Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-15 / 29. szám
2 ruság, hanem az emberben. Nem attól függ gyermekük jövendő boldogulása, hogy erre vagy arra a pályára adják-e, hanem attól, hogy miképp készítették elő a pályára. A pályára való előkészítés pedig nemcsak a taníttatásban áll, azonfelül nevelni is kell. Az iskolai oktatást s nevelést kell, kogy kiegészítse a szülők nevelése. Nem elég az, hogy a szülők tanittatják gyermeküket, az sem elég, hogy a nevelését az iskolára bízzák, hanem kell, hogy ők maguk is neveljék. Neveljék gyermeküket szóval s példaadással jóra s nemesre. Nyújtsanak neki minél több példát az erényből. Minél többet gyűjt a gyermek a jóból, az igazból, a nemesből a leikébe, annál tökéletesebb ember lesz belőle s annál inkább meg fogja állani helyét az életben Különösen pedig vigyázzanak a szülők arra, hogy rossz példát ne lásson maga előtt a gyermek, mert az megmételyezi fogékony lelkét. Oktassák szeretetre, a türelem erényére s tartsák távol fiatal leikétől az elfogultság mérgét. Az elfogultság gjmlöletre, a gyűlölet az igaz- ságtalansag áldatlan, rut hibájára vezet. Szóval, ne csak a gyermek értelmére, hanem szivére is fordítsanak gondot iskola s szülei ház». Ezeket mondottuk a múlt évben a Tolnavármegye hasábjain. Nem bocsátkoztunk volna ismétlésekbe, nem terjeszkedtünk volna ki bővebben már közlőitekre, ha aktualitást nem ad sorainknak az ismeretes Barkóczy-ügy. Tudvalévőén a közoktatásügy jelenlegi feje, Apponyi Albert gróf ugyanazt vallja elvéül, amit itt föntebb kifejtettünk, hogy nem a tanítás a fő, hanem a nevelés, aminthogy magát előszeretettel nevelésügyi miniszternek is’mondja. A miniszter e felfogásának adott kifejezést Barkóczy Sándor báró az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület folyó hó 2-án Budapesten tartott közgyűlésén, amidőn itt mondott beszédében hangoztatta, hogy az iskolában a fő a nevelés, még pedig keresztény szellemben való nevelés. Hogy ez a felfogás, miszerint nagy gond fordítandó a nevelésre, helyes, azt szakértő s laikus első pillanatra belátja. Másrészt világos az is, hogy a keresztény szellem nem a gyűlölet szelleme, hanem a szereteté, a türelemé. Hiszen ez a szellem ki akarja terjesztetni a szeretetet még az ellenségre is. Csodálkoznunk kell hát azon, hogy miért keltett akkora felháborodást Barkóczy beszéde, melyben nem mondott egyebet, mint azt, hogy a serdülő ifjúság javára egy helyes pedagógiai elvet be kell vinni az iskolába s azt ott megvalósitani nemes formában, nemes eszköz utján, vagyis, hogy nevelni kell az ifjúságot a szeretet, a töredelmes- ség szellemében ? Mi fölháborodni való van ezen? Miért kellett e miatt az országházban interpellálni ? Hogy sokan csakugyan igy fogták fel Barkóczy szavait, mutatja az a viharzugás,. mely az interpellálót interpellációjának elmondása közben környékezte. Hiszen még egy miniszter is, az okos, óvatos Polónyi, aki bizonyára vigyázott tárgyilagosságának megtartására, megcibálta az interpellálót egy közbeszólásával. Hogy a keresztény szellem gyűlöletes a zsidóság szemében ? Sokan hiszik ezt, hiszi Apponyi Albert is, aki bizonyos idegességről beszélt, melylyel Barkóczy beszédét fogadták. De ez sajnálatos tévedés. Hiszen a zsidó vallás a maga leányának vallja a keresztény vallást. Csakhogy az anya nem akarja odahagyni a maga otthonát, hogy leányánál keressen menedéket. Aztán miért is volna gyűlöletes a zsidóság előtt a szeretet, a türelem ? Valóban, ha Barkóczy báró azt mondja azon a gyűlésen, hogy a miniszter óhaja, szándéka, miszerint ezentúl neveljék is az ifjúságot, neveljék szeretetre, türelemre, minden jó s nemes erényre, tapsol neki s a kultuszminiszternek az egész ország felekezeti különbség nélkül. De Barkóczy báró azt mondta, hogy ő keresztény szellemben akarja nevelni az ifjúságot — s itt követte el a hibát. A keresztény szellem mindenesetre jó s nemes, csupa szeretet s türelem, hiszen a szeretet áldását még az ellenségre is ki akarja terjeszteni: a keresztény