Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-02 / 36. szám
XVI. évfolyam. 36. szám. Szekszárd, 1906 szeptember2 Előfizetési ár: Egész évre . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiudo- hivauUon kivüi elfogad Molnár Mór könyvnyomdája ón papirkereskedése Szekszárdim. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárníip. Szerkesztöseg es kiüJóhivatal: Szekszárdon. Var-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon- szám 18» Kiadóhivstali telefon - szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Fomunkatárs : Or. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak; A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előtize tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Van-e időnk ? Elmélkedem a szegedi ipar-kongresz- szuson mondottakról, melye!; közgazdasági életünk csaknem minden mozzanatára kiterjedtek es fölmerül előttem a kérdés, vajon az a helyeslés, melylyel a kereskedelmi miniszter államtitkárának: Szterényi Józsefnek fejtegetéseit és kijelentéseit fogadták, az államtitkárnak szóltak-e, vagy az általa hangoztatott igazságoknak. Mert ha a kongresszus személyi kultuszt űzött, akkor a józan nemzetgazdaság pecsenyéje Magyarországon a porba hullott. Ellenben ha a szegedi kongresszuson résztvettek Szterényi elveit helyeslik és követik, bátran nézhetünk közgazdasági viszonyaink jövő alakulása elé, bár azok, az igazat megvallva, rózsásaknak épen nem mondhatók. Szterényi államtitkár fejtegetéseinek lényege az, hogy ha a inauyar állam az iparfejlesztés terén és a magyar társadalom az iparpártolás terén a maga súlyos és sokoldalú, tervszerű és lankadást nem ismerő kötelezettségeit és kötelességeit teljesíti, akkor «aránylag nem nagyon hosszú idő múlva» — «meg fog változni gazdasági helyzetűnt<»; inas szavakkal, okos és szorgalmas munkássággal, ipar:, kell teremtenünk és ez esetben léte üthetjük az önálló vámterületet; ehez azonban bizonyos idő kell. Amiből logikusan csak az következik, hogy : jelenleg az önálló vámterület nem létesíthető, mert annak előfeltételei — az ip ri alapok — nálunk nincsenek meg. Az most már a kérdés, hogy mennyi az az «aránylag nem nagyon hosszú idő», amire a szükséges ipari alapok megteremtésére a magyar államnak és a magyar társadalomnak az államtitkár szerint föltétlen szüksége van. Aligha csalódunk, ha ezt az időpontot 1917-re, tehát 11 esztendőre tesszük. Erre utal maga az államtitkár is, aki nem ugyan e diszbeszédében, de ugyanakkor a bankett alkalmával, a fehér asztal mellett úgy nyilatkozott, hogy «1917-ben már nem szabad adott helyzetben lennie nemzetünknek» és hogy «a jelenlegi kormány egész politikája oda irányúi, hogy, ha 1917-ben fölszabadul a nemzet (az Ausztriával létesített közös vámterület adott helyzetéből) oly állapotban legyen, hogy a készületlenség ne legyen oka elhatározásának elhanyagolásában«. Jövendő boldogulásunk egyik nagy kérdése, hogy elég lesz-e az 1917-ig hátralevő 11 év ipari hátramaradottságunk pótlására. Lehet, hogy elég lesz, ez esetben az önálló vámterület lölállitása nem fog reánk nézve nemzetgazdasági kárral járni. Lehet azonban, ho:iy nem lesz elég és ez esetben inból be fogják göngyölgetni az önálló vámterület zászlaját. IÁ . De legyen ez az idő elég, vagy elégtelen, annyi bizonyos, hogy a Wekerle-Kossutk- Apbonyi-Atidrássy kabinet, melynek nevében Szterényi beszélt,* a mai időket még mindig nein tarja alkalmasoknak arra, hogy a gazdasági szétválást létesítse, ezzel azonban igazolja az előző kabineteket: Szélit is, Tisza Istvánt is, akik az önálló vámterületet bizonyos körülmények között ki TŐszakolhat- ták, vagy legalább kierőszakolni megkísérthettek volna, de nem tették, mert ezzel az ország gazdasági életerein ütöttek volna gyógyíthatatlan sebet; — sőt igazoltak a függetlenségi pártot is, amiért Széli alatt az önálló vámterületet a gyakorlati politikában elejtette, programrnpontul azonban nagy bölcsen megtartotta És igazol még egyet, azt tudni illik, hogy mily égbekiáltó vétek volt elpocsékolni a nemzeti munka idejéből azt a 3 évet, melybe kizárólagosan a magyar vezényszó kikiáltása és szerencsésen szegre akasztása került. Rövid napok múlva megkezdődnek a kiegyezési tárgyalások az osztrák kormánynyal és igen jellemző a hir, hogy e tárgyalások a király elnöklete alatt fognak folyni 1 Bizonyos, hogy a két kormány tárgyalásainak az lesz az eredményűk, hogy a jelenlegi gazdasági viszony valahogyan 1917-ig ineghosszabbittatik. Magyarország létérdeke azonban azt parancsolja, hogy ipart teremtsünk és önálló, független gazdasági berendezést