Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-05-21 / 21. szám

190 5. május 21.

TOLNA VARMEGYE.

— Izraelita kerületi elnökök gyűlése. A

magyarországi izraelita községkerületi elnökök május hó 15-én tartották Budapesten rendes évi közgyűlésüket. A gyűlésen résztvettek: Somogy, Zala, Bihar, Békés, Trenésén, Tolna, Baranya, Borsod, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Csanád, Csongrád, Torontál, Pest-Pilis-Solt-Kiskuri, Sopron, Vas, Esztergom, Komárom, Győr, Arad, Temes, Krassó-Szörénymegye, az erdélyi megyék és Budapest főváros községkerületeinek elnökei. A közgyűlésen Schweiger Manó kir. tanácsos elnökölt. Tárgyalták az országos iroda titkára: Mezey Ferenc által az előterjesztett iroda múlt évi működését tárgyaló jelentést, konstatálván a többi között, hogy az állam a hazafias magyar zsidósággal szemben a törvények puszta ígéretén túl alig bocsátkozik. Kiáltó aránytalanság mutatkozik az izraelita felekezet és a többi felekezet részére az egyházi célokra engedélyezett államsegélynél. Az izraelita hitközségek legnagyobb részénél a kulturadó az állami adó- nek 50—70 százalékát, de néha a 100 százalékát is túlhaladja. Áttérve az 1848. évi XX. t.-cikkben lefektetett elvek megvalósítása ügyében keletkezett országos mozgalomra, örömmel látjuk — úgymond a jelentés — hogy a protestáns egyházak az állam által magasztos céljaik elérésében segittetnek, de megengedhetetlen, hogy az állami segély eddigi rendszere és mértéke tartassák fenn. Szól a jelentés a felekezet közjogi helyzetéről és önkormányzati jogának törvényes biztosítása ügyében tett lépésekről. A felekezet joggal megkövetelheti, hogy vallási, oktatási, nevelési és jótékonysági ügyei intézésének módja, érdekeinek védelme és képviselete iránt, önkormányzatának tartalma, alakja és határai tárgyában, az eddigi hézagos szervezeti szabályok helyébe, az egész felekezet hivatott képviseletének szervezésével a törvény hozzájárulásával mielőbb megtartandó kongresz- szuson tárgyaltassanak. A közgyűlés a jelentést tudomásul Vette. Az országos iroda elnökévé megválasztatott dr. Mezei Mór (Budapest) és elnökhelyettessé Leopold Sándor, a szekszárdi izr. hitközség elnöke.

— A Szanatórium egyesület köszöneté. Lukács György főispán, a «József kir. herceg Szanatórium-egyesület» elnöke levélileg köszönte meg Dőry Pálné úrnőnek a szanatórium javára Szekszárdon rendezett hangverseny ügyében kifejtett fáradozását és az elért szép eredményt, ha az nem áll is arányban az ügybuzgó fáradozással és a jövőre is kéri az alispánné támogatását az emberbaráti nemes ügy iránt.

— Nem bánom — mondta a férfi. — Nem bánom. Én itt meghalok.

Lehajtotta a fejét és tehetetlenül bámult a vízbe, mialatt az asszony kocsija tovább ment a homokos utón.

— Elmegy — gondolta — elmegy. Itt hagy. No ez szép.

Nem fájt neki oly nagyon, mint eleinte hitte. A szemeit lehunyta és várta, hogy elmúljon szépen, csendben ; mint egy nagy, színes pillangó, kinek ideje letelt : az egynapos élet gyönyöreitől és fájdalmaitól kimerülve, terítette szét szárnyait. Még vonaglott. Már keveset élt . . .

Az asszony pedig, a szikrázó sárga köpenyben ment, mindegyre messzebb. Visszanézni nem mert. Homályosan, keveset gondolt arra, hogy távol tőle a vízparton ül egy férfi és haldoklik.

Érte meghal egy szép és nagy ember, egy fáradt, szomorú ember.

Semmi, csak előre. Csak elmenni tőle mentői meszebbre, minél gyorsabban.

Huh, hideg a keze, lázasak a szemei, rajta a halál.

Már maga is fázott, a lábait az ülés alá húzta. A lovaknak szárnyakat adott volna, hogy repüljenek.

Egyszerre remegni kezdett. Azt kérdezte magában : vájjon az él-e még ?

— Jó volna megnézni — gondolta.

