Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-02 / 36. szám
2 1906 szeptember 2. TOLNAVÁRMEGYE. korra vonatkozókat, nevezetesen az első és tizenkettedik évöket be nem töltött gyermekekre vonatkozólag, aminek azért van kiváló jelentősége, mert az 1 éven alóli gyermek díjtalanul, a 12-ik évet be nem töltött gyermek pedig kedvezményes áron utazik a hajón. Kívánatos is, hogy az útlevelek pontosan állíttassanak ki, mert a belügyminiszter a jövőben felelősségre vonja a kiállítás körül pontatlan elöljáróságot és fegyelmi utón torolja meg a mulasztást. Kivándorlás a megyéből. A kivándorlás Tolnavármegyéből a nagy munkaidő dacára is tetemes emelkedést mutat augusztus hónapban. Az előző év augusztus hónapjában beérkezett 61 útlevél kérelem, január —augusztusban pedig 2447 ; az idén augusztusban beadatott 181 útlevél kérelem, január- augusztusban pedig 2535. Az aíispáni hivatal kiadott az elmúlt augusztus hónapban 156 útlevelet és pedig Amerikába 70-et, Németországba 81-et, Romániába 2-öt, Svájcba 1-et, Európába 2-öt. Külföldről kéretett 9. Visszavonatott 5 kérelem. Az útlevelet elnyertek között volt: kiskorú fiú 28, önálló férfi 9, férfi családjával 15, ugyanannyi felnőtt és 19 kiskorú kísérővel, férfi a családja hátrahagyásával 72, kiskorú leány 9, önálló nő 3, nő a családjával férje után ment 19, 15 kiskorú kísérővel. Az egészből kivándorlónak tekinthető 29, akiknek kíséretében 13 íelnőtt és 29 kiskorú volt. Az egyes községek közül adott: Szárazd 15, Bátaszék il, Tolna 9, Nagyszékely 8, Mucsfa 7, Majos 6, Izmény, Száíka, Tolnanémedi 5—5, Báta, Csibrák, Dunaföldvár, Gyönk, Máza, Mórágy, Váralja 4 — 4, Cikó, Felsőnána, Győré, Hőgyész, Kismányok. Miszla, Pári, Tevel 3—3, Bátaapáti, Bonyhád, Értény, Rakasd, Medina, Nagymányok, Paks 2—2 és Alsónána, Alsónyék, Bedeg. Decs, Dombóvár, Felsőireg, Felsőnémedi, Görbő, Hant, Kurd, Kölesd, Kistormás, Kisszékely, Kis- dorog, Koppányszántó, Németkér, Tabód, Udvari, Zomba 1 — 1 kivándorl t. Útlevél ügyben bélyegmentes. A fegyveres erő kötelékében álló nem tényleges katonák, ha útlevelet akarnak kapni, a hadkiegészítő parancsnoksághoz fordulnak, hogy kaphatnak-e külföldre szóló útlevelet. Mellesleg megjegyezzük, hogy a parancsnokságok a legrövidebb idő alatt és nagy méltányossággal intézik el a kérvényeket, melyeket a felek eddig rendesen egy koronás bélyeggel láttak el. A belügyminiszter rendeletet adott ki, amely szerint az ily kérvények, mint útlevél ügyben beadottak, bélyegmentesek. Sok ezer korona megmarad igy a szegény tartalékos katonák zsebében. Egyáltalában nem helyeselhető az a gyakorlat, mit számos községi elöljáróság követ, hogy az útlevél ügyhöz szükséges iratokat fölbélyegezteti. A törvény az útlevél árát a munkásnép számára l koronában állapítja meg. A bélyeges mellékletek nem kellenek, sőt, mint fölöslegesek, mellőzendők. Minden esetleg szükséges nyilatkozat és megjegyzés (mint: szülői, hitvestársi beleegyezés, kisérő megnevezése stb.) rávezetendő az utlevéllapra. VÁROSI ÜGYEK. Képviselőtestületi ülés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete augusztus hó 30-án Hirling Ádám dr. polgár- mester elnöklésével ülést tartott, amelyen a tagok csekély számban jelentek meg, bár igen fontos tárgy, az 1907. évi költségvetés volt a napirendre kitűzve. A bevételekhez nem szólalt fel senki s igy az változatlanul, amint előirányozva volt (75,133 K. 16 f.) elfogadtatott. A kiadások tárgyalásánál Boda Vilmos volt az első felszólaló, aki arra való utalással, hogy a városnál alkalmazott dijnokok valósággal nagyon nyomorúságos, szégyenteljes fizetést kapnak, az ezen tételnél előirányzott összeg fölemelését kerte. A képviselőtestület Boda felszólalását magáévá téve, utasította a tanácsot, hogy 30 nap alatt tegyen a fizetésjavitásra nézve megfelelő jelentést. Fejős Károly képviselő a hegyőrök járandóságának felemelését javasolta, panaszolva, hogy ezek botrányos hanyagsággal járnak most el megbízatásukban. Hirling polgár- mester azzal nyugtatta meg a felszólalót, hogy a város külső területére nézve is