Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

Vasúti bajaink orvoslása.

Simontsits Elemér vármegyei főjegyző lelkes kezdeményezésére hatalmas mozgalom indult meg, mely azt tűzte ki céljául, hogy az immár teljesen tűrhetetlenné vált, lapunkban is évek óta annyiszor szóvá tett vasúti bajainkat a lehetőség szerint orvosolja és hátramaradottságunkat, mely vasúti forgalmi állapotainkat oly sajnálatosan jellemzi, végre megszüntesse.

A mozgalom sikere érdekében Bartal Béla nagybirtokos, kiváló nemzetgazdászunk vezetésével nagyszámú küldöttség ment Budapestre, hogy Vörös László kereskedelmi miniszter előtt bajainkat nyíltan feltárva, a legszükségesebb reformoknak mielőbb való életbeléptetését kérje és szorgalmazza.

A küldöttségnek tagjai: Sztankovánszky János, br. Schell József, br. Jeszenszky István, Csapó Vilmos, Bezerédj Pál, Bezerédj Andor nagybirtokosok, Simontsits Elemér főjegyző, Bajó Pál főszolgabíró, dr. Hirliner Adám polgármester, Romandinger Kálmán jegyző és Balázs János biró Decsről,. Paprika Morvát János és Kovács Sándor Ocsényről, Ezer János tolnai biró, Parti József tolnai főjegyző és dr. Leopold Kornél ügyvéd, lapunk szerkesztője.

A küldöttséget e hó 9-én, szombaton délelőtt 10 órakor fogadta Vörös miniszter a kereskedelmi minisztérium egyik nagy fogadó termében.

Bartal Béla, a küldöttség vezetője beszéde végén egy emlékiratot nyújtott át a miniszternek, amelyet Szekszárd városából, a központi járás községeiből és az-érdekelt vidékről több ezren Írtak alá és amely emlékirat vasúti állapotainkat ismerteti.

Poros László miniszter a küldöttséget rendkívül szívélyesen fogadta. Utalt általában a vicinális vasutakon uralgó forgalmi viszásságokra, melyeken a kormány már régebb idő óta akar segíteni, és orvosszerül I a motor-közlekedés általánosítására gondolt, ! de a/ ezekkel való kísérletezések részben nem váltak be, részben még folyamatban vannak és biztosította a küldöttséget, hogy elfogulatlanul'tanulmányozni fogja az emlékiratot és a lehetőség határán belül mindent megtesz az abban felpanaszolt sérelmek | orvo lására.

Ezután Bartal Béla sorba bemutatta a j küldöttség tagjait a miniszternek, aki mindenkivel kezet szorított, mire a fogadtatás véget ért.

A minisztertől a küldöttség Csapó Vilmos kamarás ve elésével az államvasutak

I nmi'IMUmWÜUIP1 l'M il I I»1 Ml i HM1 IMIil. iHl'UIW E'HIHf IIH'i'll HU' iT'~TT-|-rri n l.>[lkl.'."Tlőr*!

Kedves Vera, elmondjam önnek e mese tanulságát ? Hát jó ! Lássa kérem, önt a tér- j mészet pazarul .elhalmozta szépséggel szellemmel, tehetséggel. De ön ... ön nagyon is ma- j •gas régiókba akar repülni édesem . . . Nagyon j is magasra, maga kis arabs lovacska.

*

Néhány év múlva Monte-Kárló előkelő közönsége zajosan ünnepelt egy magyar énekesnőt. A világnak a legkényeztetetteb közönsége | valósággal a tenyerén hordta Ambrus Verát, a í ki Carmenben lépett fel először a kaszinó szín- - házában és valósággal lázba ejtette a hallgató- j Ságot.

Gróf Antalffy jóslata beteljesedett. Ambrus ; Vera az egész kontinens legünnepeliebb énekesnője volt és a világvárosok legelső színházai j vetélkedtek egymással, hogy őt egy-egy vendég- j szereplésre megnyerjék.

Az egyszerű, szegény kasznárleány néhány év alatt óriási vagyont énekelt össze és egyes fellépéseit roppant összegekkel fizették.

Gróf Autalífy is ott volt Monte Carlóban azok között, a kik a hires primadonnát ünnepelték. De a nemes gróf ur nagyon le volt törve. Atyja, az öreg gróf már elhalt, anélkül, hogy megpuhult volna. Minthogy az anyai örökséget ■gr rég elherdálta volt és az apai részből is it előlegeztetett magának, bizony rósz idők

VAj5. szeptember 10.

