Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-07-23 / 30. szám

o

Ami pedig a Kiviteli Részvénytársaságot illeti: kérdjük, miért működik e társulat csak a Balkán országokban és a Levántén ? Hiszen Magyarország — a meglevő viszonyok között — ép úgy idegen a magyar iparcikkek előtt, mint akár Bulgária, vagy Törökország. A magyar kereskedők elég nemzetköziek arra, hogy magyar cikkeket nem igen tartanak raktárukban. Fogadást merünk ajánlani, hogy Budapest, Pozsony, Temesvár, Pécs, Szabadka és akárhány nagyobb városunkban száz kereskedő között nem akad tiz, aki magyar cikkeket tartson raktáron, sőt még azt sem tudja, hogy hol lehet azokat a magyar cikkeket beszerezni. Hát kérdjük, hogy miért megy a Kiviteli Társaság csak külföldre ? És miért nem jön inkább Magyarországra? A Kereskedelmi Múzeumtól 21 kirendeltség fentartási kötelezettségét vette át a Társaság a Levántén ; jól van; helyes, hogy e kirendeltségeket fentartják; de kérjük: állítson föl a Kiviteli Társaság Magyarország területén is — csak kisérletképen — 21 kirendeltséget az ország nagyobb városaiban, szervezze ott is ügyes embereivel a szükségletek összeírását és a megredelések lebonyolítását és meg fogja látni, hogy az eddigi évi 12 millió korona forgalom fel fog szökni mindjárt az első évben legalább 200 millió koronára.

Ha a Kiviteli Társaság elmehet üzletért a Balkánra, Szíriába és Délafrikába, ép oly joggal eljöhetfa legsötétebb Magyarországba is, ahol a lakósok elég korlátoltak ahhoz, hogy mellőzzék a saját iparukat. Bizonyos, hogy jó üzleteket fog csinálni és bizonyos, hogy igy a magyar ipar meg fog erősödni, még a mai nehéz viszonyok, a most még fönálló, de hovatovább tarthatatlanabbá váló — közös vámterület alapján is.

De ezt az erősödést és erősítést igazán akarni kell, a Kiviteli Részvénytársaságnak, meg édes mindnyájunknak is.

Földvári Mihály.

VARMEGYE.

Elvi jelentőségű határozatok: Aki gyógyszerészről azt állítja, hogy oly kenőcsöt szolgáltatott ki, melytől bőrbajt kapott, rágalmazásban bűnös. (Kúria ítélete 298011905.) — Aki a főszolgabíró előtt, valamely egyénnek hamis anya- könyveztetése céljából valótlan vallomást tesz és azt esküvel megerősíti, a B. T. K. 400. §-ának

1. bekezdésébe ütköző befejezett közokirathamiSenki se felelt.

A konyhától egy pár lépésnyire volt. Világosság látszott. Egy árny vetődött ki a küszöbre, aztán hallatszott, amint a vízvezeték csurog erős csobogó hangon. Fressyék a revolverrel a gyertyával és a veszedelmes folyadékkal telt szappanos-csészével a fal mellé húzódva némán tettek pár lépést a konyha felé, és mikor óvatosan bedugták fejüket a konyha ajtaján, szinte kővé meredtek a bámulattól. Senki más nem volt a konyhában, csak a cseléd, Rosalie.

Hány óra lehetett ? A konyha óra kettőt ütött. Minek jött le Rosalie az ötödik emeletről, a cselédszobából ?

Ni 1 Most egy edényt, melyet vizzel megtöltött, a tűzhelyre tesz, melyben már lobogott a tűz. Megbolondult ez a leány.

— Rosalie — szólal meg Fressyné parancsoló hangon.

A cseléd nem fordult meg. Ingben és alsószoknyában volt, meztelen lábakkal. Kivett egy kést az almáriomfiókból és répát kezdett hámozni.

— Az istenért! — suttogta Fressyné és fojtott hangon ismétli :

— Rosalie !

