Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-09-24 / 39. szám
gyámoltalanságán XV . évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára , . 24 fillér. ElflfizetóaeUet és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. 39. szám. Szekszárd, 1905. szeptember '24. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szt rke sztöségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Fömuntcatárs : D r. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI WS I H Á LY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1905. évi október ho 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetősök lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek : Egész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre 5 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Döntés előtt. A koalidó és a korona között a tulaj- donképeni ütközési pontot a közös hadsereg magyar részének vezényleti nyelve képezi. Ez az, ami az egyesült ellenzéknek végcélja, mert a többiek mind csak járulékos s amaz mellett inkább alárendelt jelentőségű kérdések. A magyar vezényszó ellen két szempontból gördítenek akadályt. Az egyik cso- \ port veszélyeztetve látja általa a hadsereg egységét, a másik pedig attól fél, hogy a Magyar vezényleti nyelvet a magyarosítás egyik eszközévé akarják tenni a nemzetisé- sk ellen. Amazt a katonai körök vallják s 5 ellenzékkel szemben a kiegyezési törvényből akarják kimagyarázni, hogy a hadsereg nyelvének megállapítása nem a törvényhozás hatáskörebe tartozik, hanem felségjog; emez 1 a nemzetiségek álláspontja. Az igazság ebben a kérdésben is a középen van. A had- ! sereg egységét, vagy amint mondani szok- I ták: harcképességét, nem bontja meg a magyar vezényszó, viszont benne állami önállóságunk pregnánsabb kifejezést talál de • egymagában nem is eszköze a nemzetiségi politikának. A kérdést előreláthatólag oly formán fogják megoldani, hogy törvénybe iktatják majd a magyar nemzetnek a magyar vezényleti szóhoz való jogát és a korona bizonyos garanciákat ad életbeléptetésének fokozatos megvalósítása tekintetében. — Korai lenne minden találgatás arra nézve, hogy mik lesznek az úgynevezett «engedmények». — Valószínű azonban, hogy a katonaiskolában a magyar nyelv intenzivebb módon fog taníttatni, mind eddig; Magyarországon katonai főiskolákat fognak felállítani, melyeknek tannyelve teljesen magyar lesz, a magyar tiszteket mind behelyezik az országba, teljesebben fog érvényesülni a paritás a hadseregben s a külképviseletben államiságunk önállósága kifejezést fog nyerni. Ezek mind előkészítenék a magyar vezényszót, mely nehá y év múlva aztán minden szolgálatban megcsendül. Az átmenethez azonban idő kell s ezt belátja majd a koalíció is. A nemzetiségi képviselők elvileg nem gördítenek akadályt a magyar vezényszó elé. Tiltakoznak azonban az ellen, hogy a magyar vezényleti nyelv nemzetiségi politikai célokat szolgáljon s hogy az a gondolat álljon mögötte, miszerint a nemzetiségeket magyarosítsuk meg vele. A nemzetiségek aggodalma minden alapot nélkülöz. Köztudomású tény, hog) három évi katonai szolgálatának ideje alatt egyetlenegy román, tót, vagy másféle anyanyelvű ifjú sem tanult meg németül — Megtanulták azt a néhány német szót melyre szükségük volt, de nyelvben, érzésben megmaradtak románnak, tótnak vág) aminek születtek. Ugyanígy lenne a magyar nyelvvel is Áz az idegen ajkú hadfi ezalatt a három év alatt a magyar nyelvet sem fogja meg tanulni éppen úgy, mint ahogyan ma nem tanulja meg a németet. Megtanulna belőle egy maroknyi szót, melyekre éppen ’elkerülhetetlenül szüksége van, de elrnagyarosodm éppen olyan kevéssé fog, mint ahogyai nem németesedett el a német vezényszó mellett. Magának a magyar vezényleti szónak tehát magyarositási hatása, eredménye alig lesz. A cél azonban elérhető éppen a had seregnek egy uj szervezeti, tehát nem nyelvi, hanem területi beosztásával, melyhez a vezényleti szómik semmi köze. Az Amerikába kivándorolt egyén nehány hónap alatt megtanulja az angol nyelvet s nem felejti el. Megtanulja, mert reá van utalva, nélküle meg nem értik s maga körű más nyelvet