Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-09-24 / 39. szám
TOLNA VARMEGYR 905. szeptember 24. A magyarság számszerűleg abszolút többségben van a nemzetiségek fölött, de a körülbelül 18 millió lakosságból 8 millió, ma is idegen nyelvű. Az újoncok jutalékánál kedvezőbb ez az arány s statisztikai adatok nélkül is bátran állíthatjuk, hogy a viszony legalább is úgy aránylik egymáshoz, mint a hatvan a negyvenhez. A hadsereggel elérni kivánt nemzetiségi politika tehát egészen másban van, mint a magyar vezényszóban. Azt a hadseregnek a nemzetiségi viszonyokra való figyelemmel leendő elhelyezésében találjuk meg. Az az ezred, mely román lakta vidékről egészíti ki magát, természetesen egészen román ajkú ifjakból fog állni és ugyanily magyar a legénysége annak az ezrednek, mely például Debrecen vagy Kecskemét vidékéről szedi katonáit. A nemzeti politika az adott esetekben tehát azt kívánja, hogy a románajku ezredet szinmagyar vidéken helyezzük el, a magyar legényeket pedig küldjük le a románok vagy tótok közé. — Ennek az eljárásnak az eredménye kétségtelen. A román, tót vagy más nemzetiségű újoncok három évi katonáskodásuk alatt meg fogják tanulni a magyar nyelvet, mert rá vannak utalva, nélküle nem tudják megértetni magukat, mert maguk körül mindig csak ezt hallják. Es pedig sokkal jobban megtanulják, mint sem hogy a három év után elfelejtsék. A másik eset már kevesebb sikerrel áztat. A magyar katonák is fognak magyarítani az idegen ajkú nemzetiségek között, ár előreláthatólag kevesebb eredménynyel, unt az előbbiek, de hogy rájuk kártékonyán em fog hatni az idegen környezet, ez az gy bizonyos. Az országnak békességre, nyugalomra m szüksége, hogy abban az irányban fejt- I jsse ki erőit, mely fenmaradását bizto- tja. A magyar vezényleti szó követelése dyes és jogos, de nem annyira egető, >gy egyszerre és múlhatatlanul szükség i nne rá. Egyengessük az útját, de erősödjünk gazdaságilag, mert annak az országik, mely hatalmas és erős, magától hulláik az ölébe a jogok. Hamar feledve lesznek a múltak hibái, ivedései és gyülölségei, ha a korona előtt megjelenő pártvezérek megteremtik a békét s egy áldásos béke korszakát hozzák ennek sokat szenvedett országnak. A nemzet nagy többsége béke és konszolidált viszonyok után áhítozik. A koalíció vezérei bölcsen cselekesznek, ha akadékoskodás és gáncsoskodás helyett a koronával, a nemzet és korona jogainak csorbítása nélkül, békés kompromisszumra törekesznek. Ezt követelik tőlük az ország legfontosabb érdekei, ezt várja tőlük párt- és osztálykülönbség nélkül az egész nemzet. VÁRMEGYE — Közkereseti társaságok adójának megosztása a virilisták összeírásánál. Több kereskedelmi és iparkamara felkérte a kereskedelemügyi minisztert oly irányú intézkedésre, . hogy a virilisták összeírásánál a közkereseti társaságok adója a cégtulajdonosok adójaként vétessék számba. A kormány ez ügyben a közigazgatási bíróság döntés-1 provokálta, a mely döntvény a budapesti kereskedelmi és iparkamara értesítése szerint így szól: «A virilisták névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fizetett eg genes állami adók a cégtulajdonosok adójaként számbai veendők, ha magából az adóhivatal kimutatásából kitűnik, hogy az adó a társaság tagjai közt miként oszlik meg, vagy pedig ha egyébként igazoltatik, hogy az adó alapját képező társasági vagyonhoz vagy jövedelemhez a társaság egyes tagjainak milyen arányban van joga». A budapesti kereskedelmi és iparkamara a kereskedelemügyi miniszter felhívásához képest erről ez utón is értesíti az érdekelt üzleti és iparos köröket oly célból, hogy jogaik érvényesítésénél e döntvény értelmében járhassanak el. — Elvi jelentőségű