Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-05-28 / 22. szám
2. létesit, mikor mi a búza árát 8 forintról 5-re akarjuk csökkenteni, ez változtatta át a rojalista parasztot a köztársaság hívévé. Oroszország, a háború hatása'alatt, éppen most utal ki 90 millió hektárt, tehát majd háromszor annyi földet, mint Magyarország, a koronajavakból paraszt-bérletek számára ; és az óhitű ünnepek csökkentése által, csak a nyári ünnepeket 10 nappal számítva, 1000 millió munkanapot tesz évenként a parasztságnál szabaddá, ami hatványozva a várható orosz ázsióval a jövő tiz évre, a világpiacon és Ausztria határain is olyan sürgős kínálatot teremt, mely már maga elég arra, hogy a magyar gazdára nézve a világpiacon való versenyképességet a jövő 10 évre teljesen kizárja. Nálunk pedig a koalíció a nemzet akaratára hivatkozik olyan gazdasági politika számára, mely nemcsak a parasztságnak standard of life-jét nem -emeli, hanem egy olyan ország- ' ban, melynek már úgy sincs elég földje, a már úgyis csekély földnek jövedelmét is csökkenti. Hogy ez az agrár viszonyokba annyira mélyen belevágó változás, egészen eltekintve attól, hogy a többség még a vámközösség mellett kapta mandátumát, micsoda szociális reakciót szül a magyar parasztságnál is, de különösen a nemzetiségi vidékeken és Horvátországban, hol már az összes iparkamarák és gazdasági egyesületek az elválás ellen nyilatkoztak, ezzel éppen mivel itt paraszt-kérdésről van szó, nagyon érdemes volna a koalíciónak foglalkozni. Hisz hogy az ő nemzeti gazdasági politikája és a nemzet tömegének észjárása között mekkora az eltérés, azt bizonyítja Achim Andrásnak, az első paraszt szociálista képviselőnek felirati beszéde. — Csak két ilyen jellemző passzust említek : «Ámbár részemről szintén követelem a nemzeti hadsereget, de azért fontosabbnak tartom a gazdasági hetyzettel való foglalkozást a katonai kérdéseknél, mert ha mi a katonai kérdéseket akárhogy reformáljuk, azokkal csak terheket rakunk a nép vállára, de a gazdasági helyzet javításával könnyíteni fogunk a mag}mr nép sorsán.» És hogy ezt a célt nem a mostani negyven- nyolcasok gravaminális politikájától várja, azt bizonyítja a következő passzus : «Nézetem szerint, hogy a haza ezen igazán hatalmas oszlopát (a parasztságot) megmenthessük, szükség van arra, hog}^ ebben a Házba egy demokratikus alapon álló, nem annyira írásos emberekből, mint inkább gazdaemberek és értelmes munkásemberekből is jöjjön idővel be egv párt, a mely munkás- és földmivespárt ne kizárólag a magas és sokszor csalfa politikával foglalkozzék, hanem éljen mindenben a magyar nép érdekeiért és javáért, felkarolva összes szociális bajait. Ez az okos, értelmes paraszt-szó a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy a nemzet zöme nem gravaminális, hanem szociális politikát kíván. Gondolja meg tehát TUHNAVARWE&YK a többség még az utolsó órában, szabad-e a magyar parasztság munkaértékét csökkenteni, azt védtelenül kidobni a világpiac versenyére ugyanakkor, mikor idegen tőkének és vállalkozónak védett, monopolizált helyzetet akarnak teremteni az országban. És hogy megfelel-e a szociális igazságnak, hogy a parasztság keresete csökkentésével bűnhődjék csak azért, mert a világi és egyházi nagybirtok iparfejlesztési kötelességét elmulasztotta és csak a tippek, schlussok és blattok iparába helyezte el 40 év óta 12 millió katasztrális hold jövedelmét, melyet vasiparba és textilgyárakba kellett volna elhelyezni. A parasztság a nemzet közkatonája, mint ezt már a paraszt szó ázsiai eredetében is jelenti. Ezt egy közgazdasági experi mentum vagy egy párt kedvéért kockára tenni, vétek volna, mert mint az 1514. évnek november 19-ike bizonyítja, a nemzet életében előbb jön a parasztság dolga és csak azután — a