Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-10 / 24. szám
1906. junius 10. ‘ 3LNA VÁRMEGYE. 3 és fél százalék pótadóemelést kíván, de ezek az áldozatok abban a rendben és közbiztonságban, amit a polgároknak nyújtunk, sokszorosan megtérülnek és legalább a mostani szégyenletes és tarthatatlan közrendészeti állapotoknak'végok lesz. Hirling Ádám dr. kijelenti, hogy a vizsgálatot nem azért kérte, mintha az alispánnak akart volna szemrehányást tenni azért, hogy eddig nem tartott vizsgálatot. Óhajtja, hogy az alispán személyesen győződjék meg arról, hogy a szekszárdi rendőrkapitány nincs munkával túlterhelve, mert átlag 3—4 ügydarabja jut egy napra. Bizonyítja ezt az is, hogy magának kérte a marhalevéljárlatokat, amivel jövedelem jár, viszont elutasitja magától a szegénységi bizonyítványok kiállítását, ami ingyenes munka. Az az érv, hogy az ország sok kisebb városában alkapitányi és fogalmazói állás is van szervezve, nálunk nem áll meg, mert igen sok ügy, mi máshol a rendőrséghez van beosztva, Szekszárdon más tisztviselő hatáskörébe tétetett át. Föntartja indítványát. A közgyűlés ezután fölállással — 30-an 16 ellen — elfogadta az állandó választmány javaslatát és ezzel egyúttal igazságot is szolgáltatott a szekszárdi rendőrkapitánynak, akinek hivatali működését Szekszárd polgármestere helytelenül a vitába vonta. Más kérdés a rendszeresítendő rendőrfogalmazói állás és más kérdés, hogy hogyan tölti be hivatalát a szekszárdi rendőrkapitány. A fogalmazói állás betöltésére szükség van már azért is, hogy legyen szakképzett ember, ki a rendőrkapitányt akadályoztatása esetén helyettesíteni képes. Ha pedig a rendőrkapitány működése ellen valakinek, pláne a polgármesternek, kifogása van, ■ tegye meg ellene hivatalos utón a lépéseket, hogy a törvényes fórum előtt védhesse magát és hogy az ellene fölmerülő panaszok és hibák az illetékes fórum előtt orvoslást nyerjenek. Következett Ozora község bikavásárlása és Bikács községnek ingatlan eladásra vonatkozó határozata, melyek jóváhagyattak. Döry Pál alispánnak julius 1-től 6 heti szabadságidő engedélyeztetett. A jegyzőkönyv hitelesítésére Totth Ödön és Bodnár István kérettek föl és ezzel a közgyűlés véget ért. KÖZSÉGI ÉLET. — Állatbetegségek. Kismányokon a takonykor megszűnt. Kiirtatott egy ló. — Váralján a sertésvész szórványosan föllépett. — Varsádon a sertésvész járványos jelleggel megállapittatott. — No azt majd meglátjuk — szólt Seszt- jakov, akinek arcát az izgalomtól verejték lepte el. Hé! Pincér! Hívd csak ide a felügyelőt ! Egy perc múlva odalépett elébe a kis vöröshaju felügyelő, kék szalaggal kabátja hajtókájában. Még zihált a tánctól. — Kérem, hagyja el ezt a szobát — kezdte a beszédet. — Itt nem szabad inni. Menjen kérem a büffetbe. — Mit akarsz te itt ? — kérdezte a kocsis. — Hívtalak tán ? — Kérem, ne tegezzen engem! Távozzék! — Kedves barátom, mondok neked valamit: adok neked egy percig időt, te itt elöljáró vagy, főszemély és igy gondoskodhatsz róla, hogy ezek az alakok mielőbb kívül kerüljenek. Az én hölgyeim velem egyedül óhajtanak maradni, zavarja őket, ha idegen van jelen s pénzemért megkövetelhetem, hogy azt tegyem, amit akarok. — Ez az egyén úgy látszik azt hiszi, azistálóban van — kiáltja Sesztjakov, — hívja elő Jevsztrat Szpiridonitsot. — Jevsztrat Spiridonits ! — hallatszik most mindenfelől, — hol van Jevsztrat Szpiridonits ? Rendőregyenruhába öltözött öreg ur rohan be a szobába. — Felkérem önt, hogy tüstént hagyja el az olvasó-szobát, — mondja rekedt hangon, mig szemeit kimereszti és idegesen mozgatja festett szakállát. — Börzsöny községben a lépfene megszűnt. Elhullott 1 darab