Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-10 / 24. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE. I9C6. junius 10. kellett volna; a magyar kormányok pedig a nemzetiségekben a jobb érzések ^ fölébredésére számitottak. Mindkettő elhibázott dolog volt, mert csak növelte az elbizakodottságot a nemzetiségi izgatókban, akik egész nemzedékekeket mételyeztek meg úgy, hogy ma már úgy szaporodnak a nemzeti izgatok, mint nyári eső után a gomba, a nemzetiségek egész szemérmetlenül nemzetesdit játszanak és a magyar nemzet ellen politikai ligába állanak De épen ez a körülmény az, melynek elhatározó tettre kell bennünket: társadalmat és kormányt egyaránt serkentenie. Magyarország virágos kert lehetne és sajnosán kell látnunk, hogy e szép kertet egyre veri föl a gaz, a dudva. Ne feledjük, hogy a jó magot nem a dudva, nem a gaz fojtja meg, hanem a kertész tunyasága. Ébredjünk tehát mulasztásaink tudatára. Ne engedjük, hogy Magyarország virágos kertjét elnyomja a bogáncs és kóró, hanem erős kezekkel irtsuk ki a gazt, a dudvát: a nemzetiségi izgatókat; a nemzetiségeket pedig öleljük keblünkre, csatoljuk magunkhoz, vonjuk érzelemvilágunkba, állítsuk nemzeti kultúránk hatáskörébe és akkor megszűnik a nemzetiségi kérdés Magyarország sebezhető pontja lenni és lesz helyette uj és kimerithetetíen erőforrás a nemzetre nézve. Szelíd, de erős kézzel fogjon a We- kerle-kormány e dologhoz, melyben nemcsak minden jó hazafi támogatására számíthat, de egyúttal hálájára is, meit a siker el nem maradhat. F. M. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlésére, mely szerdán d. e. 11 órakor tartatott, csak kevés közönség gyűlt egybe, aminek oka kizárólag a napok óta tartó hideg esős időjárásban keresendő. Ápponyi Géza gróf főispán a terembe lépve lelkes éljenzéssel fogadtatott és a közgyűlést megnyitván, üdvözölte a bizottsági tagokat, kik a rossz időjárás ellenére kimutatták a közügyek iránt érdeklődésüket és mint elnök, a legelső alkalommal élve a közgyűlés és a bizottsági tagok támogatását kéri, várja és kijelenti, hogy reményű is, hogy e támogatást megkapja. (Lelkes éljenzés !) Ezután a főispán bejelentette, hogy Fördös Mihály ügyvédjelölt uzdi lakost tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki, továbbá, hogy Martin József dr. és ifj. Hajpál Sándor közigazgatási gyakornokokat állásukban véglegesítette és úgy őket, mint Máthisz Ferenc drt. tiszteletbeli aljegyzőkké nevezte ki. Felolvastatott Welcerle Sándor dr. miniszter- elnöknek a kormánya kinevezéséről szóló leirata. A közgyűlés a kormányhoz üdvözlő feliratot intéz, kijelentve, hogy iránta bizalommal viseltetik és támogatását hazafias kötelességének tartja. Hasonlóan üdvözlő feliratot intéz a vármegye a miniszteri kineveztetését tudató Kossuth Ferenc kereskedelmi, Darányi Ignác földmivelési és Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszterhez. A «Ferenc»-kórház telepvásárlása jóváhagyatott. Az alispán előterjesztése a háztartási póthitel engedélyezésére elfogadtatott. Pitz Imre hivatalszolga 36 évi szolgálat után 828 koronával, Pribitek Antal tisztiszolga pedig 23 évi szolgálat után 594 K évi nyugdíjjal nyugalmaztatott. A völgységi járási lóavató bizottság elnökévé Tomcsányi Lajos, helyettesévé Návay Emil választattak meg egyhangúlag. Szekszárd város szervezési szabályrendelete, melyet az alispán és a közgyűlés