határozatok. A földesúri jogon gyakorolható halászati jog nem tartozik föltétlenül magához az ingatlanhoz. Ha a halászati jog gyakorlására vonatkozó igény kellő időben bejelentetett, ez mint földesúri jóg is érvényesíthető. (Kúria 420/905.) — A vásári árulási rend megzavarása kihágást nem képez. — A vásáron iparigazolvány nélkül megjelenő árusítók az árusítástól eltilthatok, de jogosulatlan iparűzés miatt nem büntethetők. (Belügyminiszter 1903/905.) — Az útadó kivetésének hitelesítése az alispán feladata s azzal a főszolgabíró meg nem bizható. (Keresk. min. 1518/905.) —- A halászati társulat által a törvényes rendelkezések mellőzésével kijelölt kiméleti tér tör- vényes védelemben nem részesíthető. (Földművelésügyi miniszter 83464/904.) — Az a házastárs, aki ágyasságban él, a házasság fölbontását jogszerűen nem kérheti.: (Kúria 10,417,905.)- — Községi közlekedési- közutak céljaira kisajátítási jog csak akkor adható, ha árterületek, megszerzése jogerős uh bizottsági határozattal mondatott ki.. — A vármegye alispánja, saját hatáskörében a vicinális utak érdekeltségét a közúti alap terhére nem segélyezheti, ily segélyeket se nem engedélyezhet, se .nem utalványozhat. A segélyezés a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe tartozik s annak ily határozata csakis a kereskedelmi miniszter előzetes jóváhagyása után hajtható végre. (Keresk. min. 12,653/905.) —■ Két vagy több községi vadászterület együttesen bérbe nem adható. (Közig, bíróság 787/903.) — A községi bíró a jegyző áltál felvett, de neki át nem adott adó megtérítésében nem marasztalható. (Közig, bíróság 8907/904.) -- A községi bíróságok a horvát-szlavonországi községi bíróságokkal mindig saját, illetékes járásbíróságaik közvetítésével érintkezhetnek. (Belügyminiszter 46174/905.) KÖZSÉGI ÜGYEK. — Dunaföldváron a lépfene szórványosan föllépett. —- Kistápén a ragadós száj- és körömfájás, melyben 3 drb szarvasmarha pusztult el, megszűnt. — Nagyszokoly község jövő évi pótadója 22, — Szakályé 30, — Faddé 40, — Kéneséé 20 százalék. — Németkéren a ragadós száj- és körömfájás, melyben 5 drb szarvas- marha pusztult el, megszűnt. — Dunaföldvár azt kérelmezi a földművelésügyi minisztertől, hogy vészmentessé lett községükben kétszer hetenként: szerdán és szombaton a heti vásárokra a szomszédos vészmentes községekből: Bölcske, Madocsa és Dunakömlödről is lehessen hasított körmi! állatokat fölhajtani. — Regöly- ben a lépfene, melyben 1 drb szarvasmarharha pusztult el, megszűnt. — Tamási községben a ragadós száj- és körömfájás, melyben 1 drb szarvasmarha hullott el, megszűnt. — Tabódon a szórványosdn uralgott sertésorbánc megszűnt. — Nagyszékelyen a ragadós száj- és körömfájás megszűnt. — Wladocsa, úgy Györköny község jövő évi költségvetése fölterjeszíeteít. Pótadó 24 százalék. -—- Bölcske község jövő évi pótadója 37 és 13 százalék, — Dunaföldváré 6o463 bevétellel és 118963 korona kiadásai 8'62 és 10-85 százalék, — Némeíkeré 43 százalék, — Kistapé pótadóját az uradalom viseli, — Nagydorog pótadója 28 százalék, — Gindli- családé 17 százalék, — Gerjené 22, 21, és 6 százalék. — Bátaszéké 77, 20 és 13 százalék. — Pálfa községben a ragadós száj- és körömfájás megszűnt. -—• Belecska községben a ragadós száj- és körömfájás föllépett. Dunaszent- györgyön a sertésvész megállapittatott. — KÍS- dorogon a 'sertésvész föllépett. — Miszla községben a sertésvész megszűnt. — DÖrypatlan községben fellépett a lépfene. tű szende illatához. Egyszerre olyan jónak, o'yan megtisztultnak érezte magát. És úgy tetszett neki, hogy amit lát, az csak álom. Ez az ezüstvilágosságu nyári éjszaka, a holdfényben szikrázó folyam, a levegőben zengő virágillat, amit hallott