koalíció. — Átmeneti ügyvivő kormány. Politikai körökben immár befejezett ténynek tartják Tisza miniszterelnöknek és társainak a legközelebbi napokban való távozását, amit egy a parlamentben többséggel nem biró úgynevezett ügyvivő kormánynak kinevezése fog követni. Rossz tanácsadói a koronának azok, kik ezt a megoldást ajánlják a királynak. Igaz, hogy a korona és a nemzet között való konfliktust és a parlamenti válság tovább fajulását még a magyar vezényszó árán sem kívánjuk. De igaz az is, hogy minden abszolutisztikus kísérletet teljes erővel vissza kell utasítani. A parlamenten kívüli kormány kinevezése megsértése az alkotmányosságnak és proldamálása az abszolutisztikus irányzatnak. Ha pedig magtámadják az alkotmányt, ennek csak az lehet a következménye, hogy a különböző pártok között levő választó falak leomlanak és az összes hazafiak egy közös táborban sorakoznak majd az alkotmány védelmére. Nemzetünknek legnagyobb kincse : alkotmányunkban és szabadságunkban rejlik, ha ezeket megtámadják, a nemzeti ellenállásban és küzdelemben el kell né- mulnia a pártviszgálynak s egyesülnie kell minden pártnak. Az uj kormány csak a parlamenti többségből nevezhető ki alkotmányosan. A koalíciónak kellene módot keresnie, hogy a kormányzást elvállalhassa és a koronának viszont a nemzeti akaratot képviselő többséget respektálnia kell. Minden ellenkező kísérlet eltéveszti célját és kárára lesz a koronának és a nemzetnek egyaránt. — Maga csak nem tud hallgatni, Folchi! Hiszen ez a dolog még titok. Még nem is léptünk ki vele a nyilvánosság elé. És maga már is teleharangozza az egész világot. Hát ha csalódom és nem is Tizián ? — Oh mester, — mondá Folchi — az ön éles szemei nem csalódhatnak. És aztán itt kétségtelenül igazi Tiziánról van szó, mint ön ezt a múltkor oly fényesen beigazolta. — Hát hiszen magam is annak tartom . . . És nem gondolnám, hogy csalódom. Minden jel a nagy, isteni Tiziánora vall. Hát nem bánom, tekintsük meg. Az akadémia kincsei között, az isteni mes-. terek alkotásai előtt mentünk végig a most üresen álló termekben, melyekben délelőtt még ezerszámra csodálta a sok idezarándokló nép a művészet halhatatlan mesterműveit. Az Assunta előtt meg nem állhattam, hogy pár pillanatig vissza ne maradjak a csodálkozás egy pillantásával. Cantalamessa és Folchi megvárt és azután együtt mentünk egy kis lépcsőn, az igazgatónak hivatalos szobájába. Mikor beléptünk, rögtön a szemembe ötlött a kép, mely már az én kíváncsiságomat is any- nyira fölizgatta. A szoba közepén, az ablak közelében állott egy állványon a megmentett csoda. Remek alkotás ez, mely azóta már átadatott a nyilvánosságnak. Nem kell sokat beszélnem róla. Az ecsetkezelés, az alakok beállítása, a mesteri rajz és a színek élete teljesen rávallot- tak Tiziánra. A kis tudós boldog mosolylyal nézte el- ; ragadtatásomat. Gyönyörködött benne. Aztán ő is végtelen kedvteléssel nézegette a képet. — Nagyszerűen bánt el vele a restaurátor. Igazán zseniális ember ! . . . No nézze kérem, ezt az arcot itt. Hát festhetett más ilyent, mint a nagy Tizián ? Gratuláltam az igazgatónak és érdeklődve kérdeztem, hogy jutott ehhez a mesés fölfedezéshez ? Ő csak mosolygott. — Szerencse dolga az ilyesmi. Ki tudja, hány ilyen kép csenevész el úri családok lomtárában ? — Könnyen jutott hozzá mester ? — Elég könnyen, bár nem éppen olcsón. — Bocsásson meg egy nagyon laikus kérdést : mennyi lehet ennek az értéke ? — Azt nem lehet kifejezni. Nem akartam tovább firtatni a kép felfedezésének történetét (hiszen akárhányszor csak igen diszkrét utón jutnak a múzeumok ilyesmihez) megköszöntem az igazgatónak nagy előzékenységét és Folchival együtt eltávoztunk. * A Lidon, a nagy terrászon egy pohár tori- ■ nói Vermouth mellett aztán Folchi, az örökké fecsegő, mindent tudó Folchi kikottyantotta nekem ennek a képnek a történetét: — Emlékszik rá, úgymond, hogy még két évvel ezelőtt is egy kis fekete hajú, göndör VÁRMEGYE. ! : r- ---------;—;----------:-------*---------------!