Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-07-23 / 30. szám
yzekszárd. 1905. Julius 23. XV. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 ». Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. 30. szám. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >1 e: gjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a ti ó h i v a t a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. — Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Nem szabad azonban elvetnünk a sulykot; nem szabad túlzásba esnünk, vagy rózsás szemüvegen nézni ez ügyet. Mert ha örvendetes tény is, hogy a Magyar Kereskedelmi Muzeum nyomán az annak hatáskörébe lépett Magyar kiviteli Részvénytársaság pár év alatt céltudatos eljárással és helyes üzleti érzékkel megtízszerezte ipari export forgalmunkat, amennyiben az 1 millió néhány százezer koronáról aránylag rövid idő alatt 12 koronánál többre emelkedett — más oldalról sokkal szomorúbb, hogy ez ipari kivitellel szemben sok száz millióra megy az évi ipari behozatalunk, talán a föld minden országából, de túlnyomó nagy részben Ausztriából. A dolog ma úgy áll, hogy a Kiviteli Részvénytársaság jelzett forgalma nem azért állt elő, mintha a magyar ipar erős és szervezett volna, mely a világiparral fölveszi a versenyt és ellátva a hazai szükségleteket, a külföldre siet, hogy feleslegét ott helyezze el, (holott az egészséges ipari termelésnek csak ez lehet az alapfeltétele) hanem: a lényeg az, hogy a Kiviteli Társaság nagy ügyszeretettel, erős munkával és nem kevés államsegélylyel helyezett el a külföldön 12 milliónyi magyar iparcikket, nehogy azok itt a hazában — megfelelő keres!eriiianyában elkallódjanak és elértéktelenedjenek. Kitűnik ezekből, hogy a Magyar Kiviteli Részvénytársaság működése a magyar ipar szempontjából a legáldásosabb, mert hiszen utánjárásával munkát biztosit és erősítést nyújt a hazai termelésnek. A legmelegebben óhajtanunk kell, hogy e működés a lehető legmagasabb fokig iejlesztessék és pedig annál inkább, mert az idegenben elért eredmények fényesen bizonyítják, hogy iparunk igenis képes megfelelni az ellenében támasztott igényeknek. De fölmerül a kérdés, hogy, ha a magyar ipar a dunai államokban sikeresen megjelenhet cikkeivel, miért nem boldogul itt a hazában, Magyarországon ? Olyan kérdés ez, amelylyel végre is szembe kell néznünk és kielégítő megfejtésére kell törekednünk. Azt mondják és pedig a leghivatottabb oldalról, hogy a magyar ipar itthon Magyar- országon nem tud megküzdeni az osztrák ipar versenyével. Ha ez igaz .— és pedig igaznak kell lenni, mert tanúságait lépten- nyomon látjuk, — úgy ebben benne foglaltatik a halálos Ítélet a mai közgazdasági kapcsolatra, amely bennünket Ausztriához fűz. Ma már nincs is abban kétség, hogy a közös vámterület óriási előnyöket, sőt illetéktelen hasznot nyújt az osztrák iparnak, amelynek cikkei elárasztanak minden magyar piacot. Annyi bizonyos, hogy az osztrák iparosok olcsóbb pénzzel, olcsóbb munkaerővel, a technika vívmányainak okosabb fölhasználásával, nagyobb vállalkozási szellemmel dolgoznak, mint a magyar iparosok. De ha igy van is, mi mégis azt mondjuk, hogy az adott kedvezőtlen viszonyok között is, amelyeket máról holnapra megváltoztatni úgy sincs módunkban, meg kell találnunk a kivezető utat, amelyet mi két irányban látunk : a magyar iparos és a magyar fogyasztó részére. A magyar iparos legyen szorgalmasabb és igénytelenebb, mint az osztrák. A magyar fogyasztó pedig tartsa elengedhetetlen hazafias kötelességének a magyar iparcikkek fogyasztását. Fogyasszunk kizárólag magyar ipari termékeket; küszöböljük ki fogyasztásunkból az idegen eredetű cikkeket, ne tápláljuk idegen nemzetek munkásait, hanem a magunkéit, mi ha megtörténik, nem fog évenként 200.000 magyar kivándorolni hazánkból. Hisz már eddig is 1 milliónál több magyar vándorolt ki. Magyar kivitel. Sokat beszélnek mostanában a magyar kivitelről. Egyelőre csak az ipari kivitelről; a termény-kivitelről talán később nyílik alkalom egyet-mást elmondani. El merjük mondani, hogy nincs oly közügyekkel foglalkozó magyar, akit ipari kivitelünk