Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-11 / 46. szám
2 Áz elmondottak után világos, hogy az államnak elsőrendű érdeke szőlőtermelésünk fennmaradása és fejlesztése, ami csakis a bor- fogyasztás emelkedése utján lesz elérhető. Ennek folytán az államnak mindent el kell követnie arra 'nézve, hogy ez minden tekintetben elő- mozdittassék, még hogy ha áldozatokkal járna is annak keresztülvitele. Mint legközelebb fekvő követelmények lépnek azért előtérbe a borital- adó leszállítása, a házi fogyasztás adómentesítése és a pálinkaadó felemelése. A jelenleg érvényben levő boritaladó béni- tólag hat a borforgalomra úgy magasságánál, mint behajtásának módiánál fogva. A fogyasztás az országban igen alacsonyra csökkent az utolsó időben és a kereslet hiánya erős nyomást gyakorol az árakra. Csakhogy igy is az árak — dacára, hogy a termelő alig kap valamit az ő boráért — a fogyasztó számára még mindig magasabbak, semhogy ebből kifolyólag lehetne a borivás fellendülésére számítani. Az ár szabad képződését nagyban akadályozza a magas fogyasztási adó, mely mint ék verődik a termelő és fogyasztó közé és igy lehetetlenné teszi, hogy a fogyasztó közönség tényleg oly áron kaphasson bort, mely a kereslet nagyobbodását idézhetné elő. De azon csekély forgalom mellett, mely ma borban van, a közvetítői hasznot is kénytelenek a kereskedők, vendéglősök stb. stb, igen magasra tartani, mig megnagyobbodott forgalomnál az is tetemesen volna leszállítható. Azért tartjuk mi kétségtelennek, hogy a boritaladó csökkenésével a borkereslet csakhamar ismét rendes kerékvágásba jönne és a borárak a fogyasztó számára nemcsak annyival szállnának alá, mint a mennyivel az adó csökkentetnék, hanem jóval többel. De az adó a jelenlegi borárakhoz ará- nyitva oly magas, hogy szinte prohibitiv jellegűnek mondható. Ily magas adóval, helyes köz- gazdasági felfogás szerint csak oly tárgyat szabad sújtani, mely vagy kifejezetten luxus-cik és csak a leggazdagabb közönség keresletét képezi, vagy olyant, melynek forgalmát az állam mindenképen megakadályozni akarja. A legalacsonyabb borárak, melyeket a múlt évben fizettek, 10—12 korona közt ingadoztak, vagyis az adó (11 —13 K) ennek egy »alterum tantum»-ja volt. Amennyit a termelő kapott keservesen előállított termékéért, ugyanannyi adót is szedett róla az állam. Da hát ez szerencsére ma még kivétel. Vegyük azonban a bor nagy tömegét. Ennek értékét sem tehetjük magasabbra 22—25 K-nál hl.-ként, ezt viszonyítva az adóhoz, kiderül, hogy jelenleg a borok túlnyomó többségénél az állam csak borharmadik áll elő. Engedje meg uram, de egy szép regény, amelyet egykor gyönyörrel olvastunk, megér annyit legalább, mint egy szép emlék. Minek azt összerontani ? Színműíró : Hátha előbb látja valaki a színdarabot és csak azután olvassa az elbeszélést ? Én : Azon kezdem, hogy már azután nem olvassa el. Ám ha tenné, akkor is az elbeszélő mű vallja kárát, mert a meséje már kopott az illető szemében. Színműíró : De vegyük kérem azt az esetet, amikor a színmű népszerűsíti a regényt, amikor nagyobb szenzációt okoz, mint régibb alakjában. Én: Ostobaság. Hiszen a Rubens festménye is bizonyára nagyobb szenzációt okozott mint kabát, azon a bizonyos estélyen, mint ahogy okozott volna, ha Czobor a képtárában hagyja lógni; és alkalmasint sohaaem emlegették Rubenst sűrűbben a bécsi Burgban, mint amaz este, de mi szüksége volt erre Rubensnek ? Ilyenformán disputálgatunk rég ideje, de hasztalan. Ők is győzik szóval és argumentummal s azonfelül a végzet elhárithatlan. Küzdeni nem lehet, csak konstatálni. A színdarabok