Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-03 / 23. szám

1906. június 3.

3

megalakulás megtörténik, teljes erejéből támogatja és ezzel az értekezlet véget ért.

Reméljük, hogy a «Tulipánkert» nyári mulatságán közönségünk támogatása és érdeklődése még impozánsabbul fog megnyilatkozni a tulipán iránt, ami szükséges is ;■ «Pártoljuk a magyar ipart.» De hogy ezt tehessük, nem elágaz elhatározás. Meg kell jelennie a szintéren a magyar iparnak. Hisszük, hogy hamarosan ez is meglesz. A «Tulipánkert majd gondoskodik- róla

A földmunkások mozgalma.

Közeledik az aratás ideje és ezzel a föld- birtokosok réme: az aratósztrájk. Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni, de a múlt eseményeket figyelembe véve, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy az idén e rém nem üti föl fejét, kárt és pusztulást okozva úgy a munkásoknak, mint a munkaadóknak, sőt az egész országnak. ,

A kilátások annál szomorúbbak, mert a j földmunkások közt országszerte aggasztó tünetek mutatkoznak és ami a legszomorubb, a munkások mozgalma nem helyi okokra vihető vissza, hanem központi, úgynevezett szak- szervezeti irányításra és izgatásra, amelyben a földmunkások országos szövetségének és helyi csoportjának vezetői viszik a főszerepet.

Ezek a munkásvezérek arra dolgoznak, hogy a földmunkások arató s egyéb szerződéseket ne kössenek, vagy ha kötöttek, azt ne tartsák meg. Már pedig a földmunkások legfőbb és legvalódibb érdeke az, hogy szerződésekkel biztosítsák maguknak a munkát és ez által a keresetet.

A földmunkások szervezetének vezérei nagyot vétenek a munkások és az ország érdekei ellen, midőn ily ferde, káros irányba terelik a föld népét; mindaz amit e munkásvezérek a földmunkások helyzetének javítására a munkabérek emelése ügyében társadalmi, vagy szervezeti utón, szóval vág}' írásban, a törvény korlátái között, egyesületük alapszabályai értelmében tesznek, helyeselhető és elfogadható és részünkről is szükségesnek tartjuk, hogy a földmunkások helyzete és sorsa javíttassák és biztosíttassák, amint azt a királyi trónbeszéd is kijelentette. De azt, hogy a munkás vezérek az egyesületi szabályokat és munkásszervezeteket arra használják föl, hogy a létező rend ellen, az elvállalt kötelezettségek teljesítése ellen és a munkások igazi érdeke ellen izgassanak, egyenesen tűrhetetlennek és megengedhetetlennek tartjuk Az egyesületi szabadságot nagyrabecsüljük, de az egyesületi szabadsággal való visszaélést keményen megtorlandónak nyilvánítjuk, sőt a köz- igazgatási hatóságoktól a leghatározottabban megköveteljük a megtorló eljárást.

Az áihumánizmus elvei ne tévesszenek meg e kérdésben senkit. Rendre, munkára, szabadságra van a társadalomnak szüksége, de szabadosságra, osztályizgatásra, elfogult munkásvezéri féktelenkedésre nem hogy szükség nincs, de azt korlátozni sót lehetetlenné kell tenni minden törvényes uton-módon.

Mint megbízható helyről értesülünk, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter különös figyelmet íordit a földmunkások jelzett mozgalmára, amiből más nem következhetik, mint, hogy a munkásegyletek körében az alapszabályoktól eltérő munkásságot szigorú ellenőrzés alá veszik és ha okot találnak rá, az egyleteket föl fogják oszlatni és a visszaéléseket meg fogják büntetni. És erre van leginkább szükség.

A közigazgatási hatóságok mutassanak a méltányosság és igazság mellett erőt, mert csak Jgy lehet elejét venni a fenyegető bajnak.

dlnavArmegye.

Jegyzőkönyv.

A következő jegyzőkönyv közlésére kértek fel bennünket : ■

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Szekszárdon, 1906. évi május hó 28-án az alábbi tárgyban.