szarvasmarha. — Tolnán a sertésvésvész szórványosan föllépett. — Be- gölyön a lépfene megszűnt. Elhullott két darab szarvasmarha. Zichy Gyula g'róf pécsi püspök Szekszárdon. Mint lapunk múlt számában már jeleztük, gróf Zichy Gyula pécsi püspök csütörtökön és pénteken Szekszárdon bérmált. Szerdán délután 4 óra előtt szakadó esőben érkezett Várdombról Szekszárdra. A kellemetlen, esős idő miatt a város végén tervezett hivatalos fogadtatás elmaradt. A püspököt 100 tagú bandérium várta a városon kívül, a városban pedig a lakosság utcahosszat elállta az utakat s lelkes ovációval fogadta a főpásztort, ki egyenesen a templomba ment s az ott nagyszámban megjelent hívőkre áldást adott. A kóruson az egyházi énekkar az «Ecce Sacerdos magnus» kezdetű éneket adta elő orgona kiséret mellett. A templomból a plébánián berendezett lakására vonult a püspök. Itt nyomban kezdetét vette a testületek tisztelgése. Elsőnek dr. Hirling Ádám vezette a városi tanácsot, utána az őcsényi rk. hitközséget Simák Károly tanító, megjelent továbbá a szekszárdi kath. legényegylet, melyet Wölfel Ferenc elnök vezetett, azután Tolnavármegye tisztikarát Döry. Pál alispán, a szekszárdi ált. ipartestületet André István elnök, a közalapítványi urodalom tisztikarát Tomcsányi Lajos főfelügyelő, a polgári fiúiskolát Krammer János igazgató, a róm. kath. tanitó-testíiletet, hitközségi tanácsot és iskolaszéket Wosinsky Mór apát-plébános, a szekszárdi kir. törvényszéket Hazslinszky Géza elnök, a m. kir. posta és táviróhivatal tisztikarát Ács Vendel főnök, a tanfelügyelőséget és a polg. leányiskolát Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, a kir. ügyészséget Beke Ferenc alügyész, a nőegyletet és a rk. óvódat Döry Pálné és özv. Sass Istvánné elnöknők, a pénzügyigazgatóságot Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató, a kath. olvasókör 100 tagú küldöttségét Wosinsky Mór elnök, az állami főgimnázium tanári karát Váradi Károly tankerületi főigazgató. Külön tisztelegtek még Jeszenszky Andor gazd. egyl. elnök, dr. Káldy Gyula kir. közjegyző és fíácz József, mint az ovoda-egylet pénztárosa. A testületeket a főpásztor kegyesen fogadta s rövid pár szóval megköszönte a tisztelgést, áldását adva annak tagjaira. A megyés püspök 5 órakor ismét a templomba ment, hol — Jaj de megijedtem, — nevet a kocsis — verje meg az isten, olyan bajusza van, mint egy kandúrnak és milyen rettenetes szemei . . . hehehe!1 — Kikérem magamnak ezt a feleselgetést 1 — ordít reszketve és dühösen Jevsztrat Szpiridonits. Kifelé ! vagy erőszakkal vitetem el. Az olvasóteremben rettenetes botrány ütött ki. Jevsztrat Szpiridonits kiabált, lábával topor- zékolt és olyan vörös volt, mint egy rák. Szesztjakov kiabált. Belebuchin kiabált. De valamennyiét tulharsogta a kocsis kövér basszushangja. A programmon nem szereplő intermezzo folytán a muzsikusok abbanhagyták a zenét és a közönség a táncteremből az olvasóterembe özönlött. Jevsztrat Szpiridonits, hogy némi hivatalos színezetet adjon az ügynek, összehívta az összes rendőri közegeket, akik a kaszinóban feltalálhatok voltak és megkezdte a jegyzőkönyv megírását. — írj, irj ! — mondta az álarcos és ujjá- val meglökte a tollszárat. — Most jön azután a baj. Nem ? Én szegény lélek 1 Az istenért, ne tegyenek szerencsétlenné 1 Hahaha 1 . . . Kész a jegyzőkönyv ? Aláírtátok már ? Akkor nézzetek ide 1 Egy . . . kettő . . . három . . . A férfi felállott, kinyújtotta magát és letépte arcáról az álarcot. Az ittasságtól eltorzult arca riasztó benyomást tett a jelenlévőkre. Egy darabig gyönyörködött a benyomásban, melyet esti 8 óráig gyóntatott. Este, valamint csütörtökön délben