Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-05-14 / 20. szám

jes erőnkből és odaadással támogatjuk, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy a koalíció alkotásait és tényeit, ha a hazára nézve üdvösek és kívánatosak lesznek, teljes ellogulatlansággal bírálva, elismeréssel ne fogadjuk. De ehhez az szükséges, hogy a koalíció a kormányt átvegye. Ezt mi nemcsak kívánjak, de, ha lehet igy mondani, követeljük.. Követeljük pedig magától a koalíciótól, mely a mai káros válság hosszú tartamáért szintén felelős. A koalíciós tábor alakítson kormányt és vigye az ország ügyeit a fejlődés, a virágzás utján folyton előre. Legyen az övé a vezetés terhe és dicsősége, a felelősség, ha az országot elbizakodott, kockázatos politikájával esetleg rázkódtatásokba dönti és mai rendezett viszonyainkat megzavarja és a dicsőség, ha politikájával a nemzet és a király között való jó viszony fentartásával az ország gazdasági érdekeit fejleszteni és nemzeti vágyait kielégíteni képes leend. F. IVS.

VÁRMEGYE.

— A megyei és gyámpénztári iratok ki- selejtezése. A belügyminiszter körrendeletét intézett a vármegyei törvényhatóságokhoz és a megyei árvaszékekhez a vármegyei és gyámpénztári pénzkezelésre és számvitelre vonatkozó naplók, főkönyvek és okmányok selejtezése tárgyában.

Több oldalról kérdés merülvén fel aziránt, hogy a vármegyei és gyámpénztári pénzkezelésre és számvitelre vonalkozó naplókat, főkönyveket, mellékleteket és egyéb iratokat meddig kell őrizni és mikor vehetők azok selejtezés alá: a pénzügyminiszterrel egyetértőleg elrendeli most a belügyminiszter, hogy az emlitett okmányok selejtezésénél általában az idevágó pénzügyminiszteri körrendeletben foglalt szabályok szerint kell eljárni; a gyámpénztári főkönyveket azonban minden esetben az utolsó bejegyzéstől számított 40 évig, a gyámpénztári naplókat és mellékleteiket pedig 30 évig kell megőrizni. A vármegyei levéltárba beszolgáltatott főkönyvek és iratok kiselejtezése — az előirt határidő letelte után —■ a vármegyei levéltári anyag kiselejtezésével egyidejűleg történik.

— Elvi jelentőségű határozatok. A fogyasztási adó körül fölmerülő kérdések elintézése nem tartozik a polgári bíróságok hatáskörébe. (Kúria 5092/904.) — A görögkeleti

tandó közigazgatási utón akkor is, ha a kimutatások csupán az illetékes esperes hivatalos pecsétjével és aláírásával vannak, ellátva. (Köz- oktatásügyi miniszter 6736/905.) — Borkereskedőknél, illetve borraktáraknál és pincészetnél a házilag végzendő sürgős javítási munkák munkaszüneti napokon is végezhetők. (Kereskedelmi miniszter 28559/904.)

KÖZSÉGI ÜGYEK.

Kisvejke. községben a takonykor, — Szálka községben a lépfene szórványosan föllépett. — SzekszárdOQ a sertésorbánc szórványosan meg- állapittatott. — Kisszékely községben az eb- veszettség megállapittatott.

HÍREK.

—; Személyi hirek. Bezerédj Pál főrendiházi tag, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott ma több heti tartózkodásra Marienbádba utazott. — Báró Schell József nagybirtokos hosszabb olaszországi utazásából családjával hazaérkezett Katalinpusztára és múlt csütörtökön Szekszárdon időzött. —■ Wosinsky Mór belvárosi apátplébános, a Tud. Akadémia levelező tagja folyó hó 9-én Budapesten részt- vett az Akadémia ülésén és másnap visszautazott Szekszárdim. — Selcz József kir. törvényszéki elnök a múlt napokban a paksi, az előtte való héten pedig a bonyhádi kir. járásbíróságnál tartott hivatalos vizsgálatot.

— Gróf Apponyi Sándor v. b. t. tanácsost és m. kir. főkamarásmestert, vármegyénk illusztris főurát, a Magyar Tudományos Akadémiának, melynek eddig is igazgatósági tagja volt, pénteki nagygyűlésén a történeti és régészeti tudományok terén szerzett kiváló érdemeinek méltatásául tiszteletbeli tagjává választották.