— Katonaságunk. Mig mi szekszárdiak arról beszélünk és írunk, hogyan lehetne Szekszárdim is katonaságot kapni, a mi egy cseppet sem szerénytelen kívánság, lévén Szelcszárd a Dunántúl egyedüli megyei székhelye, melynek helyőrsége nincs, addig a katonai kormány — mint tudósítónk írja — szép csendben elvette a I olnán állomásozó három lovasszázad egyikét. Eleinte úgy hallatszott, hogy a felváltott boszniai huszárszázad jön Tolnára, de miután a 9. huszárezred ezen százada friss jó egészségben megérkezett — Klagenfurtba, most már bizonyos, hogy a szép lovassági laktanya harmadrésze liosz- szabh időre üresen marad, pedig nyilván nem erre a célra építette a vármegye! Hiszen a vidéknek amúgy sincs valami nagy haszn-a az ulánusokból, de az mégis íurcsán hat az emberre, hogy egy _ lovas osztály állomás helyén összesen o tiszt van, mint jelenleg, a mikor a tisztikar egy alezredes, egy kapitány és három hadnagyból áll, mely utóbbi három hadnagy egyedül étkezik a szép, tágas tiszti étkező teremben! Ezek bizony nem gazdagítják meg a jó tolnaiakat, kiknek valamikor egy század huszár többet hozott a konyhára, mint ma a fél ulánusezred. Pedig hát az adózó polgár erre is gondol! Szóval az eddigi mozgalom eredménye az, hogy a vármegyében elhelyezett katonaság egy- liarmadrészét elvesztettük, mint a hogy elvesztettük a hajóállomást s még csoda, hogy el nem veszik tőlünk a vasúti állomást is, a melyért ugyan nem volna kár! Csodálatos, hogy minden vidéknek, minden megyének vagy városnak megvan a maga befolyásos embere, szószólója; miért, hogy épen nekünk nincsen senkink ?!

. — Érettségi vizsgálatok. A szekszárdi állami főgimnázium nyolcadik osztásának tanulói — számszerűit tizennégyen — az osztályvizsgát sikeresen letették, úgy, hogy valamennyit írásbeli érettségire bocsátották. Az írásbeli érettségi vizsgálatok öt napon át tartottak és tegnap fejeződtek be. Most szünet következik, hogy a szóbeli érettségi vizsgálatokra készülhessenek. Junius közepe táján lesznek a szóbeliek.

— Meghosszabbított vasúti előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter gróf Teleki József nagybirtokosnak a Duna- patajtól Kalocsa, Homokhegy, Miske, Hajós, Nádudvar, Sükösd, Pestcsanád és Szentistván községek határán át Bajáig vezetendő rendes nyomtávú gőzmozdonyu helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedély érvényét egy év tartamára meghosszabbította és a Hajós községtől Barota puszta vagy Rém község érintésével Felsőszentiván és Csávoly községek határain át Bajáig vezetendő variáns vonalra is kiterjesztette.

— Tornaiinnepély elhalasztása. A főgimnázium folyó hó 20-ára tervezett tornaünnepélye, közbejött akadály miatt, folyó hó 21-én délután fél 5 órakor tartatik meg. Kedvezőtlen idő esetén pedig 24-én tartatik meg.

És ez a vágy hirtelen úrrá támadt benne. Megnézni, ■ megnézni a sápad arcát; a nagy bársonyos szemeit, hogy mivé lettek.

Majd eszébe jutott, hogy látta már igy sokszor. Aztán másnapra, hogy egy kicsit kialudta magát: egyszerre vége lett minden bajnak. A szemei csillogtak, a járása erős volt. A szája piros és friss, mint egy gyermeké. Erre a megújhodásra gondolva elmosolyodott, jókedvű lett, minden aggodalma eltűnt.

Erdőn át mentek, hogy azt elhagyták, hirtelen előtűnik a nagy, félelmes nagy város, a miben laktak s ahol idegenek voltak, ahol egymáson kiviil nem érdekelte őket senki és semmi.

— Mi lesz velem ott egyedül ? — tűnődött magában az asszony. Ha ő nincs ott, én magamba mit teszek ? Hova jutok ? Nélküle, magamban, velük, a többiekkel. — Nem lehet.

Nagy ijedelem szállta meg minden idegét. Vissza, csak vissza hozzá, mellé, egészen a közelébe ! A hideg kezét megragadni, a sápadt ajka leheletét felinni, hozzá simulni törékeny és finom testéhez! Nem engedni, nem engedni!

Úgy érezte, hogy az, aki ott fekszik a vízparton, a hideg világosságban, holtában is több, nagyobb, szebb és erősebb, mint a többiek, akik' élnek, akik neki idegenek voltak, akiktől félt.

