Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-08-06 / 32. szám
XV. évfolyam 32. szám. Szekszárd, 1905. augusztus 6. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkeroskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kia dó hivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Közgyűlés előtt. Az augusztus 10-iki megyegyülés hosszú időkre nevezetes lesz vármegyénk történetében. Ez lesz az állásfoglalás napja, mely- lyel Tolnavármegye, mint az eddig megnyilatkozó testvér törvényhatóságok, föl fog vonulni az imparlamentáris és abszolutista Fejérváry-konnány ellen. Nem ismerhetjük még az állandó választmány határozatát, melyet e tárgyban önállóan, vagy a koalícióhoz tartozó ellenzéki bizottsági tagok által már benyújtott, de hivatalosan még nem közölt indítványra vonatkozólag hozni fog, hiszen az állandó választmány csak e hónap 9-én fogja ülését megtartani. De annyit már ma is hangoztathatunk, sőt, mint bizonyosat jelezhetünk, hogy Tolnavármegye bizottsági közgyűlése bizalmatlanságot fog szavazni a Fej'érv dry - kormánynak és meg fogja tagadni a meg nem szavazott adók és meg nem ajánlott újoncok kiszolgáltatását. Minthogy a Fejérváry-kormány működése nemcsak hogy a polgárok alkotmányos érzületét sérti, de az alkotmányosságnak is kétségtelen sérelmét képezi és az ország érdekeit nemcsak veszélyezteti, hanem a tagadhatatlanul meglévő ellentéteket a végletekig fokozza és élesíti, szükségesnek tartanók, ha a vármegye fölirna a kormáoyhoz, hogy helyét, melyben az országnak javára nem, hanem csak kárára lehet, hagyja el. Az ország legelső rendű érdeke, hogy a Fejérváry kormány, melynek eredete inparlamentáris, velleitásai cezaristikusok, {intézkedései embertelenek, hagyja el a helyét és adja át a koalíciónak, mely már eddig is sokat mulasztott, hogy kormányalakítást kötelezettségének nem tett eleget. Kétségtelen, hogy a törvényhozásban a többség a koalícióé. Ennek a többségi elvnek parlamentáris országban győznie kell. Ezen elv előtt meg kell hajolnia mindenkinek, még a királyt hatalomnak is, mert csak igy remélhető, hogy a törvényhozás újból megkezdheti üdvös működését. Ellenkező esetben zavar és pusztulás lesz az egész vonalon, melyet az ország is, a királyi hatalom is hosszú időkig meg fog sinyleni. Reméljük, hogy az állandó választmány oly határozattal fog a közgyűlés elé lépni, mely lehetővé teszi az egységes állásfoglalást, hogy e'lélekemelő'pillanatban a vármegye közönsége egy akaratban nyttgodjék meg és teljesitse legdrágább nemzeti kincsünk: parlamentáris alkotmányunk védelmében hazaíiui kötelességet. — De hogy ez igy történhessék, föltétlenül szükséges, hogy a vávmegye hozandó határozataiban szigorúan a törvények alapjára helyezkedjék és ez alapról se a népszerűség szeretete, se pártpolitikai tekintetek, se osztályérdek vagy egyéni érvényesülés vágya le ne térítsék. A mai ingatag időkben, midőn a rendkívüli viszonyok és fejlemények minden létezőt bizonytalanná tesznek, csak egy szilárd pont van és ez : a törvény. Ez legyen mindannyiunk eljárásának alapja, ezt tekintsük, ezt kövessük és ne a szenvedélyt, a gyűlölködést, mely különben is mindig rossz tanácsadó — és a törvényt véve alapul, bizonyos, hogy a legnehezebb helyzetekben is meg fogjuk találni a kivezető utat. F. M. Nyílt levél Tolnavármegye szabadelvű gazdáihoz. Pártunk, földünk, fajunk és nemzetünk válsága tetőpontján áll; itt az ideje, hogy az eddigi passivitással felhagyva — állást foglaljunk. Három ut áll előttünk. Először : belépés az úgynevezett koalícióba.