Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
\ i4m szám. _______ Szekszárd, 1904. április 3. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-j elenili minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdim, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő es laptulajdonos *. v Segédszerkesztő 5 Dr. LEOPOLD HORNÉI*. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. I Fél évre ... 6 » I Negyed évre 3 » lEgy szám ára ! . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór I könyvnyomdája és papirkereskedése I Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. XIV. évfolyam Husvét. Ki Jézus lábát csókolá, S drága kenettel öntözgette, Könyhullatással mosta meg, S omló hajával törülgette; Ki a keresztnél állt merőn, Hol arca sűrű könytül ázott, Ki balzsammal binté az Ur Szent testét, mely vértől virágzott: Husvét sötétes hajnalán — Remeg a szive, lelke méla — Jézus sírjához vánszorog Búsan Mária Magdaléna. S amint ott sírván áll vala, S a nyílt koporsóba lehajla, Két angyalt lát a sír felett: Mit sírsz ? Ez angyali szót hallja. Elvitték az ón Uramat! Kesereg s rém tudom, hogy. hol van. S ím, hátra nézvén, látja Öt, De föl nem ismerhette nyomban, S az ki szólt: Mit sírsz ? Kit keressz ? Delelt irt - Jézust» a kereszttel. Es mondá Jézus : Mária ! S a nő szólt térdre hullva: Mester! * * — Mit a halál vág a szivén, Oh gyászolók, e seb minő seb! De bízzatok, a szeretet Még a halálnál is erősebb! Két angyal mosolyog felénk: Egyik elaltat éjszakára, Másik, a húsvéti remény, Fölkelt uj élet hajnalára. SÁNTHA KÁROLY. A föltámadás ünnepe. Az isteni észme megváltó erejének magasztos ünnepe ismét megérkezett. ^ Az emberszeretet, az igazság örök- életü eszméje ült diadalt akkor, midőn a Megváltó kiszenvedett! Az emberiséget boldogító nagy eszmék, ideális törekvések sorsa gyakran az volt, hogy a martyrhalál vérvirágaiból kellett kinyilniok a bennük rejlő örök igazságnak. Az erőszak, a vad gyűlölet elnyomhatta egy ideig őket, de aztán annál nagyobb erővel támadtak föl ismét, mert az eszme ereje a koporsóból is kitört és széttépte a bilincseket, melyekkel békóba verték a legszentebb törekvéseket! Ezért ünnepeljük a föltámadásban az igazságnak, az önfeláldozó emberszeretetnek megható ünnepét, mely egybe esik a rügybontó* tavasznak, a természet ujraéle- ‘des&nrefc örö minél üdvözölt idejével. Tavaszfakadás — föltámadás a htisvét ünnepe, mely közelebb hozza az embert az Istenhez, akiben lakozik az örök élet, az örök igazság és az örök szeretet! A nagyhét magasztos értelmű napjain a magábaszállás, az önbirálat és Isten imá- dás érzelme száll a gyarló, bűnös ember leikébe, hogy fölemelkedjék ahhoz, aki érte élt, érte szenvedett! Megalázkodva, bünbánólag esdekel kegyelmet a Megváltótól, aki az emberek bűneiért áldozta föl magát s aki halálával szabaddá tette az elnyomott emberiséget. A Golgotán kereszthalált szenvedett Üdvözítő igéi az- elnyomott emberiséghez szóltak! A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért áldozta föl magát, hogy megváltsa embertársait a szeretet fegyverével az elnyomatás, rabszolgaság nehéz igája alól. Az igazság erejével feltámasztotta a szunynyadó lelkiismeretet, öntudatra ébresztette az emberi méltóságot, hogy nem csüggedő erővel és kitartóan küzdjön az emberiséget boldogító eszmékért, melyeknek diadala fogja hirdetni a föltámadást! Kétezer éves küzdelem áll előttünk és még mindig nem értünk el a célhoz, melyet a szeretet nagy Apostola elénk tűzött. Az emberi gyarlóság, a gyűlölködés, az elfogultság eltántorít, gyakran messze visszavet bennünket a föltámadás nagy eszméjének elérésétől. Ádáz harcok, egyenetlenségek, nemzet- pusztitó viszályok ütik fel fejőket köztünk, a helyett, hogy