Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-24 / 26. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKA! ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i w at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ” Főrounkatárs . Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI SfllHÁLY. XVI. évfolyam. 26. szám. ___________________Szekszárd, 1906 junius 24 El őfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedóse Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállani'ott árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1906. évi julius hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. - Azon t, előfizetőinket, kiknek előfizetesök lejárt, — felkérjük, hog’y az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hog’y a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek : Eg'ész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRítiEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. A „Tulipánkert-Szövetség“ és iparunk. (Á. L.) Hosszú időn át az osztrák politikai pártok a legerősebb harcban állottak egymással. Egyik kormány a másik után bukott, mert egyik sem tudott a pártok között békét, megegyezést létrehozni. De ime, egyszerre csoda történt. Amely percben a felfüggesztett alkotmányt helyreállító Wekerle-kormány megalakul és a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó javaslatot a magyar parlamentben benyújtja: helyreáll a Reichsrath pártjai között a béke. Ausztriában rögtön egyesültek az összes pártok és ledőltek a válaszfalak, midőn arról volt szó, hogy az osztrák gazdasági érdekek megvédése körül tömörüljenek Magyarország-v gal szemben, hogy együttes erővel foglalhassanak állást Magyarország ellen. A nemzeti hiúságért könnyű a magyart harcba vinni. Most azonban ennél sokkal fontosabbról van szó. Arról van szó, hogy akarunk-e, tudunk-e gazdasági téren talpra állani és meg tudjuk-e tenni mindama előkészületeket, amelyek gazdasági önállóságunk megteremtéséhez és kivívásához szükségesek. Egész Ausztria valósággal meg van rémülve már a gondolattól is, hogy mi — bár még csak a távol jövőben — vámsorompókat akarunk felállítani az osztrák áruk ellen. — Főleg az osztrák ipari körök jajdulnak fel és sorakoznak ellenünk, mert a magyar önálló vám első sorban az osztiák ipart támadná meg létérdekében. Ausztriának görcsös ragaszkodása a vámterület közösségéhez, kétségtelen bizonyítéka s jele annak, hogy a közös vámterület életbevágó gazdasági érdeke Ausztriának és hogy Ausztria az ő iparát félti a magyar gazdasági önállóságtól. Ha tehát ők harcot indítanak ellenünk, feleljen rá minden magyar ember szintén harccal, mert harc nélkül nincsen győzelem. Koncentrálni kell minden erőt és ügyességet, mert itt anyagi exisztenciánkról van szó s föltétlenül győznünk kell. Az életviszonyok a kultúra rohamos előrehaladásával az egész világon megváltoztak. Az emberek igényei általában fokozódtak s igy az eddigi kereseti források elégtelenek ezek kielégítésére. Különösen Magyarországon látjuk, hogy a földművelő munka egymaga képtelen a nemzet millióinak igényeit kielégíteni. Eléggé bizonyítja ezt a folyton fokozódó kivándorlás. Gondoskodnunk kell tehát újabb kereseti forrásokról. A legtermészetesebb s mintegy önmagából folyó követelmény az, hogy bőségesen termő nyersterményeinket magunk dolgozzuk föl, vagyis teremtsük meg végre saját iparunkat. Ha azt a sok száz és száz milliót, amelyek ipari cikkekért évről-évre Ausztriába vándorolnak, itthon tarthatnék, rögtön megszűnnék a kivándorlás. A nemzet vagyono- sodása óriási módon növekednék s ezzel igazi függetlenségünket is biztosítanék. Mert igazán független csak gazdag nemzet lehet. Magyarország közvéleményének ez irányú fölébresztését és öntudatra való keltését tűzte ki célul a «Tulipánkert-Szövetség». Ez a magyar nemzetgazdaság és kultúra érdekében csak úgy tud hathatós működést kifejteni, ha e nagy célok érdekében egy közös hatalmas táborban egyesülünk. A tulipán-mozgalmat ki kell növesztenünk a nemzet