Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-12-17 / 51. szám
XV. évfolyam. 51. szám. Szekszárd, 1905. december 17. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 • » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hlvar.lon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdion. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. M j' eii minden vasárnap. Szerkesztőség és kiú óhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: * Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az eíőtizé- t tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. ft^iEttnMBasggay A Tolnavár megye“ ajándéka. Tisz efe tel jelentj k, hogy igen tisztelt előfizetőink karácsonyi ajándékul megkapják tőlünk Tolnavármegye Garay János című 1906 évre szóló nagy képes naptárt, mely gazdag és soko dalu címtárával, közérdekű ismertetéseivel, érdekes szépirodalmi tartalmával és szép külső kiállításával egyedül áll a vidéki naptárirodaíomban. Ujonan belépő előfizetőink, ha legalább félévre elöfi etneY, szintén megkapják a naptárt. Hátralékos előfizetőinké kérjük, hogy a hátralékot mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Hazafias üdvözlettel a „Tolna vár megy eu politikai hetilap kiadóhivatala. Gróf Andrássy Gyula a kiegyezésről és a vezényszóról. — Második közlemény. — Föltett kérdésünkre, hogy szabad volt-e az eseményeket idáig fejlődni hagyni, tovább is Andrássy Gyula gróffal fogunk felelni. Annál inkább tehetjük ezt, mert Andrássy gróf intencióihoz maradunk hívek, mikor az ö könyvéből merítünk okulást. Mert hiszen az egész könyv minden egyes lapján szinte előretör az az irányzat, amelylyel a jövendő idők és a jövendő nem zedék számára akar bölcs útmutatást adni. És habár joggal szemére vethetni, hogy a kiegyezés dicsőítésében szinte a bálványozásig megy, bizonyos, hogy mélyen járó történeti tanulmányai oly egyetemes érvényű történeti igazságok fölismerésére tették képessé, amelyeket minden habozás nélkül el lehet fogadni. Andrássy tanulságai és útmutatásai a jövendő számára íródtak s ime ez a jövendő sokkal hamarább bekövetkezett, mint ő maga remélte. Meglepőt ebben nem lehet találni, mert hogy a kiegyezést nem mindenki nézte azon a konzervatív szemüvegen keresztül, mint Andrássy, az bizonyos. Hogy előbb-utóbb fognak kísérletek tétetni egyik-másik intézményének megváltoztatása iránt, az előrelátható volt. Meglepő csak az, hogy néhány rövid év leforgása után éppen magárai Andrássy ved szemben kell felhozni érvül klasszikus munkájában kifejtett igazságait. Ő, aki Apponyi gróf akkoriszereplését rosszalva, kimondja, hogy : «Izgatni senki sem bír oly hatásosan és annyi eredmény- nyél, mint egy mérsékelt programmu politikus», ő, aki a világtörténelem tanulmányozásából annak a jelenségnek észlelésére jut, hogy «a túlzók a mérsékeltebb elemek szövetségét szokták keI resni, őket szeretik előre tolni, az ö nevök és í nimbusuk mögé bújnak, később félrevetik a j kihasznált reputációkat, mini a kifacsart citromot.» íme az az Andrássy áll élére oly küzdelemnek, melynek célja merőben ellenkezik egész politikai múltjával, munkájában kifejtett igazságokkal s amely harcok, nagyon valószinii, nem fejlődtek volna az alkotmány megrendüléséig, ha a túlzók egy Andrássy Gyula gróf neve és nimbusza mögé nem bújhattak volna. Vizsgálva a nemzeti párt programmjának célszerűségét, hibáztatja, hogy Apponyi a kormányban való résztyéklt elveinek rögtöni megvalósulásából teszi függővé Amiket erre nézve Andrássy mond, annyira találóak a koalícióra, mintha egyenesen ezek ellen irta volna. Hiba, mondja Andrássy, ha valaki politikai becsületét egyszer és mindenkorra a tőle kívánt reformoknak tényleges megvalósításához köti. E kérdések erélyes megindítása és napirendre tűzése anélkül, hogy azonnal meg is oldatnának, nagyon alkalmasak a szövetségesek egymáshoz való viszonjának elmérgesítésére. Veszélyes állapotokat idézhet elő, ha közös elhatározástól függő kérdések nem akkor vettetnek fel, mikor a helyzet kedvező az egyesség létrejöttének, hanem akkor, amikor ezen ügyektől teijeSen • idegen érdekek, tisztán belügyi szempontok juttatnak véletlenül bizonyos egyéneket, vagy bizonyos pártot előtérbe. Rossz időben megindítva e kérdések mindenkorra elromolhatnak. Beléjük vegyülhet a nemzeti hiúság és ezzel úgy összekuszálódhatik, hogy többé ki nem bonyolítható. Hatványozódnak a bennünket közösen érdeklő ügyeknek inopportunus időben való felvetésével járó károk, ha e kérdések a választások nagyitó hatása után, mint kész pártprogramon, mint nemzeti ultimátumok állíttatnak