Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-09-03 / 36. szám
2. TOLNA VARMEGYE. 1905. szeptember 3. A képviselő-testület megalakulása. Augusztus hó 29-dikén d. e. 9 órakor ment végbe Szekszárd r. t. város képviselő- testületének megalakulása. Az alakuló közgyűlésen Döry Pál alispán elnökölt, kit a tanácsterembe történt beléptekor zajos éljenzéssel fogadtak. A városháza nagyterme szorongásig megtelt a csaknem teljes számban megjelent képviselő-testületi tagokkal. Jelenvoltak: Őrffy Lajos Pollerman Ferenc Dr. Leopold Kornél Vesztergombi Antal Dr. Steiner Lajos Vesztergombi Ferenc Mehwerth Ferenc Pekari János Dr. Káldi Gyula Prantner Antal Leicht Lajos Prantner Márton Schneiderbauer József Horváth Szabó József Szondy István Steiner József Stann István Tóth Ferenc Ágoston István Vörös Ignác Szeghy Sándor Neiner József Boda Vilmos Ferger Mátyás Dr. Mártin József Mucsenbacher Lipót Ujfalusi Imre Dorogi István Bognár Albert Orbán József Hauk Antal Főglein Ferenc Goldberger J. Mór Mészáros Károly László Lajos Sipos Márton Török Béla Cank Ferenc Leopold Sándor Hauszknecht Ferenc Wosinsky Mór Dorogi Mihály Kiss Károly Ditrich János Salamon Jakab Ditrich József Majer Antal Frey János Kuncer János Bors József Dr. Hilberth István Volher Mihály Reich Ármin Csötönyi István Dr. Spányi Leó Decsházy György Zsigmond Ferenc Schneider János Őrffy Lajos (A szék- Schiszler Károly szárdi takarékpénztár Grószbauer Ferenc képviselője) Horváth Ignác Fischhof Károly Főglein János Strausz Mór Kővágó István Bodnár István Nyéki István Friedmann Mór Haudinger Károly Dr. Fent Ferenc Kovács Dávid Fischhof Mór Hornok József Dr. Herceg Gyula Bors György Dr. Müller Ferenc Kovács János Dr. Szászi Endre Koca József Dr. Kramolin Gyula Id. Csépi Sándor Vesztergombi István Grunner János Uj János Török Pál Nagy János Csötönyi Antal Nagy György Borzsák Endre Székelyi József Kalmár János Takler Ferenc Majsai István Békés Mihály Kovács József Eszterbauer János Szászi Imre Vilhelm Ede Id. Török József Ribling József Dr. Hirling Ádám Horváth Vince Janosits Károly Ferger Mihály Matzon Béla Steiner Ferenc Nikitics Imre Vacek László Konstancer László Döry Pál alispán megnyitván az ülést, előadta, hogy egyetlen tárgy a képviselőtestületnek, a törvény értelmében való megalakulása. Minthogy pedig a legtöbb adót fizetők névjegyzéke szabályszerűen összeállittatott és a képviselők megválasztása ellen fölebbezés be nem adatott, Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestületét ezennel megalahiltnak jelenti ki. Örömmel tölti el a mai nap, úgymond az alispán, mert Szekszárd városa iránt, hol életének javarészét töltötte, és annak haladása iránt a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik. Örül, hogy ő szemtanúja és vezetője lehet Szekszárd város mostani átalakulásának, mely lehetővé teszi, hogy .Szekszárd városa menten a folytonos gyámkodástól, kiterjedtebb hatáskörrel, az eddiginél sokkal nagyobb önállóságra tehet szert, a város haladása és fejlődése érdekében szélesebb körű tevékenységet fejthet ki és hogy intézményeire saját egyéniségének bélyegét ütheti rá. Útmutatóul csupán annyit ajánl a képviselő testület figyelmébe, hogy működésében mindenkor alkotmányszeretet, királyhűség és a munka megbecsülése vezesse. Isten áldását kéri Szekszárd város vallásos, hazafias és munkás közönségére. (Elénk éljenzés.) Ezután a tisztújító közgyűlés határnapját, a közóhajnak engedve, szeptember hó 2-dikára tűzte ki. Dr. Hirling Ádám főjegyző indítványára a képviselő-testület jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Döry Pál alispán iránt, aki a rendezett tanács ügye és Szekszárd városa iránt annyi jóindulattal és igazi rokonszenvvel viselkedett.