Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-30 / 40. szám
XVI. évfolyam. 40.szám. Szekszárd, 1906szeptember30 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. ElüUzetéseket «» hirdetésekei a kindo- hivat.'.lon kiviil ellogaü Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése S/eks/.árdon. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiüJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Ki a d ó h i v ata I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdonos; Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak^ A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előli/e- tések és a hirdetések is . szerkesztőséghez intézetniük Hirdetések mérsékelten meirállapiFtt árszabály szerint h/áiuittatnak. Előfizetési felhívás! 1906. évi október ho 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket, kiknek elöfizetesök lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek : Eigész évre . . . 12' korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . 5 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. A gazdatársadalom szervezése. (f M) A világ legkonzéfvatiVebb népeleme: a magyar gazdatársadalom megmozdult. Jobban mondva: megmozdult alatta a föld. Az édes, a drága anyaföld, amelyet vérrel szerereztünk és verrel tartottunk [fiég eddig. És mégis megmozdult. Kiszalad az ősi birtokos család ta pa alói. Miért? Talán az elkorcstvult sarj méltatlan az ősi rögökre? Én azonban azt hiszem: más oka is van ennek. A véráztatta magyar föld nem élhet gazdasági rabszolgaságban és meghirdeti az ellene vétőket, harmad és negyediziglen, mint az írás mondja A magyar gazdatársadalom tehát látja, érzi, hogy bajok vannak és' szervezkedésre törékszik. Valóban: nincs is ennél szükségesebb teendő. Óriási hiba, hogy már régebben hozzá nem láttak. De persze: Magyarország minden valamire való népeleme, kezdve a paraszttól a királyig, kisebb- nagyobb mértékben földbirtokos. Ez az elem dominál a községházán, a városokban, a megyeházán, a kepviselőházhan, a főrendiházban és igy nyílt képtelenségnek látszott annak föltételezése, hogy Magyarországon a túlnyomóan erős gazdatársadalom érdeke nincs képviselve. Az igazság az, hogy képviselve volt, de rosszul és nem hivatott- sággal. Garasos önzésből a szabad kereskedelem elvének föláldozta a magyar ipart és rablógazdálkodást űzve, mellőzte a belterjes földművelést, ami pedig úgy a lakosság számát, mint a tőid termékeit megsokszorozza. Holott Anglia, amelynek kikötőiből a szabad kereskedelem hódító körútra indult, ennek segítségével nemcsak világipart és pénzgazdaságot teremt üt, ha- í nem mezőgazdaságát is a legmagasabb fokra fejlesztette. De menjünk tovább 1 Az a gazda- társadalom, amely örülve annak, hogy az őt oly közelről érdeklő földadó emelésétől az egymásután következő kormányok mintegy hallgatólagosan ekekin! ettek, eltűrte azt, hogy itt a militárizmus kenye-kedve szerint berendezkedjék; amely eltűrte azt, hogy a íDkus érdekéből az olasz borvám leszállításával a bortermelés kisemmiz- tessék és a bortermelés védelmének ürügye alatt a borkereskedés és vele a bortermelés tönkre tétessék és a borkereskedés Ausztria kezeibe átjátszanék; — amely tapsokkal fogadta az őrlési kikészítő eljárás megszüntetését, holott az sok millió métermázsa gabonát földolgozó és exportáló világhírű lisztiparunkat nehezebbnél nehezebb helyzetekbe sodorta; — amely elnézte, hogy az Ausztriával való gazdasági viszonyunk rendezetlensége egy évtizeden át tartson és minden üzleti számítást bizonytalanná teve, összes kereseti viszonyainkat rontsa és a vállalkozási kedvet megbénítsa, — an ól sok más egyéb, az ágiikul túrával össze függésben 'evő bajokat ezúttal mellőzve - csakugyan elmondhatjuk, hogy hivatott érdek- képviseletre es ennek lehetővé tételére szervezkedésre szóiul. Ennek az érdekképviseletnek szervezésével foglalkozik mostanában az országos közvélemény és foglalkozott az országos mezőgazdasági egyesület megkeresése