\

igazgatósági épületébe ment, ahol Ludvig Gyula elnök-igazgató v. b. t. t. és Horánszky Gyula helyettes igazgatónál tisztelgett, kérve, hogy ügyüket, mihelyt intézkedésük körébe kerül, jóakaratulag mérlegeljék és intézzék el. Úgy az elnök igazgató, mint a helyettes igazgató, igen meleg érdeklődést tanúsítottak és kijelentették, hogy a bajok legfőbb oka az, hogy a szekszárd-sárbogárdi vonal annak idején nem gyorsforgalom lebonyolítására épült. Mindamellett az igazgatóság számol a fölhangzó panaszokkal és eltekintve attól, hogy uj pályatest nem építhető, azon lesz, hogy a forgalom gyorsítására, a menetidő rövidítésére, a közvetlen kocsira vonatkozó jogos kívánalmakat teljesítse és biztosították a küldöttséget, hogy mihelyt az ügy hozzájuk kerül, azt azonnal tárgyalás alá veszik és a legnagyobb jóakarattal lógjak kezelni.

Az emlékirat, melyet dr. Leopold Kornél szerkesztett, szószerint a következőképen hangzik :

Nagyméltóságu Miniszter Úr!

1883 évben, vagyis 22 év előtt nyílt meg a szekszárd - rétszilasi vasút, amely Tolnavármegyének igen nagy részét, kulturális és gazdasági fejlettség tekintetében egyaránt jelentős területet és népességet, köztük a vármegye székhelyét, Szekszár- dot összeköttetésbe hozta egyrészt a fővárossal, másrészt pedig a budapest—fiumei és ujdombóvár—pécsi vasúti hálózat állomásaival.

Huszonkét év előtt a magyar vasúti forgalmi politika úgyszólván bölcsőkorát élte, amelyből céltudatos és bölcs kormányzás mellet a fokozatos fejlődés és j föllendülés korszaka következett, miglen közlekedési viszonyaink és első sorban a a m. kir. államvasutak mai hatalmas kiterjedésüket, organikus szervezetüket és modern színvonalukat el nem érték.

Abban az időben tehát a szekszárd - rétszilási szárnyvonalat, mint a kezdet ut- :■ törő eszközét, örömmel üdvözöltük.

Azóta évek és évtizedek múltak, lázas gyorsasággal és óriási arányokban fejlődőit és átalakult hazánk egész forgalmi élete és ebből a nagy stilü, szinte mese- szerű átalakulásból nekünk idáig -- sajnos — egy morzsa sem jutott, hanem a mi összeköttetésünk a fővárossal és a nagy világgal változatlanul megmaradt abban a minden tekintetben kezdetleges, a legmér- s ók eltebb es legszerényebb igényeket sem kielégíthető állapotban, amelyben, az születése percében ■ :>!t, sőt újabban inkább visézn. fejlődést ma. ..at, amennyiben azt az

TOLNA VARMEGYE.

egyetlen közvetlen vasúti kocsit, amely eddig az éjjeli vonatoknál rendelkezésünkre állott, folyó évi május hó 1-től kezdve kivonták a forgalomból, minek folytán az éjjeli vonatot használó közönség útját Sárhogárdon éjjeli \12 órakor megszakítani és ott éjjeli 2, illetve hajnali 5 óráig vesztegelni kénytelen, hogy ilyen módon Szekszárdról esti 8 órakor elindulva teljes 12 órai időtartam alatt reggel 8 óra 10 perckor Bpestre érhessen.

A szekszárd—rétszilas, illetve szekszárd—sárbogárdi vonal, habár a közlekedés gyorsítása, vagy a közönség kényelme tekintetéből 22 évi fennállása alatt semmiféle kedvezőbb változást, előrehaladást avagy, reformot felmutatni nem tud, mégis ezen idő alatt évről-évre hatalmasan fejlődtek és javultak annak forgalmi arányai, a teher és személy szállítás szemmel látható folytonos fokozatos jelentékeny emelkedéséből származó pénztári bevételei, olyany- nyira, hogy az országban alig létezhetik szárnyvonal, melynek bevételei és jövedelmei, tehát áru és személyforgalma ennek a vasúti vonalnak bevételeit és jövedelmezőségét, tehát áru és személyforgalmának nagyságát megközelítenék.

Pontos és hivatalosan egybeállitott statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre, de egyrészről közvetlen tapasztalataink alapján hivatkozhatunk ezekre a tényekre, másrészt az alábbi adatok egymagáikban véve elegendők azok igazolására.