szellemnek egyetemesítő jellege van. De mihelyt nyomatékkai odatesszük a »keresztény» jelzőt, abban mindjárt korlátozás van, a keresztény szellem egyetemes jellegének megszorítása, bizonyos türelmetlenség, egyenes ellemondása az igazi kereszténység mindenekre kiterjedő türelmének. Ez az az eddig elhallgatott mozzanat, amire . itt rá akartunk mutatni — s ez volt az, ami az általános fölháborodást okozta. Azt minden igaz ember, minden jó s hü fia e hazának óhajtja s kívánja, hogy jó s derék polgárokat neveljenek az arra hivatottak az ifjúságból, nemesen érző, a szeretet, a türelem erényével ékeskedő férfiakat. S ha netalán ezt eddig elmulasztották volna, most, midőn a nemzetiségi mozgalom is erős hullámokat kezd verni az országban, hatványozott mértékben feladata, kötelessége az illetékes tényezőknek azt foganatba venni. Hogy ez mennyire áll, mutatja, hogy egy kiváló politikai vezérujság, a Budapesti Hírlap, mely eddig a fajpolitika mellett kardoskodott, e hó 10-én «A tajok és a nemzeti eszme» címén megjelent vezetőcikkeben egyebek között ezeket mondja : «A magyar nemzeti eszme azonban nem a fajuralom eszméjét, hanem a történeti múlt hagyományai, az intézmények s a kultúra által összetartott embereknek egy közös célra való együttműködését iparkodik biztosítani s éppen ezért nem lehet sem az e hazában élő fajok elkülönítésére, sem egy fajnak a többi fajon való uralmára, sem az itt élő fajok egymás ellen való uszítására irányítva, hanem csakis arra irányulhat, hogy az itt élő fajok között a faji választófalak megszűnjenek, mint a hogy a rendi vátasztófalak már megszűntek. Ezt kívánja a jogegyenlőség és a nemzeti eszme, melynek conditio sine qua won-ja az, hogy az állam összes polgárai ugyanamaz intézmények, ugyanamaz közszellem, hagyományok, kultúra, gondolkodásmód szereteté- ben^ olvadjanak össze » És most, midőn a B. H. is jónak látja frontot változtatni, szakítani felekezeti türelmetlenséget dédelgető fajpolitikájával, s az állam összes polgárai szeretetben való egybeolvadásának szükségességét hangoztatja, jön Barkóczy báró s szónokol nekünk a szeretet nevében szeretetlenségről, azt ajánlva az országnak, hogy a felekezeti türelmetlenséget vigye be már az iskolába. Méltó volt a közfelzúdulás! E hazában, melynek kaján, irigy szomszéd lakik a határán, melynek belsejében nemzetiségi harc dúl, nem a polgárok egymástól való elidegenítésén, hanem egymáshoz való közelhozatalán kell dolgozni minden hazafinak. Régi igazság, mely áll kicsiny testületekre úgy, mint nagyokra, hogy az összetartásban van erő, a széthúzásban gyöngülés, pusztulás. Dr R M. TOLNA VÁRMEGYE. VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én tartotta julius hónapi gyűlését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. Jelen voltak : Forster Zoltán tb. főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Györbiró Benő helyettes pénzügyigazgató, Nagy Béla tanfelügyelőségi toll- nok, Beke Ferenc kir. alügyész, gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsos, id. Bernrieder József, Jeszenszky Andor, Őrffy Lajos, Boda Vilmos, Török Béla. Elmaradásukat kimentették : Döry Pál alispán, dr. Hangéi Ignác, Alacs Zoitán kir. főmérnök, Simonstits Elemér főjegyző, Perczel Dezső v. b. t. tanácsos. Az egyes letárgyalt ügydarabok közül megemlítjük, hogy Németh Márton szekszárdi, Szulimán György szekszárdi lakosoknak a polgármester ítélete ellen beadott felebbezese el- utasittatott, nemkülönben elutasittatvtt ifjabb Peger Mihály paksi lakosnak büntetéspénz visszautalását tárgyazó kérelme ; Majos község bírája és jegyzője felebbezésének az apaállatok' beszerzésére vonatkozó képviselőtestületi határozat ellen — hely adatott; Neizer Lajos panasza állatorvosi eljárás ellen, elutasittatott. A döbröközi róm. kath. Iskola fejlesztése, az ozorai róm. kath. iskolánál a 8-ik tenitói állás szervezése ügyében a megyés püspök megkerestetik, a bonyhádi ág. ev. iskola újonnan építendő IV. tantermének terve és költségvetése kiadatott az