Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-10-22 / 43. szám
XV. évfolyam. 43. szám. Szekszárd, 1905. október 22. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. { Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Kifizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése J Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szí rkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : : Forounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az uj kormány. A magyar parlamenti válságnak egyik oldalhajtása : a pár hét óta tartó kormány- válság megszűnt. 0 Felsége a király folyó hó 16án Bécsben kelt kéziratával újból kinevezte magyar miniszterelnökévé, illetőleg ez állásában ismét megerősité a leköszönt Fej érv áry Géza bárót, akinek kormány- alakításra vonatkozó javaslatait elfogadva, a volt Fejérváry-kabinet tagjait — György Endre földmivelésügyi miniszter kivételével, akinek tárcája Feilitsch Arthur báróra bízatott — újból kinevezte. Az uj kormány helyzete is, jellege is teljesen azonos a régiével; az országgyűlésen nemcsak, hogy többsége nincs, de a többséggel hadi lábon áll, mondhatni : az országgyűlési többség ellenére neveztetett ki és igy teljes mértékben inparlamentáris kormány és e tény értékelésében nagyon keveset nyom a merlegen az a másik tény, hogy a királynak joga van a kormányra bárkit meghívni és azt kinevezni is. — A jog nem mindig arra való, hogy azzal éljünk. Parlamentáris országot imparlamentá- ris kormánnyal kormányozni képtelenség,, még ideig-óráig is. Parlamentáris uralkodó kisebbségi, vagy éppen imparlamentáris kormányt fenn nem tarthat és parlamentáris ország, aminö Magyarország, ilyen kormányt a nyakán el nem tűrhet. Ami e királyi kinevezés élét tompíthatja, illetőleg az arra vonatkozó jogos kritika élét elveheti, az a miniszterelnök kinevezését tartalmazó királyi kézirat egy passusa, amelyben 0 felsége utasítja miniszterelnökét, hogy - pro-, grammja alapján, «a jelen válságos helyzetből a kibontakozást alkotmányos utón mielőbb megvalósítani igyekezzék». Ez az »alkotmányos ut» nem lehet más, mint hogy a Fejérváry-kormány igyekezzék parlamentáris többséget szerezni. Ily czélzattal igenis lehet és szabad kissebbségi, vagy úgynevezett «királyi» kormányt is kinevezni. Hogy a Fejérváry-kormány a mai parlamentben többségre tudna szert tenni, azt, ismerve a koalícióban szövetkezett pártok erejét és álláspontját, senki sem meri ez országban állítani. Maradna tehát az egyedüli mód: a mostani országgyűlést feloszlatni és uj választással szerezni pártot, többséget. Ez nem lehetetlen ugyan, de ismerve a mai viszonyokat és a választók érzületét, midőn az úgynevezett nemzeti követelések szug- gesztiv hatása lehet mondani általános, mégis kizártnak kell tartanunk, bármily megnyerő és nép-boldogitó legyen is különben a Fe- jérváry-kormánynak a király által is elfogadott programmja. Sajnos, az or-zág e pillanatban még nem ismeri ezt a programmot és ismeretlen mennyiséggel lévén dolgunk, arról ezúttal ítéletet még nem mondhatunk. — Miután e programmnak az a célja, hogy a nemzet figyelmét a katonai követelésekről eltérítse és egyúttal a többségét a koalíciós pártoktól eltántorítva a kormány zászlója alá tömörítse, föl kell tételeznünk, hogy az sok jó, az ország gazdasági és kulturális fejlődésére üdvös, sőt nélkülözhetetlen reformokat fog tartalmazni. De ez mind csak föltétel, puszta vélemény. Ami holt bizonyos, az, hogy az országgyűlés többségének a Fejérváry-kormány programmja sehogyan sem kell. A Fejérváryhoz intézett királyi kéziratnak van egy igen jelentős része is, melyben 0 felsége utal a koalíció 5 vezérférfiának szeptember 23-ikán Bécsben szóban és Írásban adott ismeretes programm pontozataira, melyeknek első három, de különösen 3-ik pontja országszerte és általánosan mint a magyar alkotmánnyal meg nem egyeztethető ítéltetett meg. — Ő felsége most azt mondja, hogy a koalíció vezérei előtt tett kijelentéseinek «valódi értelméből nyilvánvaló, hogy Magyarországnak alkotmánya által biztosított önállósága tekintetében a szent korona viselője és a nemzet között teljes összhang uralkodik és ezt az összhangot a két tényező egyike sem akarhatja megzavarni.» Szívesen elismerjük, hogy ezek valóban királyi szavak. — Kétségkívül minden magyarnak jól esik hallania, hogy a magyar