Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-05-21 / 21. szám

Szekszárd, 1905. május 21.

XV. évfolyam.

2la szám.

Előfizetési ár:

Egész évre ... 12 korona.

Fél évre ... 6 »

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papa-kereskedése Szekszárdim.

Egyes számok ugyanott kaphatók.

sbosmebk ss.

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Meg-jelen minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz.

Szerkesztőségi telefon - szám 13. — Kiadóhivatal! telefon-szám If.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ' Főmunkatársi

Or. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI M S H Á LV.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint ir/.ámittatnak.

252BT

G yennek v édelem.

Mig politikai életünk az évek óta folyton meg-megujuló válságok következtében csonkán és bénán senyved, társadalmi életünk terén egyre szaporodó jeleivel találkozunk a szervezett munkának. A figyelmes szemlélő igazi örömmel láthatja minden vonalon a társadalmi erők tömörülését és fölvonulását és ha néha e fölvonulás érdek- csoportok körvonalait mutatja is, nem kell nagyon aggodalmaskodni, mert a tömörülésben még akkor is erő van, ha mögötte érdek is rejlik, sőt az érdek, különösen ha az jogos, az erőt csak fokozza és hatványozza.

Ha azt kérdezné valaki tőlünk, hogy : erős-e a magyar társadalom? — nem mernénk igenlően válaszolni. Sajnos, a magyar társadalom úgy intézményeiben, mint hatásában gyenge, de gyengeségének legfőbb oka nem az erők hiányában, hanem inkább az erők parlagon hevertetésében, szervezetlenségünkben és szegénységünkben keresendő. Ám ha szegények vagyunk is — és bizony azok vagyunk — ez csak egy okkal több arra, hogy egyesült erővel törekedjünk a közös célok elérésére.

Ifjabb időben az állam is egyre hatékonyabb fölkarolásban részesít egyes társadalmi mozgalmakat. És ez helyén való dolog is. Mert mig a magyar társadalom erőtlen, addig a magyar állam mindenható. És ha a társadalom nemesebb érzéseit, jótékonysági hajlamait, emberbaráti kötelességeit követve önként valamely nemzeti ügy szolgálatába áll, méltányos és igazságos, hogy akkor, mikor ennek az ideje elérkezik, a magyar állam ereje és hatalma teljességéhez mérten vegyen részt a társadalmi téren megkezdett munka vezetésében és gyámolitásában.TA RC A.

G IZY*

irta: Ferke Ágost.

I.

Fitymaló szavaddal Lelkem vérig sérted:

Ki vagy te ? — Előtted Mért is hajtok térdet?...

Nem kutatom múltad;

Jelened se kérdem:

Tán méltatlan előtt Hajtom meg a térdem ? !.,.

... Élőkön, holtakon Gázoltam öntelten,

Most pedig térdelek,

Ki soh’sem térdeltem!

II.

Vakmerőn ki járni mertem Krisztusként a vizeken,

Elsüllyedek, látom, érzem;

Mentő jobbot nyújts nekem :

Mert én élni., érted élni vágyom 1

* Mutató szerző szeptemberben «Gizy» címmel megél enő verskötetéből.

így történt ez a gyermek védelemmel is. Ki ne emlékeznék arra a szerény kezdetre, mely e téren a Fehér kereszt működéséhez fűződik és amely munkából az elhagyott gyermekek gondozásával a magyar törvényhozás oly magasztos áldozatkészséggel kivette a részét. Valóban el kell ismernünk, hogy az állami gyermekmenhelyek létesítésével a magyar állam óriásit alkotott. De aki azt hiszi, hogy a gyermekmenhelyek létesítésével állam és társadalom megtette kötelességét, az nagyon csalódik.

A gyermekvédelemnek ma már, hála Istennek, szaklapja is van hazánkban. De szaklap nélkül is tudja azt mindenki, hogy a gyermekvédelem soha egy percig nem szünetelhet, sőt e védelem fokozására a a legégetőbb szükség van. Hiszen hazánkban az összes halálozási eseteknek csaknem fele a 7 éven alóli gyermekekre esik.

Szomorú dolog, de tény, hogy Magyar- országon az ember-élet igen olcsó, de ha az ember-élet olcsó, a gyermek-élet valósággal értéktelen. Népünk számos helyen fölösleges Isten áldásának tekinti a gyermeket, melynek kimultát nem sajnálja. Pedig a nemzetek ereje az utó-nemzedékekben rejlik és meg lehetünk arról győződve, hogy mentői több és derekabb fiakat és leányokat nevelünk, annál bizóbb és nyugodtabb lélekkel nézhetünk nemzetünk jövő boldogulása elé.

