Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-08 / 15. szám
XVI. (‘.violvám. Ls i Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül eltagad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. 15. szám, S/.eksziird, 190(1 április 8 POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Me^jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kia'óhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szt- rkesztőségi telefon - szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Fomunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak} A lap szellemi részét illető kő* lemények, valamint az előfize tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Kell-e parlament? A sors legnagyobb szatírája, hogy ez a kérdés Magyarországon, a parlamentáriz- mus klasszikus hazájában, csak szóba is kerülhet. Pedig szóba került és pedig már jó egynéhány év óta. Nagyon csalódnék azonban, aki azt hinné, hogy volt vagy van párt es politikai tényező Magyar- országon, melynek a parlament nem kell. Ellenkezőleg : mindegyiknek és mindenkinek kell, de csak bizonyos föltételek, körülírások mellett. Tiszának és a szabadelvüpártnak kell, de csak — obstrukció nélkül. A harcpárti függetlenségieknek kell, de csak — obstrukcióval. A békepárti 48-asoknak kell, de csak — paktummal. Andrássynak és pártjának kell, de csak — uj alkotmányos bástyákkal. A néppártnak kell, de csak úgy, ha ő lesz a mérleg nyelve, mely arra a részre dönt, amerre hajlik. A koalíciónak kell, ha övé lesz benne a többség és a kormány. A Fejérváry-kormánynak kell, de csak akkor, ha az ország lakosságának fölzaklatott kedélyáilapota lecsillapodik és a közjogunkban nem ismert abszolut felségjogok elismerésével a békés kibontakozást lehetővé teszi. A királynak kell, de csak akkor, ha többség 67-es lesz. Es legvégül: a szociálistáknak kell, de csak általános szavazati joggal. Szóval: mindenkinek kell, de csak feltételesen. Egyedül a szegény Magyarország az, melynek feltétlenül kell és szükséges a parlament, mert csak a parlamenttel maradhat meg ősei nyomdokain, alkothat törvényeket, védheti szabadságát, erősítheti alkotmányát és ellenőrizheti a kormányzást és a végrehajtó hatalom ténykedéseit. A parlament a magyar nemzet legfőbb, mondhatni: egyetlen életszerve. Parlament nélkül nem vagyunk nemzet, hanem csak nép, mely kegyenc-politikusok és kuruzsló kormányzók felületes kezelése alatt senyved; parlament nélkül nem vagyunk önjoguak, nem foglalhatunk helyet a müveit és szabad nemzetek kerek asztalánál, nem gondozhatjuk a magunk ügyeit: a jelent és a jövőt úgy, hogy az közmegelégedést keltsen; nem fegyelmezhetjük önmagunkat, nem tűzhetünk ki elérhető célokat, nem irányíthatjuk az erőforrásainkkal számot vető nemzeti akaratot és éppen e kétségbevonhatatlan igazságokból következtetve a meg- cafolbatás veszedelme nélkül mondhatjuk, hogy politikai tényezőink az évek óta dúló hatalmi versengésben és a pártszenvedélyek fölviharzó csapkodásaiban szemük elöl tévesztették a magyar haza, a magyar nemzet leglőbb életérdekét: a pártok akkor, midőn a parlament zavartalan működhetését részben megakadályozták, részben biztosítani elmulasztották; — a kormány akkor,midőn a parlament ellenőrzése alól magát kivonta és a parlament ellen állást foglalva azt hazaküldötte és a korona akkor, midőn e kormánytól b'zalrnát meg nem vonta. Igaz, hogy a koronának joga van akár milyen kisebbségi kormányt, vagy éppen parlamenten kívüli kormányt is kinevezni, de: nem minden jog arra való, hogy azzal éljünk. És ha a korona e jogával él, a par- lamentárizmus elemi követelménye az, hogy nyomban Írassa ki a választásokat és ha a választások nem hozzák meg a kívánt több séget, a kormányt el kell bocsátani, mert ellenkező esetben nem a kormány fogja felelősségével fedezni a koronát, hanem a kormány minden ténykedése, mulasztása vagy hibája a korona fölkent viselőjének rovására számittatik, ami pedig alkotmányos és dinasztikus, valamint nemzeti szempontból