Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-09-10 / 37. szám
XV. évfolyam. 37. szám. Szekszárd. 1905. szeptember 10. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre Negyed évre Egy szám ára 12 korona. 6 3 > 24 fillér. | Klfiflzeténeket én hirdetéseket a kiadóhivatalon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ; Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v a t a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ] Főrnunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MI H Á LY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. ESHHUP’’ Az általános titkos választói jog. A magyar tudomány, művészet és irodalom sok régi hű munkásának kezdeményezésére, miként e lap olvasói előtt is j ismeretes, országos liga alakult, mely feladatául az általános titkos választói jog kiküzdését tűzte ki. Nem személyekről akarok szólani, hanem minden támadással, kisértéssel és dezertálással szemben immanens erejében helytálló eszménkről. Hogy pedig erről e helyen szólhatok, a « Tolnavármegye» elvtáborunkhoz nem tartozó szerkesztőségének köszönöm,* mely hasábjait gondolatjárásunk nyílt kifejtésére felajánlani szives volt s a mely igy önmagát tisztelte meg, midőn a gondolatszabadságot megtisztelte. Arra a kérdésre kell válaszolnom, mi indított bennünket arra, hogy hazánk válságos napjaiban nemzetünk nagy meghason- lásai közé odavessük az általános titkos választói jog eszméjét Odavessük olyankor, amikor a nemzeti követelések s elsősorban a magyar vezényleti nyelv kérdése már elég izgalmat, káoszt, pártos kodást okoztak. Számokkal felelünk. Számokkal, amelyek minden gondolkodó szemében nemzetünk végzetes veszedelmét jelentik Nem elég, hogy hazánkban a természetes szaporulat a folyó év első hét hónapjában ötvenhétezer lélekkel kevesebb, mint az előző esztendő első hét hónapjában. * Örömmel beállunk az általános titkos választói jog követelőinek sorába, mihelyt kétségbe nem vonható adatokkal meggyőznek hennünket róla, hogy a választói jog általános kiterjesztése nem érintheti és nem veszélyez;éti a magyarság . számszerű szupremaciáját. A szerkesztő. Az 1903-ik évben hazánkban 188,975 egyén számára adatott ki útlevél. Maga a tengerentúli kivándorlás 119,921 főre rúgott. Megrendítő szám ez, ha tudjuk, hogy 1896 — 1900 átlagában még csak 32 ezer ember az örök vérveszteség, 1901-ben már 71,500, 1902-ben 92 ezer — De csak az 1903. év volt az, mely a társadalmi élet törvényeit vizsgálók és részben politikusaink szemét e páratlan katasztrófa felé irányította. Páratlannak mondjuk e katasztrófát, mert sehol az emigráció vérfolyama nem állott ily megdöbbentő ará sytalanságban az általa felkeltett érdeklődéssel s másrészt az eszközökkel, melyek a kiván lorlás ineggát- lására megviselt országunk rendelkezésére állanak. A tünet pathologikus mivolta azonban még csak ezután bontakozott ki igazában. Az unskilled labourers, a felvidéki tótság után íajmagyar parasztságunk indul meg, j munkáselemünk java, paraszt-osztályunk szine- virága. 1905 elején hazánk egyes néprétegei oldott kéve gyanánt kezdtek sodródni ki erre, ki arra, feltartóztathatlanul. Eszak- Magyarország, Erdély, a Tisza jobb partja, nagy Alföldünk és az ősi magyar kultúra és iparkodás bástyája, a Dunántúl mintegy varázsütésre megmoz d uln ak. Itt hagyják Tisza Istvánt az ő házszabályaival. Itt hagyják Andrássy grólot sub- tilis közjogi distinkcióival. Mennek a középkor hajnalának óriási megmozdulásával; regesrég elült bolyongó ösztönöket ébreszt fel a tengerentúli dele- jesség; mennek a hivő vakbuzgalmával, meggyülemlett keserűséggel, ügyet sem vetve se jobbra, se balra, égve a vágytól, hogy mentül előbb «elérjék azt a hazát, mely kenyeret ad nekik és gyermekeiknek.» Hegedűs Lóránt, az emigráció nagyérdemű búvára, bejárván a Dunántúl északi és nyugati vármegyéit, azt találja, hogy az emberek Roosevvelt elnök ujjáválasztatásáról beszélnek s eközben már azt sem tudják, ki a magyar miniszterelnök? íme: még ki se mentek, de már Amerika közelebb van hozzájuk, mint Budapest. Nemcsak a kivándorlás kvalitátiv sulyo- sodása vált ez év folyamán minden politikai zavarunknál aggasztóbbá, hanem az óriási számbeli emelkedés is. És pedig útlevelet kapott 1904-ben 1905-ben január hóban: 8.854 .... 