Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-11 / 46. szám
19U6. november J. TOLNA VARMEGYE. lésügyi m. kir. ríiinis^riurnhöz intézendő teltei- jesztés tárgyában. E3Ő1 a megbízásból folyólag és attól a bizalom! áthatva, hogy a mezőgazdaságot olyan beh óan érdeklő eme fontos kérdés megoldása kiül gazdasági egyesületünk a (cim) szives közroüködésére is számíthat : azon tiszteletteljes kér.sel fordulok (czimhez), miszerint a mezőgarniságról és mezőréndőrségről szóló 1894. évi ;jl. t.-c. végrehajtása körül szerzett tapasztalat/t és a törvény módosítására vonatkozó javaslóit a gazd. egyesület titkári hivatalához (Szy-zárd vármegyeház) legkésőbb a folyó hó 30-i beküldeni méltóztatnék. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Miért — Több Pincehely—görböi olvasóköri tag. Névaláírás i nélkül beküldött közleményeknek nem adhatunk helyet. A | szerkesztőségnek mindén esetben kell tudnia, hogy ki a cikk I írója. Őszi hangulat Mem közölhető. Dr. B—y urnák. Közölni fogjuk. Köszönjük a figyelmet. A közönség köréből.' Igenfisztelt Szerkesztő Ur! Nagyb/csü lapjának okt. 28-iki számában egy cikk jel/nt meg »Meghalt a vasúti állomáson« címmel, njután én kezeltem e munkásokat, kérem telj Szerkesztő urat, lenne szives nekem megengedni, hogy válaszom b. lapjában meg- jelenhessjn. Eg4 ismeretlen, nevezett cikkben említi, hogy a mágocsi pusztákon alkalmazott tót munkások rossz élelmet, egészségtelen fekvőhelyet Kaptak és a betegek orvosi gyógykezeléséről sincsen Kellőleg gondoskodva. Többszőrönként volt alkalmam meggyőződni, hogy a munkások legjobb bánásmódban részesüknek, élelmezés dolgában semmi kívánni valót sJm hagy maga után, oly fehér jóízű kenyeret kaptak, hogy otthon még kalácsuk sem sebm volt szebb és hetenként 3-szor húst is kapjtak és pedig gyönyörű, szép kövér húst fejenk ént fél kilót számítva. A mi pedig fekvőhelyüket illeti, ez igen tiszta, szellős, egészséges helyiség volt és hogy ezen emliíett dolgok tényleg igazak, bizonyítja íV2Aon körülmény, hogy egész nyáron át komolyabb megbetegedés nem fordult elő és a távozó munkások azon óhajuknak adtak kifejezést, vajha jövő évben ismét idejöhetnénnk munkába. Áttérve most Muráv Bálint esetére, mond- hatoml hogy hasi tífuszban szenvedett, amint betegsége súlyosbodott, siirgönyöztettem atyjának, ki azonnal el is jött és kijelentette, hogy fiát minden áron haza viszi még orvosi tilalom dacára is, ezt a martinczai gazd. tisztviselők mindenkor igazolhatják; testvére hozzám jött és kért, hogy engedjem meg testvérének hazaszállítását, ezt határozottan visszautasítottam mondván, csak akkor mehet ily hosszú útra, ha a láz meg fog szűnni és már jobban tud majd táplálkozni, ennek dacára harmadnap reggel 7 órakor már behozták az itteni állomásra a délután 4 órakor induló vonathoz és délben elhalí. így az uradalmat semmi szemrehányás sem illeti, az uraság atyailag gondoskodott munkásairól, többszőrönként még éjjel is kivitetett e beteghez, eszerint a titokzatos idegen rosszul volt informálva és zárom soraimat azon közmondással, »si non e verő, il bene truvatto«. Maradok a tek. szerkesztő nrnak köszönetéin nyilvánítása mellett őszinte tisztelője Pincehely, 1906. nov. 6-án. ________ Dr. Bernstein Jakab. * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk. részesítik előnyben a Scott-fele Emulsio-t a közönséges csukamájolajjal szemben? Mert a közönséges csukamájolaj rendesen emésztési zavarokat idéz elő és a szervezet a csukamájolajnak csak igen parányi részét képes magába felvenni, mig a Scott-féle Emulsioban a csukamájolaj legfinomabb cseppecskékre lévén osztva, még a leggyengébb gyomor által is köny- nyen emészthető. Ennélfogüa a csukamájolaj oly óriási táp és ^gyógyereje teljes mértékben javára van a szervezetnek és uj erőt, uj életet jelent. A Scott-féle Emulsio valódiságának jele a «hátán nagy csukahalat vivő haiász» védjegy. (5097. 