Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-03 / 14. szám

1904. április 3. TOLNAVÁRMEGYE. 3. — Üdvözlés a dunai áthidalás alkalmá­ból. A pécsi kereskedelmi és iparkamára elnökségé a kamara nevében abból az alkalomból, hogy a gombos-erdődi vasúti áthidalás mellett a baja-báta- széki vasúti áthidalás is felvétetett március 24-én a magyar országgyűlés képviselőháza* elé terjesz­tett állami beruházási törvényjavaslatba, üdvözlő fel­iratot intézett a kereskedelemügyi m. kir. minisz­terhez. Ugyanezen alkalomból a legmelegebb elis­merés hangján köszöntötte Barial Béla cs. és kir. kamarást is, vármegyénk biz. tagját, mint a ki a baja-bátaszéki áthidalás ügyének'évek hosszú során lelkes, meggyőző szószólója, propogatora s az áthidalás érdekében megindított mozgalmak fárad- hatlan vezető eleme volt. — A Mária Tcrózia-féle bátaszéki alapítványi helyre a bécsi cs. és kir. Teréziánumban a vallás- és közoktatásügyi miniszter pályázatot hirdetett május 31 iki határidővel. — Dr. Selcz József, törvényszékünk ritka tevékenységű és példás ügybuzgalmu elnöke hiva­tása körében tanúsított önfeláldozó munkássága folytán megrongált egészségének helyreállítása vé­gett hosszabb szabadságra délvidékre utazott. Őszintén kívánjuk, hogy ujult idegzettel, friss erő­ben térjen vissza hozzánk és tovább folytathassa áldásos működését a jogkereső közönség és az igazságszolgáltatás érdekében. — Sorozás Szekszárdon. A múlt év­ről az obstrukció miatt elmaradt katonai sorozást Szekszárdon folyó hó 5-én, kedden kezdik meg és 8-án fejezik be. — Kaszinó-estély. Holnap, husvétvasárnapján 3 szekszárdi kaszinóban táncestély lesz. — Hitközségi tanács és iskolaszék vá­lasztás. A szekszárdi r. k. hitközségi tanács és iskolaszék három éves mandátuma múlt hó végével lejárván, a múlt kedden tartott utolsó ülésén Wo- sinsky Mór apátplébános elnöklete alatt az újonnan alakítandó hitközségi tanács és iskolaszék válasz­tását f. hó 10-re, azaz jövő vasárnapra tűzte ki, mely választásra a hitközségi elnök vezetésével bizalmi férfiakul Tomcsányi Lajos urodalmi felügyelő, Kiss Károly kir. járásbiró és Nagy György Hangonyi községi biró lettek kiküldve. A szavazás a város­háza nagytermében lesz és reggel 8 órától déli 12 óráig tárj. Szavazati joggal bir minden r. k. hit­községi adófizető, kik Összesen 18 egyénre szavaz­hatnak a szavazójegyekre felirt szekszárdi r. k. hitközségi adózók közül és pedig 14 belvárosira és 4 újvárosira. Szavazójegyek a választás napján a városháznál lesznek kaphatók. Miután magamra maradtam, ismét élveztem a csendet, a nyugalmat. S a vidéket ? Az iránt bizony közönynyel voltam ; pedig hegyes-dombos, szőlőtermő szép vidéknek látszott ez, szép házak­kal, villákkal. Udinenél az olasz határhoz jutottunk. Itt az­tán lehetett látni exotikus olasz egyenruhákat. Fináncok, katonák, rendőrök, mindenféle papagáj- szinü tollal ellátott kalappal, csákóval, szuronynyal, puskával, hosszú kék gallérral! ismerje ki magát itt az ember! A podgyász vizsgálaton átesvén, visszamentem helyemre. Azonban hosszadalmas lenne mindent apróra leírni, mikor érnék akkor az Appeninek végére ? mert hát én az Appenineken utazom, vagy mi? Délután két óra után Velencébe érkeztünk, hol a kalauz magyar barátsággal kivezetett egész a ka­puig s itt átadott egy »facchino«-nak, hordárnak s ez vezetett egy gondolához. Hogy a gróf ur hova tűnt el, nem tudom, de az utunk nem egy volt. A szállodában elhelyezkedve a Szent-Márk térre mentem, hol -— vasárnap délután lévén — nagy hangverseny volt. Bizony gyönyörű egy tér ez, körülvéve négyszögalakban remek palotáktól. S mily óriási néptömeg járt ott fel-alá s még mennyi fért volna el! S aztán egy kicsit jobbra kerülve, kijutottam a tengerhez. Meg se néztem micsoda ut ez, csakhogy ez is szép széles s hosszú volt s csak úgy Öntötte a népet. Hallgatom a beszélőket itt is, ott is, fürkészem, vájjon hallok-e más nyelven beszélőket is, de minH csak olasz és olasz. S úgy