De a cseléd mintha süket lett volna. Fressy ur úgy megijedt, hogy tátva maradt a szája. Nyolc nap óta szolgált már náluk ez a cseléd, semmi okot nem adott panaszra. — Betegesen sápadt arcú és gyenge testalkatú volt, alig

sitásban bűnös. (Kúria 3291 jl905.)— Ha a községi képviselő-testület által községi vagyon-ügyben hozott és meg nem felebbezett határozatot a vármegye jóváhagyta, magánfelek részéről feleb- bezésnek helye nincs. (Belügymin. 54188| 1905.) A vendéglős iparengedélye alapján jogosult arra, hogy az általa levágott sertés húsából készített kolbászt a helyiségében nem étkező vendégeknek adagszámra kiszolgáltassa. (Belügyminiszter 6407[ 1904.) — Ha építkezés alkalmával a biztonsági intézkedések elmulasztása következtében halál is okoztatik, az ügy nem kihágást, hanem gondatlanságból előidézett emberölést képez. (Belügy m. 573111904.) — Az útadó 10°/0-on túl utfentartási célokból nem emelhető. Útépítkezések céljaira az útadónak 10°/0-on túl való emelése szintén nem foglalhat helyet. (Keresk. min. 8787111904.) — A közutak bárki által használhatók; azoknak a forgalom előli elzárására a fentartásra kötelezett nem jogosult. — A más községbeliek által is rendszeresen használt községi (közdűlő) utak, vicinális közúti jelleggel bírván, a vicinális közutak hálózatába felvehetők. (Keresk. min. 80467|1904.)

Még egyszer a bonyhádi választás.

Lapunk múlt számában a bonyhádi képviselőválasztásról beszámolva, mint figyelemre méltó mozzanatot, hirlapirói tisztünkből kifolyólag, két dolgot említettünk meg.

Az egyik az volt, hogy «a bonyhádiak Schweiz Antalt, aki . . . függetlenségi elvei alapján a képviselőségért föllépett, meg sem hallgatták» s erre vonatkozólag azt mondottuk: «Szomorú elfajulása ez a türelmetlenségnek, a más véleménynyel szemben megnyilatkozó tiszteletlenségnek és erőszakosságnak.»

A másik pedig az volt, hogy «a koalíciós és függetlenségi budapesti lapok ... a függetlenségi párti Schweiz Antal drt . . . megtagadták és őt és híveit elnevezték Perczel-pártinak.»

Úgy látszik, hogy e két tény megrögzítése sehogy sem volt ínyére a Tolnamegyei Közlöny című lapnak és leszállva a koalíciós ugorkafa olympusi magasságaiból, méltóztatott neki csütörtöki számában belénk kötni.

Őszintén megvalljuk, hogy mi nem vagyunk barátai a hírlapi torzsalkodásoknak, ilyenekre nem is szoktunk okot adni, mert mi — lelki- ismeretesen teljesítve a magunk dolgát — más lapokkal és azok ügyeivel elvből nem foglalkozunk. Másrészt azonban a megtámadtatások elől sem szoktunk kitérni, ha csak a támadások hülyesége nem kétségtelen és a választól föl nem

TOLNA VARMEGYE.

akarták felfogadni. Fressyné kinyújtotta kezét, hogy megrázza a cselédnek a karját, de Fressy ur óvatosan visszatartotta az asszonyt. E pillanatban Rosalie megfordult és akkor látszott sápadt, szinte megkövült arca, mozdulatlan acélkék szeme.

— Nyilván alvajáró — suttogta az adó- végrehajtó és hirtelen visszahúzódott, mert 'a leánynak tekintete egészen megzavarta. Fressyné akit férje suttogó, titokzatos hangja megrémített, gyorsan követte az urát, úgy, hogy a veszedelmes folyadék kilocscsant a harisnyájára.

A szobájukba érve kijelentette Fressyné:

— Nyilvánvaló, hogy ez a leány alvajáró.

— De én fölébresztem! — kiáltotta Fressyné boszankodva, hogy annyira meg tudott ijedni.

— Nem, nem, az alvajárót nem szabad felkelteni !

— Eh mit! Megfecskendezzük egy kicsit hideg vizzel.

— Nem engedem — vágott közbe Fressy ur komolyan, mintha nagyon értene az ilyesmihez. Veszedelmes dolog. Nem tudni soha, hogy mi történhetik.

E pillanatban meztelen lábak keltette léptek nesze hallatszott a folyosó felől.

— Istenem ! — szólalt meg Fressyné. — Újra itt van. Mit fog még csinálni?