tűrhetetlen és megengedhetetlen, mert a magyar nemzetnek a dinasztikus érzésre oly szüksége van, mint a levegőre, mert a szent korona a magyar nemzeti életnek nemcsak szimbóluma, hanem éltető lelke is és annak viselője kell, hogy az alkotmány és törvénytisztelet legfőbb őreként és megszemélyesi- tőjeként éljen a nemzet millióinak köztudatában. Szemben a mai államjogi válság kimondhatatlan nehézségeivel, amidőn azt látjuk, hogy a lépten-nyomon előálló kényszerhelyzetek nyomába alatt a politikai pártok- is, a kormány is, a korona is hibát hibára követnek el, a kivezető utat mi csak abban- látjuk, ha az alkotmányos törvények rendelkezései a maguk teljességökben megtartatnak. Magyarország szabad ország, mely csak saját törvényei szerint igazgatható. A kormány tehát, mely a törvények félretételével rendeletekkel akar kormányozni és ezzel a közszenvedélyeket fölkorbácsolja, eltavoli- tandó helyéről. Magyarország partamentáris ország. Ki kell tehát Írni a választásokat, hogy többség alakulhasson és ki kell nevezni a többségi kormányt, hogy a törvényhozás a koronával együtt föladatait teljesíthesse a korona és a nemzet erősítésére. Magyarország mint önnállő állam az i867 : XII. t. c. alapján Ausztriával .'•zeniben a paritás, a teljes egyenjogúság alapján TA RC A. Ablakok. Ha az utcát végig rovom Magányos, néma estve, Az ablakon csüng szemem. A fényt figyelve, lesve. Milyen meleg a mécssugár, Mely csöndes éjbe árad. Mint hogyha hóba hullanak Üde, friss rózsaszálak. Az ablakból kitűző fény Mi mindenről mesélhet! Minden sugár egy szép mese Rólad, családi élet. Mesélik, ahonnan jövünk, Ott nincsen zordon éjjel. Mosoly, kacagás űzik ott A gondot szerteszéjjel . . . Ha az utcát végig rovom Magányos, néma estve, Az ablakon csüng szemem, Sötét árnyékra lesve. Milyen szomorú, zord, sivár Ha fénye nincs, az ablak, Érzem, sorsüldözöttek ők, Akik mögötte laknak. Talán fent nagy beteg virraszt, Eloltott lámpa mellett, Vagy tán lakója oly szegény, Hogy mécsesre se tellett ? Nincs válasz, az ablak felém Sötéten csak lebámul, Mint a vigyorgó szemgödör Halotti koponyából. Feleki Sándor. A csodalámpa. Irta: Sas Ede.* A hires utazó ebéd után érdekesnél-érde- kesebb dolgokat beszélt a társaságnak, — a nélkül azonban, hogy szivarjáról hanyag előkelőséggel leverte volna a hamut. Világjáró el- bészélőnk ugyanis nem volt dohányos s igv e tekintetben zavarban lettek volna vele a divatos elbeszélés-irók. Conticuere omnes — s ő elkezdte. * * A szerzőnek mást megjelent könyvéből. Bagdadban jártam akkor, a kalifák városában, amely fölött az ezeregy éjszaka meséinek varázsa lebeg. Mondhatom, hog}' a városnak valóban égető szüksége is van erre a varázsra, amely pusztuló romjait megaranyozza. Hol vannak a ragyogó márványpaloták, amelyekben az igazhitüek uralkodója a távol országok, a kincses Indiák hódoló, ajándékhozó követeit fogadta ? Hol a Kelet bujaságával viruló tündérkert, amelyben a Harun-al Rasid, a királyok királya, vendégeinek, az idegen uralkodónak szemkáprásztató ünnepeket rendezett ? Szépséges Seherezade, meséknek, álmoknak asszonya ha most feltámadnál, hova menekülnél ebből a züllö, roskadozó fészekből! Azzal a bánatos dallal lelkemben, amely a fényes múltak temetőjében mindig fölcsendül bennünk, sétáltam a mindenféle keleti tarkasággal teli bazárok szűk utcáin, a tevehajtó fiuk lölkdösése közepette. Az alkony már belopózkodott a girbegurba sikátorokba, amikor egy íitött-kopott zsibárusba ütköztem, aki mindenáron rám kötötte a portékáját. — A próféta megáld gyaur létedre, ha nem sajnálod tőlem azt az egynéhány dénárt, helyezte kilátásba a legfelsőbb támogatást az öieg; s noha én nem igen bíztam Mahomeá e szabadelvű felfogásában, mégis szétnéztem holmija között. Volt ott minden aminek én hasznát nem vehettem ; rozsdaette, ócska szerszám egész halommal. Kiválasztottam végre is egy Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a natráiékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