- De a koalíció politikája — a jelen alakjában, mint azt a külföld általi egyértelmű visszautasítása is mutatja — annyira ellenkezik a 67-es alap, de a nemzet fentartá- sának azon vezéreszméjével, hogy t. i. politikánkat a nemzet erejével és európai erőviszonyainkkal összhangba hozzuk — hogy a koalícióba való beolvadás — egészen eltekintve, hogy önérzetünk, meggyőződésünk, s eddigi politikánk hazafias tudatának TARCA. A boldog szerelemről. Irta: Bródy Sándor. Egyszer — azon a napon, amikor faluról behurcolkodtunk Egerbe — a széles káptalanutcán kicsiny temetési menet jött velem szemben. Késő ősz volt már. A jegenyék körülöttem letarolva, szárazon állottak s nyúltak föl a verő- fénj^es, de hideg égbe. A minoriták harangja zúgott. Gyermek voltam még és fáztam. Reszkető kézzel vettem le a kalapot, amint a menet közvetlenül közelembe ért és a krizan- tinnal elborított koporsó mögött megpillantottam a gyászolókat. Amig közönséges kíváncsisággal néztem végig a szomorú, feketeruhás elhagyottakon, tekintetem egyszerre összevillant két nagy szürke leányszem méla és különös nézésével. És egy pillanatig, mintha villamos összeköttetés támadt volna, egy ismeretlen, gyászruhás gyermekleány és egy idegen fiú között. Olyan benső, mély és szeretetteljes, mintha egész kicsiny korunkban együtt játszottunk volna éveken át, aztán mintha hosszú távoliét után most pillantanók meg egymást először. Most, amikor vége a játéknak és a nagy, szürke szem egyetlen villanásában az elmúlt idők egész története van meg; a mama betegsége . . . halála . . . k gyásza, álmatlan éjek könnyei ... «a mama nincs, vége mindennek !> Nem tudom, mi mindent éreztem még erre a bus és szelid, parancsoló és megadással teli tekintetre és nem tudom, mit gondolhatott a gyászoló kis leány, amig az idegen kis fiú csodálkozó és meghatott nézése reátapadt. Egy pillanatig tartott az egész és a két nagy nedves szem eltűnt előlem, elveszett a tovahaladó pápista temetés szépséges és illatos miszticizmusában, tovasuhant a mély melancholiáju temetési ének dallamaival, a koszorúk késői virágainak közepette, a fáklyák nyomasztó füstjével együtt. Ott maradtam állva az ut közepén és utána nézve a menetnek, sajátságos meleg érzés árasztott el. És nemcsak egy pillanatra ; melegséget éreztem az egész napon az egész életen át. Nappal is, de különösen álmatlan éjeken újra éreztem ezt a melegséget. Sötét környezetemben minduntalan megjelent a szürke szem, némán, panaszos, szelid és bizalmas nézése és eltűnt, amint felvillant, titkon, édesen. A temetést követő napokon egészen elmerültem ezekbe a képzelődésekbe. Hogy megtudjam, ki volt a kicsiny gyászoló, kezdetben eszembe sem jutott. Később gondoltam er>*e, de nem mertem utána kutatni. Valami titok kényszerűéit, hogy titokban tartsam az egészet. Az utcán mégis öntudatlanul, vágygyal és türelmetlenül kerestem, de megdöbbentem arra a gondolatra, ha megtalálnám! Végre is feltűnt újra. Egy kocsin ült, málhás kocsin, a testvéreivel együtt. Kifelé tartottak a városból, úgy láttam, hogy kiköltözködtek innét. Másfelé nézett, amikor megláttam, de alig telt el pillanat és szemeink összevillantak ismét. Ugyanaz a benső, villamos összeköttetés ; tekinteteink összekapcsolódtak, mint két hurok és mintha legbensőbb bensőnk áradt volna egymásba. — Elmegyek messze, messze, Isten veled . . . légy jó . . . olyan szomorú vagyok . . . gyere ... gyere . . . — Én is az vagyok ... ne menj el . . . megyek utánad . . . Senki által nem hallható, rejtelmes beszédek suhantak el közöttünk. A hangos utcán, a vasárnapi sokadalomban, mintha magányban lettünk volna. A kocsi alóla, a környezet körűié, az utca, a lég, a világ eltűnt. Csak nézését láttam. A felém fordított, halvány, hamvas fejecskének hivó és rejtelmes tekintetét, amint utánam néz . . . eltűnik. Csakugyan eltűnt, hiába kerestem, nem láttam többé. Az első napokban szinte beteggé tett az a gondolat, hogy magamra maradtam, nem látom többé a fekete kapisonból kivilágló hamvas fejecskét, de nemsokára ez az egész elillant emlékezetemből. A szemeire még hónapokig emlékeztem, de amikorra kitavaszodott, már csak tekintete és annak homályos hatása élt bennem. És a rejtelmes métységü nézés, mely panaszkodva hiv, vont maga után, kisért mindenhova, velem volt mindenütt. Jól emlékszem, hogy ebben az esztendőben kezdtem igazán érdeklődni a leányok iránt Á
