Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-05-21 / 21. szám

TOLNAVARMEGYE.

1905. május 21.

ségben a szórványosan föllépett' lépfene, amelyben 1 drb szavasmarha pusztult el, megszűnt. — Györköny község képviselőtestülete elhatározta, hogy az újonnan szervezendő V. tanítói állás javadalmazásához az eddigi 200 K helyett 400 K állandó jellegű segélylyel járul. — Lengyel község 1904. évi számadásai beterjesztettek. — Nagydorogon és Gindlicsalád községekben az ebzárlat feloldatott. — HŐgyészen a kanyaró föllépett és az ovóiskola ennek következtében bezáratott. -— MŐCSény községben II. bírónak Iífíber Miklós, esküdtnek Lambert János és pénztárosnak Stáb János választatott meg.

HÍREK.

— Személyi hirek Perczel Dezső v. b. 1.1.,

országgyűlési képviselő több napi tartózkodásra Bonyhádra érkezett. — Bezerédj Pál főrendiházi tag, miniszteri meghatalmazott múlt vasárnapon utazott el Hidjáról Marienbádba. Közben a fővárosban töltött néhán}^ napot, de most már Marienbádban van, ahol az Auge Gottes nevű villában szállt meg. A miniszteri meghatalmazott távolléte alatt is az összes hivatalos ügyeket maga intézi. — Závody Albin rózsahegyi kir. törvényszéki elnök múlt héten átutazóban egy napig Szekszárdon időzött, megtekintvén a vármegyei múzeumot. — Wosinsky Mór apátplébános, mint a vidéki múzeumok és könyvtárak -országos felügyelőségének tagja, e hó 15-én Nagyváradon volt és ott töltött egy napot az ottani múzeum rendezésével, másnap hazaérkezett Szekszárdim.

— Kilépés az Omge vámügyi bizottságából. Bartal Béla földbirtokos, a vám és gazdasági kérdések egyik legintenzivebb ismerője hazánkban, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben a vámügyi bizottsági tagságról lemondott, miután a bizottságnak a tárgyalásokat elhalasztó határozatával elvi okokból nem azonosíthatta magát.

— A szekszárd—hátaszéki h. é. vasútnak folyó hó 16-án Budapesten megtartott közgyűlésén vármegyénk képviseletében Döty Pál alispán és Jeszenszky Andor megyebizottsági tag vettek részt.

— Hivatalvizsgálat Selcz József dr. a szekszárdi kir. törvényszék elnöke a múlt héten a gyönki kir. járásbíróságnál tartott hivatalos vizsgálatot.

— A községi segélyalapok támogatására

engedélyezett 10000 K államsegély és időközi I kamatainak felosztására vonatkozólag hozott megyei közgyűlési határozatot a földmivelésügyi miniszter jóváhagyta.

Hangverseny. A József főherceg szanatórium javára f. hó 13-án a «Szekszárd Szálló» nagytermében rendezett hangversenyen szép, de nem nagyszámú közönség vett részt. A szekszárdiak, mint azt már megszoktuk, csak igen kis számban jelentek meg, annál szebben állított be a vidék. Maga a hangverseny mögötte maradt a várakozásnak, mert Barabás Béla országgyűlési képviselő, ki idejövetelét kilátásba helyezte, elfoglaltsága miatt és a kiváló zongoraművész : Pete Lajos pedig komoly betegség okából az utolsó napokban lemondottak. A szanatóriumegyesület titkára ennélfogva Mihályi Perco Vlada k. a. zenekonzervatóriumi hallgatót és Walterskirchen Effenberger Ágostonná úrnőt kérte fel a közremüküdésre, akik és pedig Perco Vlada k. a. Lisztnek «Fantasie hongroise» cimü darabját, Effenbergerné pedig magyar népdalokat adott elő a zongorán. A hölgyek a figyelmes rendezőségtől csokrokat, a közönségtől pedig tapsokat kaptak. Kaczér Margit k. a. a magyar kir. opera tagja Krammer Zsófika k. a. zon- gorakisérete mellett Faustból az «Ékszer»-áriá-t, majd pedig a «Csillog a harmat» és a «Tavaszi dal» cimü dalokat énekelte szép terjedelmes hanggal és zenei intelligenciával, a pódiumról leszállva Kaczér és Krammer kisasszonyok, szintén két csokrokat kaptak. Legnagyobb hatást Inkey Pál bárónak virtuozitással előadott hatalmas tárogatójátéka keltette. A közönség lelkes tapsokkal adózottt a kitűnő tárogatómüvésznek. A hangverseiyH tánc követte, mely a hajnali órákig tartott. Az emberbaráti cél: a József főherceg szanatórium javára 600 koronánál többet jövedelmezett az estély, ami elsősorban Dörv Pálné bizottsági elnök lelkes és nemes fáradozásának köszönhető. Az estélyen a következő urhölgyek voltak jelen : Bezerédj Pálné (Hídja) Bajó Pálné, Bakay Dezsőné (Nagy- dorogh), Búim Lajosné (Paks), Döry Pálné, Döry Ödönné (Tüske), Döry Elekné (Zomba), Forster Zoltánná, báró Jeszenszky Istvánná (Apáthi), dr. Kramolin Gyuládé, László Lajosné, dr. Leopold Kornélné, dr. Müller Ferencné, Mehrwerth Lajosné, Perczel Józsefné (Bikács), Perlaky Józsefné, Rácz Józsefné, Reich Ádámné Szentpéterv Józsefné (Pales), özv. Sass Istvánná, dr. Spányi Leóné, Szondy Istvánné, Tekus Vilmosné, Tóth Károlyné, Wigand Jánosné és Weiner Károlyné (Janya), továbbá Ballay Ilonka és Juliska (Nagydorogh), Döry Naxi, Etl Cresti, báró Jeszenszky Tilda (Apáthi), Horváth Györgyike, Krammer Zsófika, László Vilma, Mehrwerth Erzsiké, Perczel Clarisse és Margit (Bikács), Szondy ír énke, Szentpétery Blanka (Paks) Tóth Bözsike, Ugrón Sári (Budapest), Wigand Hedvig.

