Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-06-11 / 24. szám
XV. évfolyam. 24. szám. f tízekszárd, 1905. június 11. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . •. 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. w POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhiwatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: " Főrounkatárs: Or. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Pünkösdre. Szép vonás az a magyar közéletben, hogy az egyház nagy ünnepeit, mint a család, a politika is megtartja. A »minden jog és hatalom kutforrásá«-nak : a »T. Ház«-nak elnöke boldog ünnepeket kivan képviselő társainak és a törvényhozó urak, az ország bizalmának szerencsés letéteményesei elszé- lednek a szélrózsa minden irányában, hogy az ünnepi szünet alatt övéik körében, választóikkal érintkezve, kipihenve a törvény- hozás fáradalmait, ujult erővel és kedvvel folytathassák a honboldogitás nagy és nehéz munkáját. És miként a családban szokássá vált egy egy nagyobb ünnepen szeretteinknek örömöt okozni, úgy szokássá vált a politikában is ily ünnepi alkalmakkor Cgy-egy jelentősebb alkotással lepni meg a közéletet. Részünkről ugyan ezt nem tartjuk valami nagyon helyes dolognak, mert a jó politika nem ismer meglepetéseket. De azért a szokás megvan és senki sem szólhatna az ellen, ha a váltakozó ünnepnapokhoz egy- egy nagy reform-alkotás ténye fűződnék, amihez a relVm-munkában annyira elmaradott országunkban alkalom bőségesen kínálkoznék is, de aminek megvalósulásához a politikai szenvedélyektől és pártgyülölettől telitett közéletünk szerencsétlen alakulatai között nem sok reményt táplálhatunk. Pedig piros pünkösd ünnepe mindenkor a reményt, a szebb jövőt jelképezte. E napon történt, hogy az égből, mint «sebesen zugó szélnek zendülése», tölté meg a szentlélek a házat, melyben az apostolok ültek vala «mindnyájan egy akarattal TA RC A. Uxo r, Ha csókoltad vonagló meleg ajkam, Én megcsókoltam kezedet; S lia csókot szórtál rebbenő szememre, Én hiven visszaadtam Százszorosán — nem mondok sokat — Minden csókodat! S körülsuhogtak bár parittyakövek, Gőggel emeltem föl fejem, S veled kergettem verejtékes arccal Kóborló üstökösnek, Zivatarok kuszáit eg^n át, Lengő uszályát . . . S ha egyetlen foszlánya, csillogása Forró kezed közt megmaradt, Ujjongva szikrázott föl két szememben Az öröm büszke lángja, S visszhangzott erdőn s tarka réten A nevetésem. S ha te sírtál befelé, férfimódra; Melegen és asszonyosan, Sűrűn zuhogó záporként omolva, Hullt bő könyem békódra, Melytől erős térded megroggyan Nehéz utadban. együtt» és őket tüzes nyelvek alakjában megszállta. Piros pünkösd napján nyerték el az apostolok a szólás hatalmát, e naptól kezdve lön, hogy az egyszerű, tanulatlan halász-sorból választott emberek «kezdőnek szólni más nyelveken, amint a Szent Lélek ád vala nékiek szólni ok». E naptól fogva lón, hogy az apostolok mindnyájan egy akarattal valának és képesekké váltak Isten országának megalapítására. A magyar közéletben egyik ünnep a másik után merül föl, de nem hoz magával mást, mint újabb és újabb válságot. Meg- hasonlás a hazafiak között, félreértés a király és nemzet között, gyűlölködés a szövetséges népek között akadályozzák meg évek óta azt, hogy nemzetünk kitartó, szorgalmas és eredményes munkássággal pótolhassa az elődök mulasztását és teljesíthesse önmaga és az utódok iránt tartozó kötelezettségeit Miként a bibliai időben, most is látjuk föltűnni a «tüzes nyelveket». De a mai kor tüzes nyelvei csak azért égnek, hogy honfitársaikra a hazafiatlanség bélyegét süssék. Pedig aki a nyelvét hóhér munkára használja, az nem lehet hivatott an a, hogy Isten országát hirdesse és szolgálja. Miként akkor, most is hallunk gyülekezetekben férfiakat, kiknek zűrzavaros beszédére mi is elmondhatjuk: «édes bortól részegedtek meg ezek» és álmélkodva és kételkedve kérdezzük mi is: «váljon mi lészen ebből?» Pedig mind e beszédek «a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait szólják», de hiányzik belőlük a szentlélek meggyőző ereje és az apqstolok erős hite és igazsága. És rójíuk együtt fényben vagy borúra Mint két középkori lovag, Kik egymással szoros ércláncra fűzve Mentek a háborúba: A győzelem dús mámorába Vagy a halálba ! M. Korníss Aranka. Piros pünkösd napján, elmerülve a vallás és hit misztériumaiba, aggodé lélekkel hánytorgatjuk szivünkben országunk bajait és keressük azt az embert, aki a föltornyosuló bajok szövevényeiből a kivezető utat megmutatja. Mert hogy kivezető ut van, az bizouyos. És bizonyos az is, hogy a kellő időben meglesz a kivezetésre hivatott férfi is, akit nem önző pártérdek, hanem magasztos hazaszeretet fog vezetni, aki a királyt és nemzetet nem ellenségként szétválasztani, hanem egy táborba egyesíteni törekszik, aki a szövetséges népekkel kötött egyezséget nem megtörni, hanem fen- tartani és erősíteni akarja. Ebben a reménységben csillapulhatnak a fölzaklatott hazafias indulatok és bizalommal láthatjuk a hosszas politikai válság bajai között is a nemzeti lélek fölbuzdulását és a nemzeti irány folyton fokozódó erős- bödését. Szivünkben megcsendül az apostoli szózat: Mert nem hagyod az én életemet a koporsóban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Igen, igen! Érezzük, hiszszük, tudjuk, hogy a magyar nemzet nem jut koporsóba! Érezzük, hiszszük, és valljuk, hogy a magyar államiság mindnyájunknak szent teste nem fog rothadást látni. De érvényesülni és élni fog, fölmagasztaltatni és dicsőittetni, mert ez az az ige, az az eszme, mely minden magyar lelkében él, amely iránt minden magyar szív fogékony és amelynek minden magyar, a tüzes nyelvek adománya nélkül is, ékesen szóló apostola. F. M. A természet semmit sem adott hiába, semmit sem cél nélkül. A legkisebb rovarnak is megadatott az ösztön, melyet az ő szellemi erejének legmagasabb fokáig bir fejleszteni, hogy életét föntarthassa és a természetnek szolgálhasson. Csak a nő nem használta föl eddig ezt a A A» '' . n o r o 1. — A «Tolnavármegye» eredeti tárcája. — A politikában és a közéletben bármerre is tekintünk körül, a szociális kérdések vannak napirenden. Ezek közül talán egyik lsem érdekesebb, mint az a probléma, mely a nők helyzetére, jogaira és hatáskötél e \ onatkozik. — Eljutottunk végre oda, hogy a nő is követeli jogát a szabad, akarattal való önmag;, által megválasztott életformához és ezért legelső sorban az önállóság az, méh te töiekszik. Keresi a módot, hogyan juthatna ki az évszázadokon reáerőszakolt, belenevelt gyengeségből, mert érzi magában az eiőt, a Képességet, az öntudatos, az igazi, a sajat akarata szerinti, immár magasan szárnyaló lelke lezméltó természettől kapott ajándékát. Parlagon hevert lelkének fényes színekben ragyogó kincse; bátorsága, értelme, tudása. Leélte napjait vak sötétségbe;..- Sokáig nem merte szemeit megnyitni az új élet vakító világosságának, mert a homályhoz szokott és mesterségesen elgyengített szemek nem bírták volna el egyszerre az igaz élet erősen világitó, diadalmas szineit.- Lassan-lassan szoktak hozzá az idegek az igazság erős színeihez, fokról-fokra tárult föl a nő lelke előtt az élet kapuja^ látnia adatván azon át: szenvedés, mellőzés, ehryomatás a gyöngének, de harc, sikert ígérő küzdelem, diadalmas, öntudatos boldogság .az erősnek. Es részt kiván magának a küzdelemből a nő. Részt az öntudatos boldogságból. Lelke elejének, szive gazdagságának, elméje nyíltságának tudatában, nem bir többé - a életre. Lassan ment ez az átalakulás iépesről- lépésre, évszázadok kellettek hozzá, mig a nő eszmélni kezdett. Finoman érző lelke sejtette, hogy keli valami másnak is lennie, más életcélnak, mint amelyért ő eddig élt. férfinak csak játékszere, fényüzési cikke lenni. Segítőtársa akar lenni. Segítője az élet ezer küzdelmében, ambíciójának táplálója, büszkeségének serkentője, a magasba való törekvésének biztatója szivének minden melegségével, immár a férfiéhoz hozzá