nem hall, mint ezt. Megtartja ő is külön faji jellegét, megmarad magyarnak, tótnak, románnak Amerikában is, de elsajátította az angol nyelvet, s mig künn van, bizonyos internácionalis, kozmopolitikm jelleget vett fel. TA RC A. Szerelem. Nem lázongok már; édes kábullságban, Zsibbadt mámorban száz álmot szövök, O Az ajkamon bódult mosoly vonaglik, Szememre szállnak rózsaszín ködök. jS o' Nem látok mást, csak izzó tüzrózsákat, Melyeknek szirma szikrát szórva hull, jg S az illatuktól ittas lesz a lelkem, ~ Mélyen, csodásán, mondhatatlanul. Csak azt érzem, hogy a szivem kiárad, Fakadnak benne zúgó, vad dalok, És kizokogják belőle a vágyat És a sorsot káromló bánatot. És ettől a gyűlölt, nehéz tehertől A szárnyuk csak halkan, bágyadva jár; S úgy hullanak le végül lábaidhoz, Mint sok bús, fáradt, haldokló madár. KÉTLY ENDRE. Nyári éjjel. Irta : Hevesi József. A kirándulás fényesen sikerűit. A halpaprikás pompás volt, a feÉNdunai sziget levegője enyhe és balzsamos. Kitűnő Jó cedvben volt az egész társaság és még hallani sem akart a hazatérésről. Vácról idevetődött így kis kocabanda és a holdvilágos, csillagsugaras mennybolt alatt, a puha, harmatos fűben úgy ropták a szilaj csárdást, hogy az egész kis sziget visszhangzott bele. Különösen kicsapongó jó kedve volt Molnár Elemérnek, egy előkelő fővárosi pénzintézet vezető állású tisztviselőjének. Ő volt a kirándulás tervezője, ő toborzolta össze az egész kis nyaraló telepet és csalta ide a vidám kedvű kompániát a szigetre, halpaprikásra, homoki vinkóra, ropogós táncra, éjjeli csolnakázásra. Mindenben maga járt elül a legjobb példával. Nem győzte dicsérni a dunai halakból készült paprikást, mely alaposan köszörülte a torkokat, sűrűn bujdostatta a kvaterkás poharakat, ötletesen mulattatta a sok szép asszonyt és mikor táncra kerekedtek, hát abból is ő vette ki az oroszlánrészt. Csakhogy tévedés van a dologban. Nem a sok szép asszonyt mulattatta Molnár Elemér az ő ügyes ötleteivel, hanem csupán csak egyet. Csak egyetlen egyet. Valamint hogy mikor vacsora űtán duhaj jókedvvel kiállottak a harmatos gyöpre táncolni, ó mindig csak eggyel járta, csak egyetleneggyel. Egy szép barna menyecskével. Pest vármegyének legszebb fiatal özvegyével, Solti Sárikával. Vele járta lelkes tűzzel, kicsapongó kedvvel, ujjongó féktelenséggel. Szilaj elragadtatással fonta karját a szép asszony karcsú dereka körül és úgy érezte, hogy a vére lángol, mikor a tekintete találkozott a szép özvegy szemének pérzselő villanásával. Éz aztán járták ropták együtt, hogy még az angyalok is megirigyelték őket, amint csillagszemeikkel a magas égboltozatról lekacsintgattak. * t--Hátraléko s előfizetőinket egész tisztelettel kér'1'’ A göncölszekér már fordulni kezdett, a hold is már magasan állott az égen, mikor a társaság sürgetni kezdte a befejező programm- pontot: a csolnakázást. Járművekről kellő mennyiségben gondoskodott Molnár Elemér és az egész társaság vidám zsibongással helyezkedett el a csolnakokbanŐ maga a főrendező ur a szép özveggyel ült egy csónakba. A cigányok is velük tartottak és mikor a kis hajóraj megindult, az ezüstfényben tündöklő folyamon ábrándosán sirt végig a suk szép magyar nóta. A csolnakok eleinte mind egy csoportban maradtak, de a viz sodra, no meg a benülők rakoncátlan jókedve csakhamar elválasztotta őket egymástól. Mint fekete pontok, melyeknek szelei ezüsttel vannak pántozva úsztak a folyamon szétszórva és vidám ujjongás hallatszott jobbról is, balról is. Molnár Elemér, kinek egész este duhaj jókedve volt, hogy most a szép özvegy mellett a csolnakban helyet foglalt, egyszerre hallgatag lett. Valami csöndes melankólia szállotta meg. A csodálatos nyári estnek csöndes melankóliája. A tudat, hogy a szépasszony, álmainak álma, ábrándjainak édes szép tündére, ott ül mellette kívánatos szépségével, valami bágyadt zsibbadtságot, a gyönyörűségnek édes kábulatát rakta lelkének szárnyaira. Nem volt többé a duhaj kicsapongó lelkű- mámort szomjuhozó férfi. . . . Valami édes érzés járta át a lelkét, mely hasonlított a kakuk, "‘italhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
