Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-06-04 / 24. szám (23. szám)

2

A miniszter a közúti költségvetést lényegtelen módosításokkal helybenhagyta, mégis a kiépített utak fentartási költségeit úgy 1905-re, mint 1906-ra 35587 koronáról 27045 koronára leszállította, ami a múltak tapasztalatai szerint hátrányokkal fog járni.

Jóváhagyta a belügyminiszterrel egyetértő- lég azt az elhatározást, hogy az államsegéllyel történendő építkezések ideje alatt a közúti alapnál elérendő megtakarítások tőkésittessenek s a közúti nagy kölcsön fedezésére fordittassanak, ami azonban nem érinti a törvényhatóság azon kötelezettségét, hogy az állami beruházásokról szóló törvény alapján végrehajtandó törvény- hatósági közúti építkezések költségeihez a törvényben jelzett mértékben hozzájárulni kötelesek.

Az 1905. évi bevételt 413,185 K 01 fillér, á kiadást 337,613 K 05 fillérben; az 1906. évben a bevételt 398,756 K 97 fill, a kiadást 279,519 K 17 fillérben állapította meg.

A törvényhatóság által fedezendő 717,000 koronás kölcsön felvételét, miután azt az útalap megbirja, a miniszter ajánlja, és pedig ez évben, mert a kormány költségvetési fölhatalmazás hiányában kiutalványozást a már megkezdett munkálatokra nem teljesíthet és e kölcsönnel a vármegye az 1904—905 évben előirányzott 80 kim. közút költségeit fedezheti, a nélkül, hogy az útadót fel kellene emelni, a mi különben a törvényhozásnak nem is volt szándékában.

Nem helyesli a miniszter a közutak kőpálya szélességének 2-5 méterben való megállapítását, mert a szélesség megállapítása mindig az utfor- galom nagyságától függ. Annak pedig, hogy a községek az átkelési szakaszok többköltségét viseljék, semmiféle törvényes alapja nincs és ennek kimondására a törvényhatóság nem jogosult. A községek ily irányú bevonása csak az esetben volna a miniszter szerint megengedhető, ha azt a községek önként vállalnák. (Ezt reméljük is. Szerk.)

Nem tartja indokoltnak, hogy a gyönk — hőgyészi törvényhatósági közút helyett a varsád—högyészi ut vétessék föl; nem járul hozzá a szekszárd—simontornyai és a szek- szárd—bikácsi törvényhatósági közutak kiépítetlen szakaszainak kihagyásához, sem a felsőireg—darányi szakasz kihagyásához, — sem a nagydorog—paksi útvonal Györköny felé való áthelyezéséhez; nem tartja indokoltnak a sárközi utaknak az úthálózatba való fölvételét; — ellenben elfogadja a pincehely— ozorai összeköttetést, a kölesd—medina— szedres—hidjaapáti közdűlő útnál csakis a medina—hidjaapáti útrész fölvételét fogadja el.

A gemenci dunaágig vezető ut, valamint a Szil—Hetény—Dombóvár vicinális ut fölvételét időelőttinek tartja és törli.

A Dunaföldvár—Bölcske—Madocsai vicinális közút helyett a Madocsa—Dunaköm- lődi utat tartja indokoltabbnak és az elsőt visszautasítja ; éppen igy nem tartja indokoltnak a kölesd—paksi törvényhatósági közút kölesd—tengelicz—paksi szakasza kiépítésének elhagyását.

újra előhozakodott ez iigygyel s melyen Erlanger hatvan százalék erejéig volt érdekelve, tudni sem akart a fizetésről. Elég volt 1.800,000 frtnyi veszteszteség. Azonban Zichy addig követelte Erlangeren a jutalékot, mig végre az kifizette neki a 100,000 frtot, de egyúttal mindennemű összeköttetést megszakított vele s a bank elnökségéről is letétette.