is, nézett is és közelségében ez a gyönyörűséges lelkethóditó tündérasszony oh ez csak álom . . . szentivánéji álom. * A tavasszal ismerte meg itt künn a nyaraló telepen. A remekszép asszony mint egy isteni láto- mány hatott a már érett férfiú lelkére. Megkábult a szépségétől. Valami csodás igézet fogta meg egész valóját. Szinte káprázatnak tartotta ennek a nőnek a szépségét. És a legelső perctől kezdve hogy megpillantotta, benne vergődött e nő bűvös körében. Minden gondolata, minden érzése, minden vágya és ábrándja a szép Solti Sárié volt. Erezte, hogy nem pillanatnyi felhevülés ejtette rabságba, hanem egy egész életre szóló szenvedély. Most mái- tudta, hogy hol találja ő meg életének a boldogságát. Ennek a harmatos szép asszonynak a párnás kis kezében, ajkának piros szamócáján, szemeinek ragyogó mennyországában, habtestének édes ringásában. Es az első találkozás óta ez a szent mámor a lelkében lobogott. Es ő édes kéjjel szenvedett a bűvös igézet alatt. A szép özvegy szívesen látta őt mindig. Kedves és barátságos volt hozzá. Sőt néha úgy tetszett Molnár Elemérnek, hogy a bájos özvegy szemeinek örvényes mélységében valami rejtelmes szikra lobban föl, ha tekintete az övével találkozik. És ő követte ezt a villanást, mintha lidérc fénye lett volna . . . Követte egy rejtett menyországnak édes sejtelmeivel . . . Még eddig nem került szóba a szerelem. Molnár Elemérnek nem volt, bátorsága kitárni szivének égő aknáját a szép asszony előtt. Oly szép volt, annyi imádója volt, ha visz- szautasitaná, örök bánat sötét éjszakája szakadna rá. Most is, hogy ott ül mellette a csolnakban, valami gyáva félelem, remegő elfogultság vett rajta erőt. A esolnak a sziget mellett siklott el. A füzesek ráborultak zöld gályáikká! és megérintették a szép özvegyet. Elemér visszacsapta a fűz lehajló lombjait és önkénytelenül megérintette Solti Sárika bársonysima nyakát. Mintha valami tüzláva ömlött volna végig egész testén. Erezte, hogy láz gyötri. A szép özvegy ott ült mellette, csak ki kellene nyújtania a két karját, hogy az egész menyországot a keblére zárhassa . . . Érzi leheletének illatát, bűbájos testének mámoros közelségét, de meg van huriyászkodva, mint az oroszlán, melyet szeliditőjének tekintete tart igézetben. Pedig Solti Sárika éppenséggel nem néz reá szigorú tekintettel. Sőt mosolyogni látszik ugyan azon mosolyog-e ? . . . Hiszen ha tudná, hogy . . . hogy meg nem haragszik. Ha tudná, hogy egy merész mozdulatával örökre be nem csapja maga előtt az üdvösség kapuját, micsoda vad érzéssel szorítaná őt itt mindjárt a keblére és temetné bele lelkének lobogó tíizét azokba a csábitó, buja, piros ajkakba . . . Ha nem szeretné egész leikéből, ha nem félne tőle, hogy az egész üdvösségét romba dönti egy pillanat meggondolatlansága, mit törődnék ő minden egyébbel ? . . . Megragadná ezt a csábitó szirént és belefojtaná a gyönyörök csókjába ... De hátha nem szirén, hanem egy Madonna ül mellette ? . . . Ha tiszteletben tartja és le tudja győzni gerjedő indulatait, a nő talán gyávának, nevetségesnek tartja, de ez a gyávaság is hízelegni fog neki, mert meggyőződik róla, milyen magas pietestálon áll férfi szemei előtt. Megbocsát neki és még lehet reménye egy édesebb viszontlátásra. De ha durva ösztönének engedve, a vér szavára hallgat: talán elkábithatja ezt a nőt ebben a románt!' .us környezetben, ebben a csodás nyár éji hangulatban : es vájjon nem száműzi e magát ezzel örökre, az Ígéret, az igézet löldjéről ? És Molnár Elemérnek volt annyi ereje, hogy ellent álljon a kerítő vágyaknak, Solti Sárika pedig ott ült mellette és csevegett közönyös 'dolgokról, csevegett édesen csicsergő hangon mint egy kis dalos madárka..
