Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-02-05 / 6. szám

2. TOLIBA V AlvMEGYK olyan irányzatnak érvényesülése, mely a magyar gazdaközönség érdekeit szem elől tévesztené és el- hanyagolná; el nem képzelhető. A vármegye biz. tagjainak túlnyomó többsége a 67-es irány híveinek a táborába tartozik és a változott politikai konstel­lációk közepette Bartal Béla ur az ő hazafias cél­zatok által sugalt törekvéseit nem a passiv ressis- tencia alapján, hanem az ő további aktiv közre­működésével valósíthatja meg leginkább. Es ha az ő, mindenkor a gazdaközönség érdekeit melegen felkaroló irányzatának hívei mindinkább kevesbednek, akkor annál nagyobb szükség lesz Bartal Bélának értékes munkásságára a jövőben. — Elvi jelentőségű határozatok. Aki a per­ben hamis okiratot használ és azt eskü alatt a perben valónak állitja, csak okirathamisitásban bű­nös. -- Kuruzslásból beállott halál esetén a ku­ruzsló gondatlanság miatt büntetőjogilag felelős. — Kártalanitdst csak az igényelhet, akinek irányában az eljárást a bíróság megszüntette. — Építkezésnél előfordult balesetért büntetőjogiig felelős az épít­kezés folytatását elrendelő, habár ő az építkezés vezetésével mást bizott meg. (Curia 1690/1904. sz. határozata.) — Aki szerződés megkötésénél a szerződő másik felet, a szerződés tartalmára nézve tévedésbe ejti, a szerződés aláíratása által nem magánokirathamisitást, hanem csalást követ el. (Curia 10,238/1904. sz. h.) — A magyar államvas utak alkalmazottai, ha a szolgálatot megtagadják, hivatali véiséget követnek el. Az a körülmény, hogy valaki magát közhivatalnoknak nem tartja, nem zárja ki hivatali vétségben való bűnösnek ki­mondását. (Curia 10,455/904. sz. határozata.) KÖZSÉGI ÜGYEK. A Simonmajor községhez tartozó középmajor pusztán a veszettség megállapitta+ott. — Lengyel községben a lépfene szórványos jelleggel fellépett. — Ujdombováron a sertésvész a külterületen szór­ványos jelleggel megállapittatott. — Gindlicsalád községben a sertésvész, melyben 133 drb sertés elhullott, megszűnt. — Gerjen községben a szór­ványos jellegű sertésvész, melynek 386 drb állat esett áldozatául, megszűnt. — Kisszékely község­ben a Haumann János lemondása folytán meg­üresedett bírói állársa Harcsa János esküdt, ennek helyébe pedig ifj. Szontheimer Péter választatott meg. — Várong községben a száj- és körömfájás megszűnt. HÍREK. — Személyi hir. gróf Apponyi Géza főren­diházi tag a pécsi kath. kör január hó 29-én meg­tartott közgyűlésén elnökölt, mely alkalomból újból a kör elnökévé választották. — Uj műszaki tanácsos. A kereske­delemügyi m. kir. miniszter Podhoránszky Géza kir. főmérnököt, a tolnamegyei állam- épitészeti hivatal főnökét műszaki taná­csossá nevez e ki. Podhoránszky rövid ittmüködése alatt hivatala ügyeinek szak­avatott és buzgó vezetésével és a várme­gyei úthálózat küszöbön álló nagy arányú kiépítésének tervezési és előkészületi mun­kálataival beigazolta, hogy a szép előlépte­tésre minden irányban teljesen rászolgált. Műszaki tanácsossá történt kinevezése álta­lános rokonszenvvel találkozik. — Felmentett anyakönyvvezetők. A bel ügyminiszter Kring Gyulát az udvardii, Kovách Andort a pálfai anyakönyvvezető helyettesi tiszt­ségtől fölmentette. — Wosinszky Mór tudós apátunknak emlékbeszéde, melyet múlt év november ha­vában a Tudományos Akadémia megbízásából Bertrand Sándor hírneves régész fölött az Akadémia összes ülésén tartott, most jelent meg a Tudományos Akadémia kiadványában. — Pénzügyi palota Szekszárdon. A m. kir. pénzügyminisztérium az ügy