Alulírottak, mint Siniontsits Elemér ur megbízottai folyó évi május hó 25-én délelőtt 11 órakor felkerestük a «Tolnamegyei Közlöny» felelős szerkesztőjét Boda Vilmos urat, hogy szíveskedjék megnevezni a «Tolnamegyei Közlöny'» folyó hó 21-iki számában megjelent azon cikk íróját, mely megbízónk személyével foglalkozik, hogy tőle a cikkben foglaltakért lovagias utón elégtételt kérhessünk.

Boda Vilmos ur ezen kérelmünkre kijelentette, hogy bár nem ő a cikk Írója, mégis arra nézve, hogy mint a lap felelős szerkesztője elvállalja-e a felelősséget vagy megnevezi-e a cikk Íróját ? 24 órai halasztást kér és ezen idő elteltével fog nyilatkozni.

A kért halasztásba beleegyezvén, annak eltelte után vagyis fotyó hó 26-an 11 óra tájban ismételten felkerestük Boda Vilmos urat s tőle azon választ nyertük, hogy a kérdéses cikk írója König Géza helybeli tanító, a lap bel- munkatársa.

A nyert felvilágosítás után elmentünk König Géza tanító ur lakására, hogy tőle megbízónk nevében a már megjelölt inkriminált közleményben foglaltakért lovagias utón elégtételt kérjünk. — Őt azonban honn nem találtuk, névjegyünk hátrahagyásával értesítettük jövetelünk céljáról s arról, hogy holnap azaz folyó hó 27-én reggel 9 órakor fel fogjuk ismét keresni, tehát jövetelünket bevárni szíveskedjék. A kitűzött határidőben meg is jelentünk König Géza ur lakásán, de őt otthon ismételten nem találtuk.

Ekkor ajánlott levelet intéztünk hozzá, minek következtében Boda Vilmos és dr. Albersz Rezső urak mint König Géza ur megbízottai bennünket folyó évi május hó 28-án d. e. fél 12 óra tájban felkerestek s tőlük a már több Ízben említett közleményben foglaltakért lovagias utón elégtételt kértünk. — Mire ők kinyilatkoztatták, hogy a sajtószabadságot terrorizálni nem engedhetik és fegyveres elégtételt nem adnak, de sajtóbiróság utján igen. — Erre megjegyeztük, hogy a sajtószabadság érintéséről vagy általában a hangoztatott megfélemlítésről annál ke- vésbbé lehet szó, mert mi nem fegyveres, hanem lovagias elégtételt kértünk. — Ez pedig csak az esetben jelent fegyvereset, ha felük egyébre nem volna hajlandó. — Ezen felvilágosításunkra azt válaszolták, hogy miután erre felüktől megbízatásuk nincs, d. u. 6 óráig halasztást kérnek.

A halasztási idő letelvén, König Géza ur megbízottai bennünket felkerestek s kijelentették, hogy hajlandók ugyan lovagias elégtételt adni, ennek feltétele gyanánt azonban Siniontsits Elemér úrtól lovagias elégtételt kérnek a Tolnavármegye f. é. 21. számában nevének aláírásával megjelent cikkben foglalt sértésekért.

Erre kijelentettük, hogy:

1- ör, mivel felünk részéről ilyen irányban megbízásunk nincs ;

2- or, mivel a lovagias ügyek elintézésénél mérvadó szabályok szerint az elégtétel kérésének 24 óra alatt be kell következnie, ez esetben pedig dacára annak, hogy a felünk által megirt hírlapi cikk megjelenésétől már 10-szer 24 óra is eltellett, felünktől még senki lovagias elégtételt nem kért; ennek következtében a lovagias elégtétel kérésének joga a felünk cikke által megsértett egyén részéről már elévült.

3- or, mivel a «Tolnamegyei Közlönyében a mi felünk nyilatkozatára 6-ik napon válaszként megjelent cikkben félre nem érthető módon ki van jelentve, hogy a felünk cikkében foglaltakért sajtóbiróság előtt fog elégtétel vétetni, egy és ugyanazon sértésért pedig a polgári bíróság előtt is, meg lovagias utón is elégtételt venni nem lehet s aki már az előbbi utat választotta, annak az utóbbihoz többé joga nincs ;

4- er, mivel azon egyén kilétét, akit felünk sértései illetnek s akinek nevében tőle most lovagias elégtétel kéretik, mind e pillanatig sem felünk sem mi nem is sejtjük, magát meg nem

nevező egyén részére pedig lovagias elégtétel sem nem kérhető, sem nem adható ;

ennélfogva mi alolirott megbízottak ezen felünktől elkésve és mindnyájunk előtt ismeretlen olyan egyén részére kért lovagias elégtételt, aki ügyének elintézésére nem a lovagiasság, hanem a per útját választotta, — megtagadjuk s a kérdésnek ez alapon való további tárgyalásába bele sem megyünk.