fölfalnak minden mesét, amelyeken egy kis hús van. A mi sorsunk meg van pecsételve. Lassan jött, de biztosan közeleg az óra, mikor az utolsó fóka is a sütőtálba kerül. italadó címen 50—70 százalékkal megdrágítja az italt, mely hivatva volna millióknak rendes fogyasztásául szolgálni. Ily nyomasztó adó példátlan a maga nemében. Hasonlítsuk össze a mi boritaladónkat a külföldével. Magyarországon a boritaladót a következő táblázat szerint szedik be: _ _____TOLNA VÁRMBGYE. I. 1 II III. 4*-0J. Buda<L > C/2 <U CL o S. N A o ■ cu osztályú községekben K f K f K f : k í | K f Bor ..... 1 hl 12 92 12 _' 12 7 0 ii 38 ; 8 70 Bormust és szőlőcefre . . » 9 70 9 _ 9 52 8 54 6 52 Borseprő . . . » 4 30 — — | ——-1— Ez a képtelenül magas adótarifa azonban csakis a szorosan vett Magyarországra szól, Horvát- és Szlavonországokban már ennél lényegesen alacsonyabb tételek állanak fenn. Ott ugyanis tekintet nélkül a fogyasztási hely lakóinak számára bor után hl.-kint .... 6 kor. — bormust és cefre után hl.-kint 4 kor. 50 fizetendő, mig a borseprő teljesen adómentes. Vagyis Horvátország fővárosában is egyhar- madával kisebb az adó, mint nálunk a legalacsonyabb adóosztályba tartozó kts községekben. Ausztriában, honnan ezt az adónemet egyébként átvettük, dacára, hogy ott a lakosság tulnjromó részének nemzeti itala a sör, a boradó általánosságban is sokkal alacsonyabb mint nálunk, de különösen a bortermelő országokban. Bécsre nézve igy állapíttatott meg a bor fogyasztási adója: Bécs Budapest bor hl.-kint ... 8 K. 48 — 12 K. 92 must és cefre . . 5 K. 66 — 8 K. 70 Tehát a magyar fővárosban körülbelül 40 százalékkal több adót szed az állam a bor után és ca 45 százalékkal több adót a must után, mint az osztrák fővárosban. A zárt városok (Prága, Brünn, Lemberg, Krakau, Linz, Grácz, Laibach és Trieszt) boradója a mi egyetlen zárt városunkéhoz (Pozsony) következőképen aránylik: Osztrák zárt városok Pozsony bor hl.-je után ... 6 K. 36 — 12 K. bormust és cefre után 4 K. 24 — 9 K. Tehát Pozsonyban, melynek egyik legfontosabb kereseti ágát képezi a szőlőmivelés, majd kétszer annyi adót szednek a bor után, mint az osztrák zárt városokban, ahol bortermeléssel a lakosság egyáltalán nem foglalkozik. Régente csak az opera-komponisták vették Csáky-szalmának a szöveget. De ők leginkább a legendákra és ősmondákra utaztak — mig tartott bennök. A bohókás operetteirók a mitho- logiából csipegettek, az isteneket tették tönkre, mig végre elfogytak az istenek és a mi novelláinkra került a sor. Saját tégláikból csak a zene nélküli darabok irói dolgoztak. De hát az ő tégláik is elfogytak egy nap. S az utóbbi évtizedekben már nagy volt a mesekereslet, a francia szinműirók azt találták ki, hogy a saját prózai munkáikat dolgozzák fel színművekké. (A mi fiskálisaink nem gondolhatnak ityesmire.) No ez még elég szemérmes tisztes kölcsön volt. Mi rossz van abban, ha a kopaszodó asszony a saját fiatalkori hajából csinál később kontyot. Nem lehetett őket emiatt megszólni. Sőt divat lett a kontinensen s még a mesekrözus Jókai is novelláiból csinálta a «Dalmát» és egy bájos regényéből az «Arany embert». Nem azért mondom, mintha kicsinyíteni akarnám. Hiszen Satur- nus is fölfalta a gyermekeit, mégis isten maradt. No de ez eddig mind istenies volt ahhoz a heves vadászathoz képest, mely a legutóbbi időkben indult meg az elbeszélő művek anyaga után, Az enyém-tied korlátái ledőltek. Hajrá, szabad a vásár. Azelőtt is volt a mesebeli fekete posztóval bevont városokban egy-egy sárkány, mely szűzlányokat evett, most egyre Még kevesebbet fizetnek persze a bortermelő vidékek. így Stiria, Karinthia, Krajna és a Tengermellék hl.