A félelemtől és a hidegtől csak úgy vacogtak a fogai.

ment. Épen ezért a jelen esetben bátorkodunk, illetőleg merészkedünk a «T. K.» című lappal szóba állni, de csak azért, hogy kijelentsük :

1. Nem igaz az, amit a Tolnamegyei Közlöny állít, hogy mi a bonyhádi «függetlenségi pártot elfajulással, türelmetlenséggel, tiszteletlenséggel és erőszakossággal vádoltuk meg.» A mi megjegyzésünkben, melyet föntebb szószerint újra idéztünk, sem vád nem foglaltatik, sem a bonyhádi függetlenségi pártról említés téve nincs. Idézetünkből kitűnik, hogy mi egészen mást mondottunk, mint amit a T. K. általunk elmondottnak állít, amit minden igazságszerető embernek — s bizonyára a T. K. is az — be kell ismernie. Egyúttal határozott választ kérünk a

T. K.-től erre a kérdésre: Szabad-e annak politikailag érett országban, mondjuk : jogállamban, megtörténnie, hogy valamelyik kerületben az egyik párt lehetetlenné teszi a másik párt jelöltjének a programmbeszéd megtartását.

2. Nem igaz az, amit a »T. K.« állít, hogy mi, mint a szabadelvüpárt lapja, védelmünkbe vettük a függetlenségi párti Schweiz Antalt. Ki ellen védtük volna? Hiszen kezdettől fogva vesztett ügye volt. És miért Védtük volna ? Hiszen évtizedek óta politikai ellenfelei vagyunk. Egész határozottan mondjuk, hogy minket a bonyhádi választás a legtávolabbról sem érdekelt, miután pártunk a választásban nem vett önállóan részt. Az ujonan megválasztott képviselő ellen sincs és nem is lehet semmi kifogásunk, hiszen azt a bonyhádi kerület a maga kebeléből önmagának választotta. Ha a bonyhádiaknak Wéber János jó, nekünk is jó.

A »T. K.«-nek azt a tényét, hogy minket, a minden tekintetben független lapot,— »a szabadelvű párt szolgálatában álló« lapnak címez és hirlapirói tisztünk tárgyilagos teljesítését »merészkedés«-nek nevezi, hajlandók vagyunk közönséges falusi ízléstelenségnek tekinteni, ámbár éppen ilyen joggal vaskos rosszhiszeműségnek is minősithetnők. Azt az önmagáról való megfeledkezést azonban, amelylyel a »Tolnamegyei Közlöny« akarja kiosztani a szerepet, amelyre mi, a »Tolnavármegye« vállalkozzunk ; ő, a »T. K « akarja megszabni, hogy mi, a »Tolnavármegye« miről, mikor és hogyan írjunk, mit és hogyan óhajtsunk és akarjunk, —• visszautasítás nélkül nem hagyhatjuk.

• Nagyon csodáljuk, hogy a mi legsajátabb, legbensőbb, mert erkölcsi és szellemi ügyünkben a »T. K.« igy feltolja magát hívatlan tanácsadónak. Higyje el nekünk, hogy ez az eljárása se nem úri, se nem hálás, mert a hívatlan tanácsadó talán csak egy paraszt hajszállal ha különb a fogadatlan prókátornál.

1905. Julius 23.

— Csitt! csitt 1 — szólt a férj, kinek keze görcsösen szorongatta a revolvert.

A cseléd nesztelenül belépett. Elhaladt mellettük, nem látva, nem hallva őket, felemelt alsószoknyájában apró fát hozott, letérdelt a kandalló mellett és tüzet csinált.

A láng fellobbant; a fa ropogni kezdett és a tiiz fénye kivetődött a szőnyegre és az ágy rézveretére és táncolni kezdett a szekrény tükörlapján. A fény Rosaliet megvilágította és vértelen arca és vékony fülei erősen kiemelkedtek a sötétből.

Fressy ur önkéntelenül jobban megnézte a sápadt és gyenge, de csinos cselédleányt és követte tekintetével testének vonalait. De Fressyné ezt nagyon illetlen dolognak tartotta és rá akart kiáltani Rosaliera. A cseléd most felállt és felemelt fejjel, merev szemekkel ismét elhaladt az ágy mellett és kiment. Fressyék egymás szemébe néztek, egyik sem mert szólani. Végre megszólalt Fressyné.

— Az alvajárók legalább tisztességesen felöltözködhetnének.

Újból léptek hallatszottak a folyosón, majd ajtaján kulcs nyikorgóit. A Fressy házaspár felugrott; kinéztek és látták, hogy Rosalie gyertyával a kezében kinyitja a lakásajtót. Üres kosár volt nála, kiment és becsukta maga után az ajtót. Fressyné rögtön ott termett az ajtónál, elreteszelte és odatolt nagyobb bizonyság okáért egy szenes ládát és két széket barrikád gyanánt az ajtóhoz.