Ezen kijelentésünkre azt a választ nyertük, hogy ha Siniontsits Elemér ur a kért lovagias elégtételt meg nem adja, akkor König Géza ur sem ad lovagias elégtételt az általa megirt cikkért, hanem szintén a bíróság előtt vállal felelősséget.

Erre a tárgyalást, valamint magát az ügyet felünk részéről a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánítván, felkerestük megbízónkat s vele az eredményt közöltük.

Siniontsits Elemér ur ekkor a következő kijelentést tette előttünk:

Eljárásunknak a fentiek értelmében tudomására hozott eredményét, mint az eljárási szabályoknak mindenben megfelelő és korrekt elintézést köszönettel veszi ugyan, mégis minthogy nyilatkozatával valakit direkte sértett, úgy érzi, hogy ez esetben az általánosan elfogadott szabályoktól s az ezekben megállapított jogától az általa sértett javára eltérni lovagias kötelessége.

Miért is felkért bennünket, hogy ez alapon újabb megbízást vállalva, vegyük fel újból a tárgyalások megszakított fonalát s König Géza ur megbizottainak jelentsük ki, hogy dacára annak, hogy tőle 10 napon belül senki lovagias elégtételt nem kért; dacára annak, hogy sértő cikkének megjelenése után 6-od napon hírlapban nyilvánosságra lett hozva, hogy a sértésekért peres utón bíróság előtt fog elégtétel kerestetni; — s dacára annak, hogy az az egyén, akinek nevében vagy részére tőle lovagias elégtétel kívántatik, előtte tökéletesen ismeretlen: most, hogy tudomására jutott, hogy ez az ismeretlen az ő sértései miatt lovagias utón kér elégtételt, készséggel áll az illetőnek rendelkezésére, de se bocsánatot nem kér, se semmiféle nyilatkozatot tenni nem hajlandó.

Ehhez képest Boda Vilmos úrral közölvén, hogy a tárgyalások újból való felvételét kérjük, ő erre hajlandónak nyilatkozott s az összejövetel újabb időpontjául vele egyetértésben ugyanaznap este 9 óráját határoztuk meg.

Ezen időpontban a négy megbízott ismét összejővén, tudomására hoztuk az ellenfél részéről jelen volt megbízott uraknak, hogy felünk az általuk kért lovagias elégtétel megadására a fentebbi értelemben rendelkezésükre áll.

Erre az ismeretlen ellenfél képviseletében Boda Vilmos ur Dr. Albersz Rezső ur hozzájárulásával is kijelentette, hogy a lovagias elégtételt, minthogy az igy csak fegyveres lehetne, nem veszik igénybe, hanem ismét a sajtóbiróság előtt kívánják ügyüket elintézni.

Minthogy ekként, végeredményében König Géza úrtól elégtétel csak a sajtóbiróság előtt szerezhető, ennélfogva eljárásunkat befejezettnek tekintvén, az ügyet felünkre nézve a lovagiasság szabályai szerint elintézettnek nyilvánítjuk.

Km ft.

Kurz Vilmos s. k. és Dr. Szentkirályi Mihály s. k. mint Siniontsits Einner ur megbízottai.

A pécsi püspök bérmautja a vármegyében és Szekszárdon.

Gróf Zichy Gyula megyés püspök a bérmálás szentségének kiosztását vármegyénkben már a múlt kedden Bátán megkezdte. A megye határán Bajó Pál főszolgabíró üdvözölte és a bátaiak 100 főnyi bandériuma várta a püspököt, ki 38 kisebb nagyobb díszkapun keresztül, a lakosság ragaszkodásának, szeretetének lelkes megnyilatkozása között egyenesen a templom elé hajtatott, hol imáit végezve, áldást adott a hívekre. Majd a temetőbe ment, hol a holtakért mondott imát. Innen ismét a templomba ment gyóntatni, ahonnan csak 9 óra után tért a