a szeretet, béke eszméje segélyével közelebb jussunk oda, ahol a boldogulás nyugvó pontja kínálkozik. Sokszor önzés, agyarkodás, testvérharc, gyűlölködés teszi pokollá életünket, mert megfeledkezünk arról, hogy rövidre szabott életünk célja a szeretet, a béke és embertársaink jólétének előmozdítása volpa, amit TÁRCA. Két levél. Levele érkezett Nemes. Török Pálnak, Gömbölyű betűi katona-fiának: »Költ ezen levelem itt helyben, Prágába, Olvasóján legyen az Isten áldása ... Édes apám uram tisztöltetem kendtek, Szabad vagyok végre, hála az Istennek. Utolsó menázsit ettem máma délbe, Mehetnék hát holnap, de nem lehet mégse, Áristomba vagyok, de nem súlyos vasba, Két szép ölelő kar szorul a nyakamra. Oda simul lágyan, mint a puha bársony, Nem ereszt, nem bocsát, akárhogy próbálom . . . Mit tegyek, mit tegyek? Vájjon mit csináljak? Hívséget fogadtam egy rozmaringszálnak, S most szivem kelmetek huzzák-vonják váltig, De mikor a fele itt marad halálig! Gyönyörű teremtés, nyiladozó rózsa, A .szavában, mintha gerlemadár szólna, Svamily szép a lelkem, akkurát oly gazdag, De apja kivánja, hogy hát itt maradjak, Itt az idegenbe, távol a hazámtul, Jó apámuramtul, s az édesanyámtul, Pedig, ha maradok: szivem hóttig sajog, Hahogy meg elmegyek: utána hervadod, Mit tegyek hát, hogy mit ? szeretettel kérdem, írjanak azonnal pöcsétes levélben... . U. I. Cseh származás ugyan, de rula nem tehet, Tudom, hogy magyarul, vagyis: hóttig szeret . . . Küldjék hát soraik a régi atreszszel, De ne tudjon erről semmit — Balog Eszter . . .< * Megyen mar levele Nemes Török Pálnak, I Nagy szarkalábjai imigyen ugrálnak : »Fiam, a házasság nagy, mélységes árok, Ha vakon mégy neki, ez lehet halálod. Tanácsot nem adok, de vedd szerbe-számba: Érdemes az a lány, hogy ugorj utána ? Mert, hogyha érdemes, sose nézd az árkot, Akármilyen széles, majd partot ér lábod. Hahogy hát szereted, édes fiam, vedd el, Gazdag-e, szegény-e ? nem törődünk evvel, De már csak kimondom, a szivem turkálja : Ne maradj te, fiam, ott kinn, bitangjába, Más nyakán érődni, kényelmes herének, Avagy hát tedd-ide, tedd-oda cselédnek, Hiszen van teneked itthon is a tejbe, Szaporái a kevés, okosan nevelve, Négy is ehetik ott, ahon három evett, — Utánad jön fiam, az a lány, ha — szeret! Hozd meg hát ujborra, Erzsébet-vásárra, Avagy hát legkésőbb karácsony napjára, Szivbéli örömmel, szeretettel várjuk, Hogy miféle nemzet, mi azt nem piszkáljuk, Mindegy az minékünk: egy-két esztendőre Magyar menyecske lesz úgyis itt, belőle, A levegőbe van, kenyérbe, nótába, Meglásd, rövidesen, hogy át lesz formálva — Sose busulj hát, hogy mi a nációja, Hisz írod magad is: ű se tehet róla, Feleséged tőlünk : talián is lehet, De az én unokám csakis: magyar gyerek! ' U. i. Mégegyszer mondom hát, ha szereted, vedd el, Úgyis eltagadtuk: asszony már az — Eszter . . .« BODNÁR ISTVÁN. Budapesttől—Genuáig. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — Irta: Ifj. Hagymássy Károly. Kedvetlenül jutottam ki Budára, a déli vaspályához. Mintha csak egy idegen, külföldi pályaházba léptem volna bé. Ridegség, kongó üresség, egy-két lézengő utas az egész nagy épületben. Előérzetem volt, hogy a fővárosi locs-pocs- ban jól átfáztam. Minek is megyek erre a hosszú útra, mikor úgy is betegen érkezem meg! Ha ez a ma éjjelre megváltott hálókocsi jegyem nem volna, nem indulnék el — mondám testvéremnek, ki j.z állomáshoz kisért. A vonat ment sebesen, gyorsan. Az ellenőr rendbehozta ágyamat, fel világosi-.ott a kérdezettekről s megnyugtatott, hogy vele mehetek átszállás Hátralékos előfizetőinket egész Tisztelettel kérjük, hogy » hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni sziveoKer _ nek. mai száma io oldalra terjed.. • o ii *n