A Diéher-féle üzlet valamivel kompromit- tálóbb volt. A nevezett cég schwechati és kőbányai sörfőzőjében 1870 óta folyt a rendszeres adósikkasztás, melynek végre 1878-ban a kincstár bizonyítékait bírván, megindította a kőbányai serfőző ellen a port. Hasonlólag az osztrák császári kincstár is a schwechati gyárat pö rölte csalás miatt. A magyar kincstár által Dréheren követelhető összeg 984,000 frtot tett ki s elképzelhető, hogy Dréhernek igen érdekében állott, ha e fizetés alól olcsóbban menekülhetett vala.

Zichy Viktor gróf ekkor lett belügyi államtitkár. A dolgok állásáról tudomást nyervén, Dréherrel értekezett s kettőjük közt egyezség jött létre, mely szerint Dréher Antal, a Zichy Bódog gróf tornai uradalmára, melyen már 462,000 íorint volt első helyen betáblázva, kölcsönzött második helyre 230,000 forintot, 1878 december 31-én pedig Zichy Viktor grófnak a Frankó-osztrák banknál lévő 160,000^ forintnyi adósságát kifizettette ügyvéde által. A malőr csak az volt, hogy a fizetési eszközül használt osztrák állampapírokon a Dréher-ház stampig- liája volt látható, tehát Bécsben köztudomású lett a dolog.

Közvetlenül erre 1879 júniusában folyt le Bécsben Sonnenburg hires rendjel-szédelgő bün- pöre, melyben a magyar képviselőház akkori alelnöke, Várady Gábor ellen is kedvezőtlen

V .tUV^jL-UU- JL JUJ.

Az 1904 és 1905 években előirányzott és kijelölt közutak építése ellen észrevétele nincs. Az 1906—1909 években építendő utakra nézve pedig szükségesnek tartja előbb az úthálózatiak jogerős határozattal való megállapítását,, ennek megtörténtével pedig ez évekre uj uti-programm megállapítását.

Sajnos, hogy aminiszteri határozat nem veszi eléggé figyelembe, hogy a vármegye saját autonom jogkörében közúti viszonyainak és egyéb érdekeinek közvetlen ismerete és méltatása alapján hozta meg-határozatát és inkább formai okokból, mert elavult törvényhatósági utakat törölt és jelentőségben időközben nyert községi utakat vett fel a megyei hálózatba, a vármegye közönségének alapos megfontolással és előtanulmányozások után hozott határozatát jelentékeny részében megváltoztatta.

— Toluavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 14-én tartja ülését.

— A vármegyei közutak építéséhez szükséges kőanyag beszerzésére vonatkozólag végre leérkezett a kereskedelmi miniszter rendelete. A miniszter, minthogy állami költségvetés nincs, kijelenti, hogy a már kiutalt előlegen kívül további segélyt nem utalhat ki és kijelenti, hogy csak azon utakra vonatkozólag rendeli el a szerződések megkötését, melyre nézve a múlt évben a költségeket kiutalta. A többi szerződéseket pedig fölbontani és az óvadékokat kiutalni rendeli. A miniszter ez elhatározása szerint Bernstein és Káldor székesfehéri vállalkozóktól a nagydorogi állomásra szállítandó 2500 köbméter utalapkő 18000 korona vállalati összegben, továbbá Hofbauer Jakab és Lehnen Sándor bpesti vállalkozóktól a Simontornyai állomásra szállítandó 1419 köbméter utalapkő 5746 korona vállalati összegben fog átvétetni.

A kissebesi gránit kőbányák részvénytársaságától 2852 köbm. csornai zúzott kavics a simontornyai, illetve nagydorogi vasútállomásra szállítandó 12834 korona értékben.

A nagybétonyi állami kőbányából 361 köbm. hengerelési kőzuzalék fog Simontornyára, illetve Nagydorogra szállíttatni, köbméterenként 150 fillér előállítási árban.