létesítsünk, mely nagy feladat elvégzésére, a mi ismert viszonyaink között, 50 év sem sok; annál aggasztóbb tehát, hogy csak 11 év áll rendelkezésünkre. — Lógjunk tehát össze mindannyian, a magyar állam az ipar fejlesztésére és a magyar nemzet a magyar ipar támogatására. Ne csak a tulipán kötelezzen bennünket a magyar ipar támogatására, melynek jegyében a folyó év első felében — sajnos — 73 millióval emelkedett hazánkba az osztrák behozatal. Tegyen minden magyar hazaíi erős fogadást a nemzeti munka foglalkoztatására és megbecsülésére ; ezt a fogadást tartsa is meg és akkor 1917-ig is elég időnk lesz a gazdasági önállóság biztosítására. F. M. VARMEGYE — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szeptember havi gyűlését folyó hó 12-én tartja meg. TA RC A. A haldokló szultán. Az uralkodók közül most a szultán foglalkoztatja a hírlapokat. — A szultán haldoklik ! — igy szól az első hir. Azután komoly betegséggé devalválódott a hir, majd igen rosszul lett a szultán, aki egyébkent vesekőben szenved. Végre is a szultán a nap hőse. Pedig szegény feje nem irigylésre- mélto környezetben éii napjait. Persze nem szólva a háreméről, amely azonban ily szultáni állapotban nem nyújt sok kéjt és vigaszt. A szultán Abdul-Hamid Khan el Ghazi (a Diadalmas) Isten földi árnyéka, az Izlám Kalifája stb. stb., akinek se barátja, se csudálója, csak úgy csurog a vértől, a sok ártatlan vértől, amelyet kiöntött anélkül, hogy akár nepe, akár országa hasznát látta volna. Azt azonban — irja Yream, — el kell ismernünk, hogy annyi vakmerőség, annyi intelligencia is van benne. Megvan benne dekadens fajtájának minden bűne s minden bűne annak a mélységesen rothadt Bizáncnak, a honnan a rettenetes eszközeivel nyomorítja igába népét. Fél tőle s gyűlöli öt midenki, de szolgálják, mert ki tudja zsákmányolni embereinek szenvedélyét, mert pervertálni -udta a hajdan egyenes, becsületes töröl lelket. | Ő mételyezte meg, talán örökre, egész nemze- 1 tének lelkiismeretét. Közvetlen környezetében, az Jildiz-kioszk- I ban élnek hóhérai. Hosszú tapogatózás után j megtalálta a neki való embereket. Szemenszedett társaság, szolgálják gazdájukat csodálatos engedelmességgel, szokásból, félelemből, kapzsiságból, alávaló ösztöneik révén. És ő uralja, igazgatja cselédjeit, az emberi lélek förtelmeinek hámulatos ismerésével s ennek köszöni relativ biztonságát. Ő felségének első titkára: Fahsin pasa. A pasa akkor került az udvarba, amikor 1894-ben egy csesze ügyesen kevert fekete kávé Mahomet paradicsomába juttatta Suérya basát. Afféle ijedt iiódiák volt, reszketve lépte át a kioszk küszöbét, a honnan most ritkán távozhat. Mialatt uj méltóságában üdvözölték, kémlelték, lesték, ő reszketett s reszket azóta szüntelen, bár kegyével, kitüntetésével halmozta el a szultán. Tekintélye, belolyása nagy, de csak ritkán él velük. Tenger vagyona lehetne, volt alkalma a meggazdagodáshoz, de inkább azon van, hogy alárendeltjei tollasodjanak s azoktól harap el egy-egy koncot. Akárhányszor láttam — Jrja Yream — abban a düledező helyiségben, ahol hivatalát berendezte, inkább szántam őt. Arca fáradi, zöldesszürke a folytonos izgalomtól, a sok virrasztástól. Mert a szultán zaklatja mindegyre, a nap s az éjszaka bármely órájában készenlétben kell lennie, pihenése alig van. Ha a feleségéhez akar menni, aki a palota tőszomszédságában lakik, külön szultáni engedelemre van szüksége s ezt az ura nem mindig adja meg neki. Egyszer panaszkodtam előtte egyik miniszterre, aki érzékenyen meg akart zsarolni. Így felelt méltóságosan: «Ha az illető fejébe vette, hogy hasznot húz ebből a dologból, abban őt senki meg nem gátolhatja.» «Hát a szultán ?» — kérdeztem. — «0 felsége nem okoz ily keserűséget minisztereinek», — válaszolt a pasa, majd sopánkodva sóhajtott: «Micsoda ország 1» Később megtudtam, hogy az illető a pasa embere s osztozni szoktak a borravalókon. Egy más esetben, amikor egy külföldi tudós fontos előterjesztessel óhajtott a szultán elé járulni, a pasa közvetítése nélkül, naivul igy szólott hozzám : «írják meg uramnak, Ő felségének, franciául azt, amit tudtára akarnak adni, tegyek borítékba, pecseieljék le és nyugodt lehet, hogy hűségesen átadom.» A mi a legmeglepőbb, ígéretét beváltotta s két óra múltán megkaptuk a szultán válaszát. Irószobája, ahol naponta ezer meg ezer okmány fordul meg, zsúfolva van hírlapokkal, ócska papirossal. Fontos okmányok henteregnek a f»ldön, az asztal alatt, de mire ura hívja, ő nyomban megtalálja azt, amire szüksége van. Ez a hivás is furcsa. A szultán inasa érkezik, fekete kabátban (minden török hivatalnok
