Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-25 / 13. szám

2. Pedig az, akitől búcsúzunk és aki 22 év előtt élünkre állt, férfias egész munkát Ígért és férfias egész munkát teljesített. Hivata­lának hosszú évei lankadatlan, céltudatos, önzetlen munkában teltek el azon eszmékért, amelyeket heheseknek Ítélt. Igazabban nem ; jellemezhetem, dicséretesebbet róla nem j mondhatok. Törekvései tettekben nyertek kifejezést, j Amint ígérte: az igazság védő palzsát tar- j tóttá párttekintet nélkül mindnyájunk fölé. | Mindig egyforma volt, mindig önzetlen és mindig megbízható ! Az indusoknak a naphoz j intézett himnusa szerint: feltüntével, távoz- tában, hűségében mindig egyenlő, mindig ; ugyanaz. i Ismerte állapotainkat, megértette óha­jainkat és sikerre vezette a közjóra irányuló . tevékenységünket. Nem lépett azon körbe, j melyet társadalmi állása, összeköttetései nyi- ; toltak előtte, ahol tágabb működési körrel országos érdemeket, országos hírnevet és j dicsőséget szerezhet. Megyéjének szerctete ' itt tartotta közöttünk, egy kisebb köré kívánt maradni, hogy ott használhasson, ott szol- | gálhasson, ahova szive vonzalmai, az ősi rög szeretete kötötték. És ennek dacára — bár a munkában 1 meg nem fáradt, — most mégis ő óhajtotta ; a válást, ő sürgette a szakítást közölte és hűséges tisztviselői kara, közötte és hűséges, | szeretett népe között. Vajjon, vájjon miért ? Azért, mert a lefolyt 22 esztendő sokat letört az ő reményei, az ő illúziói közül is. Azért, mert meggyőződése szerint meginogtak azon alapok, amelyeken eddig épített, amelyeken építeni lehet Egyetértés uralkodó és nemzete között meggyőződése szerint feltétele minden mo- narhikus államban a boldogulásnak. Nálunk éppen alapfeltétele annak, a mi főcélunk kell, hogy legyen : hogy nemzeti irányban épít­hessünk tovább. Es mégis más irányban keresnek most boldogulást. Törvénytisztelet, tekintély,.egymás meg­becsülése, a tradíciók alapján műkő hetünk csak a közjó, a haza javán. így tartotta min­dig és mégis — ellenkező utakra tévedtünk. Amily fáradhatatlan volt azon eszmék szolgálatában, melyeket helyeseknek Ítélt: úgy semmi meg nem tarthatta egy oly irány képviseletében, mely nem az ő eszményei felé vezet. Nem a régi kapocs, amely ide hozta, nem az újabb, amelyet hosszú hivatala oly bensővé tett. Szabadulni vágyott és bár­mily nehéz volt, — magát megszabadította. Elvesztése most a legsúlyosabb. Mint mikor nem a jólét, a rend, a béke napjai­ban távozik a családfő, hanem akkor, mikor zordon, nehéz idők súlya, gondjai nehezed­nek a visszamaradottakra. Egyedül maradunk, egyedül maradtunk. Elmondhatjuk Béla királylyal: amig tar­tott uralmad, ff aus latuit, pax tuta fűit, regnavit ho estas. Amig uralma tartott, volt nyugalom, volt tisztesség, volt békesség. Elmúlt idők. Mindez volt — volt — volt. Szorongva, aggódva kérdezzük: és ezután? Miként lesz ezután, a kérdés elől ki nem térhetünk'. Hisz él tovább a haza, a nép. És — a régi mondás szerint — aki hazáját csak siratja, a szeme is kiapad és a hazája is elvész. Tettekre van szükség, egy jobb jövőért tenni, dolgozni akarunk. Es egv jobb jövő reményét adja, hogy az, akitől búcsúzunk, búcsúlevele, a tárgysorozaton álló indítványa szerint velünk marad, velünk kiván dolgozni. Eddig a kormányzat állította a megye élére — ebből nem kér, ettől megszabadult, — de közöttünk marad a régi kapocs alapján, megyéje, az ősi főid szeretetélxd. És itt, e körben a törvénytiszteletet, egymás meg­becsülését, az önzetlen, hazafias munkát biztosíthatjuk n ki. Es hosszas kormányzásáért nem fejez­hetjük ki hálánkat bánta méltóbban, mint ha vezérünkké kérjük, fogadjuk, és vezérünk­ként követjük hazafias munkájában. j’uinji v axi-auu i jcj. így tartsa meg őt nekünk sokáig a gondviselés, hogy — változott körülmények i közt ugyan, — tovább is együtt dolgozhas- I sunk. Bármit hozzon a jövő, ez ö-szetartozás ; érzete, ezen együtt működés erőnk és vigasz- j talásunk leend. DÖry Pál alispán, a tetszés zaj csillapul- j tá'val, megköszönte a szónoknak, hogy oly mes- j téri ecsettel rajzolta és örökítette meg a távozó j főispán egyéniségét, működését és inditványára kimondatott, hogy Kämmerer dr. beszéde egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétessék és a bi- 1 zottsági tagoknak megküldessék. Következett a napirend, melynek során az I alispán kinyomott időszaki jelentése, a közigaz- ; gatási-bizottság féléves jelentése és József kir. 1 herceg válaszirata tudomásul vétetett. Széchenyi Sándor gróf indítványa Hosszabb vitára adott alkalmat Széchenyi Sándor grófnak a tisztviselőkre vonatkozólag beadott indítványa, melynek megokolását már közöltük és amely indítvány az e tárgyban tar­tott megyei értekezlet megállapodása szerint a í következő : «Mondja ki Tólnavármegye törvén}7- ' hatósága, hogy a vármegyei tisztviselői kar tagjai iránt teljes bizalommal viseltetik és > felszólitja a tisztviselőket, hogy az alkot­mány, a vármegye jogtisztelő hagyományai­nak és a közönség érdekeinek szolgálaté- i ban és védelmére, lelkiismeretűk tisztásé- ' gával és a törvényben biztosított fegyve­rekkel fölvértezve, helyeiken maradjanak meg mindaddig, inig az országgyűlésen meg nem szavazott adók kényszer behaj­tásánál, országgyülésileg meg nem ajánlott újoncok kényszerállitásánál közreműködé­sük igénybe nem vétetik, vagy pedig a vármegye önkormányzata akár teljhatalmú királyi biztos kiküldése, akár a törvény- hatósági bizottság feloszlatása által meg nem sértetik* A vita: Hagymássy Károly paksi kir. közjegyző elfogadja az indítványt, de módositványt ajánl hozzá, azt, hogy az esetleges lemondás az árvaszéket ne érintse, mert a nem alkotmányos | tisztviselők intézkedéseit a bíróságoknak joguk ! van visszautasítani, ami az árvaügyekből ki­folyólag kiszámíthatatlan károkat és fennaka­dást okozna. Vajay István örömmel fogadja el Széchenyi gróf indítványát, de szeretné megtoldani azzal, hogy a vármegye közönsége gondoskodjék a tisztviselők anyagi sorsának biztosításáról, hogy mindenki évi adójának 20 százalékát fizesse be egy, a tisztviselők kártalanítására lé­tesítendő alapba, ami azután az alkotmányos élet helyreálltával visszafog fizettetni. (Helyeslés). Kiss Ernő dr.-nák aggodalmai vannak, hogy azzal a fegyverrel, melynek alkalmazását Vajay indítványozta, önmagunkat vágjuk meg. Ez "a fegyver csak egy törött kardnak a darabja. Mar­kolata a kormány kezében, pengéje a vármegyei, éle a községi közigazgatás kezében van. Ha ez az éle kicsik, a kormány rozsdás vasat tesz bele, melynek vágása mérgez. 0 szeretné a községi elöljárókra is, kiknek szintén fontos szerep jut az alkotmányvédelemben, a határo­zatot kiterjeszteni, de nem akarja az összhan­got zavarni, nem ad be külön indítványt, hanem elfogadja Széchenyi gróf javaslatát. Bizonyo­sak lehetünk benne, hogy ha mi határozatot hozunk a tisztviselők kárpótlására, azt a kor­mány holnap megsemmisíti. Társadalmi utón kell itt segíteni. Küldjünk ki Széchenyi Sándor gróf vezetése alatt egy 3 tagú bizottságot, mely önkéntes adományokat gyűjtsön és e bi­zottságnak bocsássanak egy bizonyos összeget a rendelkezésére. Bernrieder József szintén melegen üdvözli Széchényi indítványát, de Vajay pótinditványát nem fogadja el és Kiss Ernőét is csak részben. Önkéntes adakozást nem hajlandó elhatározni, de helyesli, hogy a kiküldendő bizottság járáson­ként működjék és vessék ki mindenkire a hozzá­járulást egyenletesen az állami adó arányában, de ennek 1 0 százalékánál több ne legyen kiróható. (Eljenzes.) Ezután a közgyűlés Széchenyi Sándor gróf indítványát általános helyeslés közben egy­hangúlag elfogadta és rátért az ezzel kapcso- ! latban tett pótinditványok vitatására, melyet megelőzőleg Döry Pál alispán a tisztviselők nevében kijelentette, hogy a megyei tisztikar szintén foglalkozott egy értekezletén e kérdés- , ! sei, azon megállapodásokat is hozott és kö- : telességének tartja jelezni, hogy a most el­fogadott közgyűlési határozat nem oly szigorú, , mint a minőt a tisztikar elfogadott. A tiszt­viselői kar minden esetre a vármegyei közgyű­lés határozatához fogja magát tartani, de hangsúlyozza, hogy a tisztviselők letett eskü­1906. március 25 jökkel ellentétbe soha nem jöhetnek. A tisztvi­selők anyagi tekinteteket e kérdésben nem vettek' figyelembe, mert azok, kiket hivatásuk a tűz- vonalba állít, ezzel nem foglalkozhatnak, amint hogy nem gondoltak az anyagiakkal a ‘ 48-as hősök sem. Véleménye szerint az alkotmány védelméért folytatandó harcban esetleg eleső tisztviselők