Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-15 / 16. szám
Szekszárd, 1906 április 15. ■■ XVI. évfolyam. Egész évre , . .12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kirül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. 16. szára. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden v»s*ir*nfip. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ^7 Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak! A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A magyar nemzet husvétja. —Ik. A Golgotha drámájának utolsó jelenetét a feltámadás mithosza követte. A husvét a szabadság ünnepe. Uj világnézet kiindulási pontja. Az emberi haladás eszméje bontakozott ki a sziklasirból. A rabszolgaság bilincseit széttörve, az egyéni szabadságiul emberi jogok diadala kezdődött a h.isvéttal. A kereszténység a szeretetnek és a jognak magasztos eszméit kiterjesztvén minden emberre, a haladásnak és az emberi egyenlőségnek alapvető gondolatát ébresztette lol. A gyengék és elnyomottak kezébe fegyvert adott az erősek és a hatalmasok ellenében. A jogegyenlőség az állami életben is lassanként tért foglalni kezdett. Évszázadok nehéz és nagy munkája volt az emberi jogok kiterjesztésének érvényesülése az állami életben. Az egyéni szabadság kiterjesztésének újabb, második korszaka a francia forradalom volt, amikor Hugó Viktor szerint ez volt az uj-szövétség második trombitája, amelybe még egyszer belefujt az Isten. ^ A magyar nemzet életében a nagy malakulás, a régi kiváltságok ledöntésével, 08 év előtt következett be. Az egyénnek vele született- erkölcsi értéke, a szabadnak és egyéni jogokban egyenlőnek született ember lépett az elavult előjogok és rendi kiváltságok helyébe. A munka és az egyénben rejlő erők szabad érvényesülése volt az alap. amelyből a jogegyenlőség eszméje kiindult es kisarjadzoit. A haladás folyamata — a hanyatlás és tespedés időszaka magát az eszmét elhomályosítani soha nem engedvén — a természetnek törvényei szerint' folyton újabb eszméket termel és hoz felszínre. A szabadság és az^emberi jogok feltámadása ünnepén hangzik el illetékes helyről: a korona és a magyar nemzeti kormány részéről a jelszó, amely állami életünk kereteit tágitani, a társadalom jogfosztott munkás és dolgos ezreit politikai jogokkal íelruházni kívánja, hogy alkotmányos életünk vérkeringését felfrissítse és az államélet organizmusába uj lendületet és uj erőt öntsön.. . Amint a legelső husvét az ókorban az erkölcsi sülyedés és. bomlás megfertőzött talajában a vallás, az erkölcs és az emberszeretet nevében uj korszakot teremtett — úgy a mai husvét az ' alkotmány romjaiból a jog és törvény uralmának feltámadását hirdeti. Miként a római birodalom erkölcsi és értelmi színvonala bukásba és sülyedésbe merült, zsarnokság és jzolgalelküség foglal- ‘ ván el a jognak és állami rendnek uralmát, amikor a büszke Róma leborult egy Claudius előtt, mert a hatalom és a nyers erő joga elnyomta az eszme az igazság erejét, eltiporta a jogeszme öntudatát és a jogtudat hatályát, úgy nálunk is a hatalom, az erőszak és az erő lábbal taposta az alkotmány szentségét, a jog és a törvény eszméjét, széttépte, megbomlasztotta az állami és társadalmi élet rendjét. Eme züllött közviszonyok közepette a kibontakozást, az alkotmány és a törvény uralmának helyreállítását minden hazafinak csak örömmel lehet üdvözölnie. A nemzet üdve fölötte áll minden pártkérdésnek és minden személyi tekintetnek. Aki nem akarta, hogy a nemzet életerői elsorvadjanak és kimerüljenek, hogy a nemzet erkölcsi és anyagi helyzete degenerálódva elpusztuljon és megsemmisüljön, annak csak örülnie lehet, hogy elmúlt a válság és bekövetkezett a sóvárogva várt béke. Nemcsak az alkotmányellenes kormány garázdálkodása óta, de mindjárt és közvetlenül — 3 nappal az utolsó