és este a plébánián lakoma volt a püspök tiszteletére, melyen Apponyi Géza főispán, a hivatalfőnökök és a kerületi papságból sokan vettek részt. Csütörtökön reggel 8 órakor Wosinsky Mór prédikált, majd gróf Zichy Gyula csendes misét végzett és szentbeszédet tartott. Ezután megkezdődött a bérmálás, mely lU 1 órakor ért véget. A templomból a főpásztor papi kísérettel elment Hanta kovács lakására, továbbá Fink Kálmán pénzügyigazgatóhoz, hogy föladja a két beteg leánykának a bérmálási szentséget. Délután a püspök gróf Apponyi Géza főispánnal látogatásokat tett a «Ferenc»-közkórházban, dr. Hirling Ádám polgármesternél, a kath. olvasókörben, a múzeumban, a rk. óvodában, az «Augusz Árvaház»- ban, a selyemgyárban, Döry Pál alispánnál, Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnöknél és a kisérő főispánnál. Este a kath. kör dalárdája és a tűzoltó zenekar lampionos felvonulást és szerenádot rendezett a püspök tiszteletére, mely alkalommal két fehérruhás polgárleány rózsa-csokrokat nyújtott át a főpásztornak. Zichy gróf hálás köszönetét mondott a kedves figyelemért, mire a közönség lelkes éljenzés közt széjjel oszlott. Itt említjük meg, hogy Zichy püspököt a kath. kör védnökének kérte föl, amit a főpap a következő szavak kisé- retében fogadott el: «Hálámat és örömömet fejezem ki, hogy ily hatalmas egyesületnek lehetek védnöke». Péntek reggel 8 órakor az Újvárosban vette kezdetét misével és prédikációval a bérmálás, ahol azonban jóval kevesebb volt a bér- málandók száma. Délben dr. Fent Ferenc újvárosi plébános adott ebédet a püspök tiszteletére. A püspök pénteken d. u. 4 órakor harangozás között hagyta el városunkat. Az utcákon nagy csoportokban várta a közönség a távozó püspököt. A menetet bandérium nyitotta meg. Ezután Dr. Sztankovánszky Imre járási szolga- biró — ki Sióagárdig kisérte a püspököt — négyes fogata következett. Zichy Gyula gróf püspök szintén négyes fogatot — Hanny Gábor kanonok ült mellette — használt, a püspök fogatát jobbról és balról fehér ruhás lányok kisérték. A polgári iskola előtt a tanuló ifjúság állott és a polg. leányiskola tanulói virágzáporral fogadták a távozó püspököt, ki szives köszöntéssel viszonozta az üdvözlést. Szekszárdról Sióagárdra menta püspök. Ott is nagy ünnepségekkel fogadták. A püspök nyájas és előzékeny modorával megnyerte mindazokat, kik vele érintkeztek. keltett, azután belevetette magát egy karosszékbe. A csendzavaró hangosan felkacagott. Az előkelő társaság tagjai kétségbeesve, zavarodottan néztek egymásra, némelyek megvakarták a fejüket. Jevsztrat Szpiridonits nyelt egyet, mint az olyan ember, aki valami nagy szamárságot követett el az imént. A szemtelen csirkefogóban mindenki felismerte a városka milliomosát Pjatigorovot. Pjatigorov gazdag gyáros volt és a város örökös díszpolgára, hires volt botrányos ügyeiről, jótékonyságáról és amint a helyi hírlap szokta kifejezni, arról, hogy «erős barátja a műveltségnek és haladásnak». — Nos hát, mentek-e most, vagy nem ? — kérdezte több percnyi hallgatás után. Az előkelőségek némán és lábujhegyen lopództak ki. — Tudtad, hogy Pjatigorov, — rikácsolta Jevsztrat Szpiridonits odakint a pincér fülébe — miért nem nyitottad ki a pofádat ? — Megtiltotta, hogv szóljak 1 — Megtiltotta! Kutya, ha bedugallak egy hónapra a dutyiba, akkor majd tudod, mit jelent az, hogy megtiltotta ! . . . De cifra kis dolog is volt ez uraim ! Éppen mintha megbolondultunk volna ! Nem hagyhattuk volna el tiz percre az olvasószobát ? Szép kis história ! Az urak leverten, tanácstalanul jártak-keltek a kaszinóban és komor hangon suttogtak, mintha valami nagy szerencsétlenség történt \
