Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-15 / 16. szám
2 feszült energiával és fokozott kötelesség- tudással építeni a romok fölött és terebélyes fákat ültetni, melyeknek koronája, törzse és összes gyökérszálai összeforrva egyformán erősítsék és megvédjék a nemzet minden rétegét, erőssé, egységessé, nagygyá és hatalmassá tegyék az egész nemzetet. Felszabadultunk a lidércnyomás alól. Itt az alkalom, hogy a felszabadult sok uj és kétségtelenül nagyon értékes erő végre a produktív ■ alkotások és a hasznos nemzeti munka terére lépjen. Tenger sok a tennivaló. Hatalmas perspektíva tárul elénk, ha a gazdasági erőgyűjtés} a nemzeti és nép- jogok kiterjesztésének nagy kuíturmunkájára gondolunk. A szabad eszmék és a gazdasági újjászületés képviselője: Wekerle Sándor áll az uj kormány élén. Sikerekben gazdag, dicsőséges politikai múlt áll mögötte. — Kormánya — némi szépséghibáktól eltekintve — tudásban, tehetségben, jellemben, politikai készültségben egyaránt kimagasló és kiváló férfiakból áll. Teli várakozással tekint az ország a már is nagy minisztériumnak nevezett kormány működése elé. A nemzet lelkes bizodalma és mindenek részéről őszinte jóakarat köszönti őket az ország kormányzata élén. Duzzadó vitorlákkal indulnak útnak. Ellenséges szirtek, vad hullámverések nem emelnek torlaszokat a sima tengeren, verőfényes időben megindult hajónak útjába. Kipróbált kormányos acélos izmokkal áll a hajónak árbocán. Körülötte hatalmas munkatársak. A partokon százezrek állanak, mohó öröm és üdvkiáltások üdvözlik az elinduló hajót, melynek gőze felszáll, mint a tömjénfüst az illatos tavaszi levegőben . . . Tömjénfüst közben felhangzik az Alleluja . . . Az Alleluja reménykiáltása az egész emberiségnek . . . Viharok és válságok, ború és sötétség után béke és derű vonult a szivekbe A béke derűjétől mosolygó husvét köszönt a magyar nemzetre és a felhangzó Alleluja boldog reményeket fakaszt a hazafiak lelkében. Hajítottam fel a gályák közé S most puszta kézzel mehetek haza, Hálóm, tarisznyám, horgom mind üres S tétlen töltöttem az egész napot. — Oh párom! engem zsákmányra ne küldj! Se patak mellé, se virágos rétre, Se árnyas erdő ösvényeire! Engem minden piVangó kinevet, Előlem meg sem fiának a halak! S mint cimborát, köszönt minden madár, S rétet, vizek lakója tudja jól, Hogy nincs nálamnál könnyelműbb vadász T\j nyitott szemmel jár-kel imbolyogva, S ragadmánya dal, dal, egyre dal — Fák sudaráról, viz fenékről, Sugaras légből ez nevet felé. S bárhonnan indul, bárhová igyekszik: Az útja vége, célja — dal leszen. Oh én nem értek a, lepkefogáshoz. Halászaihoz vagy fészekromboláshoz. Az életet, akárminö kicsiny: Ujjongó) szívvel szeretem, csodálom : S zsoltárokat zeng róla a dalom. Oh párom, engem zsákmányra ne küldj! — ■Ki les* a főispán? Most, hogy az alkotmányos és parlamentáris élet újból helyre áll és a Mérő János-féle szomorú alakok kormánybiztosi kirendelése már nem kisért, hamarosan be fogják tölteni a vármegyénkben megüresedett íőispáni állást is. A Budapesti Hírlapnak az a híradása, hog^y Tolnavármegyébe Smialovszky Valér volt országgyűlési képviselőt nevezik ki főispánnak, egyszerűen tol 1- hibából eredhet csupán, mert Szmialovszkyt, ki nálunk teljesen ismeretlen, Trencsénmegyébe, az ő hazájába nevezik ki főispánnak. Annál valószínűbbnek