Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-07-02 / 27. szám
27. szám. Szekszárd. 1905. július 2. XV. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >1 egrjelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdim, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhiwatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : I Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Véres aratás. Elérkezett az aratás várva-várt ideje, midőn a szántó-vető egész évi nehéz és türelmes munkájának gyümölcsét takaríthatja be az arany-kaiászszal ékes rónaságról. De az idén kaszapengés helyett szuronyok villognak, sortüzek ropogása hallatszik a .'vetésekből és piros vér párolog a dúsan termő hantokon. A gazdák réme: az arató-sztrájk kitört Tolnavármegyében és minden jel arra mutat, hogy bűnös, elvetemült izgatás következtében. Erre mutat az a körülmény, hogy bár az idén a termés rendkívül jónak mutatkozik, a szerződött arató-munkások a kikötött 1/11-eá rész helyett Yg-ädöt követelnek; továbbá, hogy a sztrájk bevitetett az éves gazdasági munkások soraiba, akik nemcsak szegődményük kétszeresét követelik, hanem a munkát is megtagadják és végül, hogy a sztrájkolok munkában álló társaikat dolgozni nem engedik és nagy csapatokban gazdaságról gazdaságra járva bujtogatják munkástársaikat és őket fenyegetésekkel és túlzott ígéretekkel sztrájkra kényszerítik. Hogy ily körülmények között az érdekelt földbirtokosok és bérlők, akiknek egész évi jövedelmük kockára van vetve és a szerződésszegő, vagy erőszakoskodó munkások önkényétől függ — hatósági támogatást kérnek és hogy a hatóság részint katonai erőt vesz igénybe, részint pedig messze földről hoz megbízható arató munkásokat és a vagyon és életbiztonságot veszélyeztető mozgalom megfékezésére a legnagyobb erélylyel és szigorúsággal jár el, — érthető és a legteljesebb mértékben helyeselhető. A sztrájk-mozgalom váratlan kitörése óta Döry Pál alispán és a központi tisztikar, nem különben a fenyegetett dombóvári, simontornyai és tamásii járás közigazgatási tisztviselői állandó készenlétben vannak. Az alispán intézkedésére folyó hó 26-án jelentek meg a fenyegetett pontokon az első katonai kirendeltségek és ma már a fenyegetett három járásban 1700 katona és nagyszámú csendőr van elhelyezve. Az eljáró közegek körültekintésére vall, hogy bár a kedélyek igen izga- tottakés a felbujtott munkások több helyen a lábon álló termést elpusztították, összeütközés a katonasággal eddig nem volt és a csend őrség is csak két ízben : Medgyes-pusztán és Ozorán használta önvédelemből fegyverét. Valóban szomorú eset, hogy a föl- bujtott nép vére hullásával pecsételi meg hiszékenységét és erőszakosságát, melynek ellenében kevés vigaszt nyújthat az a tény, hogy a bujtogatókat a hatóság tömegesen fogdossa össze és szállítja börtönbe. Megengedjük, sőt jól tudjuk mi mindnyájan, hogy igen nehéz a földmunkás helyzete. De azt is tudjuk, hogy az arató-munkásnak aránylag jó keresete van. A hiba csak az, hogy az aratás után nincs földműves munka, a munkások a télen át nem Veo shetnek. Ez azonban nem jogosíthatja föl a földműves- munkát arra, hogy arató-szerződését megszegje, vagy a munkát adó földbirtokost kizsarolja, vagyonában, jövedelmében tönkre tegye. Reméljük, hogy a közigazgatási tisztviselők odaadó ébersége meg lógja akadályozni, hogy az arató-sztrájk gazdatársadalmunkra