egész testét átható, reális eredményekre, komoly munkára törekvő agitá- cióvá. A gazdasági harc győzelmes kivívásához nem elég a politikusok ereje, ebben az egész nemzetnek kell résztvennie. Ezért lépjünk, be minél tömegesebben a «Tulipánkert-Szövetség» tagjai közé s támogassuk kitűzött céljainak elérésében. E Szövetség szervezeti-és alapszabályainak alább következő rövid ismertetése mutatja, hogy mfiy reális célok érdekében alakult meg. Csak akarnunk kell s biztos a győzelmünk. A szövetség célja : a) állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett s minél hathatósabb közreműködés arra, hogy TA RC A. Szeretem az erdőt. Szeretem az erdőt, Ő is szeret engem, Úgy el-elmerengünk Édes szerelemben. Ez az egész tavasz Itt száll el fölöttem Minden kiesi lombját Külön üdvözöltem. S most vigasztaláskép Szép virágos lombja Szorongva borul le Felhős homlokomra; Megsimitja arcom Nyájas szeretettel, Mintha azt susogná: «Feledd el, feledd el!» SZABOLCSRA MIHÁLY. Montecarlói történetek. Most, hogy a monakói fejedelem elcsapta az 5 harminchat emberből ál JA kitűnő és rettenthetetlen hadseregét, eszemlfe jut egy montecarlói történet, amelyet pár esztendő előtt Párisban hallottam. Az elbeszélő egy orosz gróf volt, nagyon komoly és megbízható ember, a ki életének a felét a montecarlói játékbankban töltötte és saját találmányu rendszere szerint minden esztendőben leadott a banknak százezer frankot. Ennek ellenértéke gyanánt minden esztendőben hozott onnan egy kis történetet, vagy legalább is egy jóizü adomát. Ő mondta el a következő esetet is : — Egy barátom, Andrejevics Szergej kapitány volt a «Katalin cárnő» nevű orosz hadihajón. A «Katalin cárnő» a guatemalai bonyodalom következtében az olasz partokon cirkált és e cirkálása közben valami baleset érte. Valamije eltörött, hogy mije, azt nem tudom, én nem vagyok tengerész. Elég az, hogy a hajó Triesztbe ment, ahol is három napig vesztegelt. A hajógyárnak ennyi idő kellett a hajó kijavítására. Andrejevics Szergej az első napon reggel nyolc órakor megnézte Trieszt nevezetességeit és reggel kilenc órakor már pokolian unatkozott. Hogy ő három napoF itt töltsön Triesztben, ezt szinte lehetetlennek látta. Mert olyan a hajós, hogy a vizen megvan akár esztendőkig is, de szárazon nincs türelme és szereti a változatosságot. Tiz órakor tehát elhatározta, hogy ő bizony elmegy Monte-Carlóba, hátha lehet ott valamit csinálni ? Nagyobb biztonság okáért elvitte magával a hadipénztárt is, kerek számban 500.000 frankot, a «Katalin cárnő» egész vagyonát. Csak a kézipénztárban hagyta meg a benne lévő summát. Az 500.000 frankkal fölfegyverkezve, elrobogott Monte-Carloba, ahol rögtön megérkezése után jelentékeny forgalmat csinált. Eleinte a rouletten játszott, de minthogy itt nem tudott boldogulni, csakhamar áttért a trente et qua- rantera. Miután a szerencse itt sem akart rámosolyogni, visszatért a roulettehez. Á végén elvesztette az egész hadipénztárt és akkor visz- szatért Triesztbe. — Még csak nem is késett, harmadnapra, két órával a hajó elindulása előtt, Triesztben volt, mintha mi sem történt volna és mintha a «Katalin cárnő» vagyona még mindig ott feküdne a vasláda fenekén. Csak akkor, a mikor a hajó elgőzölgött Triesztből, hogy tovább folytassa cirkáló útját, akkor kezdett azon tűnődni, hogy voltaképpen mit csináljon ő most Mert hát valamit kellett csinálnia, az bizo-? nyos. Félmillió frankot még Oroszországban sem lehet szó nélkül elsikkasztani, különösen nem egy egyszerű tengerésznek. Szerencsére a kérdés megoldása nem volt égető, hiszen egyelőre a tengeren cirkált, még pedig a lehető legnagyobb óvatossággal, kerülvén a más orosz hajókkal való fölösleges érintkezést. — A végén, ha minden kötél szakad, — mondta magában Andrejevics Szergej, — főbe lövöm magam, ahogy férfihez és katonához illik. Ebben meg is nyugodott, mert egyelőre Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket akiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni sziveskodjenek,