anyagi existenciáját lehetőleg társa­dalmi ,uton kell majd megvédeni és biztosítani. (Elénk helyeslés.) Hosszas és nagy mértékben szerte folyó vita indult meg erre, melyben Kiss Ernő szigo­rúan úgy értelmezi a hozott határozatot, hogy a tisztviselők a törvényhatóság rendelkezése szerint tartoznak helyükön maradni vagy eset­leg lemondani. Jeszenszky György báró gyönki főszolga­bíró két ízben is fölszólalt, kijelentve, hogy mint tisztviselő lelkiismereti kérdésben előírást vagy utasítást nem fogadhat el és e kérdésben a Széchenyi gróf inditványára hozott határozat­nak világos értelmezését kéri, mert ellenkező esetben, ha erkölcsi kényszer elé állítanák, hiva­talát meg nem tarthatná. ScbwetZ Antal dr. szükségesnek tartja, hogy társadalmi utón és előre gondoskodjék a vármegye tisztviselőiről. Szerinte a tisztviselők szerződéses viszonyban állanak a vármegyével, melynek határozatából távozhatnak csupán. ViZSOlyi Ákos Kiss Ernő dr. fölfogásához hajlik és a határozatnak a tisztviselőkre nézve nkább kötelező jelleget tulajdonit. Kovács Sebestyén Endre a kitört alkot­mányos harcban arra int, hogy maradjunk meg a törvényes alapon, tartsunk össze mindannyian egyetértve és tömörülve, (zajos helyeslés) a tisztviselők pedig ne különállóan járjanak el, hanem együttesen. Plllay István erkölcsi kötelességnek tartja a tisztviselők anyagi biztosítását : btauber Antal e célra 5 tagú bizottság kiküldését kéri. Bernrieder János nagyon lényegesnek tartja Jeszenszky György báró felszólalását. A tiszt­viselők állásfoglalására vonatkozólag tartott értekezleten részt vevén, mondhatja, hogy az indítvány elfogadásánál nem az volt a szándék, hogy imperative mondassák ki, hogy a tiszt­viselők mikor menjenek és meddig maradjanak. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Leopold Kornél dr. sajnálattal látja, hogy a minden részről helyesléssel fogadott és immár egyhangúlag határozattá emelt Széchenyi-féle indítvány értelmezése tekintetében annyira szét­ágaznak a vélemények. Az indítványnak lénye­gét és az indítványozónak intencióit leghíveb­ben maga az indokolás, melynek kíséretében az benyujtatott, tünteti föl. A vármegye közönsége az ünnepélyesen és egyértelműséggel elfogadott inditványnyal azt akarja, hogy a tisztviselők maradjanak meg helyeiken és hogy a fenye­gető komoly veszélyekkel szemben fokozott energiával, teljes odaadással és lelkesedéssel védelmezzék az alkotmányt és a törvényt. A vármegye közönsége méltán elvárja a tiszti­kartól, kéri, óhajtja és reméli, hogy a vármegye- közönségének mai napon megnyilatkozott közakarata előtt meghajol. Az indítványnak az a célja, hogy a jelenlegi válságos idő­ben dokumentálja a vármegyének bizalmát tiszt­viselői iránt, kiket minden gyanú ellenében meg­véd és oltalmaz a határozatnak nagy erkölcsi súlya és akik remélhetőleg nem fognak helyeik­ről távozni, miglen csak a határozatban felsorolt kényszerhelyzet ténylegesen be nem követ­kezik. A határozat természetesen tiszteletben tartja mindenkinek lelkiismereti szabadságát és nem bírhat kényszerítő erővel egyesek egyéni elhatározására. (Elénk helyeslés.) ’ Ezután Döry Pál alispán felszólalására a közgyűlés kimondotta, hogy a vármegye közönsége a netán áldozatul eső tisztviselők kártérítéséről tőle telhetőleg gondoskodni fog. Választások Következett a Kovács S. Endre le nondása következtében a közigazgatási bizottságban, a központi és állandó választmányban megürese­dett helyek betöltése. Mind a három helyre részint egyhangú fölkiáltással, részint a későbbre ha­lasztott titkos szavazásnál az összes beadott szavazatokkal Széchenyi Sándor gróf válasz­tatott meg. A Késni ár ky Dezső lemondása folytán megüresedett szolgáéi rói állásra ugyancsak egy­hangúlag az egyedüli pályázó : Hagymássy Zoltán dr., ennek helyére 1. osztályú szolgabiróvá pedig Bernáth Béla paksi szolgabiró lépett elő. A lemondott tisztviselők maradnak. A tárgysorozat következő két pontja: Sim onts its Elemér főjegyzőnek es Szentkirályi Mihály dr. aljegyzőnek szolgálat alul való fel­mentési kérelme tárgytalanná vált, miután e két tisztviselő, kiket az állandó választmány előző napon testületileg kért föl a maradásra, lemondását visszavonta. A közgyűlés nagy tét-

Next

/
Thumbnails
Contents