- Ezzel az alakuló közgyűlés véget ért. A r. t. város tisztikarának megválasztása. Döry Pál alispán a szeptember hó 2-ára kitűzött tisztujitásra a következő meghivót bocsátotta ki : «Meghivó. Szekszárd r. t. város képviselőit folyó évi szeptember hó 2-án délelőtt 9 órakor a városháza nagy tanácstermében megtartandó tisztujitásra ezennel tisztelettel meghívom. — Szekszárd, 1905 augusztus 29. Döry Pál alispán». VÁRMEGYE. — Elvi jelentőségű határozatok. Azt a lelkész, aki a templom oldal fülkéj ében hullát téríttetett és annak otthagyása által a templom levegőjét megfertőztette, az 1876. évi XIV. t.-c. 108. §-a alapján csak akkor büntethető, ha az esetleg elrendelt közegészségi intézkedéseknek nem tesz eleget. (Belügyminiszter 4746/904.) — Aki benzinmotoros cséplőgéppel dolgoztat a község belterületén, nem helyhatósági szabályrendelet, hanem a KBT. 141. §. alapján büntetendő. Az iparszerü cséplés nem tartozik az engedélyhez kötött iparosok sorába, hanem egyszerű bejelentéshez van kötve. (Belügym. 566/005.) — A házasság tartama alatt született gyermek mindaddig törvényesnek tartandó, mig ennek ellenkezője bírói utón ki nem mondatik. (Kúria 1727/905.) — Ha a lovak a közúti vasúttól megijedve valakit elgázolnak, a lovak tulajdonosa büntetőjogilag nem felelős. (Kúria 1944/905.) — Állami gyer.mekmenhely kötelékébe tartozó és áll. védelemben részesülő, iparosnál elhelyezett gyermek munkásnak nem tekinthető és mint ilyen, a betegsegélyző pénztárba sem irható be. (Belügyminisztérium 64414 905.) — Annak az özvegye, aki a büntetendő cselekmény által életét vesztette, saját nevében léphet föl, mint sértett fél, illetve pótmagánvádló. (Kúria 5558/905.)- — A zugirászati kihágásra rendelt elzárás tartama két hónapi elzárást meg nem haladhat. (Kúria ítélete.) — Az állami tisztviselők IV., oszt. kereseti adója az ex-lex tartama alatt is levonandó. (Pénzügym. 1925/905.) KÖZSÉGI ÜGYEK. — BikácSOIl a ragadós száj- és körömfájás, melyben 26 drb szarvasmarha pusztult el, megszűnt. — A tolnai ovoda- és menedékház jövő évi költségvetése 3440 K kiadás és 1843 K 56 fillér'bevétel. — GrábűCOn a lépfene, melyben 1 drb szarvasmarha hullott el, megszűnt. A Simonmajorhoz tartozó Fácánkert területen az ebveszettség föllépett. — Nagyűorogon a ragadós száj- és körömfájás és a sertésvész, melyben 69 drb sertés hullott el, megszűnt. — Diósberén^ község módosított szervezési sza- bátyrendelete fölterjesztetett. — Szakos nagyközség szénkénegraktár fölállítását kérelmezte. — MllCSfa község 1906. évi költségvetése besebb dolog, mert e művében Wosinsky megdönti a történelem előtti keramika eddigi német osztályozását és uj osztályozást állapit meg a saját kutatásai és rendszere alapján ; továbbá döntőleg beleszól Wosinsky két német praehis- torikus vitájába és Schmidt Hubert Wosinsky- nak mindkét esetben elfoglalt álláspontját helyesli._ És ha még megemlítjük, hogy .Schmidt nyíltan elismeri, hogy a magyar Wosinsky német műve «mai tudományunk magaslatán áll», azt hisszük : ezzel mondtuk a jeles műre a legnagyobb dicséretet és átadhatjuk a teret Schmidt Hubert kritikájának, mely hű fordításban a következő. Wosinsky M. Die inkrustierte Keramik der Stein- und Bronzezeit. 1447 Abbildungen. Berlin. A. Asher & Co. 1904. (A kő és bronzkorszak betétes cserépedényei. 1447 ábrával.) A szerző, aki a tolnavármegyei Lengyelen eszközölt ásatásainak eredményei révén az archeológusok távoli köreiben is hírnevesen ismeretes, föntcimzett munkájában, melyet a magyar Tudományos Akadémiához nyújtott be, 185 nagy nyolcadrét oldalon, melyhez még 150 melléklet sorakozik, Európa és a Földközi tenger szomszédságában figyelembe vehető területek kő és bronz korszakának csaknem összes kerámikáját tárgyalja. Irányadó szempontot ké=- pez ebben a mészbetétek (fehér inkrustatio) messze elterjedt díszítő technikája. Éhez képest a szerző a bevezetés után, amelyben ő a kerá- mika eddig szokásos tárgyalás módja ügyében állást foglal és a fehér betétek lényegére és az Így ékített edények céljaira vonatkozólag is fölvilágositást ad, két főfejezetben tárgyalja. 