Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-08-06 / 32. szám

teljes megtagadását jelentené — a kibontakozást csak íiég nehezebbé tenné, s a krízist csak katasztrólívá változtatná át.

De mint gpzdák sem láthatnánk semmi biztosítékot arra, hogy ez által a külvilággal szemben anny.ra szükséges egységesen vezetett erős közgazdasági és szociális pártalakulás jöhessen létre, mely nekünk a Széliféle kiegyezés és vámtarifa összes létkérdést képező előnyeit és a produktiv osztályok egész vonalon való érvényesülését biztosítsa.

Hiszen, mint tudjuk, a koalícióhoz csatlakozott kiváló gazda-vezérféríiaknak a koalíció részéről még azt sem sikerült elérni, hogy az adómegtagadás- és az ujoncmeg- tagadásnak a mostani munkáshangulatok és az aratás idején kétszeresen veszedelmes, gazdaellenes, hitelrontó és antiszociális fegyverét ne alkalmazzák.

A második ut egy olyan uj pártalakulás volna, mely egyrészt a koalíció ösz- szes produktiv elemeiből, másrészt a szabadelvű pártból a teljes paritás alapján alakulva — lehetővé tenné, hogy a nemzet — egy erejével összhangban álló erőteljes nemzeti szociális és gazdasági politikát folytathasson.

Ezen különösen a nemzetiségi párt szervezése folytán leginkább óhajtandó utat — elzárja — a mostani politikai életünket annyira uraló személyes versengés és személyes gyűlölet.

A harmadik útnak maradna tehát a szabadelvű pártnak — a 67-es, de 1905-re revideált programm alapján való együtt- maradása — esetleg egy közjogi pártból egy hatvanhetes és szabadelvű gazdapárttá való átalakulása.

De bármelyik irányt vegye is politikai pártjaink alakulása, egy elháríthatatlan kötelesség vár ránk — szabadelvű gazdákra — ■minden eséllyel szemben.

Az t. i. hogy saját magunk, földünk és nemzetünk érdekében az improduktív

1 ÜLLi AV AívMEG¥.k.

elemeknek politikai életünkben való tulten- géseit visszaszorítva, — a gazdáknak — és a dolgozó Magyarországnak abban azt a helyet foglaljuk el, a melyet a produktiv elemek ma az egész világon a politikában elfoglalnak, s amelyet, ha veszni nem akarunk, nálunk is elfoglalniok kell.

Ennek előfeltétele a szabadelvű gazdák országos tömörülése s e célból egy országos értekezletük megtartása.

Megyénknek a jobbágyfelszabadításnál vitt vezérszerepének a megye gazdái — szerény véleményem szerint — méltóbb folytatást nem adhatnának, mint ha a legközelebbi pártértekezleten a szabadelvű gazdáknak akár a mostani pártkeretben — akár esetleg — ha a politikai viszonyok szükségessé tennék — egy önálló szabadelvű gazdapártba való tömörülésére az első impulzust megadnák azáltal, hogy a pártközpontnál egy mindenesetre szeptember 15-ke előtt megtartandó országos szabadelvű gazdaértekezlet megtartását hozzuk íolyamatba.

Felkérem tehát gazdatársaimat arra, hogy eziránti, a jövő pártértekezlet elé terjesztendő indítványomat rokonszenves megfontolás és pártfogásukban részesítsék.

Hazafiui tisztelettel

Bar tál Béla.

VÁRMEGYE.