A szekszárd—rétszilasi szárnyvonal kiindulási pontja : Szekszárd.

■Szekszárd rendezett tanácsú varos, iö —1(3 ezer lakossal, a vármegyei közigazgatás és törvénykezés székhelye, amclylyel tehát, mint adminisztrációnális es igazságügyi központtal a vármegye mind a ó járásának lakossága közvetlen érdekeltsége révén állandóan a legszorosabb összeköttetésre és érintkezésre van utalva. Szekszárd városában a vármegyei központon es kir. törvényszéken kivíil székel a kir. ügyészség és a kir. pénzügyigazgatóság szintén az egész vármegye területére kiterjedő hatáskörrel, nemkülönben a megyei áilamépité- szeti hivatal és a kir. tan fel ügyel őség. Van Szekszárdinak továbbá állami főgimnáziuma, polgári fiú- és leányiskolája, vármegyei közkórháza, -elmegyógyintézete és bába- képző-intézete, nagyhírű selyemgyára, három nagy pénzintézete, vármegyei múzeuma, irt van továbbá a m. kir. országos selyem- tenyésztési felügyelőség, á szekszárd—hátai ármentesitő- és belvizszabályozó-társülat, a

__________________________________________3. _

jártak a hires Sgortgrofra. Itt-élősködőit Monte Carlóban apró kölcsönökből, régi összeköttetések revén, néha-néha sortunk asszp.ny is barátságosan mosolygás- feléje a zöld asztalnál, de bizony kétes ekszLztenciának nézte irt mindenki a régi fényes névnek e méltatlan viselőjét.

Mikor aztán most Ambrus Vera megjelent Monte-Carlóban, Antal i y gróf arra az estalkonyra gondolt, mikor a kis patak mellett először pillantotta meg a festő-állvány előtt azt a szép vadrózsát. Es gondolt azokra a bizalmas találkozásokra, melyek napr >l-napra ismétlődtek . .. Es eszébe jutott, hogy csak rajta múlt és a szép kasznár leány —- immár a dúsgazdag, ünnepelt művésznő — az öve lehetett volna

Es amint mindezeket elgondolta : egyszerre csak különös eszmeje támadt.

Végre is ő még mindig gróf Antalffy. A Vera egy kasznár leánya. A minek akkor ő állotta útját: miért ne történhetnék az meg most?

Az igaz, hogy kissé megrogygyant, aztán meg a hitele sem a legjobb, de végre is oly nevet visel, melyre büszke lehetne ez a pusztai vadrózsa.

Fölkereste Verát a Palace hotelben.

Az énekesnő szívesen fogadta az ő grófját és elfogulatlanul hallgatta a régi emlékeket, miket a gróf felevenitett.

Hosszú, tekervenyes kerülgetések után gróf Antalffy végre kirukkolt :

— Csak rajtunk áll, kedves Vera, hogy j azt, amit akkor elmulasztottunk, tnosi jóvá te- : gyük —- szeretni fogjuk' egymást és az én ne- ; vem megfogja majd aranyozni az ön dicsősé- I gét, az ön dicsősége pedig . . .

— Megaranyozza az ön nevét' úgy- ■ ? —

I vágott közbe óéra. Aztán finoman, mosolyogva | folytátta .

— Értem gróf ur . . . Persze, persze ! a ; felesége legyek mi ? . . . Hát tudja, kedves gróf,

én többször jártam keleten, az igaz, hogy nem lovakat kerestem, hanem pénzt az énekemmel. Ott hallottam egy érdekes mesét. Hallgassa meg :

I Egy muzulmánnak pompás telivér arabs lova I volt. Valóságos csoda ! Hiába kinálgatták neki . érte a legnagyobb összegeket, nem akart, nem i tudott tőle megválni . . . Mi ez, kérem, kedves i gróf, talán maga is ösmeri ezt a mesét ? . . .

Hát akkor tudja, hogy az a derék, becsületes ! muzulmán, mikor a magasba, a napba akart röpülni, lezuhant, lezuhant a mélységbe. -- Kedves grófóm, elmondjam önnek e mese tanulságát ? Hát jó 1 Lássa kérem, ön nekem szerelemről, dicsőségről beszélt . . . Szerelemről és dicsőségről. Öli ön nagyon magas régiókba akar röpülni édesem . . . nagyon is magasra, mint az a szegény arabs lovacska . . .