9—28.) Ezen lapra való hivatkozással 75 fillér levélbélyeg beküldése ellenében mintával bérmentve szolgál: Dr. BUDAI EMIL „Városi gyógyszertára“ BUDAPEST, IV., VÁCZI-UTCZA 34/50. Egy eredeti üveg ára 2 kor. 50 fill. Kapható minden gyógyszertárban. nyilttér: „Bortermelés — borügynökök“. A «Közérdek» múlt heti számában fenti címmel egy cikk jeleni meg, mely a nagyközönség jelentékenyebb részénél csak mosolyt kelthetett, de a cikknek "némely pontja arra is alkalmas, hogy a kevésbé tájékozott és köz- gazdasági kérdésekhez nem értő elemekben egy tisztességes és fontos missziót teljesítő osztály ellen bizalmatlanságot és animozitást szítson. A »Közérdek» cikkében foglalt azon nevetséges vádra, mely szerint az ügynökök mesterségesen szorítják le a borárakat, csak az a megjegyzésem, hogy a legkisebb látókörrel biró ember előtt is megdönthetetlen fény, hogy valamely terméknek az értékét kizárólag a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonyából folyó áralakulás állapítja meg. Csak aki nem lát tovább a falu tornyánál, teheti azt a nevetséges állítást, hogy a szekszárdi borok árának és értékének meghatározói az itteni borügynökök és a legelemibb közgazdasági kérdésekben való teljes járatlanságát árulja el az a felfogás. A bor ára t. cikkíró ütném függhet egy-egy ügynöki csoporttól, hanem az a már említett fontos tényezőn t. i. a kínálat és kereslet közötti viszonyon kívül az európai bortermelő államok, mint Francia, Olasz, Spanyolország, Ausztria stb. bortermésének minőségétől és mennyiségétől, nemkülönben egyéb ezzel szoros összefüggésben álló gazdasági és társadalmi kérdésekkel áll kapcsolatban. Ha a bornak valósággal nincs is tőzsdei árfolyama, mint pl. a búzának, vagy más gabonanemüeknek, azért annak áralakulása nemzetközi vonatkozásokkal áll a legszorosabb kapcsolatban és azért, miután rosszhiszeműséget kizártnak tartok, minden esetre azonban egy vezércikkírótól alig feltételezhető tudatlanságra, vagy legalább is közgazdasági kérdésekben való legnagyobb fokú tájékozatlanságra vall, azon az ügynököket különben igazi nagy hatalomnak megtevő állítás, hogy az »ügynökök kartellbe lépve állapítják meg« és pedig mesterségesen alacsonyra leszorítva a borok árait, és hogy »ők élet-halál urai lettek egész vidékek felett.« Az ügynökök működése még az esetben sem eredményezheti azt, amit cikkíró nekik tulajdonit, ha érdekükben állana, hogy a termelők boraikat alacsony árban adják el, de minthogy az nekik semmikép sincs érdekükben és tekintve, hogy az ügynökök kereseti viszonya akkor kedvezőbb, mikor magasabb árak vannak, mivelhogy a nagyobb kereslet folytán jönnek azok létre, tehát az ügynök, aki saját szempontjából is eredményesen akar működni, működése irányát sohasem akként választja, hogy a termelők árigényeinek redukálásán fáradozzék, mint inkább odahat, hogy a vevőnél vételkedvet támaszszon és a vevőt a termelők árkövetelésének lényeges megközelítésére birja. A homoki vidékek borai nálunk mint értéktelen, fejlődésre képtelen és hosszabb időre való beraktározásra alkalmatlan áru ismeretes. Szükséges végre, hogy ezt a hamis tételt meg- döntsük. A monarchia legelső cégei állandóan és előszeretettel vásárolják a homokban termett fajborokat. Tanukra hivatkozva kérdjük Szondy István és Boros Zoltán urakat, kik nemcsak hegyi, hanem homoki borokat is termelnek és igy mentesek minden előítélettől, hogy az idén termelt melyik borukat értékelik többre ? A fogyasztó közönség ízlése gyökeresen megváltozott. A pezsgők olcsó ára a pecsenyeborok kelendőségét a minimumra szállította le és igy hozzávéve még azt a szerencsétlen körülményt, hogy boraink minősége 10 évben átlag csak 2—3-szor sikerül úgy, ahogy kellene, azok a nagykereskedők, kiknek finom vörösborra még van szükségük, mint Jálícs, Abeles, Palugyai, Sehneider, Pollák, Tauber stb. elsőrangú cégek, mert képtelenek voltunk részükre azt a minőségű bort nyújtani, amit itt kerestek, sajnálatunkra mindjobban elmaradoztak