1. a mészbetétes kerámikát Magyarországon; 2. ugyanazt Magyarországon kívül. E két egymástól nagyon távol eső csoport között a i kapcsolatot a Magyarországon kivül előforduló fehér betétes kerámika tárgyalásában találja j meg. Itt 3 nagy területet sorol egymás mellé : a Földközi tenger vidékét, észak és nyűgöt Európát és közép Európát és igy jut munkája 2-ik főfejezetéhez, amelyben 4 kérdésre : a fölsorolt .leletcsoportok összefüggésére, a betétes edénydiszités kezdőpontjára, elterjedésének irányára és időszakának meghatározására vonatkozólag feleleted ad. Ámbár a szerző megengedi, hogy a hasonló. diszitésmódok különböző -népeknél egymástól függetlenül is gyakorlatban lehetnek, úgy vélekedik mégis, hogy Európa, úgy Ázsia és Áfrika kisebb területeinek történelemelőtti népei között bizonyos összefüggést kell föltételezni, kivált miután ezt az összefüggést az edények alakja, a díszítések technikája és különösen egyes díszítési minták neki igen közelinek mutatják. A szerző kiinduláspontul Egyiptomot veszi föl, innen a Földközi tenger vidékére, (Cyprus, Kréta, Trója, Kaukázus) jut ez a technika. Észak felé 3 vonalban terjed : a) Románián át Erdélybe és a Diwia-Tisza közötti síkságra ; b) a kőkorszak végén Bosznián, Horvátországon és Szlavónián át az osztrák cölöp- épitményekbe ; c) Spanyolország déli részéből a tengerpart mentén Ángliába, Dániába, Slezvig- Holsteinba, Délnémetországba. Az ellenkező irányban északról délre megy a harmadik irány á bronzkorszak kezdetén : A Rajnától kiindulva a Duna mentén lefelé Magyarországon át az Alduna területeire. Mentői messzebbre ér délre, annál inkább kerül a bronzkorszak fénykorába és részben még a hallstatti korszakban is előfordul. Ez eredmények megítélése attól a jelentőségtől függ, amely általában a betétes technikának1 az edénykészitésben tulajdonítható. Föltűnő mégis, hogy azok az edénycsoportok, amelyeken a betét egészen közönséges, egymásközt annyira elütök, hogy a betét hiányozhatnék is és a I csoportok lényege és tulajdonképeni sajátsága ! mégsem változnék. Sőt egészen eg}.renletesen fordul elő a neolith-körszak kerámikájának 2 nagy csoportjában, amelyek díszítéseik alap- jellege szerint egymással szemben állanak : a vízszintes és függőleges vonalú és az úgynevezett spiral-máander keramika ornamentikájában. Más szavakkal: A betét-technikának alárendelt és lényegtelen jelentőségűnek kellett lenni. A szerzőnek magának is feltűnt, hogy a délről északra irányuló terjeszkedési útban túlságosan csekély «fejlődés» érvényesült. Ez csak abból érthető, hogy az illető csoportok között egyéb összehasonlítási szempontok és összefüggés hiányzanak. A kérdések, melyeket a kutatás épen a kőkorszakra és a régebbi bronzkorszakra vonatkozólag fölállít, sokkal inkább folyamatban vannak még, semhogy egy diszitésmód alapján egyes csoportok között ily biztos összekötő vonalat húzhatnánk, amely diszitésmód eredete lényegében mégis csak szépészeti feltételeken nyugszik. Ily kulturmozzanatokra vonatkozólag Egyiptomot állítani oda kiinduló pontul, általában bizonyára igen közel fekvő dolog, mert igv némileg bizonyos föltétien kormeghatározás lehetséges. De még igen keveset tudunk Egyiptomnak a Földközi tenger vidékéhez és az ezzel határos középeurópai kultúrtermetekhez való viszonyairól. Mentői régibb keletűek e viszonyok, annál valószínűbb, hogy Egyiptom nem az adó, hanem az elfogadó fél volt. Ami különben Egyiptom fehér betétes — és mint az előadó mondhatná : fehér festésű — edény-csoportjait illeti, ezek helyzete a Nílus völgy történelem előtti fejlődésének, keretében épenséggel nem oly bizonyos, hogy e diszitésmód elterjedését innen kelljen elfogadnunk. Ellenkezőleg : e körben bizonyos idegenszerűség