• El vijelentőségü határozatok. Ha a H küldés oka megszűnt, azért nem válik ifi késsé a mellőzött bíróság. (Kúria 609,905/: Fizetési ígéret meg nem tartása magábanv még nem hitelezési csalás. (Kúria 736/905/ A képesítéssel nem bíró szappanfőző ipa tartozik üzletében képesítéssel biró egyént alj mazni. (Keresk. m. 25429/904.) — Építőméjj iparnak kőművesmester által való jogosula gyakorlása kihágást képez. (Keresk. m. 22559.9 Zugirászatra, mint törvényileg tiltott fos« kozás gyakorlására iparigazolvány ki nem adhfl (Keresk. min. 16128/905.) — Vizfertőzési hágás beigazolásához vag}^ vegyelemezés kiv tátik meg, vagy pedig annak bizonyítása, hog? fertőzött vízre érzékeny halak elkábultak, vj elhulltak. (Belügyin. 4962/904.) — A férj tartó, nejét bárkivel és Így saját szüleivel szemben megvédeni oly sérelmektől, melyek a házasfe életviszonyainál- fogva az életközösségnek rm szüntetését eredményezhetik. A nő, aki irs férjének szülői a tettlegességig terjedő kiméi len magaviseletét tanúsítanak, a szülőkkel v, közös háztartásba való visszatérést jogos okt megtagadhatja. (Kúria 7564/904.) — Az ehr betegség miatt gondnokság alá helyezett házi társ cselekményei, mindaddig, mig a gondnc ság meg nem szíintettetik, bontó okul ne szolgálhatnak s a házasság megszüntetése bor okok alapján egyáltalán nem kérelmezhe- (Kúria 9982/904.)-=^KÖZSÉGI ÜGYEK. — Kisvejke községben az állatállomán, ban a hólyagos kiütés szórványosan fellépe: — Sióagárd község képviselőtestülete elhatároz! hogy két uj kisbirói állást szervez. — Ujdombl Váron a sertésvész szórványos jelleggel fellépe— Bátaapátiban az ebzárlat elrendeltetett. - Nagydorogon a sertésvész szórványosan mer állapíttatott. — Kovácsi község 1904. évi zás számadásai beterjesztettek. — Bölcske község ben a lépfene föllépett. — Símontornyán a 1 rühkór, melyben két ló hullott el, megszüli — Tolnán a sertésvész föllépett. ■— Kéty közsé. 1904. évi számadásai beterjesztettek. — Záva és Bölcske községben a sertészvész szórványé san megállapittatott. — Fálfa községben a ebzárlat elrendeltetett. — Kistormáson a gazda sági ismétlő iskola megnyittatott. — Pári közsó.: 1905. évi költségvetése beterjesztetett. ' Á _____1905. május 2.r pi ktor volt mindig a társaságunkban, igen ritkái beszélt és nagyon szerényen viselkedett. Nen emlékszik rá, Montinak hívták ? — Hogyne emlékezném, hiszen egy kis aquarelljét meg is vettem. Még pedig épper maga sütötte rám. — Igaz. Már szinte elfelejtettem. Nem rossí képecske és a szegény fiú — a gazember ! — akkor éppen nagyon meg volt szorulva. Nos hát, azt a Tizián képet ennek a Montinak a révén szerezte meg az akadémia. — A Monti révén ? — Igen. Hallgasson csak ide. Ez a kis- köhécselő piktor, ez a szerény hallgató végtelen nagy csirkefogó volt, miként az később kiderült. Egy szegény családnál lakott itt künn valahol a fegyvergyár körül. Ön tudja, hogy itt Velenczében csupa régi elszegényedett családok laknak és nem egy dogéi-ivadék jár ki Buro- nóba csipkéket készíteni. Egy ilyen családnál lakott Monti és eg}f kis szobácskábán, mely egy szűk canalazzóra nyílott, festette az ő apró aquarelljeit, melyekben sok művészi finomság mutatkozott. Képein gyakran találkozunk egy feltűnően szép leányarccal, a velencei szépségek valódi typusával. Ez a leány ahhoz a családhoz tartozott, melynél Monti lakott. Monti igen barátságosan, jól bánt vele, de természetesen a leány sokkal szigorúbban volt érkölcs dolgában nevelve, mintsem hogy bármily közeledést eltűrt volna attól a férfiútól» t i ..... ;..........9 • • • * *• ....