és más vidékekre szoktak, amelyek az általuk keresett cikkben jobb minőséget produkáltak, mint mi. A vörösbor fogyasztása általában egész Európában csökkent, ma már főként a fehérbort * keresik. A telepítést nálunk elhibázták. Semmiféle gazdaságot egyoldalúan berendezni nem szabad, mert ez előbb-utóbb, mint a következmények mutatják, megboszulja magát. Volna nagyobb tömegben egyenlő jellegű és minőségit fehér fajborunk, annak könnyebben lehetne piacot szerezni, mint a kadarkából erőltetve készített fixlis fehérboroknak és azokért nagyobb árakat is lehetne elérni. A fő kereseti cikk általában nemcsak nálunk, hanem külföldön is az olcsó tömegáru, ami természetes is, mert hiszen a a fogyasztók zömét a mezőgazdasági és ipari munkások képezik, kik ép az olcsó bor nyújtása által vonhatók el a pálinka- és sörfogyasztástól, tehá1 ezeknél a boroknál a kereskedő a minőségre nem néz annyira, inkább az olcsó árra helyezi a súlyt. Nevetséges mesterséges árleszoritásról beszélni, mikor az idén például közönséges, lapos helyeken termett borokat 20—26 koronáért, sőt helyenként magasabb árakon is vettek. Franciaország tultermését csak úgy tudja elhelyezni, hogy a borfogyasztási adót eltörölte és a katonaság ellátásában is bevezette az állandó borfogyasztást, ilyen irányban tessék cikkírónak közreműködni, ebben a mi hatható/" támogatásunkra számíthat. — Franciaországé»;? e mélyre ható intézkedéseknek dacára, a la) < tömegáru szesz fokonkint 1 frankon (1 korona; vásárolható, vagyis idei lapi boraink 8—8Va°/o átlagos szesztartalmát alapul véve ugyanannyi koronáért veszik, illetve adják el. Az idei árak általában, a világpiaci árakat tekintve és a borok minőségét, vagyis belérté- két alapul véve, elég magasak. Ha az óriási homokterületek, amelyeket még folyton telepítenek, termésbe jönnek és ha nem is bő, de esc országos közepes termés lesz, boraink á óriási módon csökkeni fog, hacsak prevent intézkedés nem történik, a borfogyasztási a eltörlése, vagy legalább tetemes leszállításán mert a fogyasztás természetes emelkedése, nf áll arányban a hozam növekedésével. fa. Hagyja csak tisztelt cikkíró ur a b(j ügynöki kart, az hasznos és megbecsülendő n kát végez azzal, hogy olyan vevőket csődit i kik azelőtt soha még a tájékát sem lát Szekszárdnak és saját érdekükben is igyek nek őket ideszoktatni, ami megtermi mai gyümölcsét. Többet használ a bortermelés, legkisebb ügynököcske működése, melylyi itteni boroknak uj elhelyező piacokat szerez, 20 olyan hírlapi cikk, amelyeknek Írói a leges viszonyok ismerete nélkül és kellő lagosság hiányával, csak ártanak azzal, az egymásra utalt közgazdasági tényezők k ellentétet kívánnak előidézni. A »Közérdek« cikkírójának egyben igaza: az ügynökök számamindjobban szapc Aki azonban ebben a termelőkre nézve lilát, az egyszerűen ne Írjon közgazdasá •' mert nevetségessé teszi magát. Tessék nak kérdést intézni bármelyik termelői monopolizált 1—2 ügynököt kiván-e, tartja részéről előnyösebbnek ha e ügynök fárad azon, hogy neki vevőtf mert mennél több az ügynök, annál vevőt sikerül az itteni produktumnak Nem tagadom, vannak egyes r landó kinövések, — de ettől semmife kozási ág nem mentes — mint teszf vöknek a vasútnál történő lefogás itteni ügynökök közül csak 1—2 gj azonban szintén nem a termelők h kizárólag az ügynöki tekintély rová melyet ép az ügynökök nagy többs a legélesebben. A jutalék az eddigi gyakorlat szt tónkint 50 fillér volt és ez úgy látszik bevált, nehogy azonban visszaélések^ sabb összegű jutalék-kikötéseknek t4 tassék, szükséges volna ezen jutglAkl megyére egyöntetűen és kötele/ gatási utón szabályozni, akkor lódás is megszűnik, ami még közzel előfordul. A nagykereskedelemnek sége van megbízható és szr kökre, azok nélkül a nagyi tetlen és ha Cikkiró a sz kárt okozni nem kíván, u csak nagyobb tájékozottá a jövőben hírlapi cikket. * E rovat alatt közűitekért, nem vállal felelőséget a szerkesztőség.