végzetessé legyen. Erély és körültekintés, a birtokos elem jogos érdekeinek megvédése és a nép helyzetének méltányos megítélése lehetővé fogják tenni a nehéz feladat elérését, de ha ezt elértük: legelső gondunk legyen a földműves-munkások helyzetének gyökeres javítása, mert arató-, sztrájkokkal a magyar agrikultura és ezzel országunk sorsa nemcsak hogy nem fejlődhetik, de biztosan végenyészetbe sodortatik. * * * A vármegyénk területén kiütött sztrájkra vonatkozó tudósításainkat a következőkben foglaljuk egybe: A sztrájk kitörése. Még a múlt héten a tamási járáshoz tartozó Medgyes, Math és Ságh-féle gazdaságokban alkalmazott nagykónyii aratók megtagadták a takarmánynemüeknek az aratási szerződésben elvállalt levágását, ellenben az aratórész fejében megállapított tizenegyedrész helyett a gabona nyolcadrészét követelték, mert az utóbbi nagy esőzések állítólag a terménynek jó részét hasznavehetetlenné tették és igy nekik alig jutna valami. Persze a gazdák nem akartak hallani erről a lehetetlen követelésről, a kérelmezőket elutasították, mire a munkások kimondották a Sztrájkot. A gazdák panaszára Szévald Mór főszolgabíró eljárt ez ügyben és a sztrájkoló 200 aratót szerződésszegés miatt egyerikint 20 napi elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre, magát a sztrájkolok felbujtóit és vezéreit pedig 40 napi elzárásra és 400 korona pénzbüntetésre ítélte. Az elmarasztalt sztrájkolok, mint már közöltük, kijelentették, hogy az ítélet ellen az országgyűléstől kérnek majd orvoslást. Amikor pedig megtudták, hogy a tamási járás ösz- szes birtokosai és. bérlői helyettük Mezőhegyesről mezőmunkásokat hozattak, akik 28-ára mégis érkeznek, kiadták a jelszót, hogy az érkezők munkába állását megakadályozzák. Egyben felhívták a többi még dolgozó munkásokat is, hogy hagyják abba a munkát és csatlakozzanak hozzájuk. A fölhívásnak meglett a foganatja, mert valamennyi kimondta a sztrájkot és TÁRCA. Egy művész naplójából. Irta: Briedman Andor. Junius 5. Mélységes nyugalom. A kis tengerparti városnak utcáin egyetlen élő lélek sincs. Mintha az enyészet szele söpört volna végig a városon. Ablakomból fásult közönnyel szemlélem a renyhe víztükrön végigcsillanó napsugarakat. Atkozom a sorsot, átkozom a direktort, amiért engem ez újkori temetőbe /íoztak. Nem köznapi zenetehetségemet érvényesíteni az operette-napo- kon nem tudom. Miközben szivemet marcangoló hamis hangok törnek elő kisbőgom kebléből, sirhatnék átkozott helyzetem miatt. Borzasztó ! Ez az örökös makaronis juhpörkölt kora ifjúságomban eltemet. Egész drámai tehetségemet elnyeli. Néha-néha eszembe jutnak az elmúlt idők gyönyörűségei és ilyenkor vad elszántsággal gyömöszölöm le torkomon lukullusi ebédemet. — Ebéd után átballagok a «Vörös öko A e» és titkos bosszúsággal hallgatom a kalmárok zenebonáját. Ha ez igy tart még sokáig, meg kell őrülnöm. Oráról-órára érzem, mint hamvadnak el szivem lángsugarai és percről-percre érzem, mint fonnyadnak el mi' -észetem zöld lombjának levelei. Ah, ha a sors eg}'- gyöngéd női lényt adna a makaronis juhpörköít mellé, ujjonva bőgnének kisbogöm húrjai és a drámai napokon még a színfalak ) is megrepednének bánatukban. Azonban félre a hiú ábrándokkal. Jó éjszakát \ Junius 7. Megtörtént! Álőadás után mélabus hangulatban tartottam hazafelé. Ez estén erős drámai szerepem volt, mely igen kifárasztott és