kérdése ne érdekelne. Sokan talán hajlandók volnának elhinni és vitatni, hogy a «magyar ipari kivitel» kifejezés anachro- nizmus. Hiszen köztudomású, hogy Magyar- ország, mint túlnyomóan agrikultur és nyerstermelő állam, állandóan óriási ipari behozatalra szorul. Hogyan lehetne tehát nálunk, ahol az ipari fogyasztás külföldi behozatalra szorul, ipari kivitelről beszélni ? És mégis úgy van. A magyar ipari kivitel nem üres ábrándkép, hanem tényleg létező, kézzel megfogható, számokkal értékelhető valóság. A hazai közönség mindenesetre örömmel értesül arról a tényről, hogy igenis : van magyar ipari export és pedig leginkább ama területekre, amelyek földrajzi helyzetüknél, fogva egyenesen arra vannak hivatva, hogy a magyar ipar és kereskedelem lerakodó helyei legyenek; az aldunai országokba, a Levántéra. Miként egykor, a dicső Árpádok alatt ez országok szolgáltak a megduzzadt magyar fegyveres erő ártereiül és pedig a természeti erők szükség-elvének elkerülhetetlen folyományaként, — azon- képen most, midőn a harcok vad korszaka elült és a művelt világra az ipari munka áldásos ideje elkövetkezett, kell, hogy ugyanezen területek a magyar szorgalom, a magyar munka, a magyar vállalkozás ártereivé váljanak és pedig abban az arányban, amelyben a magyar vállalkozási szellem ereje és kedve megnyilatkozik. ______T A R C A. Tű nődés. Álmatlan éjeken tűnődöm sokáig — Míg csak a sötét éj hajnalra nem válik — S egyre kérdezgetem : Hova tűntök, szálltok, Rózsaszín remények, rózsaszínű almok ?■., Sötétség vesz körül s csendes az éj nagyon, Csak a szellő száll be a nyitott ablakon- A fülembe súgja: Ne kérdezd, hiába! S ne tűnődj, mert ennél Emberi elmének megtörik a szárnya 1 Lindtner Vilma. De profundis. Tudpm, csak elmúló lidérefény, Csak elillanó délibáb Ez a tündöklés, ez az illat És ezek a melódiák. Tudom, hogy a vándorlás végén Csak tört remény lesz már velem, Tudom, hogy kifoszt mindenemből Ez a szomorú szerelem. És én szeretlek, mert kifosztva Érted rajongni többet ér, Mint minden földi gyönyörűség, Minden kincs és minden babér. Vergődni, félni, lázban égni, Emlékezni, sosem remélni: Ez itt a földön mindenem — , o Es meghalnék, ha nem gyötörne Ez a szomorú szerelem. __ Kétly Endre. Re ttenetes éjszaka. Irta: Paul Margueritte Fressy ur és Fressyné mélyen aludtak, midőn a konvhából valami nesz hirtelen felébresztette a nagyságos asszonyt. Ez a könyökével oldalba bökte az urát és rémülve suttogta : — Tolvaj! Az éjjeli lámpa hirtelen elaludt. Fressy ur gyufa után tapogatódzott az éjjeli szekrényen. Felesége reszketve hebegte : — Csak zajt ne csapj ! Hallod, hallod ? Fressy ur végre megtalálta a gyufát; gyertyát gyújtott és mozdulatlanul felülve az ágyban, nagyra meresztett szemekkel nézett a feleségére, a ki épp oly sápadt volt, mint ő. Kimondhatatlanul aggodalmas pillanatok voltak ezek ; mindkettőjük szive nagyokat dobogott. A konyhában a nesz csak tovább tartott. — Meg kell nézni mi az ? — szólalt meg végre Fressy adóvégrehajtó ur, aki a legóvatosabb, de a leggyávább emberek közül való volt. Mégis nekibátorodott. Hiszen a tolvaj még be is jöhetne és megölhetné itt az ágyban. Hamar felhúzta nadrágját, bebújt a papucsába, felfegyverkezett egy kis revolverrel, mely mindig töltve volt az éjjeli szekrény fiókjában. Fressyné sem akart egyedül maradni az ágyban, hamar szoknyát és harisnyát öltött. Alikor a térje ki akart menni a folyosóra, megfogta a karját. — Várj! Es pokoli gondolat villant meg ag}'ában. Hamar meg is cselekedte, amit gondolt. Beretválkozásnál karbolt szoktak a háznál használni. Tele öntötte hát az ura szappanozó csészéjét karbolsavval és elhatározta, hogy a marófolyadékot a tolvaj arcára önti, mialatt Fressy ur a revolver összes golyóit a gazember agyába röpíti. Bum ! Bum ! Bum ! A folyósón az adóvégrehajtó az ajtószárny mögé húzódott, mögötte állt a felesége, aki a gyertyát és a veszedelmes folyadékkal telt csészét vitte. Az ajtószárny mögül erős, bár reszkető hangon kiáltotta: — Ki van itt? Feleljetek, mert lövök! De óvatossságból még hozzátette. — Sokan vagyunk és fegyverünk is van. Ki van itt ?
