Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-05-14 / 20. szám
TOLNA VARMEGYE. — A szekszárdi vasúti állomás. A vármegyei közigazgatási bizottság látván többszöri felszólalásának eredménytelenségét, hivatalos utón kísérli meg, hogy a szekszárdi vasúti állomáson közismert és lapunkban már annyiszor ostorozott botrányos állapotokon segítsen. Ez okból helyszíni szemlét rendelt el, melyet Bajó Pál főszolgabíró elnöklésével folyó hó 12-én foganatosítottak. A rossz és hiányos világítás konstatálása után 6 uj petroleum (!) lámpa felállítását találta szükségesnek a bizottság, de Podlioránszky Géza műszaki tanácsos — igen helyesen — villamos ivlámpákkal való világítást javasolt. A zágrábi üzletvezetőség képviseletében megjelent Kmendt Antal főmérnök kijelentette, hogy a vasúti állomás átalakítása úgy is csak rövid idő kérdése, amikor a világítási kérdést is meg fogják oldani. A bizottság észrevételeit Bajó Pál főszolgabíró jegyzőkönyvbe vette, hogy azokat a közigazgatási bizottság elé terjessze. Sajnos, mi éppenséggel nem bízunk a vasúti igazgatóság és üzletvezetőség ígéretében, mert már évek óta halljuk, hogy készen van a terv és a költségvetés az állomás átalakítása -érdekében, de azért minden marad változatlanul abban a primitiv és szégyenteljes állapotban, mint volt 20 év előtt. Egyszer az ex-lex, egyszer pedig más az akadály, a tanulság pedig egyszerűen abban nyilvánul, hogy mig más vidék érdekében nap-nap után jobban kielégítik a közönség igényeit és érdekeit, addig mi a legmostohább helyzetben vagyunk és nem kapunk soha semmit. Nem is lesz addig rend, legalább a szekszárdi állomáson, mig a hatóság maga közegészségügyi és közbiztonsági érdekekből bele nem avatkozik. — Májusi eső. A múlt héten Szekszárdon és a vármegye több részeiben 24 óránál tovább tartó jótékony eső esett. Nagy megkönnyebbülés ez az összes gazdákra nézve, mert a tartós szárazság máris komoly aggodalmakkal töltötte el a gazdaközönséget. — A pécsi lóversenyek jövedelme. A már befejezett számadások szerint a pécsi lóversenynek brutto bevétele volt mind a két napon együttvéve 3034 korona s az egyes számlák levonása után maradt készpénz 2550 kor. 92 fillér. Ez körülbelül kétszázzal kevesebb ugyan mint tavaly, de minden esetre azt bizonyítja, hogy Pécsett a lóversenyeknek van jövőjük. A totalizatőrnek ez évi forgalma tízezer korona volt, a mi a tavalyi forgalomhoz viszonyítva 50 százaléknyi emelkedést jelent. 1905. május 14. _______________________ — A selyemgyár vendégei. Alig múlik el hét, hogy külföldi vagy hazai vendégek nagy számban el nem látogatnának Szekszárdim, a mi hírneves selyemgyárunk tanulmányozására. A múlt csütörtökön Lippich Gusztáv szolnok- megyei főispán, Lippich Elek miniszteri osztály- tanácsos, dr. Benkó Albert vármegyei főjegyző, továbbá dr. Beleznay Andor kűnhegyesi, Busa Ákos tiszaföldvári és dr. Cseh Józset jászapátii főszolgabirák jártak városunkban. A vendégek előbb a selyemgyárat tekintették meg Bezeredj Pál miniszt. meghatalmazott kalauzolása mellett, majd Wosinsky Mór apát, múzeumi igazgatóval járták be a muzeum termeit. A déli vonattal Tolnára és onnan Hídja pusztára mentek, hol Bezerédj Pál vendégei voltak. — A belvárosi templom szépülése. A A szekszárd-belvárosi rom. kath. templom 2 ablaka husvét előtt cseréltetett föl Jézus szive és Mária szive képét ábrázoló színes ablakokkal. A múlt héten ismét két uj színes ablakot helyeztek el a templom hajójában levő két legnagyobb ablak helyébe. Ezek szent Erzsébetet és szent Margitot ábrázolják. A főoltár melletti 2 ablak is színesekkel lesz fölcserélve, melyek Szt-István király és szt-Imre herceg képét ábrá- zolandják. Ez utóbbiak is e hó végén, vagy jövő hó elején elkészülnek s akkor már csak két ablak lesz a templomon olyan, mely színtelen üveggel van ellátva. Reméljük azonban, hogy akadnak még nemesszivü jótevők, kik ezt a két ablakot is felajánlják majd a templomnak. — Torna-Ünnepély. A szekszárdi állami főgimnázium fotyó hó 20-án torna-ünnepélyt rendez az intézet udvarán, melyen a budapesti országos tornaversenyen résztvevő 26 tagú csapat fogja ügyességét bemutatni. Belépő-dij : személyenként 60 fillér. A bevétel egészben az országos tornaversenyen résztvevő szegénysorsu tanulók segélyezésére fordittatik. Meghívók ki- bocsájtva nem lesznek. Az ünnepély programja a következő: 1. Felvonulás Rákóczy indulóra. 