tervbe van véve a csendőröknek alkalmazása. Nagyobb vita támadt a szegények segélyezésére előirányzott tételnél. Szondy István ennek az ügynek rendezését sürgette, a koldulás betiltását ajánlva. Hasonló értelemben szólaltak fel dr. Drágíts Imre és dr. Kramolin Gyula arra utalva, hogy a koldulással néha fertőző betegségeket csempésznek be a házakba. Horvát Ignác szintén a szegényügy re- dezését sürgette, behatóan vázolva azokat a főleg közegészségügyi szempontból tarthatatlan állapotokat, melyek az úgynevezett Benedek szurdikban uralkodnak. Dr. Kramolin Gyula azt a konkrét javaslatot terjeszti elő, hogy a koldulás beszüntetésével a város szedje be egy közegével hetenként az azoknak szánt adományokat. A kéyviselőtes- tület a kérdés tenulmányozására és javaslat készítésére egy bizottságot küldött ki, melynek tagjai Boda, Drágíts dr., Kramolin dr., Szondy és a polgármester. A városi csendőrség és rendőrség fizetésére előirányzott 12,743 K. kiadási tételnél Boda Vilmos szólalt fel, kifejezvén abbeli aggodalmát, hogy a városi csendőrség szervezésével a város önkormányzati joga sértetik meg s hivatkozva a közelmúlt tapasztalatokra, attól tart, hogy újabb alkotmányválság esetén a városinak nevesett, de tényleg állami kötelékben álló csendőrség az erőszak eszközéül fog felhasználKivándorlási és útlevél-ügyek. Megbüntetett kivándorlási ügynök. A dunaföldvári járás kivándorlási mozgalmai kezdettől fogva gyanúsak voltak Dbry Pál alispán előtt. Különösen föltűnt az, hogy bár a járás területére aránylag sok Amerikába szóló útlevél adatott ki, ezek közül alig egy-kettő fordult hajójegyért a Szekszárdon lakó kivándorlási meghatalmazotthoz. Gyanús volt továbbá az a körülmény is, hogy a felek az útleveleket csaknem kivétel nélkül tiltott németországi kikötőkön át kérték, különösen a dunaföldváriak. ' Minthogy e jelek kétségtelenné tették, hogy a dunaföldvári járás és különösen Dunaföldvár területén titkos kivándorlási ügynökök és német hajóscégek működnek, az alispán minden egyes gyanús esetben szigorú vizsgálatokat rendeltei, melyek azonban kézzel fogható eredményre nem vezettek. Végre azonban sikerült egy német hajóscéget leleplezni és ennek nyomán megállapitta- tott, hogy e cégnek egy rendkivül ravasz és óvatos titkos ügynöke van Dunaföldváron, a ki az elöljáróság és csendőrség minden ellenőrző intézkedését kijátszsza. Az alispán titkos rendőr kiküldését kérte a belügyminisztertől és a titkos rendőr hamarosan kikutatta a ravasz kivándorlási ügynököt Holmár János dunaföldvári fazekas-iparos személyében, akit a föszolgabiró 30 napi elzárásra és 300 korona pénzbüntetésre marasztalt. — Ezt az Ítéletet az alispán másodfokon 60 napra és 600 koronára súlyosbította, amely Ítéletet a belügyminiszter helybenhagyta. így kellene eljárni minden kivándorlási ügynökkel, akik fölös számban műkődnek. A községi elöljáróságok nagy szolgálati tehetnének ezek kipuhatolásával és följelentésével. Mert ha a kivándorlás még tovább igy tart a megyében, mint jelenleg, népesedési viszonyaink gyökeresen megromlanak. Már most is megállapítható, hogy mig a kivándorlási láz az országban csökken, addig Tolnavármegyében folytonosan emelkedik. — Maholnap nem lesz munkás-kéz a vármegyében. Az utlevéllapok kiállítása Az utlevéllapok kiállítása körül, ami a községi elöljáróságok és rendőrkapitányi hivatalok kötelessége, több rendbeli kifogásolni valót talált a belügyminiszter, aki ez ügyet végre alaposan rendezni akarja. Igen sok jegyző országszerte, nem a kellő pontossággal tölti ki az utlevéllapok megfelelő rovatait; igy az életkorra, a személyleirásra, az ismertető jelekre vonatkozó rovatokat. Sokszor jelentéktelen ismertető jeleket vesznek be, miket nem lehet látni, (mint : bal térde fölött anyajegy) a lényegeset pedig (mint: keze feje tetovált) elhagyják. Mindezek miatt igen sokszor megtörténik, hogy a határrendőrség gyanút fog és a különben ártatlan embereket föltartóztatja és visszaküldi a falujokba. A miniszter elrendelte tehát az utlevéllapok szigorúan pontos kiállítását; különösen az