27.501 február » 13.995 .... 43.116 március » 16.842 .... 37.513 április » 11.036 .... 22,875 május * 10.532 .... 19.873 június » 6.743 .... 11.464 az év első felében: 68.002 .... 162.390 (Utóbbi számból Amerikába 114.825, Rcr niába 27.207.) Ezek a kivándorlási számok azt nyitják, hogy emigrációnk az elmúlt képest 2 és félszer oly erősre dagadt hez járul még, hogy kutatások és ke más szerint igen sok kivándorló i nélkül vagy visszaküldött utlevelekk j ki s főként, hogy a Hegedűs Lóránt'sz igen hatalmas ausztriai és szlavóniai kiw dorlások anyaga a fenti számokba nincs be'efoglalva. —■ Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nemzetünk vérvesztesége a folyó év \ első felében mintegy 200.000 embert tesz ki. Gondolkodóba ejtő jelenség, hogy hazánknál belterjesség és fejlődés dolgában sokkal : alacsonyabb színvonalú kultúráknak, minők TARC A. Az arabs ló. Irta: Hevesi József. Első találkozásunk egészen olyan volt, mintha Ohnei mester rendezte volna. Egy kis patak mellett, selymes zöld gyepen ütött tanyát Vera. Kis tábori székén ült, előtte festő-állvány. Festett. Egy lankás dombot, melyen vadrózsákkal benőtt, düledező kereszt állott, az estalkony csodás színeiben. Mint telivér regényhőshöz illik, pompás paripán lovagolt arra Ernő gróf. Mikor Verát megpillantotta, aki szép volt és üde, mint a hamvas barack, rögtön leugrott a lováról. Odalépett a leányhoz és bemutatkozott: — Antalffy gróf vagyok ! A leány, kit ez a nem várt találkozás egészen meglepett, fölemelkedett helyéről és zavartan szólott : — Ismerem a gróf urat. — Én Ambrus Vera vagyok. A gróf urék kasznárjának a leánya. — Ismer ? — kérdezé a gróf csodálkozva. — Hogy lehet az ? Hiszen én már nyolc év óta külföldön élek ! — Láttam a gróf urat tegnapelőtt az öreg .-gróf úrral a vadaskertben. — Az atyámmal ? — Igen ! Kis szünet után kérdezé: — Régóta szolgálatunkban van édesatyja ? Én nem emlékszem reá. — Csak 6 év óta. — Hat éve ? Akkor nem is ismerhetem. Csak valja be Vera kisasszony, hogy nagyon sok rosszat hallott felőlem 5 Ugy-e ? Vera a festményen pepecselt és nem válaszolt. — Ernő gróf közelebb lépett a képhez és figyelmesen nézegette. — Igazán nagyon ügyes ! Mondhatom művészi ! De mostmár aztán ne folytassa tovább ! Esteledik, kár volna megrontani ezeket a szép szemeket! , Felült a lovára és mégegyszer visszaszólt : — Isten áldja Vera kisasszony ! Aztán ne higyjen ám el minden rosszat a mit rólam beszélnek ! ... Ez volt első találkozásuk. Ezekután pedig minden úgy indult, ahogy minden jóravaló szentimentális regényben szokás. És kétségtelenül úgy is folytatódott volna minden, ha Vera atyja, Ambrus Döme kasznár ur, akinek bizonyára semmi érzéke sem volt Ohnet mester romantikája iránt, rideg józanságával közéje nem csördit a drámai bonya- dalomnak. Ideje is volt, mert a kis regény gyors menetben haladt előre. Gróf Antalffy nem vesztegette az idejét. Nemhiába volt ő világfi, az előkelő hölgyek veszedelme, mondainek kedveltje. Óriási ősz- szegeknek hágott a nyakára a külföldön. El- prédálta egész anyai örökségét. Hát csak tudhatja a módját, hogy kell egy ilyen kis falusi leánynak a fejét elcsavarni. Szerercsére Ambrus Dömének még idején hírül hozták a regényes találkozásokat, melyek a kis patak mellett naponként ismétlődtek és ő kérdőre vonhatta Verát. A leány nem tagadott semmit. Nem tagadta hogy a gróffal naponként találkozik, hogy a gróf igen figyelmes és gyöngéd hozzá, sőt . . . sőt, hogy már szerelemről is beszélt neki. — És te ? — kérdezé az atya komolyan. — A leány lesütötte szemeit és nem válaszolt. — j'Nos hát — szólt Ambrus Döme — be fogod látni édes leányom, hogy igy, ebben a formában, ennek az egész dolognak semmi célja sincs. Itt két esetről lehet szó: vagy elvesz feleségül, vagy pedig békében hagy. Remélem ezt is be fogod látni és mint okos és tisztességes leány, e szerint fogsz cselekedni. Igazam van, Vera ? — Igaza van, édes atyám! Mondja, mit tegyek ?