nyomán a to Inán tervei gazdasági egyesület igazgató választmánya csütörtökön d. e. tartott ülésében, nagyszabásúnak mondható tartalmas vita keretében, amely, t Hartal Béla szellemes, kiváló nemzetgazdasági tudásról í tanúskodó nagy beszédben vezetett be és amelyben Perczel Dezső, Jeszenszky Andor, Dory Pál és Simont<its Elemér vettek reszt. A hozott határozat túlnyomó részben a Bartal Béla indítványa keretébe foglalt elveknek felelt meg. így kimondatott, hogy a gazdasági kamarák kény-zertársulás alapján létc-ittessenek, mint a kereskedelmi és iparkamarák, de ne vármegyénként, hanem nagyobb vidékenként, 10—12 az egész országban. Továbbá kimondatott, hogy e szervezés még a jelen országgyűlésen törvényerőre emeltessek és annak költsége’ kamaránként a kamarai tagok kataszter tiszta jövedelme arányában vettessenek ki, — hogy a mezőgazdasági kamarák a megyei gazdasági egyesületekkel kapcsolatba hozassanak, közigazgatási hatósági teendőkkel is megbízhatók legyenek és országos központi testülettel láttassanak el, amely megfelelő képviseletet kapjon, de ne az alsóházban, ha TA RC A. Fehér dalok. i. Ugy-e, nagyon, nagyon beteg lehettem, De már kacaghatok a vegzeten: Lehullt a vastag hályog a szememről S a gyógyulást neked köszönhetem. Új hit fehér galambja szállt szivembe, Mer\ ^nnyit — es hiába szenvedett, S kepzeiLőszereImem gyenge kártyavárát Ledünté egyetlen tekinteted. S most látom: ó be szép, be szép az élet, Ha minden percet néked szentelek . .. S a porból égfelé száll újra lelkem, Hogy egykor majd megérdemeljelek! II. Letéptem egyszer egy éretlen almát, És lám. szekrényemen mégis megért; De mert nem volt oly édes, mint a többi? S a színe sem volt oly piros . . . Miért? Te bajos gyermek, érted-e a kérdést? Vagy sejted rejtett ertelmet talán? Elvesz minden gyümölcs színe, zamatja, Elvesz, ha meg nem érhetett a fan! Ó, hajtsd fejecskéd jó anyád ölébe: Ott nem rémíthetnek viharszelek! . : , S én szivrepesve varom azt a percet, Mikor megertel, hogy — letépjelek. III. Ahányszor látlak, vágy nyilai szivembe S utat tör onnan ajkaim felé, Hogy őszintén meg vallj am, amit érzek, Odaboruiva lábaid ele. De ha mosolygó, szép szemedbe nézek, Hol szent oltárom szuzi lángja ég, Egy belső szózat elnémítja ajkam És nem merek eléd borulni még . . . Maradjon tiszta még soká a lelked: Ne metelyezze meg a szerelem ! . . . Azért oly sápadt arcom, hogyha látlak S az ajkam is azért oly színtelen í FERKE ÁGOST. Eét rózsaszál. Cl Irta: Hevesi József. A verandán ültek, estalkonyatkor. Két meghitt barátnő. Kamilla volt az idősebb. Ha ugyan szabad ezt a szót az ő viruló fiatalságában használni. Teljes szépségében pompázó menyecske volt még, szemében a nyár perzselő tüze szikrázott. Csak most léphette át a tavasz bimbóéveit. Üde volt és kívánatos, mint egy fesledezo pünkösdi rózsa. Anna fiatalabbnak látszott. Szőke kis asz- szonyka volt, igen finom vonásokkal. Olyan gyöngéd, gömbölyded, kedves, vidám, akár egy kis madárka. Az arca végtelen bájos. Igazi szőke szépség Csodás fehér teintjére az egészség hamvas pírja ömlött. Mozdulatai csupa kecs, csupa kedvesség. Bujagazdag szőke haja mint egy arany korona illeszkedett a fejére, ajour blouse-ába égő piros rózsa volt tűzve. Ez a két meghitt barátnő nyári esialko- nyatkor künn ült a verandán, melyet lilaszinü glyciniák remekül futottak be. Anna hintaszékbon ifit, — vele szemben Kamilla egy nagy színes nádfauteuilben kényel- meskedett. De biztositlak. édesem, hogy tévedsz Ezt Anna mondá kissé erőltetett mosolygással és kissé izgatottan billegtette szép japán legyezőjét. Kamilla nem válaszolt mindjárt. Szinte észrevétlenül vonogatta a vállát. — Hát jo! van. tevedtem. végre is Igenis tévedtél, kedvesem, a legártatlanabb fiirt az egész. Es ez sem az én részemről. — Vagy úgy: 11 irt? — Igen. Fiirt. De ismétlem, hogy nem az én részemről. Végre is, nem tilthatom meg senkinek, hogy neki tessem, hogy irántam érdeklődjék, hogy ügyeimével kitüntessen . . .