király Magyarország önállóságát úgy értelmezi, mint a magyar nemzet. De ha ez igy van, annál elitélendőbb az a politika, mely a királlyal a szeptember 23-iki végzetes nyilatkozatot tétette és azon felül még az országgyűlési többség vezéreit oly méltatlan megalázásban részesítette. Az a hagyományos bécsi rövidlátó politika ez, mely sohasem tudta, hogy mit, mikor és hogyan kell tenni. Ám amennyire hibáztatjuk a bécsi udvari politikát, épp annyira gáncsolnunk kell a koalíció politikáját és eljárását, mely szintén a végletekben mozog és a magyar vezényszó erőltetésével épp oly makacs, mint ahogy a király hivatkozik makacsul írott jogaira és királyi akaratára. Való igaz, hogy a magyar király szentesített jogai nem lehetnek silány papiríosz- lányok és a magyar király nem lehet akaratnélküli báb, mint volt a jó Dobzse László. És való i?az, hogy a magyar nemzet jogai nem lehetnek a szoldateszka játékszerei és ____TA RC A.______ Me glásd... Meglásd, eljön egy csodálatos alkony, Amely bennünket egymáshoz vezet, Es akkor lágyan, reszketőn, bágyadtan Kezembe simul majd fehér kezed. S mig az én ajkam, a megtört, a sáppadt Majd megtanul nevetni hirtelen, Megcsillan, meglásd, a boldogság könye, A te mosolygó gyermek-szemeden. En neked akkor harmatos virágot Illatos vallomásul nem viszek: Ahhoz a perchez halvány lesz a rózsa Es otrombák a finom Íriszek. Es bár szakgatott lesz a suttogásunk, S hangunk csengése fojtott, tétova: Ama szóknál izzóbb szerelmi himnuszt E földön nem daloltak még soha. áCitCif Sndz.e. M a d ni azé 1. Irta: Helfai Jenő. I. Azon az emlékezetes napon, amikor Margit az utolsó japáni csészénket is eltörte, az a korszakalkotó gondolat fogamzott meg bennem, hogy végleg szakitok a szobaleányi iatézménynyel és madmazelt veszek a házhoz. Az uram, aki hála istennek minden ötletemet kitűnőnek minősiti, nagy lelkesedéssel csatlakozott ehhez a tervhez is. — Ilonka már négy éves, Pistuka meg három, teljesen megértek tehát arra, hogy a francia nyelv rejtelmeibe behatoljanak. Én is négyesztendős koromban tanultam meg franciául ... Ezt mondta az uram, aki még máig sem tud franciául és soha nem is fog megtanulni. Kicsit rösteltem, hogy az uram ilyen műveletlen, de megvigasztal az, hogy én sem tudok franciául. Ez igy is van helyesen, egyetértés nélkül nincs jó házasság. Abból indulva ki, hogy egyikünk sem tud franciául, szigorúan elhatároztuk, hogy csak olyan madmazelt fogadunk, aki a francián kivül semmiféle más nyelven nem beszél. Csakhamar jelentkezett nálunk a helyszerzőné, egyúttal a tolmács szerepét is játszotta, mert a madmazel egy kukkot se tudott se magyarul, se németül. En elmondtam a helyszerzőnőnek, bog}' miről van szó, ez a tekintélyes nő pedig, akin olyan brillántok csillogtak, amilyenekben nekem száz év múlva sem lesz részem, lefordította a szavaimat franciára. A madmazel figyelmesen hallgatta, az uram pedig közben néhányszor helyesléssel bólintott és azt mimelte, hogy ő érti a helyszerzőnét. A madmazel csak annyit mondott: *OuiU amire az uram meg én boldogan összenéztünk, mert ezt megértettük. Azaz, dehogy értettük meg ! Mi azt hittük, hogy a madmazel azt mondta: «Igen!» holott a hely- szerzonő ezt az <Oui»-t a következőképpen fordította magyarra: — A madmazel azt mondja, hogy ő nagyon szívesen lesz itt és a gyerekekkel is szívesen foglalkozik, mert “a nagyságáról látja, hogy nagyon kedves és finom asszony és az ur is jó embernek látszik. Újra összenéztem az urammal. Mit tagadjam, mind a ketten büszkék és boldogok voltunk. A dicső és hatalmas francia nemzet bókja, nekünk szegény barbároknak vég nélkül jól esett. Legbájosabb mosolyomat öltöttem fel és amikor a bér ügyében hat korona nézeteltérés mutatkozott közöttünk, habozás nélkül megadtam a madmazelnek azt, amit kért. A madmazel egy karcsú, előkelőén hideg és elegáns fiatal hölgy, egyszerű fejbólintással vette tudomásul ezt az áldozatot, amelyet a francia nyelv oltárán elhelyeztem. Azután elegáns határozottsággal figyelmeztette a helyszerzőnét arra, hogy ő csak takarítani és tálalni segít, de a súlyosabb munkában nem vesz részt. — Ezt nem is kérte senki a madmazeltól, — mondtam erre, szinte felháborodva a kijelentésben rejlő gyanúsításon. És férjem, aki szentimentális lélek, hozzátette. — Madmazelt családtagnak nézzük, nálunk igazán otthona lesz.