életköteles fekete kabátot viselni), megáll a küszöbön, szertartásosan köszön s halkan, igy szól: «A mi Urunk hivat tégod.» Erre nyomban mindenki, aki a pasánál van, elvégzi azt a szertartásos köszöntést és Fahsin basa, mint a kurta- lábu kis tacskó, iszkol az inas után Abdul Hamid lakosztályába. Ott néha két óra hosszat előszobáztatja ő felsége. Alapjában, Fahsin pasa sem rosszabb a többinél. Kis esze révén biztos lehet ura állandó kegyéről, soha a szultán engedelmesebb, meg- alázkodóbb titkárt nem találhatna. Tömérdek a rangja, az éremrendje, fizetése elég kövér, sok ajándékot kap s borravalókban is van része, hisz ő nyújtja be szentesitő aláírás végett az okmányokat. A főkamarás : Hadzsi-Ali basa. Régimódi jó török ; üldögél lábszárain naphosszat kis asztalkája mellett, a melyen épp hogy elfér a kalamárisa, hamutartója és findzsája. írni, keletiesen, tenyerében szokott. A szultán legrégibb cselédei közül való. Alapjában derék ember, bár látott már íurcsa históriákat az udvarban. Gyakran emlegeti a régi jó világot, amikor még nem folyt annyi cselszövés, amikor ő neki nem volt annyi versenytársa. Inggallért, nyakkendőt nem szenvedhet, vendégeit hálóingben, papucs nélkül fogadja. Köveset beszél. Sok baja van a pátriárkákká!, de többnyire összebékiti őket mégis. Az öreg hivatalnokok szívesen folyamodnak hozzá, mert az emlékezőtehetsége bámulatos. Fahsin basáról, vagy Izzet basáról szólván, gyakran (mondogatja : «Ugyancsak tüskébe léptünk, amikor ezt a kétcselszövőt berekommendáltuk a szultánnál!» Műveltsége csekély, pártját inkább az olyan egyszerűbb embernek fogja, akiben hálaérzéstsejt. De akármilyen egyszerűnek lássék, jól eligazodik mégis az udvari cselszövések közt és megszerzi részét a tömzsibb panamákból. Állítólag szép gömbölyű vagyonkája van s gömbölyíti naponkint. Szava olykor súlyosabb, mint az első titkáré, mert alkalomadtán a kezdéstől sem riad vissza. Második kamarás és második titkár: Iz- zet pasa. Alacsony, szőrös, gunnyasztó ember, örökké szimatol és szüntelen leplez valamit. — a hit nélkül való, a törvénnyel mit^em törődő sziriai típusa. Kész bármely alávalóságra, nincs olyan gálád parancs, amelyet ne teljesítene. A szultán gonosz szelleme, Törökország legveszedelmesebb ellensége. Titokban trónra vágyik s megenné féktelen mohóságában egész Törökországot. «Kis szultán»-nak hivatja magát s rászolgál, mert képes keresztülvinni bármit. Mint a vegyes törvényszék bírája, vezető elvvé avatta a vesztegetést, szemérmetlenül árulta bírói ítéletét. Nem habozott, a mikor saját hazáját ítélte baksisért a Tubini-féle afférben ; a szultánt II Murad adósságainak megfizetésében. Száműzték, — Szíriában húzta meg magát, lesvén a sors kedvező fordulását. Az arméniai zavargások idején sompolygott vissza Konstanti- nápolyba s addig kushadt a szultán küszöbén, amig becsempészett egy tervezetet, amely megtetszett ő felségének. Csavargós esze, vakmerősége segítségével kamarássá lett s a szultán tanácsába került. Megértették egymást. A gyilkolások idején volt az ő aranykora. Beszél franciául, törökül, arabul, ezer eszü, ezebkarmu ragadozó. Tekintete kegyetlen és kapzsi, — árul hivatalt, kegyet, kitüntetést. Kegyvesztett lett, de vagyona már akkor biztos helyen volt s éppen vagyona révén jutott ismét kegybe. Azóta ő az ur. De nehogy veszedelem érje, Európába szállította pénzét. Fiát Párisban neveltette s a fiú, nem jól érezvén magát az udvar körében, állítólag megszökött. Meg, de a szökést apja rendezte s amikor a fiú már biztonságban, francia hajó föuél- zetén volt, Izzet a szultán lába elé borulv;-. esdekelt a fia elfogatásáért. Abdul Hamid észrevette, hogy bolonddá akarják tenni, de nem szólt. De amikor utóbb fia számára kegyelmet kért Izzet — megtagadta. Izzet duzzogni kezdett, beteget jelentett, bezárkózott. A szultán, tartván tőle, orvosaival ügyeltetett reá mindaddig, mig újabb prédaszagra elő nem sompolygoU vackából. A szultán lenézi, de az eszére szüksége van. Az udvar legagyafurtabb íókája Izzet. ( vezeti a tengerészeti ügyeket. A német, angc