— Elvi jelentőségű határozatok. A törvény - haiósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fizetett egyenes állami • adók a cégtulajdonosok adójaként számbaveendők, ha magából az adóhivatal kimutatásából kitűnik, hogy az adó a társaság tagjai között miként oszlik meg vagy pedig ha egyébként igazol- tatik, hogy az adó alapját képező társasági viszonyhoz vagy jövedelemhez a társaság egyes tagjainak milyen arányban van joukg. (Közig, bíróság 11/905.) — Maszlagnak (semen cocculi) droguisták által való árusítása kihágást nem

A tisztelendő professzorok tilalma ellenére elszöktem a színházba, órákig sétáltam a ciszterciek terraszán, a virágzó akácok alatt és éjjel a régi kőszentek talapzatára ülve, belemerültem a magam árnyékába. És mikor elkövetkezők Mária hava, a nagy diákokkal együtt jártam az apácák templomába, holott májusi virágoktól, növendék lányok mosolygó arcától volt színes ragyogó és illatos minden. A nyitott ablakon át betört a tavasz, május vidámsága, kéksége, lágy világossága és éledtek a szentek szobrai, a rózsaszín oltár fölött megelevenedett a Szűz fehérruhás képe.

A fiuk — tudom — az »ideált« jöttek ide keresni. Én is. Es néha úgy tetszett, meg is leltem. Mintha az orgonavirágok közül ugyanaz a rejtelmes szempár világitana. De csakhamar láttam, hogy nem az: egy kis leány kiváncsi tekintete, amelylyel az idegen fiút nézi, leányszem, mozgékony, szép, olyan, mely minden ártatlanság mellett azt tükrözi vissza : szép vagyok ? tetszem-e ? Az örök kacérság, az örök tisztaságban. Minden más, csak nem az.

Minél jobban teltek az évek, annál jobban fájt, hogy eltűnt. Sokszor gondoltam arra, hogy mért engedtem.

Es mennyiszer fogott el a vágyakozás : menni utána ! De hová, de merre, de hol találom ? Kérdések gyötröttek, álmok játszottak ve- volem : ki volt: . . . itt van megint ?

Es amig én valósággal levetettem a gyermekruhát, nőttem, húsz éves lettem: a gyermekleányt is megnövesztette a képzelődés. Egyszer az jut eszembe, hogy most férjhez adják. És a régi tekintetbe még több szomorúság és némi

vád vegyült. Máskor meg nem tudván visszaidézni emlékembe a szemek formáját, valósággal megdöbbentem, meghalt, elhunyt örökre !

Majd két teljes év következett, amikor megfeledkeztem teljesen mindenről. Egy asszony delejes körébe jutottam. Ott keringtem, forongtam, megbüvölve esztelenül. A felforralt buzgó vé.i minden régi emléket elöntött forró árjával. Egy duzzadt kicsiny ajak csókján kívül, álom volt számomra az élet minden jelenése.

És amikor arra ébredtem, hogy a csók édessége is álom volt, ebből a hamis, csalogató és semmi életből el akartam menekülni az igaz, sötét semmiségbe.

Akkor jelent meg újra fölöttem a két szürke csillag. Még most is világit nekem, még folyton hiv .' . . összeszedtem magam és újra megindultam. Mentem, mendegéltem utána.

De legelőbb is élni kell, életben maradni. Oh milyen pompás kedvvel, duzzadó akarattal mentem neki az életnek! Láttam a dicsvágy célját, mert ha jó emberek néha meg voltak elégedve azzal, amit írtam: egész világosan láttam egy nedves szempárból eltűnni a szomorúságot es a helyén felvillani némi örömet. És éreztem a nyomorúságot, a megaláztatást, úgy, ahogy talán senki még, mert télviz idején, talpnélküli cipőbéh, fázva és éhesen kóborogva ä főváros utcáin, nem egyszer járt az eszemben ez : ha most megpillantana, ha most tudná, hogyan vagyok ?