föl. Ilyen alakban fölvetve, könnyen a közös élet kríziséhez vezethetnek a két állam között. Az összeütközés azután a követeléseknek nagyobb súlyt fog adni, mint a milyen nyomatékuak azok belső értéküknél fogva. Ekkor már nemcsak a konkrét kérdésről van szó, hanem a nemzet befolyásának győzelméről. Ki az, ki ne kívánná annak diadalát ? Ki az, ki a kudarcot elő merné segíteni ? Ezéd kell megrostálni az ügyet, mielőtt a nemzet ügyévé avatjuk. Ha egyszer egy ilyen természetű kérdés föl van vetve és a megoldásnak bizonyos módozatát magáévá tette a többség, nehéz a visszalépés. Ember legyen a tál- í pán, ki aztán a kevesebbel is beéri, ki a követelés teljesülése nélkül kormányra vállalkozik. (340 és köv. 11.) Konkuluziója tehát az, hogy nem, szabad és nem lehet a közös ügyek módosításának kívánságát pártprogrammok integráns részévé tenni. (350 1.) Andrássy a legnagyobb ellenzője volt a magyar katonai oktatásnak. Erről szólva ezt mondja: «A konkrét javaslatok formulázásánál óvakodni kell azon irányzattól, amely csak abból indul ki, hogy a mi magyaros, az jó is. Nem mindaz, a mi a nemzeti érzületnek hízeleg és ezt kielégíteni látszik, valódi vívmánya a magyar érdeknek. «Az, hogy valamely reform annál- fogva jó, mert nemzeti a színezete és mert a nemzetet ideiglenesen kielégítve, neki hizelegve, szivét közelebb viszi a sereghez, rövidlátó politika. A megelégedés mulékony, ha nem következik reá az állapotok állandó javulása. A nemzeti vívmányokkal ideig-óráig megnyugtatott közvélemény csakhamar uj vívmányt fog kö vetelni, mert a meglevőt már kicsinyelni fogja. Ez alapon aztán nincs többé megállapodás. Mihelyt mindazt követeljük, ami tetszetős és a nemzetnek örömet szerezne, még pedig követeljük pusztán ezen hatásánál fogva, akkor követeléseink fokról-fokra növekedni fognak, mig végre eljutunk a külön sereghez. (355. 1.) A katonaintézetek vezérlő szempontja : a véderő érdeke. E szempontból pedig fontosabb, hogy növendékeik a szolgálati nyelvet, az összekötő közös nyelvet ismerjék, minthogy magyarul tudjanak. Az elsőség ezért joggal a németnyelvet illeti meg. (361. 1.) Hol van az megirva, hogjr a magyar műveltség egyeduralmának minden téren föltétien kell érvényesülnie ? A magam részéről semmiféle hangzatos elvnek, semmi ilyen elméleti szabálynak nem adok elsőséget a nemzet jól felfogott érdekei felett. Tehát nemcsak a közös intézetekben, hanem a magyar államtól felállított katonai intézetekben is, ha volnának ilyenek is, «a fősulyt a német nyelvre kell fektetni». Ezen reális érdeken semmiféle obstrukcióból levont nagy igazságok, semmiféle doktrinárizmus kedvéért, semmiféle nemzeti látszatért nem szabad magunkat tultennünk. A seregben a nemzeti kultúra integritásának megkell hajolnia a nemzet védelmi érdekeinek integritása előtt. (364. 1.) Fejtegetvén, ha mi a hadsereg magyar részébe be akarnók vinni a magyar nyelvet, az osztrák nemzetiségek hasonló követelményekkel állnának elő: «a seregnek nagy és komoly kárára volna, ha benne az összekötő, a szolgálati nyelv ismerete háttérbe szorulva, az osztrák nemzetiségek idiómáinak végtelen zűrzavara a seregbe is behatolna. A gyors és pontos összeműködést nagymértékben megnehezítené, ha csehnek, szlovénnek, olásznak, oláhnak, németnek és lengyelnek anélkül kellene egymással érintkezniük, hogy közös nyelven beszélhetnének. Kölcsönös •megértés nélkül nincs pontos összeköttetés, anélkül pedig nincs siker. (3í 8 1.) h. j. (Befejező közlemény következik.) — Qousquc tandem? Meddig tart még a válság, a bomlás, az anarkia ? Föl kell tételeznünk, hogy Ő Felsége atyai szívvel van Magyar- ország iránt, hogy annak sorsa, jóléte vagy pusztulása közelről és közvetlenül érintik. — Abban sem szabad kételkednünk, hogy a koalíció, amely az ország nagy többségét képviseli, az általa elkövetett szemmel látható nagy hibák, tévedések és tévelygések dacára hazafias motívumoktól van áthatva és az országnak javát, hasznát és dicsőségét akarja szolgálni és előmozdítani. És ezzel szemben nem-e kétségbeejtő, amikor az ország érdekeinek megvédésére és felkarolására hivatott két tényező : a korona és az országgyűlés többsége, homlokegyenest ellenkező irányzatokat képviselve, szemben állanak egymással és mig egymással háborúskodnak, zátonyra kerül a nemzet hajója. Hol az a kormányos, ki erős kézzel kibontva a vitorlákat, a hosszú veszteglés után meg tudja indítani a megfeneklett hajót ? Beborult, sötét az égboltozat és — sajnos — alig csillog-felénk egyetlen reménysugár . . . Legyen már egyszer vége a rombolásnak . . . Azt látjuk, a tények nap-nap után