képviselőválasztások után, azt hirdettük, hogy a nemzet verdiktjét megíelebbezni nem lehet és hogy «szentségtörés volna a nemzeti akarat érvényesülése elé erőszakos eszközökkel torlaszokat emelni.» Sajnos, Bécs, de a koalíció is, egyik hibát követte el a másik után, miglen az erőszak egész alkotmányos életünket csődbe kergette. Azért általános és igazolt a nemzet öröme, hogy eltűnt a viszály a korona és a nemzet között, hogy eltűnt az örvény, mely elnyeléssel fenyegette az alkotmányt és egy szebb jövő hajnalhasadása köszöntött be és dereng fölöttünk. Nem fegyverszünetet, hanem tartós békét követelünk, a munkának és a haladásnak, a produktiv kultíirmunkának és a modern demokráeiának üdvöthozó korszakának bekövetkezését óhajtjuk. Elég volt a meddő közjogi vitákból, a személyes harcokból és torzsalkodásokból. — El kell hamarosan takarítani a romokat és nemcsak gyomlálni kell — mint azt az uj igazságügyminiszter fennen hirdeti — hanem T A R C A. Elindultam. Irta: Erdős Retiée. Elindultam egy lepkefogóval, Egy szál horoggal, eqy kis parittyával, És keresztül mentem a mezőn Es csapatostól jöttek a lepkék — S én néztem őket bámuló szemekkel Csodálkozóan, álmatagon. S szóltam hozzájuk: «Oh gyönyörű lepkék Aranyos szárnyuk! Vajh honnan jöttök ? És hova mentek? ho' lesz pihe véstek ? Hol lesz maradástok ? A teremtésnek mire kellett A ti egynapos életetek ? Vagy lettetek egy szál virágért? Egyetlen nevető sugárért! Egy csókért? Egy csöpp harmatért, Hogy benne megfürödjetek? Hogy tőle elkábuljatok ? S az élet e rövidke perc alatt Tinéktek adta minden gyönyörét ? S az embernél ti többet éltetek I Többet és szebben s épp ezért Meg tudtok halni könnym. és vidgmgn? „ .. ... N.em kell nektek vigasztaló mese • ■/] A túlvilágról, halhatatlanságról, Mint kell nekünk az erős embereknek ? Óh kicsi lepkék be irigyellek ezért! Oh be irigyellek!» Es mialatt hozzájuk szóltam Ők fejem fölött lassan iovaszálltak S egyet sem fogtam el közülök . . . Aztán leültem a forrás partjára S horgom a vízbe vetettem. S jöttek halak vidámak. Kicsinyek. És jöttek nagy halak, gonoszak és kövérek És megfcergették a kicsinyeket. A kicsinyek ijedten menekültek S amikor túl voltak minden bajon: Fellobbanó nevetséges clühvel Egymás ellen fordultak hir elen. A vidám, kicsike halak . . . S én nézve őket: eltűnődtem S iyy gondolkoztam: «Ott alant a vizben Az élet épp olyan mint iclefönn. A nagy halak megeszik a kicsinyt. S mikor a kis hal biztonságba van Szertelenül ficánkol s harcba fog S mert ölni nem tud, meg sem öletik. Az ellensége: társa. Gyönge mint ö. De egymáson csípni, hiába, jó, Ha már harapni- nem lehet —» S így eltűnődre a halak felett : Észre se vettem, hogy ■ csalétket Elfelejtettem a horogra 'tűzni < j S eg íjét sem fogtam a halak közül ... Akkor neki vágtam a rengetegnek S fölnéztem a fák lombjai közé Ahol röppenve egy ágról a másra : A madarak daloltak ékesen, Szer elemkér ön, szerelemigérőn, Csalogatón, panaszkodón, Udvözülve és d adalmasan. S oltván a fák alatt, Hallgattam a dalt és vele a lelkem Repesve szállt a tiszta ég felé, Es szólt a láthatatlan alkotóhoz'. « Uram, miért kellett embernek születnem ? Miért nem lehettem inkább vig dalos, Szabad madár, erdőt lakó, Két galy között fészket rakó, A napsugaras légbe kacagó Szerelmes, boldog kis madár, Ki úgy dalol, a hogy a kedve tartja Es akkor, mikor kedve taríja. Miért küldtél az emberek közé A bus mogorva földre engem Hol lenyűgöz, hol fogva tart a rög, Miért nem adtál szárnyakat nekem, Hogy szállhatnék a bűntől messze! Hogy szállhatnék Tehozzád közelebb ! Uram, miért kellett embernek születnem!» * így fohászkodván! lassan jött' az est. S homály borult a 'dalos rengetegre. S kifáradt szárnnyal pihenőre tértek Fészkeikbe a madarak — S én parittyámból egyetlen követ sem