— Képviselőink a bizottságokban. A képviselőház bizottságaiba vármegyénk országgyűlési képviselői közül a következőket választották. A pénzügyi bizottságba (ez a legfontosabb bizottság) és az Erzséhet-szohor bizottságba : Rátkay Lászlót, a kérvényi bizottságba: Boda Vilmost és Szluha Jánost és a föld- mivelésügyi bizottságba : Szluha Istvánt.

— Keleti ut. Fraknói Vilmos püspök és Zichy Géza gróf e hónap második felében a Földközi tengeren hosszabb keleti útra indulnak, melynek során meglátogatják Athént, Konstantinápolyi és a régi Tróját.

— TJj címzetes szekszárdi apat. A

király Melles János szatmári gör. kath. főesperes plébánost címzetes szekszárdi apáttá nevezte ki.

— Kinevezések. A szekszárdi magy. kir. pénzügyigazgatóság Mohai Sándor végzett főgimnáziumi tanuló, szekszárdi királyi járás- birósági dijnokot, a szekszárdi m. kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — A pécsi- kir. ítélőtábla Orf Győző pécsi lakos, végzett joghallgatót a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Lakatos Lajos volt IV. kér. csendőrőrsvezetőt a gyönki járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — A belügyminiszter az udvari anyakönyvi kerületbe Aikelni Lajos népiskolai tanítót, a simontornyaiba pedig Grelinger József fölmentésével Zarubay Ferenc segédjegyzőt anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki.

— A főigazgató távozása. Várady Károly tankerületi főigazgató Szekszárdról kedden utazott el Bonyhádra, hol az ág. ev. algimnáziumot látogatta meg.

— Anyakönyvi kinevezése. A belügyminisztérium vetésével megbízott, m. kir. minisztert elnök Tolnavármegyében a mórágyi anyakönyvi kerületbe Idorvát Zoltánt helyettes jegyzőt, a kalaznóiba pedig Purth Gyula népiskolai tanitó- anzakönyvvezető-helyettessé nevezte ki és Horváth Zoltán a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésénél való közreműködéssel is megbízta.

— Eljegyzések. Görgei és taporci Görgey Lajos magyar királyi honvéd főhadnagy eljegyezte Bökk Sárikát, Rökk Gyula pécsi kir. táblai biró leányát. — Bencze János szekszárdi borbélymester eljegyezte Csépi Rózilca kisasszonyt, Csépi János szekszárdi iparos és ház- tulajdonos leányát. — Berger Ignác cecei kereskedő eljegyezte Tolnáról Pollacsek Gizella kisasszonyt. — Sipos József munkácsi- takarékpénztári könyvelő, volt tolnai és dombóvári s. könyvelő, eljegyezte Ricie Tériké kisasszonyt Munkácson.

— Helyszíni bejárás. A szekszárd— bikácsi törvényhatósági közúton tervbe vett munkálatokra nézve a helyszíni bejárás megtartását a kereskedelemügyi miniszter elrendelte és annak határidejéül junius 27-ikének d. u. 3 óráját, összejöveteli helyül pedig a bikácsi községi irodát tűzte ki. A bejárást Kikudai Gyula miniszteri főmérnök teljesíti.

— Uj kaszinói tagok. A Kaszinó legutóbbi választmányi ülésén uj tagokul felvétettek : dr. Hagymássy Zoltán tb. szolgabiró, Gyük Ferenc kir. törvényszéki biró és Tottli Mihály.

román egyházközségek kultuszadója behaj2. ________ TOLNA VARMEGYE. 1905. május 14.

Ilka az

onban nem ügyelt szenvedélyes ki- fakadására, maga elé bámulva ült, mereven, szótlanul, s nézése megdöbbentően üres volt, az arca kísértetiesen sápadt, a vonásai összekuszáltak s karja tehetetlenül csüngött le a fotel támláján. Kolozsné közelebb húzódott hozzá és átkarolta fehér nyakát.