igen kiéheztetett. Lázongó gyomromat le akarván csillapítani, teli tüdővel szívtam a tenger felől fújó üde szellőt. Oly misztikusan poétikus volt’ ez az este. Elmosódva hallatszott a ringó bárkákról a halászok éneke. Egyszerre csak, mint I a szeráfok tulvilági zenéje, lágy zongoraszó ütötte meg a fülemet. Elbűvölve rohantam a hang irányában, majd midőn megpillantottam Őt, lábaim a földbe gyökereztek. De csak egy pillanatig, mert a következő pillanatban az ablakon át a zongora előtt termettem és térdre rogytam az imádott angyal előtt. — Isteni lény — rebegém — megpillantottalak ! A sors keze eddig‘folyton sújtott, de szivem azt súgja, hogy te leszel nemtőm, a ki kiragadsz a posvái^ból ! Ő egy pár pillanatig érthetetlenül bámult. Majd re ám vetette kissé kancsal, de isteni szemeit. E pillantás meg a hátamat is végigboronálta és utolsó csöpp eszemet is elvette. A merészség ördöge megszállott. Megragadtam hirtelen kezét. — Légy az enyém — suttogtam. Erre ő hirtelen felállt'és-egy halk sikollyal karjaim közé omlott. Azt hittem, hogy az égboltozatja szakad reám. Szivem, hatvannegyed tempóban vert. De hirtelen rémület szállott meg, • mert egy védtelen és elájult nőt tartottam karjaim között. Arcom azonban felderült, midőn hátam mögött dúsan terített asztalt láttam. Az elájult lényt a besiető szobaleány gondjaira bíztam, én pedig rémületem ellensúlyozása végett az asztalhoz ültem. Alig ettem egy pár falatot, folyton gyönyörködve szépségében, midőn felnyitotta szemeit. — Jöjjön el holnap is — suttogá. Hazaérkezve ujjongó örömömben sírni szerettem volna a nagy boldogságtól, mely . szinte fojtogatott. Egy ideig sóhajtozva gondoltam isI teni Izadorámra, majd elaludtam. Junius 8. Ott voltam ismét nála. Ma este üríicomb volt vacsorára és ő igézőén szép volt. Künn a csillagok milliói tündököltek és a falombok sejtelmesen suttogtak az éjben, benn pedig a világ két legboldogabb lénye mélázott. Nagyon keveset beszéltünk ez estén, de annál többet sóhajtoztunk. Ő a befőttjeiről beszélt, én pedig említést tettem neki halhatatlanná váló darabomról »A zöldszakállu őrmesterről.« Ezen az estén megegyeztünk, hogy mihelyt óriási darabom színre kerül, Isten es az emberek előtt egymáséi leszünk. Megígértem Izadórámnak, hogy másnap eljátszom neki a III. felvonás 15. jelenetét, darabom legszebb részét. Junius 9. Borzalom! Hajszálaim még most is az égnek merednek! Életem végórái elérkeztek ! A társadalom kebeléből kivetett roncs vagyok ! Ez estén, addig le se ültem, mig »A zöldszakállu őrmester« III. felvonásának 15. jelenetét el nem játszottam. Ebben a jelenetben ugyanis a horizonton kelő hold sápadt fénynyel árasztja el a a tájat. Az erdő fái rémesen zugnak és a vadmacskák vérfagyasztóan visitoznak. A horizonton kelő holdat ezúttal a szekrényre helyezett lámpa jelenítette meg. Az erdő fáinak zúgását Izadorám utánozta elragadó kedvességgel. A vadmacskák rémes visitozását Izadorám macskája idézte elő farkának és lábamnak ok és okozati összefüggése folytán. Ekkor megjelenik a színtéren Balambér, a főhős, ölében az elrablóit és elájult Izadorával és kétségbeesve ordítozza : Nem ! Nem ment el a hajam, Hogy kedvesem veszni hagyjam ! Szerelmem nagy, miként az Eifel, Izadorám kelj fel. Ekkor beront a zöldszakállu őrmester és meglátva Izadorát Balambér keblén, két lépést hátralép és rémesen hörög, a következő pilla-