elgondolkodtam, vaj — A szekszárdi kaszinó múlt vasárnap tartotta meg ujraalakuló gyűlését, melyet a módo­sított alapszabályok tettek szükségessé. Az ülés megnyitása után Simontsits Elemér a régi szerve­zet szerinti kaszinói elnök ismertette az uj alap­szabályok intencióit és kifejezést adott azon remé­nyének, hogy az uj alapszabályok alapján a már 60 éves kaszinó a szekszárdi és megyei intelligen­cia olyan társadalmi faktorává fog kifejlődni, a minőt az eddigi szervezet szerint elérni nem lehe­tett. A közgyűlés vezetésére elnökül Fördős Vil­most választották meg, ki számvizsgáló tagokul Szondy Istvánt és Goldberger Arnoldot ajánlottta, kiket a közgyűlés ilyenekül egyhangúlag megvá­lasztott. Ezután elrendelte a tisztujitást. — Egyik szavazatszedő bizottság Fejős Károly, a másik Hoffmann Sándor elnöklete alatt működött. A sza­vazást 4 órakor befejezték és 5 órakor Fördős Vilmos kihirdette az eredményt, mely szerint be­adtak összesen 68 szavazatot és igazgatókká vá­lasztattak : Simontsiis Elemér, Bezerédj Pál (vidéki). Helyettes igazgatóvá: Biróy Béla, háznagygyá dr. Ery Márton, ügyészszé dr. Mayer Gyula, pénztár­nokká Rács József, könyvtárnokká Holub János és jegyzővé Székely Ferenc. A választmány tagjai lettek a helybeli tagok közül a régiek és két uj tag: Bajó Pál és Kövessy Ödön; vidéki választ­mányi tagokul megválasztattak: Jeszenszky Andor, Sass László, Vilczek Sándor és Sztankovánszky János^. — Izraeliták husvétja. Csütörtökön kezdő­dött izr. polgártársaink húsvéti ünnepe. A hívők nagy számban jelentek meg -a templomban, hol Rubinstein Mátyás dr. főrabbi az ünnep jelentőségét méltató, magas színvonalon álló szent beszédet tartott. — A Bezerédj-SZoborra Schlesinger Ignác, szekszárdi kereskedő 20 koronát gyűjtött; ehhez járultak : Schlesinger Ignác 2 kor., Barta Sándor, Hirschler Artur, Büchler ‘K., Boda P., Fürst J., Kunczi J., Bauer S., Engel M., Fischer B., Neumann S., Silber S., Weisz, Viola S., Herezog V., Steinitz C., Weisz I., Krausz M. és Engel M. 1—í kor. — Az 0. M. G. E. tenyészállatvásárja. Az »Országos Magyar Gazdasági Egyesület<-nek Budapesten a Tattersall telepén rendezett tenyész­állatvásárján a simmenthali csoportban az apaállatok diját özv. br. Jeszenszky Jánosnénak ítélték oda. — Nyugalomba vonuló tanítók. Az elmúlt hónapban négy tanító nyújtotta be a megyei kir. tanfelügyelőségnél nyugdíjaztatása iránti kérvényét, u. m. Éber Márton szekszárd-belvárosi, Dórnyei Ferencz bátaszéki igazgató-tanitó, Schuller József és Récsei Pál szintén bátaszéki osztálytanítók. nálunk pl. fővárosunkban is igy van-e ? vagy pláne egy nemzetiségi városunkban ? Nem-mel válaszoltam magamban s felébredt bennem bizonyos irigység az olasz egység ellen, hogy itt mindenki egy nyelvű s mily erőssége ez a nemzetnek ! Hiába csak «nem jó az embernek egyedül lenni» ami papunk is ezt választotta szentbeszédjé­nek alapigéjéül, mikor egy hetes házas volt l Én nékem is ez jutott eszembe ; nem jó az embernek egyedül lenni s igy egyedül támolyogni különösen Velencének utjain, hova a szokás rendesen páro­sával vezeti az embereket s hol annyira otthonos­nak érzik magukat a mindenféle turbékoló galamb­párok. Ezek közül is csak a repülőket néztem. Minek is figyeltem volna meg e galamboknak má­sik nemesebb fajtáját, ha már nem éreztem jól ma­gamat egyedül? Tán hogy felébredjen bennem az irigység ! Ezért láttam hát oly keveset Velencéből! Lettem volna csak én is nászutazó, majd én is többet láttam volna, vagy talán — még eny- nyit sem. * S másnap idejében a reggelihez ülve, mégis kellett látnom egy turbékoló galambpárt. Korán fel­keltek szegények — gondoltam. Rajtunk kívül senki más nem volt a nagy étkezőben s mert éppen mellettem ültek, rájuk vetettem szememet. Okvetlen ifjú párnak kellett lenniök. Nézem az egyiket is, másikat is, figyelem egymáshoz való nyájasságukat; a férfi fürkészve viszonozza tekintetemet, a nő egyet pislantva lehajtja fejét, de sehogj sem tetszik nekik