Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-25 / 48. szám
XVI. évfolyam. 48. szám. Szekszárd, 1906 november 25 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy'szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkeroskedése Szekszárdon. Egyes szamok ugyanot kaphatóit. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ÍWteg-Jeilen mindéit vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és faptulajdonos: \ ~~ Főmunkatársi Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők. I Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Jegyzetek. lk. Nem tartozunk azok közé, kik az uj rend irányában és az uj kormánnyal szemben beválthatatlan igényeket támasztanak, de szigorúan tárgyilagos álláspontunk annak kijelentésére is kötelez, hogy ama másik táborhoz sem tartozunk, amely glóriával övezi körül az uj kormánynak minden szavát és hozsannával fogad minden miniszteri nyilatkozatot és minden miniszteri mozdulatot. Egyszerűen dőreség és ugratás azt követelni, hogy az uj kormány egyszerre minden állami és társadalmi bajt begyógyítson, hogy az összes osztályok összes bármennyire jogosult igényeit pár hónap alatt kielégítse, avagy hogy csodatevő balzsamot ragasszon százados mulasztások által összegyülemlett sebekre. Még csak azt sem tesszük, hogy párhuzamot vonjunk a mostani többségnek és minisztereknek a gyakorlatban érvényesülő politikája és ellenzéki korukban hirdetett elvei és dogmái között. Jól tudjuk — és ezt eléggé hangoztattuk annak idején az ellenzék kivihetetlen követeléseinek elbírálásánál — hogy egészen más felelősség mellett kormányozni és vezetni egy országnak ügyeit és egészen más az ellenzéki padokon népszerűséget hajszolva, reális politika helyett, nagy szólamokat puffogtatni és fellegvárak építésével a jóhiszemű és tájékozatlan nagy közönséget beugrasztani. Azt is tudtuk, hogy Polónyi Gézából, ha mint m. kir. igazságügyminiszter belekerül a bársonyszékbe, nem lesz egyszerre politikai erényhős és ha könyzápor között mutatta ki pár év előtt, mint ellenzéki vezérférfiu, hogy egy szegény néptanító, ha csak nem akar családjával éhen halni, legalább 1200 korona évi fizetésre tarthat igényt és amig ezen minimális fizetést nem biztosítja a törvényhozás a TA RC A. Szerelmemért. Szerelmemért szerelmet úgy sem adhatsz : Egy régi láng szivedben most is ég; Egy régi lánc örökre lebilincsel S halvány fellobbanásod dőreség! Oh, mondd, hiába tőled mit reméljek ? S te is hiába mért gyötrőd magad ? . . . Elég, ha egyszer szép szemedbe néztem S számomra abból röpke üdv fakadt! ... Az éjbe, honnan jöttem, — visszatérek, Hogy senki meg ne lássa sebemet ! . . . Elég, ha egyszer szép szemedbe néztem S szemembe egyszer nézett szép szemed 1 Király Glzy. A kitűnő pezsgő. Irta: Henri Lavedan. A madagaskari herceg (koráról már nem lehet szó.) Egy barátja (ötvenéves.) Az ügyvezető. (Történik Duboisnál, éjjel félegykor. A három férfi hideg felvágottnál ül, csak*a herczeg iszik Quatrefleurs-t.) tanítóságnak, addig ő és pártja egyetlen fillér fizetésfolemelést sem szavaznak meg senkinek — senkit meg nem lephet, hogy Polónyi ezen és ehhez hasonló más ezer politikai ígéretét be nem váttja, azok beváltására egy pillanatig sem gondol. * * * Nem azért beszélünk tehát, hogy összehasonlításokat tegyünk — bármennyire hálás és bő alkalom kínálkozzék eneamultés a jelen politikájának tényei között. Tartózkodnunk kell ettől azért is, mert ennek a kormánynak tövises útjába akadályokat gördíteni, mikor az érdemleges kormányzati munka és tevékenység ideje most kezd csak elérkezni, nem volna igazságos és mert maga a kormány nyomatékosan és többszörösen kijelentette, hogy kötött marsrűtá- val vállalta el a kormányzást. Aki tehát lehetetlen követelések támasztásával, avagy az ellentétek kiélesitésével már most, alig nyolc hónappal a bekövetkezett kibontakozás után, a kormányt kínos helyzetbe és zavarokba akarja sodorni, az nem az ország javát keresi, hanem a személyes fondorlatok salakos talaján áll. * * * Mindezeknek tárgyilagos konstatálása sem tarthat bennünket attól vissza, hogy a megváltozott politikai helyzet egyes feltűnő jelenségeire — a kormány tényeinelc érintetlen hagyása mellett — rá ne utaljunk. A katonai kérdések voltak az utolsó évek politikájának ütköző pontjai. Ez volt az a moloch, mely