Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
TOLNA VAKMEeYB, 2. az emberiség megváltói önfeláldozó életük példájával elénk tűztek. A húsvéti ünnepek mély jelentőségű értelme szolgáljon alkalmul arra, hogy a hazánk zilált viszonyaiból való szerencsés kibontakozás, békés, munkás jövő képe táruljon elénk. Kétségbeejtő állapotba jutott nemzetünk a legutóbb lefolyt meddő és áldatlan politikai harcok miatt. Minden higgadtan, megfontoltan gondolkodó magyar ember szomorúan látta azt, hogy ez a makacs és semmi eredményre nem biztató harc nem erősiti, hanem csak gyöngíti keservesen kivívott helyzetünket. Hazafias aggodalommal tekintettünk már a bizonytalan és kétes jövő elé, mert a magyar alkotmány sok vihart kiállott alapjai kezdtek inogni. A veszedelem legvégső órájában — hála a Gondviselés őrködésének — beszállt a béke a törvényhozás termébe — és most már remény mutatkozik arra, hogy a sok vétkes mulasztás után eredményes munka váltja föl a mesterségesen fölszitott és# gyakran indokolatlan gyűlölködést. A szeretet, a béke ünnepe ihlesse meg azokat, akiknek része volt a veszélyes harc romboló munkájában ; egyetértés, hazaszeretet, egymás megbecsülése kövesse a gyűlölködést, melynek már majdnem nagyon szomorú eredményei lettek. Tavasz nyiltával szűnt meg a nemzetsorvasztó. harc, a természet ujraébredése üdítse fel politikai életünket friss erővel, ujult munkakedvvel, hogy pótolhassuk azt az elveszett másfél esztendőt, mely a magyar nemzet életében a politikai harcok áldozata lett. Állami életünk rendes mederbe került; most már lehet reményünk arra, hogy hasznos munkával fokozatosan biztosíthatjuk a magyar nemzet jövőjét, megerősíthetjük nemzeti önállóságunkat és ellenségeink támadásai ellen erőt gyűjthessünk. Egyetértés, béke, szeretet vezéreljen bennünket és akkor igaz örömmel mondhatjuk el, hogy mi is megértük a föltámadást! — Az ex-lex vége. A hivatalos lap csütörtöki száma közli az Í904. évi IV. törvénycikket, amely a jelen év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szól és amelyet a király március 29-én szentesített. A törvény hatálya, kivéve a 4. paragrafusban foglalt rendelkezések hatályát, az 1904. évi állami költségvetésről szóló törvény életbelépésével megszűnik s végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatott meg. VÁRMEGYE — A közigazgatási bizottság április havi ülését folyó hó 9-én fogja megtartani. — Ok nélkül rendőri síppal való vészjel adása miatt indított ügy elbírálása a kir. bíróság jogkörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1903. évi október 12-én hozott határozata,) — Ha batósági közeg ellen hivatalos alkalmazott használ sértő kifejezéseket, ezen cselekmény nem kihágási, hanem fegyelmi útra tartozik ; de a megsértett hivatalos közeg ezenkívül becsületsértés miatt is indíthat bírói eljárást. (A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 5227. számú határozata.) — A városoknak és községeknek a vásár- tartási és helypénzszedési jogból eredő jövedelme abban az esetben sem róható meg tőkekamat és járadékadóval, amidőn ez a jog királyi kiváltságon vagy más törvényes cimen alapszik. (A közigazgatási bíróság XXD. sz. döntvénye.) — A gyámpénztári kölcsönökre vonatkozó törlesztési könyvecskékért az adósok 4 fillért tartoznak fizetni. (A m. kir. pénzügyminiszternek 1903. évi 81,944. szám alatt kelt határozata.) — Marháknak ugarföldön való áthajtása miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási ható-, ság jogkörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1903. évi augusztus 19-én hozott 19,220. számú határozata.) — Önálló paszták birtokosai az 1886. évi XXII. törvénycikk 135. §-ában irt községi közmunkamentességre jogszerűen igényt tarthatnak. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1902. évi 3148. számú határozata.) nélkül egész Velencéig. Aludjam csak nyugodtan. S Fehérvárt már egy kis alvás után értem el. Letöröltem ujjammal a homályos ablakot s kinézve a hideg, barátságtalan téli éjszakába, egy rossz vicinális jutott az eszembe. Ha én itt most kiszállnék s erre átszáll nék? — Ez volt az utolsó kisértés s aztán tovább a Balaton felé! A Balaton felé, a mi szép kis tengerünk felé! S hogy éppen itt újra aludnom kellett, hogy nem láthattam azt téli szépségében s hogy nem ennek mentében kötötték le érzésemet, szivemet azok a szép balatoni nóták, azok az édes, ismert melódiák! Talán inkább ne is aludtam volna! Vagy e dallamok mellett nehezebben esett volna az elválás ? Oly kedvetlenül hallottam Csáktornya kiáltását. Túl vagyok tehát a Balatonon, túl leszek mindjárt hazámon! Egy csendes Isten hozzád, egy néma sóhajtás s ez érzésekkel dőltem vissza fekvőhelyemre. Pragerhofnál aztán már német kiáltásokat hallottam s mindenfélekép éreztem, hogy idegenben vagyok. Szerencsére elaludtam s csak valahol Lei- bach után ébredtem fel. De nem néztem ezt a földrengéses vidéket, csak a Karsztok felé nyitottam szét ajtót-ablakot, mikor