Az első versenytárgyalás alapján megkötött szerződések, amennyiben még a vármegyére nézve kötelezők nem volnának, fölbontandók, ha pedig már kötelezők volnának, a szállítások fölfüggesztendők, mig a szükséges fedezet elő nem teremtetik. Minthogy pedig a miniszter arról győződött meg, hogy a második árlejtés az elsőnél kedvezőtlenebb eredményre vezetett és mindkét árlejtésnél ugyan sokféle, de legnagyobb részt meg nem felelő, részben igen kis mennyiségű kőanyagok szállítására tétettek az ajánlatok, a kőanyagoknak elkülönített beszerzését Tolnavármegyében a jövőre nézve elejti a miniszter és az utmunkák végrehajtásainak engedélyezése alkalmával akként fog intézkedni, hogy a kőanyagok beszerzése az útépítési munkálatokkal együtt közös vállalatokban biztosittassék.

adatok merültek fel. A bécsi államügyész Sós dr., egyik roppant hatású vádbeszédében kijelenté, hogy Várady Gábornál magasabb állású egyén van Magyarországon, ki ez ügyben érdekelve van, ki rendjeleket, címeket pénzért szokott kieszközölni, azonban ezt hivatalos állásánál és rangjánál fogva nem lehet üldözni. A bécsi lapok ujjongtak, Magyarországon pedig mindenki medöbbenve kérdezte : «Vájjon kit értett az államügyész «e magas állású ur» alatt ?»

A feleletet megadta Asbóth János, a «Magyarország» cimü ellenzéki lapban, midőn Zichy Viktorra mutatott rá. El lehet képzelni, mily óriási hatású volt e cikk. Erre, miután nálunk mindent lehetőleg párbajjal szokás elintézni, Zichy Viktor Asbóthhoz küldte báró Fejérváry Géza tábornok, volt honvédelmi minisztert és báró Dőry Lajos alezredest, mint segédeit, kihívással. Asbóth részéről Horváth János tábornok és Szilágyi Dezső képviselő, majd a tábornok helyett báró Kaas Ivor publicista jelentek meg s a tárgyalások megkezdődtek. Asbóth hajlandó volt fegyveres elégtételt is adni, de állítását be is bizonyítani. A módozatokon azonban hajótörést szenvedett a jó szándék s mindkét részről az ügy kölcsönös nyilatkozatokkal befejezettnek tekintetett a lovagiasság követelményeit illetőleg; fönmaradt azonban az államtitkár ellen emelt vád a közönség előtt, melyet tisztázni kellett. Elkezdődtek a nyilatkozatok, mint szokás ; Zichy gróf elöljáróban tett nyilatkozata, még az ügy elején általános meglepetést keltett s később a grófnak is keserű megbánásra adott okot. E nyilatkozat következőleg hangzik:

«Megbizottaim föntebbi nyilatkozata alapján részemről Asbóth János urat jellemtelen, aljas rágalmazónak nyilvánítom s kijelentem, hogy amennyiben én csak tisztességes embertől követelhetek lovagias elégtételt, ilyennek jelen

— Az Uj kormány. Befejezett dolog, mint közvetlenül lapunk zárta előtt értesülünk, hogy a hivatalos lap legközelebbi számában .megjelenik a Tisza kormánynak végleges fölmentése és egyidejűleg az uj kabinet alakításával Fejérváry Géza báró bizatik meg. A szabad- elvüpártnak minden közösséget meg kell tagadni a Fejérváry kormány nyal szemben., mert az nem a parlament többségéből, de nem is szabadelvű- párt kebeléből kerül ki. A Fejérváry kormánynak abszolutisztikus és inparlamentáris célzata, ha a forma kedvéért be is mutatkozik a parlamentnek, kétségtelen.

KÖZSÉGI ÜGYEK.

— Dörypatlan község külterületén, két majorban a sertésvész szórványosan föllépett.

— Uzdborjád községben a lépfene szórványosan megállapittatott. — Gyillaj községben a sertésvész járványos jelleggel föllépett. — MajOS községben a hólyagos kiütés, melynek következtében 8 drb szarvasmarha leöletett, megszűnt.

— Gerjen községhez tartozó Lajosmajor pusztán a sertésvész szórványos jelleggel föllépett.