temérdek nemzeti vagyont — erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt — fölemésztett és elpusztított. Azért bölcsen teszi a kormány, ha az összes katonai kérdéseket és problémákat egyszerűen kikapcsolja és azoknak napirendre tűzésével a közvéleményt hosszú ideig föl nem zaklatja. ÁzonA barát. Most, hogy oly kedélyesen együtt ülünk, félre minden tartózkodással és — Az ügyvezető (a baráthoz.) Mondja meg a hercegnek, hogy miről van szó. A barát. Tudja. Az ügyvezető. Sebaj, mondja meg néki még egyszer. Ne bizzunk semmit a véletlenre. A barát. Helyes. (A herceghez.) A dolog igen egyszerű. Ez az ur (rámutat az ügyvezetőre), akit ön ismer . . . A herceg. Még csak névről, de gyakran hallottam széleskörű tapasztalatait dicsérni. A barát (a herceghez.,) Ez az ur, aki önben s évek óta feltűnő elegánciájában a legtökéletesebb grandseigneurt csodálja, tudja milyen jelentékeny pénzáldozatokra kötelezi önt állása. Úgy véli, hogy önnek nem lesz ellenére, az egész higlifenek pedig szolgálatot tesz, ha — engedelmével — az ön hires nevét egy pezsgő jegyéül felhasználja. Az ügyvezető. Biztosítom önt herceg, hogy sokat várok ettől a vállalkozástól. Egy pezsgő, egy jó pezsgő úgy forgalomba hozva, mint én terveztem, olyan személyiség erkölcsi és anyagi támogatásával, mint az öné, kell hogy hódítson. Rövid idő múlva mindenki kívánni fogja, nem lesz pince, melyben ön ne volna. A barát (az ügyvezetőhöz) Hogy akarja bevezetni ? Az ügyvezető. Előbb Amerikában, azután Franciaországban. ban mi történt ? Éppen Eátkay László felszólalására jelentette ki a miniszterelnök — sans phrase et sans peur — hogy a katonai létszám- emelés elkerülhetetlenül szükséges voltáról mindenki meg van győződve és ez nem szorul bizonyításra, majd csak a föltételek, vagjüs a megvalósitás módja lesz megvitatandó. És ezen nyilatkozatot nem követte sem felhőszakadás, sem földindulás, hanem képviselők, sajtó és az egész közvélemény egyöntetű nyugalommal és helyesléssel fogadta azt. Hogyan ? Hát Széli Kálmánnak nem azért kellett buknia, mert ő is az ujonclétszám emelését követelte és Tisza István, bár attói elállóit és értékes katonai vívmányokat hozott a királytól, tulajdonképpen nem a katonai kérdéseknek lett az áldozata és az egész szabadélvüpárt bukását voltaképpen nem ez a kérdés készítette és idézte elő? Avagy akad olyan naiv lélek, amelyik a miniszterelnöknek egyedül a létszámemelés kérdésében határozott, de annak mellékkörülményei tekintetében burkolt n3Ülatkozatától azt várja, hogy az ujonclétszám emelésnek egyenértéke gyanánt nemzeti vívmányként megkapja az ország az éveken át ostromolva követelt magyar vezényszót ? Hisz erről ma már a legintransigensebb elemek sem ábrándoznak és a létszám fölemelés fejében nemzeti vívmányként és ellenérték gyanánt készek a katonai perrendtartásba beillesztendő bármely kis ujitást elfogadni. Hogy ma nem beszél senki politikai követelés és programmpont gyanánt a magyar vezényszóról és hogy ezen kérdés erőltetésével nem akar senki komplikációkat előidézni, az nagyon helyes és nagyon üdvös. De akkor ne beszéljünk létszámemelésről sem, mert a kettő között megvan a legszorosabb junktim, nem a mi felfogásunk szennt, hanem az igen tisztelt kormánypártnak alapvető dogmája és szent igéje volt az A herceg. Magam is azt hiszem, hogy Így lesz jó. Amerika igen alkalmas arra, hogy ott kezdjük. — Onnan ... de ez nem az én dolgom. Az ügyvezető. Csak folytassa herceg. A herceg. No hát! Azt hiszem, ha Amerikában kezdenénk, akkor a reklám kedvéért el kellene hireszielnünk, hogy valamely előkelő személyiség, nem tudom kicsoda, issza ezt a pezsgőt. A barát. Az elnök, ennél előkelőbbet nem mondhatunk. A herceg. Nem, az nem hangzik elég jól. Rockefeller és Benneth. Az ügyvezető: Nagyon jó, kitűnő eszme, — Rockefeller nem antialkoholista. Különben mindegy. A herceg. És Olaszországban, látja ott a pápát kell megnyernünk. Az ügyvezető. Azt hiszi, hogy bele fog egyezni ? A herceg. Legjobb lesz megsem kérdezni. De ő szentsége nevének nagy hatása volna. »Csak a Mandragorenak köszönheti a^szentatya, hogy gyengélkedése dacára megtartja enegiáját.« így körülbelül. Az ügyvezető. Ez sem rossz. A herceg. Vallásos szempontból is lehetne valamit tenni. Mit szólna például szentelt pezsgőhöz ? Az ügyvezető. Merész ötlet.