már kivilágosodott egészen. Néztem volna a Karsztokat, de van-e kedve az embernek egy ily élettelen, kihalt, igazán szánalmas vidéket látni ? Inkább beszédbe elegyedtem a kalauzzal, a hálókocsi ellenőrével, kivel legalább magyarul beszélhettem. Értelmes, nyelveket beszélő embereket tesznek az ilyen helyre, ki tudjon érintkezni a nemzetközi utazókkal. Ilyen volt az én emberem is, komor, fekete erős szemekkel, valóságos detektív tekintettel. Még ha nem születnék is ily tekintettel, azzá teszi őt a gyakorlat. melynek folytán kutatja-fürkészi az utasokat, az ő klienseit. Inkább csak az útról beszéltünk s mutatott egyet-mást, mi épen látni való akadt. Következett Görz. A folyosón voltam, amint itt a vonat megállt s nézegetve a beszállni készülőket, egyszerre öröm fut végig rajtam, hogy kívülről egy ur magyarul kiált a kocsi ajtajánál álló kalauzra. Jön tehát egy magyar utas, — gondolám magamban — milyen jó is l§sz ! S az első pillanatra, hogy arcát meglátom, eszembe jutott, hogy én ezt az embert már valahol láttam. S aztán a kalauz segítségével a kocsiba hozta bőrtáskáit, podgyászát s elhelyezkedett egy külön fülkében egyedül. Az én emberem jó középtermetű, erős, telt alak, sötét kék ruhával, fekete keretű cvikkerrel — szintén kijött a folyosóra. Láthatta, hogy kezemben egy magyar újság s hallhattuk kölcsönösen, ő is, én is, amint a kalauzzal magyarul beszéltünk, szóval ő is látta, hogy magyar vagyok. Dehát megszólítani csak nem fogom, ha még oly ismerős is az arca, a hangja. Végre is ő az öregebb, tolakodni pedig nem fogok — gondoltam. Látva, hogy az ellenőrrel hosszabb beszélgetésbe ereszkedik a folyosón, okosabb dologhoz folyamodtam, beültem szépen helyemre, s elővéve a hazai utra- valót, faltam néhányat s ittam rá néhány korty jó bort. Ez aztán egészen rendbehozta az emlékezőtehetségemet, hiába csak borban az igazság s egyszerre, ötletszerűen eszembe jutott, hogy ki is — A községi virilisták névjegyzékének összeállításánál a czégek javára kizárólag a község területén fekvő föld- és házbirtok után fizetett föld- adó, házadó és az ezekre eső általános jövedelmi pótad^ veendők csak számba. (A magyar kir. köz- igazgatási bíróság 1902. évi 3158. K. számú határozata.) — A vasúti pályaudvarra belépő jegynél- kül való bemenés miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörebe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1903. évi szeptember 9-én hozott határozata.) Előfizetési felhívás! 1904. évi április hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési feltételek: Egész évre ... 12 korona. Fél l .....................6 1 Ne gyed évre . . «3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. 1904. április 3. HÍREK. — Személyi birek. Bezerídj Pál főrendiházi tag, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott néhány heti üdülés után Abbáziából a múlt héten visszatért Hídjára. — D'öry Pál alispán a múlt héten elnökölt a dombóvári katonai sorozáson, melynek befejezte után Tüske-pusztára ment és a húsvéti ünnepeket családjával együtt ott tölti. — Nagybét. A nagyheti ájtatosságokat a szekszárdi keresztény hívek ezidén is a szokott buzgósággal tartották meg. A gyónáshoz és áldozáshoz redkivül sokan járultak; a nagyhét napjain a templomok telve voltak közönséggel és igaz áhítattal vettek részt a megható, komor ceremóniákon,, melyek a Megváltó szenvedéseiről szólanak. A hit- buzgóság erejéről tesznek tanúságot ezek a jelenségek, amiket a ridegnek látszó, anyagias korban szemlélni minden elfogulatlan embernek örömére szolgál. az az ismerős utitárs? Hol is láttam hát őt s mikor? Tizenegy évvel ezelőtt, pozsonyi kis diákkoromban s közel lakván grófi palotájához, nemegyszer megbámultam négy szép hosszufarku fekete arabs ménjét. Tehát pozsony megyei gróf* földesur, ki azóta már főispán is volt. Igazán meglátszik rajta a nagy úri kényelem s könnyű gondtalan élet, e hosszú évek alatt nem {hogy Öregedett volna, hanem tán fiatalodott. S a hogy igy tisztába jöttem, hogy ki is volna ő, behívtam fülkémbe az épen arra haladó kalauzt. — Nos — kérdem — tudja-e ki az az ur? Hát ez meg ez s elmondtam neki a nevét, címét,, rangját. — Hát ez az ? kérdi csodálkozva s erre homlokát összeráncolva s a cvikker fölött egyet nézve,, gondolkodva, mosolyogni kezdett. Hm, — folytatá — tudom én akkor, hogy kihez megy ez, jó barátja Sz. L. grófnak s most ahhoz megy Velencébe. Mert tetszik tudni, ezek a mi grófjaink mindig utaznak s aztán olyanok, hogy sohse tudja az ember a szándékukat s hogy mit is akarnak. Ha Fiúméba akar menni, hát ő beszáll a keleti pályaudvarnál s aztán jelzi, hogy Kelenföldön beszáll hozzája még valaki s evvel kezét a szájához emelve int, hogy senkinek ne szóljak, Ha meg Velencébe szándékozik utazni, hát Pesten csak Görzig vált jegyet. Ide megérkezve kiszáll s aztán még aznap, vagy másnap megy tovább Velencéig, hol esetleg már várja valaki s igy Pesten nem tudják meg, hogy tulajdonképen hova i& készült.