— Hát megcsalt az a finom ur és most úgy érzed, hogy össze van törve, — nem, megvan csúfolva a te hű szerelmes szived. Ne félj,

— ne sírj, — tudóig, hogy ki fogtok békűlni. Az ilyen csapást kiheveri az ember. A finom ur nemsokára könyörögve térdel eléd és te ugyanakkor zokogva fogsz karjai közé borulni. Férfihütlenség! Hogy e miatt valaki még úgy kisírhatja a szép szemét! De addig, — addig mi a szándékod ? — — Tudom, hogy te meg nem kéred, az alázatosság nincs a vérünkben

— de addig, mig a kamarás urnák megjön az esze, — kicsit léha, de nagyon jó fiú — addig mit csinálsz ?

Baróczyné apránkint magához tért. A kandallóból kisugárzó melegség kissé felfrissítette bágyadt idegzetét, a szemhéjait lassan felnyitotta és nyújtott, halk, de határozott hangon, felelt.

— Nem, Magda, — nem. Az az idő soha sem jön el. És én mindig — mindig itt maradok veled. A nyugalomra, a békére, a csendre vágyom, azért jöttem hozzád, ebbe a mi régi fészkünkbe, ahova gyermekéveink minden öröme, vágya vonzott.

Kolozsné megíitődve ismételte az utolsó szavakat:

— Nyugalomra, békére, csöndre vágyói és hozzám jösz ?

— Kihez máshoz ? A te sorsod úgy hasonlít az enyémhez, — a boldogság helyett először a te sorsod lett a számkivetés, — látod, én is itt vagyok !

Kolozsné egy kicsit elvörösödött.

— Igen ? — Jó! — D_e megbocsáss, a

vendégeim nemsokára gyülekeznek, — s még át kell öltözködnöm. — Nem akarlak arra kérni, hogy velünk tarts, — a vacsorát inkább ide küldetem — de édes, jó húgom, ne tedd tönkre magad a haszontalan siránkozással. Az az ember vagy megérdemli, vagy nem, — ha megérdemli, előbb utóbb úgyis visszatérsz hozzá, ha nem érdemli, az egészségedet rontod vele és úgyis hiábavaló. — Később még benézek hozzád, — bocsáss meg édes. *

Kívülről egymásután hangzott be a szánok elé fogott lovak csengőinek ütemes csilingelőse. A kastély előtt mind megállóit, — tompa hangon verődtek be a csukott ablakon, majd nehéz lépések zaja a folyosón, ajtócsapkodás, jókedvű lárma, melynek monoton zúgása mindinkább erősbült.

Baróczyné szorongva ült a kényelmes fotelben. A meg-meg szakított zaj, az állandó zugás, mely tompán, értelmetlenül hatolt be hozzá a szobasoron keresztül, szokatlan félelemmel töltötte el, mintha ismeretlen, elátkozott várban volna, amelyről gyerekkorában hallott

rémesi fantasztikus meséket. Minden ajtócsapásra összerezzent, ez a magány az emberek közelében, talán ismerős, talán ismeretlen emberek közelében ránehezült gondolataira, és hiába kereste a feleletet az előretolakodó kérdésre : mit keresnek itt az emberek, miért lármáznak, miért hangzik ki egy-egy éles kacagás is a halk morajból, mikor itt tulajdonképen temető van, eddig egy eldobott, hü szív temetője — ezután kettőé. Felállt, a holdvilág, mely beragyogott az ablakon és sápadttájtette a kandalló hamvadó parázsának vörös fényét, ablakhoz csábította. A téli tájék, a mérhetetlen havas pusztaság, a kopár fák hosszúra nyúlt bizonytalan árnyéka, az eloszlott köd utolsó foszlánrya, mely ezüstösen vékony, .'finom, átlátszó rétegben úszott, emelkedett a kihalt, vagy álmodó föld felett, kissé lecsendesitette, elsimította szivének zavargó hullámait. Az élet fájt csak, a csillogó világ, a szererelem hazugsága, a hűség meséje. Ez itt a némaság és a halál. A vendégsereg is mintha lecsendesült volna. A hangok távolabbról hallatszottak s ajtója előtt könnyű léptek ütemes nesze közeledett.

A nénje volt, Kolozsné. Amint hátrapillantva meglátta, elámulva és megdöbbenve maradt helyén. A csalódott szivü asszony szomorú történetéről álmodozott, vigasztalan sorsáról, gyászos életéről, hanem aki belépett, a sárga selyem, merészen kivágott ruhás, csillogó szemű s izzó, szenvedélyes arcú asszony rikító cáfolata volt homályos sejtéseinek. Kolozsné mosolyogva közeledett felé, nehéz selyem uszálya