— Dunaföldvár és Gyönk községben a lépfene, melyben egy-egy drb szarvasmarha hullott el, megszűnt. — A Simonmaj orhoz tartozó Kaj- mád-pusztán a sertésvész szórványosan föllépett. — Alsónyék községben a lépfene szórványos jelleggel föllépett.

Hl REK.

________ 1905. junius 4.

— Személyi hir. Szluha János, a szakcsi kerület országgyűlési képviselője tüdőgyulladásban súlyosan megbetegedett.

— Kinevezés. Ő Felsége Dr. Szilassy Aladár közigazgatási bírót, — dunántúli ref. főgondnokot — a közigazgatási bírósághoz tanácselnökké nevezte ki.

— Perczel Dezső összeférhetetlensége. Vígan folyik a hajsza a szabadelvüpárti képviselők, különösen azok exponáltabb alakjai ellen. Legújabban Perczel Dezső ellen jelentett be Zlinszky István képviselő összeférhetetlenséget, amiért «királyi kegyelemből húz nyugdijat.» Az állami «nyugdijat» szándékosan tévesztik össze a királyi «kegydijjal». Kegydijat Perczel Dezső nem kapott és nem kért soha, összeférhetlenség ellene tehát fenn nem forog. Perczel Dezső, mint négy évnél tovább hivataloskodott miniszter, állami nyugdijat élvez, mint számos más képviselő a koalíció soraiban, nyugdíjas van

esetben, miután Asbóth János ur gyanúsító állításait sem nem bizonyította, sem tisztességes ember módjára vissza nem vonta, helyt nem adhatok, megjegyezvén egyúttal, hogy bármit is hozzon föl jövőre, azt aljas csaholásnál egyébnek nem fogom tekinteni.

Budapest, 1879. julíus 10.

Gróf Zichy-Ferraris Viktor.»

Asbóth aztán másnap előállott bizonyítékaival, vádolván Zichyt a Dreher, Erlanger, Frankó-osztrák, Földhitel-részvénytársaság, hat- váni Deutsch nemességi vásár etc. ügyekre vonatkozó részletek közlése által nemcsak a tisztességgel meg nem egyező, de egyenesen a büntető törvénykönyv súlya alá eső cselekvényekkel. Zichy borzasztó helyzetbe jutott. Felelnie kellett és nem lehetett. Ügyetlen jó barátai azt tanácsolták, hogy az érdekeltektől maguktól vegyen nyilatkozatot, hogy az állítások hamisak, azt azonban se báró Erlanger, se Dreher, se a többi egyenesen nem bizonyíthatták. A Zichyt még jobban bemártó nyilatkozatok elseje az Erlan- geré volt s következőleg hangzik :

«Gróí Zichy Ferraris Viktor ur felszólítása folytán, ezennel szívesen és a valósághoz képest kijeiéntem, hogy a «Magyarország» cimü hírlap 190-ik számában «Gróf Zichy Ferraris Viktor és gyanús üzletei» felírás alatt foglalt azon állítás, minthagr. Zichy-Ferrnris Viktor ur tőlem egy 100,000 frtnyi összeget, bármi ürügy alatt kizsarolt volna, teljesen valótlan. Tény az, hogy fivérem, báró Erlanger Lajos és én ínagam, fivérem kezdeményezése folytán gróf Zichy Ferraris Viktor urnák., kivel mi hosszú évi barátságos és üzleti összeköttetésben állottunk, 100,000 forintnyi összeget saját vagyonúnkból önként fizettünk.

Bécs, 1879. évi julius 12-én.

Báró Erlanger Viktor.

Ennél sujtóbb nyilatkozatot az ellen, ki ezzel védekezni akart, bajos elképzelni. Az egész ország, mely eddig feszült figyelemmel, de Ítéletét visszatartva nézte a szomorú szellemi párbajt, gondolván, hogy talán túlozott Asbóth és csak a politikai pártkülönbség túlzása sugallja