hézagosnak és tárgyalásra alkalmatlannak talált, pótlásra visszaadatott. Következett Szekszárd városnak a rendőr- fogalmazói állás rendszeresítése ellen hozott és meg- felebbezett határozata. Az állandó választmány javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a városi képviselő-testületnek az állás szervezését megtagadó határozata hatályon kivül helyeztetik és Szekszárd rt. város képviselő-testülete kötelezőleg utasittatik, hogy a közrend föntarthatása és a közbiztonság érdekében a rendőrfogalmazói (alkapitányi) állás. szervezésére (1600 K fizetés és 400 K lakbérrel) az intézkedéseket 15 nap alatt tegye meg és a rendőrség szervezését sürgősen eszközölve, azt 30 nap alatt terjessze föl. Hirling Adám dr. bizottsági tag (Szekszárd rt. város polgármestere) sajnálattal jelenti ki, hogy nem járulhat a határozathoz. Jó lélekkel mondhatja, hogy a rendőrkapitányi hivatalban nincs oly munkatorlódás, mely ez uj állás szervezését szükségessé tenné. Lelkiismeretével nem tudja összeegyeztetni, hogy a városnál fölösle. ges állás szerveztessék. Elhibázott dolognak tartaná, ha egy dolgozni nem tudó, vagy nem akaró egyénen úgy akarnánk segíteni, hogy a város rovására uj fizetéses állást szervezzünk. Indítványozza, hogy az alispán vizsgálja meg a szekszárdi rendőrkapitányi hivatal ügymenetét és tegyen az eredményről jelentést. Dbry Pál alispán sajnálja, hogy a polgár- mester fölszólalása ellen kell fordulnia. Nem látja indokoltnak Szekszárd városnak e kérdésben tanúsított habozását és a szóbanforgó állás rendszeresítésétől való huzódozását. Ő ugyan a városi adminisztráció ügymenetét eddig nem vizsgálta meg, de ez nem mulasztásból történt, hanem azért, mert — a polgármester egyenes kérésére is — be akarta várni, mig az uj berendezkedés folytán az ügymenet kissé kerékvágásba jön. De vizsgálat nélkül, hivatal- szobájából is konstatálhatja, hogy Szekszárd városában a rendészeti ügyek oly sok dolgot adnak, hogy azokat bármily nagytehetségü rendőrkapitány sem volna képes egymaga elvégezni. Ne feledjük, hogy a városnak körülbelül 16,000 főnyi a lakossága. A rendészeti dolgokon kivül itt vannak a cselédügyek, melyek nagyon sok dolgot adnak, de ezekről nincsenek ügyiratok. O is megköveteli mindenkitől, hogy dolgozzék, de lehetetlenséget nem szabad senkitől kívánni. Az állásokat úgy kell szervezni, hogy az illető részéről az ügyek normálisan elvégezhetők legyenek. Megggőződése, hogy Szekszárd város rendészetét magas színvonalra kell emelni. De itt figyelembe kell venni a lakosság nagy számát és sok tekintetben még a lakosság jellemét és természetét is, tudva azt, hogy nálunk sok a rendetlenkedésre, verekedésre hajló elem, úgy, hogy közbiztonsági állopotaink úgy a vagyoni, mint testi épségre vonatkozólag igen sok kívánni valót hagynak hátra. Őszintén kinyilvánítja, hogy ő lelkesül Szekszárd városért, de éppen ezért kötelessége odairányitani a vármegye figyelmét, hogy e bajokon segíteni kell. Nem akar a személyi kérdésre kitérni ; a szóban forgó hivatalnoknak lehetnek előnyei, lehetnek fogyatkozásai, de hogyan legyen a rendőrkapitány képes kötelességeinek megfelelni, midőn nemcsak a megfelelő eszközök nem állanak rendelkezésére, de még a szükséges támogatásban sem részesül. Hibáztatja, hogy a rendőrök száma most kisebb, mint volt a községi szervezetben. A szekszárdi rendőröknek minden 3-ik napjuk szabad. Ez helytelen