2, Az országos tornaverseny szabadgyakorlatainak bemutatása. 3. Botíüzér zenére. 4. Csapattorna nyújtón 5. Távolugrás. 6, Csapattorna korláton. 7. Csapattorna lovon. 8. Sulydobás és súlyemelés. 9. Kötélhúzás. 10. Füleslabda verseny. — Halvacsora. A szekszárdi kath. Kör folyó hó 10-én sikerült hal vacsorát rendezett. A kedélyes lakomán mintegy 40-en vettek részt. Általánosan derült hangulat uralkodott és a társaság csak a késő éjjeli órákban kezdett oszladozni. — Tolnavárme^ye népesedési viszonyait az elmúlt február hónapban a következő adatok tüntetik föl: Az össznépesség 1904 évvégén volt 255 ezer 700. Házasság köttetett 579, ebből vegyes volt 37. Élve született 642, halva 20. Elhalt 674 és pedig 7 éven alól 338, 7 éven felül 336. A halálozások száma több lévén, mint a születés, a népesség fogyott 32-vel. Éppen igy fogyást mutat Dunántúl Baranya, Pécs, Székesfehérvár, Komárom város esSomogy- megye. Esett ezer lélekre házasság 2-26, ameiy arányszám Zala és Somogy kivételével az ösz- szes dunántúli törvényhatóságokénál jobb ; élve születés esett 1000 lélekre 2*51, vagyis ez eredmény jobb, mint Baranyában, Pécsett, Székes- fehérváron, Komáromban, Sopronban. Halálozás esett 2-64, vagyis eredmény rosszabb, mint Pécsett, Fejérmegyében, Győrben, Komáromban, Mosonban, Sopronban, Vasban. Ezek a számok is ijesztő mértékben mutatják, hogy mily sok teendő vár reánk Tolnavármegye közegészség- ügyi viszonyainak javítása terén. Fertőző betegségekben elhalt 137, melyekből a gümőkórra 95 esik. Kivándorolt 282 útlevéllel 298 személy. A statisztikai hivatal ez az adata igen érdekes, mert február havában a vármegye alispáni hivatala 584 útlevelet állított és adott ki. Az útlevelet kérők nagyrésze tehát csak megszerzi az útlevelet, de nem vándorol ki, hanem várakozik. Nagy kérdés, hogy az ilyen feleslegesen megszerzett útleveleket nem bocsátják-e titkos ügynökök rendelkezésére ? A kivándoroltak közül magyar anyanyelvű volt 95 és Amerikába ment 249. Útlevél nélkül kivándorolt 16. Vissz avándorolt Németországból 9, Amerikából 15, tehát nem egészen 9°/0. Az egész országból kivándorolt februárban 43164 ember ; a múlt év megfelelő időszakában csak 13995; akivándorlók száma tehát több mint 30°/0-kal növekedett. Ily óriási emberveszteséget semmiféle társadalom, rossz utóhatások nélkül el nem viselhet. Ez év január—február havában 70665 ember vándorolt ki az országból, az előző év- megfelelő szakában csak 22849. És mi még arról álmodozunk, hogy országunkat iparállammá alakítjuk át, holott a munkás-elemek havonként 30—40 ezrével hagyják itt a hazát. Országos vásár volt 2 ; fölhajtatott 1911 szarvas- marha 1768 ló; eladatott 511 szavasmarha, és 312 ló. Tűzkár volt 10 községben 11 esetben ; az összes kár 8935 koronára rúgott. — Halálozások Özv. Végess Ferencné 70 éves korában Szekszárdon elhunyt. Végess János árvaszéki jegyző és Végess Ferenc törvényszéki aljegyző édes anyjukat vesztették benne. Haláláról a következő gyászjelentést vettük : «Végess János, Ferenc és László mint fiuk fájdalomtól megtört szívvel jelentik a szerető jó édesanyának : özv. Végess Ferencné, született Wéber Franciskának élete 70-ik évében folyó évi május hó 11-én reggeli 2 órakor hosszas szenvedés után és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunyták A megboldogult hült teteme folyó évi május hó 12-én délután 4 órakor fog a szekszárdi