Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-25 / 13. szám
XYI. évfolyam. 13. szám. Szekszárd, 1906 március 25. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- liirati.lon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Me^jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kii» ohivatal : Szekszárdon. Var-utca 130. sz. Szí rkesztöséiji telefon-szám 18- — Kiadóhivatali telefon - szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatársi Dr. LEOPGLO KORNÉL. FÖLDVÁRI SYS I H A LY. Kéziratok vissza nem adatnak' A lap szellemi részét illető WO lemények, valamint az előfize tések és a hirdetések is a sze<- kesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A közgyűlés. A mai szomorú idők örvendetes tünete és megnyugtató ténye . gyanánt konstatálni , hogy vármegyénkben a politikai helyzet éz válság megítélésében, minden pártvillongás kizárásával, egyöntetű felfogás és egyetértő szellem uralkodik. Ez pedig abban nyilvánul, hogy egyrészről az alkotmány védelme, a vármegye hatáskörében, megalkuvást nem ismerő, hazafias és jogtisztelő irányban biztosíttató, másrészről pedig az erőszakkal és törvénytelenséggel szemben az el Jent áll ás mindig csak szigorúan törvényes fegyverekhez fordul és óvakodik azoktól a túlzásoktól, melyek magának az ügynek nem használnak és esik fölösleges izgalmakra vezetnek es a végrehajtó hatalom nyers beavatkozását provokálják Ugyanezen intencióknak hódol a közhelyesléssel elfogadott Széchenyi-féle indítvány, amely az alkotmányvédelmét, a vármegye közönségének és tisztviselőinek ér dekeit, az adóit viszonyok szerint legszerencsésebb formában biztosítja. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha vármegyénk továbbra is megmarad az eddigi utón, amely hazafias és törvényes, ha a ti ztviselői kar respektálni fogja a közgyűlés határozatát, akkor megszabadulunk úgy a királyi, mint a kormánybiztostól és amig közéletünket megkimé'jük a botrányoktól, addig közigazgatásunk szabályos menetét ily módon szintén fen tarthatjuk, aminek a vármegye minden rendű és rangú lakosa egyaránt hasznát látja. A közgyűlésen elhangzott felszólalások provideálni akartak a tisztviselők anyagi ellátásáról azon esetre, ha őket a hatalom az alkotmányos küzdelemben állásaiktól felfüggesztené, avagy ha ők lennének kénytelenek lemondani. Mindenesetre méltányos és humánus motívumok vezették a felszólalókat és a bizottsági tagok hangulata szintén erősen megnyilatkozott a tisztviselők anyagi helyzetének biztosítása érdekében. Azonban mégis nagyon helyes, ha a közgyűlés ebben a kérdésben konkrét határozatokat nem hozott, hanem egyszerűen elfogadta az alispánnak csupán általános kijelentést tárta .mázó indítványát. Kétségtelen ugyanis, hogy a kormány minden határozatot, mely a tisztviselők anyagi kártalanításával foglalkoznék, megsemmisítene és azoknak akár pótadó kivetésével, akár egyes megyei alapok felhasználásával, akár más címen és n ődön való foganatosítását föltétlenül megakasztaná. A törvényhatóság, mint ilyen, gyakorlatilag keresztülvihető, tehát célravezető módon semmiféle határozattal nem gondoskodhatik tisztviselőinek anyagi helyzetérői, amint ezt számos példa eléggé bizonyítja. Úgynevezett jóléti bizottság kiküldése sem használt volna. Ugyancsak a tapasztalat igazolja, hogy ezek a jóléti bizottságok a legtöbb esetben csak a kedélyek felizgatását és a tisztviselők heugrasztását eredményezték, anélkül, hogy akár az alkotmány védelmének, akár a tisztviselőknek használni tudtak volna. A jóléti bizottságok nagy szólamokkal és üres zsebekkel nem bírják kárpótolni a lemondott és már legtöbb helyen újból szolgálatba lépett tisztviselőket. Ez is csak azt mutatja, hogy nálunk sok üres szóbeszéd és hangzatos frázis uralkodik annál kevesebb a tett és az áldozatkészség. A tisztviselők anyagi helyzetének szanálására egyetlen sikeres mód csak társadalmi utón képzelhető. Hisszük, hogy ha elérkezik az idő, vármegyénk közönsége készségesen fogja leróni hazafias és emberbaráti kötelességet. Azonban erre aligha fog kerülni a sor, ha továbbra is kitart i vár egye eddigi törvényes álláspontja melleit, amelynek alkotmányos és hazafias színvonalát és értékét csak emeli az, hogy okos és mérsékelt tud maradni. VARMEGYE. Tolnavármegye rendes tavaszi közgyűlése. Az alispán megnyitó beszéde. Döry Pál alispán pont 10 órakor lépett a zsúfolásig telt közgyűlési terembe. A bizottságitagok lelkes éljenzéssel fogadtak. Az alispán a rendkívül nagy számban megjelent bizottságitagokat üdvözölve, az ülést állandóan zajos helyesléssel kisért, következő beszéddel nyitotta meg : Tekintetes Közgyűlés 1 10 évet meghaladott alispánságom tartama alatt gyakran jutott ki számomra az a megtisztelő szerep, hogy köztanácskozásaink e szentélyében a tek. Törvényhatóság tanácskozásait az arra hivatottnak törvényszerinti helyetteseként vezessem. Ezt a megtisztelő és kitüntető szerepet sohasem