tartjuk, sőt az egész közvélemény egész bizonyosra veszi, hogy az uj kormány Döry Pál alispánt nevezi ki Tolnavármegye főispánjának. — A főispáni állás politikai jelleggel hivő bizalmi állás lévén, arra Döry Pál alispán éppen politikai magatartásával és pártállásával teljes mértékben rászolgált. Tudvalevő, hogy Döry alispán közvetlenül az emlékezetes 1904. évi november 18 után, a jelenlegi belügyminiszterrel : Andrássy Gyula gróffal egyidejűleg lépett ki a szabadelvű- pártból és ezen idő óta következetesen intran- zigens ellenzéki álláspontot foglal el, aminek minden ténykedésével, a vármegyei közgyűléseken elhangzott összes beszédeivel, a vármegye és saját nevében a kormányhoz intézett számos tiltakozó feliratban nyíltan és nyomatékosan adott kifejezést. De nemcsak a politikai szempontok és a politikai helyzet igazolják annak a várakozásnak föltétien jogosultságát, hogy Döry Pált nevezzék ki vármegyénk főispánjának, hanem az összes egyéb körülmények is. Döry Pál vármegyénk szülötte, 30 éves közigazgatási köztisztviselői pályája — 11 év óta alispán, volt árvaszéki elnök és főszolgabíró — egyenesen predesztinálják, hog/ a törvényhatóságunkban megüresedett legmagasabb állást ő foglalja el, ki a vármegye közönségének osztatlan bizalmát és tiszteletét bírja. Tiszta jelleme, korrekt egyénisége, kipróbált hazafisága, szigorú törvény és alkotmánytisztelete közismeretesek, vármegyénk összes viszonyait és érdekeit a legközelebbről és legközvetlenebbül ismeri és egyúttal tekintve, a legújabb politikai alakulásokat s a politikai szituációt, az ő főispáni kineveztetését elmarad- hatatlannak tartja az egész vármegye közönsége. TOLNA VÁRMEGYE. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 7-én tartotta április havi ülését Döry Pál alispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Simontsits Elemér főjegyző, Totth Ödön tiszti ügyész, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfelügyelő, Fink Kálmán kir. tanácsos pénzEmlékszem. . . . Irta: Dr. Dienes Valér. Emlékszem napfényes reggelekre. Rám adták a pici fehér ruhácskámat, aztán szabad volt kimenni. Az ebédlő' ablakán át rám nevetett a nap és hosszú sárga fényű csikókat rajzolta szőnyegre. Végigszaladtam az egyiken. Ágaskodva pattantottam le a kilincset. Átsuhantam a vadszőlős verandán és_ kinn voltam a kertben. A hajnalka meg a kisasszonyvirág még nem zárta be a kelyhét. Szakítottam belőlük. Aztán megláttam a hintát és eldobtam a virágot. .Odaszaladtam cs bemásztam a kis fehér hajóba. Vén ákácra volt kötve a hinta, megrándult az ág és fehér virág hullott a fejemre. Körülnéztem. Az istálló ajtajában az öreg- kocsis tisztogatta a lószerszámot. — János bácsi, taszítson 1 — Mének, urfikám. , Odajött az öreg és szaladt egyet a hintával. A feje fölött röpültem el. Gyermekmódra vállig érő hajamat röpítette a meghasitott levegő, ki az arcomból, be az arcomba. — János bácsi, jobban! Recsegett az a.kácfa, de nem jutott eszembe félni. Felálltam a pici ülésre; és fogtam a Kőtelet jól. Azok a sárga (ényfoltok ott a , kert porondján most közeledtek hozzám, most elszaladtak, amint lengett a hinta. A két legmagasabb helyen mindég szemembe tűzött a nap. Próbáltam le nem hunyni miatta a pilláügyigazgató, Török Béla, Boda Vilmos, Bern- rieder József, Hangéi Ignác dr. tiszti főorvos, Orffy Lajos ; elmaradásukat kimentették : Per- czel Dezső, Wosinsky Mór, Jeszenszky Andor és Perczel József. Alispán bejelenti, hogy Forster István a megyéből eltávozván, közigazgatási bizottsági tagságáról lemondott. A bizottság a bejelentést sajnálattal vette tudomásul és méltán, mert Torster István megyei közéletünknek egyik munkás, szolgálatkész és komoly kötelességtudástól áthatott alakja volt. Brogli Béla mázai lakosnak lóüzemü ipar- vaSut létesítésére engedély adatott. A nagydorog—lőrinci és szekszárd—biká- csi utmunkálatok felülvizsgálatához folyó hó 19-ikére Alacs Zoltán kir. főmérnök küldetett ki, úgyszintén a pincehely—simontornyai útépítés felülvizsgálásához is május 21 -ikére. Sióagárd község közmunka megváltása tárgyában hozott határozata helybenhagyatott. Döbrököz község felebbézése pedig az ujdom- bóvári közút irányának megváltoztatása ellen — elutasittatott. Olm György szekszárdi lakos ügyében az első fokú eljárás megsemmisittetett. Schäfer Henrik és társai belecskai, Szászi Antal szekszárdi, Maleta József szekszárdi, Feld István dunaföldvári lakosok felebbezése elutasittatott. A váraljai ág. ev. iskola fejlesztése, — a duzsi rk. iskola 2-ik tanterme és tanítói állomás létesítése, — a mucsi rk. iskola 5-ik tantermének felállítása, — Sohonyay Ferenc tanító fizetés rendezése, — a naki rk. kántortanitói állomás betöltése, — a kisvejkei rk. iskola fejlesztése ügyében az illető püspökségek megkerestetnek. Az egyes hivatalfőnökök március hónapijáról szóló jelentéseiből közöljük a következő adatokat: AZ aiispáni hivatalba beérkezett 1300 üg^ darab, elintézendő volt a hátralékkal 1747 ; el* intéztetett 1289; közgyűlésre fenhagyatott 6; elintézetlenül maradt 452 darab. Fegyelmi eljárás és- rendbirságolás alkalmaztatott 1 — 1 esetben. A közegészség állapota kedvező volt. Úgy a megbetegedések, mint halálozások fogytak.' Lengyelen a kanyaró járvány megszűnt; Györ- könyben és Medinán azonban föllépett, enyhe befolyással. Bikácson és Földes pusztán trachoma lépett föl. A betegek elkülönittettek. 1906. ápiilis 15. mat. Káprázott a szemem. Nagy zöld, vörös meg sárga foltok másztak előttem lomhán. Lassulni kezdett a hinta. — János bácsi, taszítson 1 Jobban 1 Elkezdtem kormányozni magam. * * * Emlékszem napfényes reggelekre. Nem volt már fehér a ruhám és nem volt hosszú a hajam. — Indultam a kertbe. Az ebédlő ablakon át rám nevetett a nap és átmosolygott a veranda vadszőlő-falán. A hajnalka meg a kisasszonyvirág még nem zárta be kelyhét. De nem jutott eszembe szakítani belőlük. Tavaszi reggel üde illatával terhes levegő simogatta az arcomat, nem ügyeltem rája. Egy leányra gondoltam. Tudtam, hogy az enyém ha akarom, de azt is tudtam, hogy nem fogom akarni soha. Beleültem a vén kopott hintába, nekidültem a kötélnek, megrezzent tőle az ág és fehér virág hullott a fejemre. Előttem a porondra kerek meg hosszúkás fényes, sárga foltokat festett a napsugár. Körülnéztem. A vén János bácsi kusza, fehér szakállal, megkopaszodott fővel gubbasztott az istálló küszöbén. Mellette a fia tisztogatta a lószerszámot, jó erejű, vállas parasztlegény. Az öreg zsémbelt vele és dirigálta. Felnyitottam a térdemen egy könyvet. Hume volt. Olvastam. Megpillantottam a levetkőztetett puszta okfogalmat. Csak megszokott egymásután — és semmi más. Elkápráztatott az üressége. I 0 \