róm. kath. o. hozzájuk. Baróczyné felocsúdott a tompa cstig- gedésből, mely elzsibbasztotta, tehetetlenné és vakká tette. Ijedten mutatott az ajtó felé és szakgatott hangon mondta : — Valaki idetart. Nem akarom, hogy lásson. Kolozsné izgatottan ugrott föl. Előre hajolva figyelt, az arca lángvörös lett, aztán gyorsan kezet nyújtott húgának. — Ez Kenézessy. Engem keres. Talán jó volna, ha te lenyugodnál. Az ut elcsigázott, majd holnap beszélünk a dologról. Holnap ! Baróczyné félig aléltan hanyatlott le a pamlagra. Odaát kacagtak. A férfi tompán, jókedvűen, a nénje halkan, lágyan, ahogyan csak a szerelmes asszonyok tudnak. Majd néhány ajtócsapás rezzentette össze. Együtt mentek el, együtt és magukkal vitték álmait a szenvedés nyugalmáról. Észre sem vette, hogy az ajtó újra kinyílt és egy baba közeledik felé félénken lépegetve a puha szőnyegen. Bájos, szőke, négy-öt éves kis leány volt, kissé rendetlen, kopott kék ruhában és fésületlen, kócos hajjal. Nagy, kék szeme bámulva tapadt Baróczyné arcára és bátortalan, kedves, puha hangon kérdezte : — Te vagy, Ilka néni ? Az első pillanatban ijedten nézett oda, a másikban már a gyermektelen asszonyok rajongó, mindent feledő szeretetével kapta karjai közé a gyermeket. — Hogy megnőttél, édes kis Klárikám ! suhogva úszott utána a puha szőnyegen s nyomában valami erős, átható illat áradt szét. — Mindjárt hozzák a vacsorát édesem. Mi már elvégeztük s mig az urak az első szivart elszívják, eljöttem egy kicsit diskurálni. Még mindig szomorkodik az én aranyos szivü hugocskám ? Ilka idegenkedve hallgatta és nézte. Nem jutott eszébe semmi gondolat, csak félt és bor- zongott, mintha megmerevedett volna érző idegzete. Majd csendes, fojtott hangon kérdezte: — De Magda, micsoda toalett ez ? Kik vannak, mi van nálad ? Kolozsné felkacagott. — Mi ? Utánozom a fővárosiakat. Zsur, vagy ha jobban tetszik, est, a heti fogadó napom. Az embert fölemésztené a falusi magány halálos unalma.- Ilyenkor összegyűlnek. — a jó barátaim. — Kik? — Ah, érdeklődői ? Ma például a két Bo- gáthy fiú, a szürke Farkas Barnabás, emlékszel rá ? Guth, a vármegye Akhilese, egy pár apró dsentri és.ma itt van Kenézessy is a képviselő. — És asszony ? A Kolozsné csevegő hangja keserűvé, gúnyossá változott. — Asszony ? Oh, milyen naiv vagy te. Azt hiszed, hogy a járás boldog, büszke családanyái felkeresik az elvált asszonyt, kivált ha az elvált asszonyban van. elég akarat és erő, hogy ne törődjék ostoba és szükkörü felfogásukkal ? Azt hiszed ? Baróczyné rémülten takarta el arcát. — Oh Magda, Magda, mit beszélsz ? Mi van itt ? A Kolozsné arca kipirult és szenvedélyes suttogó hangon, mely édes kínnal hasított be az Ilka szivébe, folytatta: — Ah persze, te is. Elfeledtem, hog}^ két év óta a te hűséges urad sem bocsátott hozzám. És most, mikor a te hűséges urad elűzött, ugy-e, most azt hiszed és azért jöttél ide, hogy szürke ruhában, imádság és böjt közt fogunk varrogatni a szegényeknek ? Hanem te nem tudod, mi a világ és mi a szív. Az ember csak akkor ismeri meg ezeknek a hatalmát, mikor száműzni akarja magát körükből. Oh Ilka, én is azt hittem, a mit te. Akkor az én szivem is össze volt törve, az én napom is elsötétült, az én érzésem is eltompult, áhítozta a lelkem a magányt, hanem a magány, Ilka, nem való a Rabóthyaknak. A mi szenvedélyes vérünk nem képes a lassú sorvadásra. Baróczyné iszonyodva hallgatta ezt a szenvedélyes, kifakadó, éles beszédet. Hang nem jött ajakára, de arcán lerajzolódott a szenvedés és két kezét rimánkodva tartá maga elé. Kolozsné nem vette észre. A visszaemlékezés keserűsége, a tova tűnt idők lázas, hiábavaló küzdelme fékevesztett erővel ujult meg lelkében. A lángoló indulat nem engedte, hogy mérlegelje szavait, vagy hogy rózsás színbe burkolja a közös jövő közös veszedelmét. A szomszéd szobaajtó kinyílt, valaki be is lépett, lépéseinek erős, férfias zaja behallatszott