eljárás. A rendőrök anyagi existenciá- ját biztosítani kell, de — nem szabad napok engedélyezésével. Ezeken a nagyszámban levő árnyoldalakon segíteni kell. A szekszárdi rendészetet egészséges alapon szervezni kell, akkor aztán lehet felelősségre is vonni az illetőket. A városnak ezen a téren nem szabad krajcá- roskodnia, hiszen a szükséges reform csak 1 — Állítsd ide ! És önök szíveskedjenek kissé összebbhuzódni, olvasó uraim ! Itt nincs most ideje az újságoknak és a politikának . . . El velük ! — Mégis felkérném, viselkedjék itt kissé csöndesebben! — szólt az urak egyike, a kocsist arany szemüvegén keresztül végignézve. — Ez olvasószoba, nem buffet ... Itt nem szabad inni . . . — Már miért nem? Talán inog az asztal? Vagy beszakadhat a menyezet ? Komikus ! De nekem nincs időm önnel itt veszekedni. Félre az újságokkal! Önök a nélkül is elég okosak, csak a szemüket rontják. ... És mindenek- fölött nem óhajtom ezeket a dolgokat itt! A pincér az asztalra állította a tálcát, szalvétáját kecsesen a hóna alá kapta s az ajtóhoz állt. A hölgyek azonnal nekiestek a vörösbornak. — Igen, igen . . . vannak okos emberek, akiknek egy újság többet ér, mint egy derék korty bor! — kezdte ismét a pávatollas férfiú miközben pálinkát töltött magának. — De talán csak azért az egyszerű okért, mert nem telik egy derekas jó kortyra ? Hallja, maga szemüveges ur ? Nincs igazam ? . . . Hahaha! No hát mi áll abban az újságban ? Hallja maga szemüveges ur ? Mit olvasott? Hahaha! Ugyan, dobd el, ne fontoskodjál úgy ? Inkább igyál egyet 1 A pávatollas férfiú fölemelkedett s a pápaszemes ur kezéből kiszakította az újságot. Az elsápadt, elpirult és álmélkodva nézett a többi előkelőségre. — Ön megfeledkezik magáról, uram ! — fortyant fel. Ön mint látszik, csapszéknek nézi az olvasó szobát! Hát egyáltalán nem tud illemet ? Kitépni az újságot az ember kezéből, — felháborító! Ön mindenesetre nem tudja kivel van dolga. . . . Urram! Én Szesztjakov bankigazgató vagyok! — Ah! Fütyölök az egész Szesztjakovra! És az újságod, ez itt ... el a fenébe ! A kocsis megkapta és darabokra tépte az újságot. — Mit jelentsen ez ? — dadogta Sesztjakov, egészen megdermedve a rémülettől. — Ez mégis hallatlan ! Ez. . . . — Meg akarsz haragudni, mi ? nevetett a pávatollas férfiú. — Ah, te. . . . Hogy meg van ijedve! Minden tagja remeg. . . . Tehát mélyen tisztelt uraim, félre a tréfával, — nincs kedvem önökkel csevegni, sőt inkább egyedül ! akarok lenni a hölgyekkel és mulatni; felszólítom tehát önöket ép oly nyomatékosan, mint udvariasan, hogy lehetőleg párologjanak el. . nagyon kérem ! Belebuchin ur, eredj a pokolba ! Mit ráncolod össze a pofádat ? Én mondom : mars ki! De kissé azonnal, különben . . . vigyázz, hogy ne a fejed repüljön ki előbb ! — Mit jelent ez — kérdezte Belebuchin magánzó alpirulva a vállát vonogatva. — Egy ilyen arcátlan alak betolakodik ide és, . . . — Mit mondtál pimasz ? — bőgött rá a kocsis és öklével az asztalra ütött, hogy a poharak a tálcán nagyot ugrottak. — Kihez szóltál ? Azt hiszed, mert álarcban vagyok, azért goromba lehetsz? Te gézengúz! Bankdirektor, eredj jószerével! Menjetek a pokolba! SalamonTcslvérek a • üzlete mellett lévő tf lAltllSIlílNl 3—5 5011 Széchenyi-ulca 648. szám alá, r«íi»)niiksf«|Kln|, VaJj a Illet 1906 trieszti Generali Ilii II ü CS V dl III julius l-én a voll Pécsy-féle házba Idyezlelil ál.