2.

_____________________

VÁ

RMEGYE.

— Elvi jelentőségi határozatok. Az ítéletben annak kihirdetésékor megnyugvó fél felebezéssel a 15 napi felebbezési határidő alatt sem élhet. (Keresk. min. 23339/905.) — Kőművesmester külön iparigazolvány nélkül csak akkor végezhet cserepező-munkákat, ha az az építkezésnek csak kiegészítő részét képezi ; de építkezési munkával kapcsolatban nem levő cserepezést elvállalni és teljesíteni a kőműves-mester jogosítva nincs. (Keresk. min. 16055/905.) — A házasfelek között létrejött olyan megállapodások, melyek a házasság felbontását célozzák, joghatálylyal nem bírnak. (Kúria 1442/903.) — Aki korcsmaüzletében ülő vendége részére iparengedély nélkül ételeket szolgáltat ki, vagyis vendéglői ipart űz, büntetendő . cselekményt követ el. (Belügyin. 5051/904.) — A kihágásban való vétkesség a büntethetőség elévülése esetén is megállapítandó.

— A vízjogi engedély megszerzése jog és nem oty kötelezettség, melyre valaki kényszeríthető. (Földmiv. min. 114878/904.) — Vagyonkezeléssel megbízott ügyvédek a vagyonkezeléstől húzott dijaik és jövedelmeik után külön rovandók meg III. oszt. kereseti adóval. (Közig, biróság 9959/904.) — Örökösödési és hagyo- mányi bizonyítvány kiadása esetén a hagyaték után járó illeték, az örökhagyó halála napjától számított 5 év alatt elévül. (Közig, biróság 16342/904.) — Kéményseprési teendők hanyag teljesítése, vagy elmulasztása által elkövetett hihágás elbírálása nem az iparhatóságok, hanem a rendőrhatóságok hatáskörébe tartozik. (Keresk. min.) 52066/904.)

KÖZSÉGI ÜGYEK.

Pálfa község külterületén a sertészvész szórványosan föllépett. — Csibrák, Miszla, Kurd, Varsád, Kölest* községek 1904. évi számadásai beterjesztettek. — Szekszárd nagyközség múlt évi régi fogyasztási adószámadása 807 K. 76 f. bevétellel és kiadással zárult. — Gzora községben az ebveszettség, Gyünkön a lépfene szórványosan föllépett. — MüCSfa községben a ^ járványosán uralgott lépfene és sertés- orbáncmegszűnt.— A Faddhoz tartozó F.-Höncse pusztán a sertésorbánc föllépett. -- Bátaszéken a ló-rühkór és sertésorbánc megállapittatott. — Alsónyéken a lépfene szórványosan föllépett.

