hogy hódít­son. Rövid idő múlva mindenki kívánni fogja, nem lesz pince, melyben ön ne volna. A barát (az ügyvezetőhöz) Hogy akarja be­vezetni ? Az ügyvezető. Előbb Amerikában, azután Franciaországban. ban mi történt ? Éppen Eátkay László felszóla­lására jelentette ki a miniszterelnök — sans phrase et sans peur — hogy a katonai létszám- emelés elkerülhetetlenül szükséges voltáról min­denki meg van győződve és ez nem szorul bizonyításra, majd csak a föltételek, vagjüs a megvalósitás módja lesz megvitatandó. És ezen nyilatkozatot nem követte sem felhőszakadás, sem földindulás, hanem képviselők, sajtó és az egész közvélemény egyöntetű nyugalommal és helyesléssel fogadta azt. Hogyan ? Hát Széli Kál­mánnak nem azért kellett buknia, mert ő is az ujonclétszám emelését követelte és Tisza István, bár attói elállóit és értékes katonai vívmányokat hozott a királytól, tulajdonképpen nem a kato­nai kérdéseknek lett az áldozata és az egész szabadélvüpárt bukását voltaképpen nem ez a kérdés készítette és idézte elő? Avagy akad olyan naiv lélek, amelyik a miniszterelnöknek egyedül a létszámemelés kér­désében határozott, de annak mellékkörülményei tekintetében burkolt n3Ülatkozatától azt várja, hogy az ujonclétszám emelésnek egyenértéke gya­nánt nemzeti vívmányként megkapja az ország az éveken át ostromolva követelt magyar vezény­szót ? Hisz erről ma már a legintransigensebb elemek sem ábrándoznak és a létszám fölemelés fejében nemzeti vívmányként és ellenérték gya­nánt készek a katonai perrendtartásba beillesz­tendő bármely kis ujitást elfogadni. Hogy ma nem beszél senki politikai köve­telés és programmpont gyanánt a magyar vezény­szóról és hogy ezen kérdés erőltetésével nem akar senki komplikációkat előidézni, az nagyon helyes és nagyon üdvös. De akkor ne beszéljünk létszámemelésről sem, mert a kettő között meg­van a legszorosabb junktim, nem a mi felfogá­sunk szennt, hanem az igen tisztelt kormány­pártnak alapvető dogmája és szent igéje volt az A herceg. Magam is azt hiszem, hogy Így lesz jó. Amerika igen alkalmas arra, hogy ott kezdjük. — Onnan ... de ez nem az én dolgom. Az ügyvezető. Csak folytassa herceg. A herceg. No hát! Azt hiszem, ha Ame­rikában kezdenénk, akkor a reklám kedvéért el kellene hireszielnünk, hogy valamely előkelő személyiség, nem tudom kicsoda, issza ezt a pezsgőt. A barát. Az elnök, ennél előkelőbbet nem mondhatunk. A herceg. Nem, az nem hangzik elég jól. Rockefeller és Benneth. Az ügyvezető: Nagyon jó, kitűnő eszme, — Rockefeller nem antialkoholista. Különben mindegy. A herceg. És Olaszországban, látja ott a pápát kell megnyernünk. Az ügyvezető. Azt hiszi, hogy bele fog egyezni ? A herceg. Legjobb lesz megsem kérdezni. De ő szentsége nevének nagy hatása volna. »Csak a Mandragorenak köszönheti a^szentatya, hogy gyengélkedése dacára megtartja enegiáját.« így körülbelül. Az ügyvezető. Ez sem rossz. A herceg. Vallásos szempontból is lehetne valamit tenni. Mit szólna például szentelt pezs­gőhöz ? Az ügyvezető. Merész ötlet.

Next

/
Thumbnails
Contents