-kint 4 kor, 46 fill. Istria hl.-kint . ... 3 kor. 72 fül. Zenta-Wien hl.-kint . 1 kor. 48 fill. Tirol hl.-kint . . . . 3 kor. 82 fii!. Vorarlberg hl.-kint . . 2 kor. 12 fül. boradót fizet. A francia bor adója jóformán már csak a múlté. Mikor az 1900. évben az óriásinak ígérkező bortermés következtében a borok ára mindegyre esett, úgy, hogy a legnevezetesebb borvidékek katasztrófának néztek eléje, akkor megmozdult a törvényhozás lelkiismerete és a városoktól a bevite i vám szedésének engedélyét megvonta, az állami adót pedig rövid vita után hl.-ként 1 és fél frankra (1.50 K-ra) szállította le és az 1900. augusztusban benyújtott javaslat már december 1-én törvényerőre emelkedett. A kísérlet fényesen bevállt: a borfogyasztás óriási mérveket öltött, magában Páris városában az amúgy is jelentékeny fogyasztás egy év alatt 1 és fél millió hl-ra emelkedett és mire az 1901. év szürete elérkezett, az országban kisebb volt a borkészlet, mint bármikor az utolsó években. (A jövő számban folytatjuk.) VÁRMEGYE. 1906 november 11. Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön délelőtt 10 órakor tartotta őszi rendes közgyűlését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt, aki a gyér számban megjelent tagokat üdvözölve és a gyűlést megnyitva a jegyzőkönyv hitelesítését november 13-ikának délelőtt 11 órájára tűzte ki; a hitelesítő bizottság tagjai Dőry Pál alispán elnöklete alatt: Simontsits Elemér főjegyző, Tóth Ödön tiszti ügyész, Török Béla és Bodnár István. A tárgysorozat megkezdése előtt a főispán bejelentette, hogy Drágíts Imre járásorvost tb. megyei főorvossá nevezte ki, hangsúlyozva, hogy e kinevezés nemcsak Drágíts dr. 21 évi kiváló szolgálati érdemeinek elismerése, hanem a közérdeknek is megfelel, mert a tiszti főorvos hivatalos elfoglaltságban gyakran távol van a megyei székhelytől és hetyettesitése a köz- egészségügy és adminisztráció szempontjából kívánatos. Drágíts Imre dr. meghatottan köszönte meg a működése iránt nyilvánuló elismerést, — szavait a közgyűlés lelkes éljenzéssel és helyesléssel fogadta. A jövő évi költségvetés fedezetére 2°|0 megyei pótadó névszerinti szavazással 75 igennel megszavaztatott. Nemmel senki se szavazott. Az alispán időszaki jelentése, mely nagy melegséggel emlékezett meg a bonyhádi főgimépülnek a színházak és a meséket eszik. S maholnap úgy állunk mi elbeszélő irók, hogy már nem a közönségnek komponálunk, hanem a szinműgyártóknak. Ha valami jót irtunk, a közönség azt mondhatja: «Majd megnézem darab korában», ha nem jót irtunk, akkor nem mond semmit. Hiszen igaz, hogy igy is érvényesülhetünk, de csak közvetve, úgy mint az orosz humorista (gondolom Csehov) Makarovics Konstantin nevű hivatalnoka, akit a krokodilus nyelt el és annak a gyomrában élt tovább, onnan beszélgetett ki, amennyire a krokodilus engedto. Tudom, hogy nem volt érdemes mindezt megírni (de hát mit érdemes megírni ?) Azt is tudom, hogy nem lehet segíteni. Én hát nem is nagyon töröm magamat tovább. Hisz csak egy kis irigység az egész, enyelegni, csipkelődni akartam a szinműirókkal, akik vígan dolgoznak, minta szorgalom és gyűjtés mintaképei a méhek. Jól teszik, igazuk van. A méhek előtt nyitva a világ. Mért kérdezzék, hogy melyik virág kié ? Bizony nem haragszunk, dehogy haragszunk, hanem azért mégis sokért nem adnám, ha meg merném nekik mondani: Hiszen szijjátok fel amit a rétek, az erdők és a kertek virágaiból lehet, de ne gyüjtsetek a mezes bödönökből. Mert azzal nem lesz több méz a háztartásban, csak több sonkoly.