vizsgálódásom. A nézésük csupa ragyogás, a beszédjük lassú suttogás, a férfi újra ránéz párjára, — Az idei kettős ujoncállitás. A közigazgatási hatóságoktól nyert információ szerint az idei kettős ujoncállitás, t. i. a tavalyról elmaradt 1903. évi újoncok állí­tása f. évi április hóban és az 1904. évi újoncok állítása május hóban minden aka­dály nélkül, előreláthatólag a legjobb eredménynyel jár. Az 1903. évről való újoncok május hó első napjaiban tartoznak bevonulni, de abban az előnyben részesül­nek, hogy összolgálati kötelezettségük, a 12 esztendő, 1903. décember 31-től szá- mittatik, valamint a tényleges 3 évi szol­gálatba az 1903. évi október 1-től 1904. évi május 5-ig terjedő 7 hónap beszámit- tatik. Az egyéves önkéntesek szolgálati idejére nézve azonban semmi változás nem történt. Az 1903. évi korosztályba tartozó egyéves önkéntesek nem május 5-én, hanem október 1-én tartoznak bevonulni, hacsak elhalasztani nem akarják a tényleges szol­gálatot és a tényleges szolgálati év 1904. október 1-től 1905. október 1-ig tart. — Nyugalmazott törvényszéki elnök. Az igazságügyminiszte*- előterjesztésére Palugyay Gusz­táv volt szekszárdi, utóbb eperjesi törvényszéki el­nöknek, saját kérelmére történt nyulgalomba helye­zése alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a curiai birói címet adományozta a király. — A szekszárdi virágvasárnapi vásár igen népes volt, mert kivételesen az idén nem jött meg az eső. Az állatvásáron nagy volt a forgalom, de az iparosok általában nagyon elégedetlenek a vásár­ral, mert dacára a sok népnek, nagyon kevés vevő akadt köztük; amit nem is lehet csodálni, mert kora tavaszkor még nincs pénze a földmivelő népnek. — Uj nyomdatulajdonosok. A Báter-féle szekszárdi nyomdát özvegy Báter Jánosáétól meg­vásárolta egy konzorcium, melynek tagjai: Adler N. János háztulajdonos, Franek János volt ékszerész, ipariskolai tanító, Schneider János pénzügyigaz- galósági számtiszt és Rácz Pál, a Báter-féle nyomda eddigi üzletvezetője. — Halálozás. Hajdú Miklóst a «Budapesti Napló» tolnamegyei származású munkatársát nagy csapás érte. Édesanyja hosszas szenvedés után 56 éves korában elhunyt. Temetése Dombóváron volt, ahol a nemesszivü asszonyt mindenek tisztelete és szeretete kisért utolsó útjára. — Jóváhagyott alapszabályok. A decsi és gerjeni önkéntes tüzoltó-testület alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. bizonyára azt mondotta neki «egyél édes» s mézet tett a tányérjára, emez egy mosolygással megköszöni s cukorral kínálja vissza.. Kiöntötték már a kávét is a csészéjükbe, a vajat is felkenték már a ke­nyérre, minden előttük van s mégis oly lassan tud­nak az evésbe belekezdeni, nem tudnak enni. Egyet harapnak, nyelnek s aztán szemeik összetalálkoz­ván, újra megakadnak és suttognak. * Siettem ki a vasúthoz s beültem a Milano felé vivő gyorsvonatba. A kocsi szép tágas, ké­nyelmes berendezésű, meg is telt utasokkal, kik kö­zül az egyiket úgy szépen szótlanul mindjárt le is intettem a szivarozástól, rámutatván az «evitato i fumari» felírásra Beszédjüket nem értvén, elővet­tem olvasni valóimat. S haladtunk gyorsan a lom­bardiai sikságon. Egymásután értük el a nevesebb városokat, mint Padovát, Vicenrát, Veronát, eszembe jutván, hogy mindezekhez a magyarnak is volt haj­dan némi köze s hány magyar katona tanyázott e városok fölött emelkedő szép erősségekbeu. S mind­ezt elvesztette Ausztria s evvel a monarchia. Veronát elhagyva, csakhamar a Garda tó alsó részéhez jutottunk s emellett haladván egy darabig, szép látványt nyújtott az a haragos, veszélyesen hullámzó tó, körülvéve a felhőben levő magas he­gyektől, alulról pedig a síkságtól. Aztán jött egy hegy tövében fekvő város, mely már messziről fehéredett csaknem az egész hegyoldalon szárítás miatt telerakott fehérnemüektől. Brescia kiáltását hallottam — hogy odaértünk — s ez nekem elég is volt. Tovább nem voltam rá kiváncsi, vissza­ültem a helyemre.

Next

/
Thumbnails
Contents