Miként a szülői, az anyai érzés, mely az ügyefogyott kisded ápolásában nyilvánul meg, a legszentebb és legmagasztosabb a világon és amiként a családban a nagyok vonzódása a gyönge gyermekek iránt általános és természetes, úgy kell a társadalomnak is éreznie és ápolnia a gondoskodás kötelességét a gyermekek iránt és ezek védelméről a leghatékonyabban gondoskodnia. Mindig szemünk előtt lebegjen az Üdvözítő

nagy szeretete az ártatlan kisdedek iránt, akikről azt mondá, hogy övék a mennyeknek országa. Mi pedig azt mondjuk róluk, hogy övék a fövő. Az ő hivatásuk, hogy majdan a mai nemzedék örökébe lépve, átvegyék annak jogait és kötelezettségeit.

E szempontot vizsgálgatva, vajon kinek nem dobban meg a lelkiismerete? Nem látjuk-e, hogy az ország igen számos helyén évről-évre több a koporsó, mint a bölcső? Hogyan lehessen a magyar nemzet nagy és hatalmas, ha a magyar szülők nem nevelnek utódokat?. . .

Nem igaz-e, hogy a mai nemzedék egyebet se tesz, mint adósságot adósságra halmoz? Hogyan boldogulhasson az ifjabb nemzedék, ha adósságaink törlesztésének terhét reájuk hárítjuk? Es hogyan állhassa meg helyét becsülettel, ha rendezett viszonyok helyett zavart és fölfordulást hagyunk reájuk? És meri-e valaki állítani, hogy a mi iskola- rendszerünk kíméli a szellemi erőket, kifejleszti a test-izomzatot és elősegíti a gyors pályavégzést? Valóban elmondhatjuk, hogy a mi állami és társadalmi berendezkedésünk a legtávolabbról sem kedvez az utónemzedéknek. Úgy vagyunk, mint a családapa, aki csak magának él, családjáról és gyermekeiről pedig nem gondoskodik.

De ez nem jól van igy. A családapának kötelessége gyermekeiről gondoskodni és épen ezért a társadalomnak is kötelessége, hogy a gyermekvédelmet mentői fokozottabb mértékben fölkarolja. Egyesüljünk mindany- nyian a nemzet-családban és meleg szeretettel az utódok, a kicsinyek, a gyöngék iránt, tegyük nekik lehetővé, hogy hivatásuknak eleget tegyenek. Ez a társadalmi tevékenység lesz a legmagasztosabb és legsikeresebb nemzeti politika.

f. m.

Vesd a jármot, vesd elmémre S türelmesen, mint barom, Barázdákat vonok estig Számodra az ugaron:

Mert én élni, érted élni vágyom 1

Lásd, megszűnők gondolkozni; Sima máris homlokom,

S nem merek majd iárni többé Krisztusként a habokon:

Mert én őlnij érted élni vágyom 1

III.

Os jaidda' homlokomról Üzu a dacos ráncot;

TE1 j karomra, kezeimre Ringó rózsaláncot,

Simulj hozzám bizalommal Szerelemmel, lágyan;

Feledtesd el titán voltom, Egretörő vágyam 1

Közeledben józan lelkem Száz gyönyörtől részeg,

S kibékülök az Istennel,

Ha ,,, szemedbe nézek 1

Halá os éjszaka.

Irta: Erdős Renée.

A hold ez éjszaka, kék volt.

Kék, hideg, kegyetlen, minden banalitás nélkül való, szigorú és komoly.

Az asszony fölvette sárga köpenyét, a hires sárga köpenyt, aminek jelentőségét már maga is sokalta, mindig gúnyolta.

Most szikrázott benne egész alakja, a feje csodaszép volt, rátette erős kezét a férfi vállára és azt mondta: menjünk!

—■ Igen, menni kell. Nehéz dolog. Hogyan kezdjem ?

— Fázik ? — kérdezte az asszony.

— Nagyon — panaszkodott a másik — csak volna velem egy bunda, egy jó meleg bunda!

Május volt s az éjszaka ott a kis halászfaluban szokatlanul langyos és fényes. Kora délután jöttek, eleinte sétáltak és józanok voltak, később egymás hangjától megbolondultak, kissé civakodtak, egymástól mindörökre elbúcsúztak, aztán a legkevesebb átmenet nélkül megcsókolták egymás szemeit.

Ebből késő éjszaka lett, amikor is haza kellett menni. Az asszonynak az ura érkezett meg hajnalban, a férj, aki mindég jött és ment, soha semmit sem kérdezett, nem látott. Az asz-