Kimerülve a küzdelmekbe, belefásulva a szenvedésekbe, ismét csak egy elképzelt tekintet árama frissített föl, acélozott meg, adta visz- sza a kedvet az élethez. Idegen földön, katonaképez. (Belügyminiszter 4498/904.) — Ha a marasztalt a kihágási ítéletek jogerőre emelkedése előtt elhalálözik, az eljárási költségekben a hagyaték erejéig örökösei marasztalandók. (Keresk. min. 27394/905.) — A kisajátító bizottságnak csakis annak elbírálása tartozik hatáskörébe, vájjon a kisajátítandó területre a tervbe vett munkálatok céljából tényleg szükség van-e s oly mértékben-e, amint az tervbe vétetett. (Keresk. min. 45004/904.) — A kisajátítási joggal fölruházott vállalat a kisajátítási eljárás elrendelése előtt a kisajátítást szenvedőkkel a békés megegyezést megkísérelni köteles s ha ez a tervre nézve eredménynyel nem járt volna, kérheti az eljárás elrendelését. A közigazgatási bizottság a kisajátítási eljárás elrendelése hiányában a kisajátító-bizottság kiküldésére nem jogosult. (Keresk. min. 15294 900.) — A kisajátító fél csak arról való gondoskodásra kötelezhető, hogy a szomszédos birtokosok birtokainak használata meg ne akadályoztassák s a szükségen alul meg ne nehezittessék. (Keresk.

min. 78611/896.)

KÖZSÉGI ÜGYEK.

it/u5. augusztus 6.

Györkönyben és a Belecska községhez tartozó Rozália majorban a ragadós száj- és körömfájás járványos jelleggel föllépett. — Kakasdon a lépfene járványos jelleggel meg- állapittatott. — BÖJ.CSkén a ló rühkór szórványosan föllepett. — Tamási és Mlirga községben a lépfene, melyben 8, illetve 1 drb szarvas- marha, — Miszla és Fadd községben a sertés- orbánc, melyben 3, illetve 14 drb sertés hullott el, megszűnt. — MőZSÖn a lépfene megállapit- tatott. — Tengőd község 1904. évi számadása fölterjesztetett. — Dunakőmlődön a ragadós száj- és körömfájás megszűnt. — Faddon a sertésvész, melyben 27 drb sertés, — Kistormáson a sertésorbánc, melyben 12 drb sertés pusztult el, megszűnt. — Dunafőldváron múlt szombaton avatták föl az uj községházát, mely palotának is beillik. A díszközgyűlésen az ünnepi beszédet Rátkag László országgyűlési képviselő ! mondotta. — Regölyben augusztus 14-én lesz 1 a segédjegyző-választás. —- Szálka községben a sertésvész, melyben 4 drb sertés elhullott, megszűnt. —- Gyöllk községben a sertésvész szórványos jelleggel föllépett.

börtön rideg és reménytelen magányában, a padmalyt nézve, egyszerre csak összeomlottak körülöttem a falak, kinyílt az ég, a sok tornyu város levegője csapott meg, a meleg vizek geize imbolygóit körülöttem és elém tűntek a nagy jegenyék a vízparton, aztán a fehér, köves utón egy kocsi . . . egy fej, mely felém fordult . . -.

Feküdtem halálos' betegen, az orvos már egy nap el sem akart jönni többé. Igazság szerint meg kellett volna halnom és valami nem engedte ezt sem. Fölépültem és mentem tovább az utamon.

Csak egyre mindig a két szürke csillag felé. Évek teltek el és nem egyszer úgy véltem, hogy íme: itt vagyok. Pedig csak letértem a helyes útról. Kerestem a szerelmet és szeretkezésre találtam. Megcsaltam magamat és tele voltam gyiilöltséggel, mert megcsaltak.

Tíz éve nem voltam már gyermek és tiz esztendő alatt úgy belefáradtam ebbe a harcba,, az ismeretlen után.

Az apró zsörtölések nem mulattattak többéj vérem hült, idegeim meghaltak, utolért a skep- zisz ; nem kerestem többé és nem vártam többé semmit. Napról-napra élve az élettel való nehéz küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért; néha eszembe jutott a «gyermekkori emlék» és mosolyogtam magamon.

Ha csak ez a mosoly meg tudott volna váltani az unalomtól! De a spleenes napok mind közelebb estek egymáshoz. Különösen télen, a mikor együtt kell élni és mulatni az embertársakkal.