— A Dunaföldvárhoz tartozó Baröta pusztán a lépfene szórványosan föllépett. Závod közs. 1904 évi számadásai beterjesztettek. — Szaika közszony ajtaja előtt, mielőtt hozzá bement volna, rövid imádságot mondott. Benn finoman, uri- asan viselkedett, nem sokáig alkalmatlankodott. Tudta, hogy legjobb ha hallgat és alázatosan viseli magát, különben elkergetik. Elmenni pedig — már próbálta sokszor — nem tudott, úgy érezte : belehal. Élni mégis csak szeretett, akart. Szőke, Kissé húsos férfi volt, szívós, várni tudó.

A másik a májusi éjben didergő : sápadt, karcsú és fekete. Oly gyönyörű és oly rossz, a milyen ezer férfi közt csak egy van és akire ezer asszony vár, lesekedik, aki után loholnak jó és rosszak, furcsák és egyszerűek s akinek mégis nincs csak egy, az, aki neki a legveszedelmesebb.

— Már most hogy menjek el innen ? — mondta. — Én nem is tudok menni. Halálos beteg vagyok. Meghűltem. A maga csókjai forrók, a levegő meg hűvös. Ez nem nekem való kiima.

tréfásan mondta, de a valóságban meg volt döbbenve, hogy az asszony előtt össze kell esnie. A lejében erős zúgást érzett, a szemei előtt apró fénykarikák forogtak, őrületes gyorsasággal. Elnyujtózva feküdt egy alacsony kerti széken, nézte az asszonyt és gondolkodott ilyenformán :

— íme a sárgaköpenyes asszony. Az, aki meg van Ígérve minden igazi férfiúnak. És aki el is jön olyan bizonyosan, akár a halál. A sárgaköpenyes nőnek ime oly erős a koponyája,

hogy az ember bezúzhatja rajta a saját fejét, ő meg sem érzi. Azt hiszi, egyszerűen csak meg- • csókolták. A nyakszirtjében ha megfogózhatnám jól és erősen, el tudnék menni akár a világvégéig. De nem enged. Nem szereti, ha a feje körül motoz egy erőtlen, puha kéz. Neki az a fő szentség, inkább mint más. Nagyon félelmes és nagyon szép most. A kék hold érette van és a sárga köpenyéért. Mint ahogy én is érette vagyok és minden, amit akar. De szörnyűség, hogy mindent akar. Bár meghalna!

Az assszony tán megsejtette, hogy miket gondolnak róla, mint ahogy rendszerint megsejtett minden, a személyére vonatkozó gondolatot. Megfogta a férfi kezét és rászólt :

— Ne okoskodjék. Szedje össze magát és menjünk.

— Frová? Miért akar elvinni innen? Itt nagyon jó. Kicsit fázom, de az jó.

— Ugyan hagyja el, magának aludni kell, ennyi az egész.

Bement a házba, az öreg paraszt asszoiry- tól meleg kendőket kért, abba bebónyálta a férfi vállait. Nagy nehezen fel is ültették a kocsiba, ami lassan megindult velük a viz mellett, a füzek alatt.

— Most engem elvisz innen — mondta a férfi, — csakhogy megszabaduljon tőlem. Alig várja már, hogy otthon legyen a kényelmes polgári lakásban, a nagy tükre előtt, hogy megnézhesse magát. A szemének nem ártott-e a

mai kirándulás. Alig várja, hogy megmoshassa az arcát és kezeit. Róluk az én szegény csókjaimat. Hogy belefekhessék a nagy fehér ágjTa és aludjon mint más rendes hitves, aki elfáradt a háztartási gondokba, a gyerekekbe. Fog aludni álomtalan, önzőn, mig én virrasztva siratom magamat, aki magának nem vagyok semmi, de semmi.

— Hát én magának ki vagyok.

— Maga a Minden. Maga a sárgaköpenyes asszony, akin kívül nincs semmi. Maga az én életem sárga napja és szikrázó levegője. Alit mondjak még ? Maga kinevet azért, hogy költő vagyok és maga a költészetem. De az is lehet, hogy fárasztom, hogy a szép beszédemet unja. Jobb szeretné talán, ha káromkodnám. Lehet, hogy akkor szeretne is.

— Mit akar ? Mit akar ? — mondta ideges nevetéssel az asszony.

— A kocsi álljon meg. Nem engedem elvitetni magam. Itt akarok maradni. A viz olyan szép ! Magánál is szebb, mert legalább őszinte. Le akarok ülni mellé. Itt akarok maradni. Lerázta magáról a kendőket, hirtelen, kipirult, fürgén és elszántan ugrott lé a kocsiról. De a következő pillanatban hirtelen megingott, a lábai nem bírták, mint egy gyermek, omlott össze a földön.

— Borzasztó — mondta az asszony —

hogy komédiázik. Mindég komédiázik. Én itt hagyom. ,