államépitészeti hivatalnak. Az egyes hivatalfőnökö’k jelentéseiből közöljük a következőket: Az alispáni hivata’hoz beérkezett 1069 ügydarab, elintézendő volt 1449, elintéztetett 919, közgyűlésre fönhagyatott 101, hátralék 429 (szaporodott 49-cel.) A közegészségügy állapota kedvező volt. Difteritisz volt 4, kanyaró 46, vörheny 8, szamárhurut 7, hagymáz 8, gerinclob 1. Simon- majorban a gazdasági munkások között 8 trachoma-beteg találtatott, akik a Ferenc-kór- házba szállíttattak. Hét éven alul elhalt gyermek gyógykezelésének elmulasztásáért 12 feljelentés tétetett. Fertőztetett 10 lakás. Törvényszéki boncolásj volt 5, rendőri hullavizsgálat 5. Kovács Rezső dr. dombóvári gyakorló- orvos elhalt; Freund Ignác dr. paksi gyakorlóorvos elköltözött Tiszaszentmiklósra. A szekszárdi bábaképző-iskolában 21 jelölt; közül képesittetett 20. A Ferenc-kórházban ápoltatott 461 beteg, s ezek közül gyógyultan elbocsáttatott 72, javul- tan 60, gyógyulatlanul 11, meghalt 11. A közutak állapota jó volt. A kereskedelmiminiszter a bátaszéki állami közutszakasznak kiskőburkolattal való ellátására 42000 korona rendkívüli hitelt engedélyezett és a terveket még julius hónapban fölterjeszteni rendelte. A pénzügyigazgatóság területén elintézendő | volt 4200 ügydarab. Elintéztetett 3778, hátralék ; 422. Beérkezett 1621 vagyonátruházási végzés, j Ideiglenes házadó mentesség engedélyeztetett j 13 esetben. Befolyt: 1906. julius 15. Egyenesadó 170,769 Hadmentességi 959 Szeszfogyasztási 59,673 Sörfogyasztási 8 Bor- és husfogyasztási 34,972 Ellenőrzési illeték 319 Belyegjövedék 2,116 Dijjövedék 1,378 Bélyeg- és jogilleték 47,290 Dohányeladás 123,662 Összesen 441,152, mely eredmény a múlt évi junius hónapinál kedvezőbb 209 ezer 97 koronával. A vármegye területén levő 7 szeszgyár közül üzemben volt kettő, melyek működésüket ismét beszüntették. Az üzemen kívül állott fácánkerti ipari szeszgyár pedig üzembe jött. A III. oszt. adókivető bizottságok működnek Szekszárdon, Bonyhádon, Gyönkön és a közeli napokban müködésöket megkezdik Dunaföld- váron és Tamásiban. A kir. tanfelügyelő az 1905/6. tanévben megvizsgált 120 iskolát 254 tanteremben, 244 tanítóval; ezek között 3 államit, 11 községit, 59 rk., 4 g. keletit, 14 ev. reformátust, 19 ág. evangélikust, 8 izraelitát, 2 magániskolát, 9 kisdedóvót, 17 állami menedékházat, 1 nyári menedékházat és 2 iparostanonciskolát. E 120 iskola közül 116-nak tisztán magyar a tannyelve; csakis a 4 g. keleti iskolában magyar-szerb a tannyelv, de a tanítók itt is mind oklevelesek és jól tudnak magyarul. A szekszárdi polgári leányiskola magánvizsgálatain 14 jelentkező közül elbukott 3. Az állategészségügy folytatólagosan kedvezőtlen volt. Újabban 12 községben lépett föl a sertésvész. A haszonállatok tavaszi összeírása befejeztetett. Az összes állatfajoknál számbeli csökkenés mutatkozik. Ez az apadás a juhoknál és sertéseknél a tenyésztés hanyatlásával van oki összefüggésben, a szarvasmarháknál azonban nem, vagy csak kis részben. Juh van összesen 141,203, a fogyás 16,530; ebből a számból esik 13,377 a felnőttekre, 3153 pedig a növendékekre. Sertés van 130,512; a felnőttek száma fogyott 5419-el, ellenben a növendék sertések száma emelkedett 4478-cal; a hiány tehát 941, ami nem volna épen sok. Csakhogy a felnőtt sertések föltűnő megfogyatkozása és az a körülmény, hogy egyidejűleg a tenyészkanok száma is 107-el csökkent, arra enged következtetni, hogy gazdáink a nagy kockázattal járó sertés- tenyésztéssel mindinkább felhagynak, mit főleg kisgazdáinknál tapasztalhatunk lépten-nyomon. Számtalan helyen, hol azelőtt 30-40, sőt több sertés is volt, most a hizlalni valót is vásárolják. Szarvasmarha van 95,138, a múlt évinél kevesebb 532-vel. Ez csak lényegtelen apadás, mert az összeírásból kitűnik, hogy a szorosan vett tenyészanyagnál: a teheneknél és üszőknél lényeges szaporulat mutatkozik. Ugyanis 221 tehénnel és 1062 üszővel több találtatott és íratott össze, mint az előző évben. Apadt a tinók száma 2449-cel.