Most vágyott hozzá oly erősen és nagyon, amint soha még és hirtelen maga sem tudta

— A tolnamegyei gazdasági egyesii.iet igazgató-választmánya szombat délelőtt 9 órakor Jeszenszky Andor elnöklete alatt ülést tartott, melynek legfőbb tárgya a folyó évi tehén és üsződijazás előkészítése volt. Hosszabb vita után elhatároztatott, hogy ezentúl a 2-ad, 3-ad, 4-ed rendű dijat nyert állatok is versenyezhetnek, de csak a magasabbrendü dijakért. Az idei fődijazás junius 18-án lesz Hőgyészen, ahol is két 1. rendű dij lesz á 140 K, hat II. rendű á 120 K és tiz 111. rendű á 100 K, összesen 2000 K államsegélyből. Ezenkívül lesz tiz egyesületi dij á 60 K. — A fődijazást megelőzőleg junius 4-én járási állatszemlék lesznek Dunaföldváron, Szekszárdon, Tamásiban és Dombóváron, melyek költségeire 1000 K szavaztatott meg. — Gerjen község kérelme, hogy tenyészbika vásárlása alkalmából segélyben részesittessék, megtagad- tatott és pedig azért, mert a község épen azt a tenyészbikát vásárolta meg, amelyet az egyesület megvételre alkalmatlannak véleményezett. — Győry János őcsényi tanító kérelme, hogy szövetkezeti jutalomdij elnyeréséért támogattas- sék, pártoltatott, miután az illető az öcsényi tejszövetkezet létesítése és eredményes vezetése körül nagy érdemeket szerzett. — Fantusz Fiilöp, Réder Ödön, Bürger Jakab és Reit Henrik mint uj tagok fölvétettek.

— Az országos meteorologiai intézet

Kurdon egy csapadékmérő állomást létesített és vezetésével Gyomlai József tanítót bízta meg.

Eljegyzés. Iluber Ferenc eljegyezte Iíaan Erzsikét Dunaföldvárról.

— A jegenyési vizsga. Bezerédj Andor földbirtokos által mintaszerűen fentartott jege- nyéspusztai népiskolában a záróvizsa csütörtökön folyt le. Ivét tanerő működik ott, Fehér Márton ferencrendi szerzetes, hitoktató és Varga Jolán tanítónő. A vizsga a meghívott szakférfiak előtt folyt le dicséretes sikerrel. Déli 1 órakor a kastélyban ebéd volt, melyen Fekete Ágoston tolnai prépost mondott lelkes felköszöntőt a bőkezű iskolafentartóra.

— Rovás-irtás. Murgán a rozsvetésekben a bundásbogár (cetonia hirtella) oly pusztitóan lépett föl, hogy kellő irtás hiányában egészen tönkreteheti a termést. Jeszenszky György főszolgabíró elrendelte, hogy minden murgai birtokos tartozik saját birtokán az irtást végezni és amennyiben azt nem foganatosítaná, az ő költ- gére hatóságilag fog eszközöltetni.

— Névváltoztatás. Szugfil Gyula lengyeli illetőségű, budapesti lakos, nevét «Szántó»-ra magyarosította. — Sommerman József honvéd- huszárőrmester, hőgyészi, csernyédpuszai születésű, pécsi lakos a maga és kiskorú József fia családi nevét «Nyári»-ra, Spitzer Rezső dombóvári születésű szegedi honvédhuszár számvevő-altiszt a maga és kiskorú Erzsébet és Olga leányai nevét «Szegő»-re magyarosította.-- Halálozás. Henze Győző nyugalmazott huszárszázados 63 éves korában Kakasdon elhunyt. Örökösévé Anderle József kakasdi plébánost, ifjúkori barátját, kinek kedvéért költözködött Kakasdra, tette meg.

o.

miért, kiugrott a kocsiból és elkezdett szaladni visszafelé, hozzá, gyalog, azt hitte, igy gyorsabban oda ér.

A ruhája csipkéiben, fodraiban megakadva, elbukva, újra felugorva, futott vissza hozzá, lihegve, verejtéktől gyöngyöző homlokkal. A sárga selyemköpeny mint egy nagy kiterjesztett szárny lobogott utána. A könyei úgy hulltak.

A férfi ott volt azon a helyen, ahol hagyta. A léptei neszére vissza sem fordult, a fejét meg sem mozdította. Csak mikor megfogta, átölelte, nézett fel és szelíd mosolygással mondta :

— Tudtam, hogy visszajössz!

Tanakodtak, hogy mit tegyenek.

— Én fölveszlek — mondta az asszony. — Én viszlek az ölemben. Elbírlak. Erős vagyok.

A két karját a férfi dereka alá tette és fölemelte.

— Kis fiam! Gyermekem ! — mondta neki. És megcsókolta a ruháját a vállán.

— Édes kis fiam.

Aztán megindult vele. De nehéz volt, nem bírta. Már a harmadik lépésnél megbotlott vele, mindaketten elestek, egymásra borultak, elkezdtek kacagni boldogan, gyermekesen. A sárga köpönyeg megtépve, alázatosan terült szét a parti homokon.