találtam oly nehéznek, mint ma. Szegény, sokat kiizködött nemzetünk állami önállóságának elismertetése és önállóságunk tényleges megvalósítása iránt folytatott nehéz harcaiban sokszor állottak be hosszabb- rövidebb ideig tartott válságok, de ilyen súlyos, ilyen veszélyes válság, mint amilyen most zsib- basztja Istentől szabadságra teremtett nemzetünknek életereit, még nem nehezült hazánkra sohasem. Még ősi hazánkból magunkkal hozott s a pusztaszeri vérszerződéssel megpecsélt s egy ezredévnek véres csatái, nyomora és szenvedései közepeit is megőrzött szent alkotmányunknak azon alap hitágazata, hogy & nemzet képviselői az országiás tisztéből ki ne rekesz- tessenek, tényleg megtámadva van. Ősi alkotmányunk szent tétele, hogy itt, e nekünk szent, mert őseink vérével szerzett földön, a hármas bérc és négy folyam között, Szent István nagy birodalmában mindenkor a magyar nemzet és a magyar király együtt parancsoljon és senki más, meg van támadva. E két törvényes tényező: király és nemzet jóhiszeműségének kihasználásával, ősi alkotmányunk iránt érzéketlen, a hazáért velünk egyformán lelkesedni nem tudó magasállásu egyének ragadták magukhoz az ország hatalmát; nyers, önző erőszakkal előbb elnémították, utóbb a szuronyok fenyegető erejével szétoszlatták a nemzet képviseletét, a koronával egyenrangú tényezőt. Alkotmánj’os szervezetünknek legfőbb koronáját: az országgyűlési letörvén, most annak törzsökös ágazatait: a törvényhatóságokat fenyegetik. Résen kell lennünk, nehogy a kezünkből kisiklott hatalom tombolásai még nagyobb sebeket üssenek rajtunk és alkotmányos intézményeinket tönkre tehessék. Ezért nehéz a mai szerepem és feladatom, melyhez a t. törvényhatósági bizottságnak annyiszor élvezett kegyes támogatását és bizalmát most kétszeresen kérem. Fontos határozatokat kell hoznunk, melynek alapjai kell, hogy a törvény, Imzaßassäg és bölcs mérséklet legyenek. Nehéz a helyzetem még azon okból is mert ezúttal az arra hivatottnak nem ideiglenes akadályoztatása, hanem mindnyájunkat sajnálattal eltöltő végleges eltávozása folytán foglalom el e helyet. Az előbb ecsetelt válságnak egy már korábbi, a mostaninál sokszorta enyhébb fázisa szeretve tisztelt volt főispánunkat állásától való végleges megválására kény szeritette. Alkotmányos érzelmeivel hivatalában való tovább maradását megegyeztetni képtelen volt. Kora ifjúságomtól voltam szerencsés őt közelről szemlélhetni. Valóban egy emberöltőn át lclke- sültséggel tanultam megismerni és egyben bámulni azt az aranytiszta önzetlenséget, amcly- lyel ő a hazát és szükehb hazájának vallott ezen vármegyét szolgálta; azt az önzetlenséget, mely 21 éves alkotmányos főispánsága alatt részére e vármegye közönségének párt és osztálykülönbség nélkül a legnagyobb fokú köztiszleletet, becsülést és bátran merem mondani, ragaszkodást is biztosította. Ez a nagyfokú bizalom és közszeretet megnyilatkozott már a főispánságának 10 éves jubileuma alkalmával is, amidőn az ugyanazon alkalomból tartott teljes számú diszközgyülésen egyhangú lelkesedéssel elhatározta a tk. törvényhatóság, hogy arcképét tanácskozási termének diszére egy nevezetesebb hazai művészünk által megfesteti. A kép régen elkészült már és csak az ő közismeretei szerénysége akadályozta annak kifüggesztését. Hivatalból való megválása után azon időszerűnek tartom azzal most már tanácskozási termünket fölékesiteni. Midőn ezt bejelentem és a sikerült képet bemutatom, egyben azonban tiszteletteljes indítvánnyal járulok a közgyűlés elé, hogy gróf Széchenyi Sándor őnagyméltóságának, szeretve tisztelt volt főispánunknak távozása fölött érzett általános és őszinte ^sajnálatának a közgyűlés jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. (Alt. helyeslés). A fölmentésre vonatkozó kormányrendeletet és búcsú levelet pedig a tárgysorozat megkezdése előtt tárgyaljuk. Széchenyi Sándor gróf búcsúja. Ezután az alispán felolvastatta Széchenyi Sándor gróf volt főispánnak a vármegye közönségéhez intézett, lapunkban már közölt búcsúlevelét, mit a közgyűlés sajnálaital vett tudomásul. Kämmerer Ernő beszéde. Ez alkalomból Kämmerer Ernő dr. szót kérve a következő emelkedett szellemű beszédben méltatta a távozó főispán egyéni és közéleti érdemeit: Nagyságos Alispán Úr ! Tisztelt Közgyűlés ! Az imént elhangzott búcsúlevélre, szives engedelmükkel nehány rövid szóval vUzhangot adni kívánok. És feladatom ebből kifolyókig az, hogy emlékezetes 22 esztendőre tekintsek vissza, es méltatni igyekezzem, ki volt nekünk 22 éven át, akitől búcsút venni kényszerülünk. Csak 22 esztendő mily kevés az idők forgatagában, és mennyi sok nekünk, kortársaknak. Tetterőnk javát, gyümölcstermő éveinket vitte el; mennyi iiiusiónka1, mennyi reményünket oszlatta szét. A 22 év előttiekhez képest összetörteknek, kifosztottalak érezzük magunkat. Labor atque dolor, dolor atque labor. Úgy látjuk, hogy a világ nálunk mint alább és nem feljebb megyen.