ta­nulmányozása végett Szekszárdra kiküldött osztálytanácsosnak jelentése alapján már elvileg eldöntötte, hogy az összes pénzügyi hivatalok elhelyezésére beérkezett ajánlatok közül az özv. Dicenty Gyulánéét fogadja el. A pénzügyminisztérium döntését igen szerencsésnek tartjuk, mert ily módon a vá­ros központján és legélénkebb forgalmi he­lyén, a Garay-téren levő Dicenty-féle ház telkén felépítendő nagy bérházban helyez­tetnek el a kir. pénzügyigazgatóság, a kir. adóhivatal, a számvevőség és a pénz­ügyőrség, aminek abból a szempontból, hogy városunk központjában egy szép uj palota épül, szintén csak örülhetünk. Az építést, mint halljuk, még a tavaszszal megkezdik. A terveket Dicenty László műépítész készítette. — Kinevezés. A mázai állami elemi népis­kolához tanítónőül Maximovics Blanka kisasszony neveztetett ki. Í9u5. február 5. — Értsük meg egymást. Ez a cime annak a nyilatkozatnak, melyet Szabó Károly alsónyéki ref. lelkész, volt függetlenségi képviselőjelölt a szekszárdi kerületben, pár nappal a választás után szétküldött. Ebben a nyilatkozatban Szabó Károly részletesen fejtegeti az ö felléptetésének történetét és azokat az okokat, melyek őt az utolsó órákban a jelöltség elfogadására indították. Az egész kér­dés inkább csak belső ügye a függetlenségi párt­nak, azért mi abba bele nem avatkozunk. Abban Szabó Károlynak minden esetre föltételenül igazat adunk, hogy a felekezeti kérdést a képviselővá­lasztásba belevinni nem volna helyes és a szek­szárdi kerület felvilágosult és józan választóközön­sége már a múltban bebizonyította, hogy politikai elvek, nem pedig felekezeti jelszavak után indul. Igám van a nyilatkozatnak, amidőn igen okosan azt mondja, hogy ,,imádja mindenki meggyőződése szerint Istenét, szeresse egyházát, amelyhez tar­tozik, ragaszkodjék törhetlenül annak hitelveihez, de ne vigyük ki a közéletbe, a politikai küzdőtérre a felekezetieskedést, mert akkor gyújtó kanóczot dobunk a tátsadalmi béke templomába s ez oly bűn, amely büntetés nélkül nem marad.“ — Eljegyzések. Farkas Síndor- a »Phönix« bizto-itó társulat budapesti főtisztviselője eljegyezte Fron Mari ka kisasszonyt, Fron Sámuel szekszárdi kereskedő, köztiszteletben álló polgártársunk leányát. — Foszoru József szekszárdi kereskedő jegyet váltott Foszoru Annuskával. — Tanítói állások betöltése. A Leopold Miksa távoztával megürült kajmádi tanítói állásra ifjú Szécsi Istvánt, Magyarkeszire Tolnai Bélát, a szemcsédi községi tanítói állásra pedig Ludwigh Blankát vá­lasztották meg rendes tanitókul illetve tanitónőkül. — Előléptetés. Lakos Adolf ideiglenes kir. s. mérnököt a tolnamegyei államépité-zeti hivatalhoz valóságos kir. s. mérnökké nevezték ki. — Ösztöndíj adományozás. A szekszárdi takarékpénztár igazgatósága által a szekszárdi áll. főgimnázium szegéuysorsu, jóviseletü és szorgalmas tanulója részére tett ösztöndíj alapítvány 80 korona évi kamatát az igazgatóság — a tanári testület ajánlatára — egyhangúlag Fáiméin János IV. oszt. gimnáziumi tanulónak, Fálmcm Károly szekszárd belvárosi tanító fiának adományozta. — Adományok a szekszárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Holub Jánosné Szek­szárd 4 liter zsir. ToLiamegyei takarék- és hitel­bank Szekszárd 20 korona. Morvay Jakab Miszla 4 kor. — Ezen kegyes adományokat számos sze­gényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szekszárd, 1905. évi február hó 4-én. Beze- r é d j Pál s. k. — Nem, köszönöm, ma semmit — mondta a leány, amre aztán a férfiak közül fölszólalt egy kicsi, őszes, félvállas ember: — Mi baja magának? Beteg? — Dehogy Kunz bácsi, csak nem vagyok éhes. — Hát későn ebédelt? — kérdezte a kis öreg. — Igen. Vendégek voltak. Azért is kés­tem eh Ezt lehajtott fejjel mondta, hogy ne vegyék észre az arczán, hogy hazudott. Egy órakor már készen volt az ebéddel és attól fogva egy gummi- kerekü bérkocsiban ült, amiben kívüle még egy férfiú is volt. Az eső esett, a kocsi pedig ott szá­guldott velük a népligetben, ahol egy árva lélek sem volt látható. Szegény leány mégis úgy félt, hogy szinte lázt kapóit a gondolattól, hogy valaki megláthatja. Szerencsére nem látta senki. A kocsi kis mellékutczákon elhozta míjdnem egészen a hivataláig. Kiugrott, felszaladt a lépcsőkön és mentve volt. Most azonban levelet kell írnia annak a fér­finak, nehogy valami rosszat gondoljon felőle. Le­velet kell irni, egy okos levelet. De nem tudta, hogy szólítsa meg a férfit, akit négyszer-ötször látott, akivel ma beszélt elősször, miután az vagy három levelet küldött neki a házmesterük által. Annál fogva, hogy a kocsiban kétszer megcsókolta a kezét - egyszer a csuklóján, a keztyü fölött, egyszer meg a tenyerén, a gombok alatt — úgy vélte némileg közel állnak egymáshoz. De mégsem tudott kitalálni semmi alkalmasabb megszólítást, mint: «Tisztelet Gram!» és azért ezzel kezdte. És folytatta igy : i TARC A. G-oethe-forditas. — DÓCZI LAJOSTÓL. ­Változás. Kavicsos patak árján elringat a hullám, S odatárt kebelemre kizelgve simulván Csókjával üdít az erőteli nedv ; Aztán lesietve elhágy csapodáran. De ime nyomában már mást hoz az áram. S szép váltakozásban megújul e kedv. S te mégis e drága örömteli élet Múló idejét henye búra fecsérled, A miért egy igéző leányka hamis? Idézd fel a múlt kéjt, hívd a jövendőt! Ha isteni kéj volt, ölelni az elsőt, Hidd, isteni kéjt hoz a második is. Kocsi. — Irta: Erdős Renée. — Három óra után húsz perczczel érkezett meg a hivatalába. Kívüle még két gépirókisasszony és vagy nyolez férfi-hivatalnok volt a nagy hivatalszobában. Ezek most mind dermedt csodálkozással néz­tek rá. Soha az öt év alatt eiő nem fordult, hogy megkésett volna. Ma először. És húsz perccel — ez valami nagyon rendkívüli dolog volt, mem tud­ták mire vélni. Amint belépett, tiz hang kiáltotta felé kórusban. — Mi történt? — Semmi — felelte tetetett közönyösséggel. De meglátszott rajta, hogy izgatott piros volt, alig tudott lélegzetű Mikor a kabá'káját leve­tette magáról, a kezei úgy reszkettek, hogy alig birta felakasztani a fogasra : — Talán menyasszony lett? — Dehogy —. felelte — semmi kérem.-Egy­szer megkéshet az ember. Felhúzta a vászonkézelőket, egy kicsit igaz­gatott a haján, a kis kézitükörbe lopva belenézett, aztán leült az asztalhoz könyvei közé. A többiek egy ideig nézegették még, de aztán nem törődtek vele. A megnyirt, rendes, részben kopasz, részben őszülő fejek a könyvek fölé hajol­tak, szinte alázatosan, mintha a számok, amiket beírtak és összeadtak, külön is megkívántak volna egy kis hódolatot. „ A megkésett hivatalnok kisasszony is dolgo­zott, de többször fölemelte a fejét, nyugtalanul nézett szét a többieken és egy párszor behunyta a szemét. Körülbelül félótig szófián csendben folyt a munka. Akkor bejött Ferencz a szolga, és megkér­dezte, kinek mit hozzon uzsonnára. -Mindnyájan a zsebükbe nyúltak, pénzt csörgettek, a megszokott vagy kivételes óhajtásaiknak az uzsonnát illelőleg rövidesen kifejezést adtak és dolgoztak tovább. — Jolán kisasszonynak a rendes pohár tejet ? —• kérdezte a szolga és odaállt ez asz­tala elé.

Next

/
Thumbnails
Contents