Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-06 / 10. szám
XIV. évfolyam. 10. szám. Szekszárd, 1904. március 6. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. [Fél évre ... 6 » I Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór I könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg^j elemik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD EOHNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERE2STCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. hősei, tetteket várunk. És ime rövid négy hónapi miniszterelnökség után olyan nagyszabású reformokkal áll elő Tisza István, amelyek a nemzett politikának a közös hadseregben soha nem remélt érvényesülést biztosítanak és amelyek messze túlszárnyalják Apponyi Albert grófnak és az egykori nemzeti pártiak összes katonai követeléseit. 1A magyar honos ifjak részére a közös hadsereg intézeteiben létesítendő 1073 állami alapítványi helyről szóló törvényjavaslat intézményesen biztosítja, hogy a magyar tiszteknek számaránya a legénységi számaránynak állandóan meg fog felelni, hogy a közös hadseregnek magyar csapatait magyar honos tisztek fogják kiképezni, a katonai képzőintézetekben pedig a tanórák fele magyar lesz, a miáltal és első sorban pedig az uj alapítványi helyek segítségével a magyar ifjúság a közös hadsereg nevelőintézeteiben és a tisztikarban — az eddigi panaszok és sérelmek megszüntetésével — a Magyar- országra eső ujoncjutalék arányában íog helyet foglalni/ K magyar ezredek tisztikara túlnyomó nagyrészben magyar tisztekből fog állani, a magyarul tudó legénységgel tehát magyar nyelven fognak érintkezni. Pár hónap előtt még senki sem remélte, hogy a a nemzeti vívmányok a hadseregben ennyire tért foglalhassanak. Amellett, hogy a Zwsa-kormány tagjait állandóan elfoglalták a képviselőház, majd pedig a delegáció. ülései, rövid kormányzati idejök dacára bebizonyították nagy munkabírásukat és alkotó képességűket. A hadseregre vonatkozó mélyreható reformokon kívül beterjesztették a képviselőháznak a magyar főudvarmesteri bíráskodásról, a vármegyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet illetményeinek szabályozásáról, a községi-, kör- és segédjegyzők fizetéséről szóló szintén nagy fontossággal birő törvényjavaslatokat. — A német birodalommal és Olaszországgal kötött kereskedelmi és vámszerződéseink lejártak, azok megujitandók. Az állami beruházások tervezett programijának megvalósítását alig várja az ország. Mindez hasztalan. Hiába az elért nemzeti vívmányok, hiába a bemutatott több hasznos és szükséges javaslat, az obstrukciónak fanatikus csoportja — miként a dervisek őrült táncukat az összeroskadásig járják — nem szünteti be gonosz játékát. Az államháztartást érje akármennyi baj, bármennyire szenvedjenek is a 4 évre visszatartott fcatonák, a behívott póttartalékosok és családjaik, a szegény adbji- zetöket sitflsa • bár a teljes tönkrejutásig a sok összegyülemlett jiátralékos adó és illeték, ez mind nem érinti az obstruáló vitézek tág lelkiismeretét. Azzal szintén nem törődnek, hogy az ex-lexnek csaknem egy év óta tartó hatása Tatárjárás. Méltó felháborodással és érthető elkeseredéssel hasonlította Tisza István miniszterelnök az obstrukció által az állami élet minden ágában okozott károkat, rombolást és pusztítást a tatárjáráshoz. Minden pozitív és gyakorlati cél nélkül folyik az ötnegyed év előtt megkezdett obstrukció, a parlamentarizmus eme rákfenéje, melynek bacillusait — sajnos — szintén nem lehet kiirtani. Mikor az obstrukció Széli Kálmán alatt megindult, egyetlen törekvése oda irányult, hogy az ujonclétszám fölemelését célzó törvényjavaslat elfogadását megakadályozza. Ez Khuen gróf alatt, ki a javaslatot visszavonta, megtörtént. A békés parlamenti tárgyalások ideje azonban igy sem következett be, á rendes újoncokat, a költségvetést és az indemnitást nem szavazhatta meg a többség, mert egy kisebbségi töredék, mely politikai hitelét már rég elvesztette, vakmerő lelki- ismeretlenséggel lolytatta áz agyonbeszélés frivol és hazafiatlan taktikáját. Nemzeti vívmányokat kérünk — különben nem adunk újoncokat, lett az újabb jelszó. r Es Tisza István gróf miniszterelnök a katonai kérdésekben az értékes nemzeti vívmányoknak egész csoportját vette fel programijába. A puszta ígéreteknek nem hiszünk, mondották az obstrukció nagyszájú TÁRCA. Nem úgy van már mint volt régen. A kölesdi dalos egyesület folyó évi február hó 28-án tartott estélyén felolvasta: LÁGLER SÁNDOR. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — Mert hiába, csak Józsuának és ő neki is csak egyszer adatott, hogy a napot megállítsa, mig az Ur népe teljes diadalt nem arat a pogány filiszteu- sok felett. Minden változik körülöttünk és mi magunk is változunk. Változik a divat a ruházkodásban, változnak a társadalmi szokások, velünk együtt az illemszabályok. Például, milyen neveletlennek tartották volna csak egy ötven esztendő előtt is, ha valaki másnak a trüsszentésére nem mondta volna, hogy «kedves egészségére», amely jókivána- tot aztán illendő volt szépen megköszönni. Most egészen hallatlanná teszik, ha az ember egy jóizüt trüsszent. Boldogult apám engem úgy tanított étkezni, hogy a húst, amit tányérodra vettél, metéld el először szépen falatokra, kenyeredből is mess egy szeletet, azt vedd a balkezedbe s késsel vágj belőle egy-egy falatot, a kenyeret ne úgy tördeld, mert a kenyér megérdemli, hogy késsel mess belőle, azután a kést tedd le, jobb kezedbe vedd a villát, úgy egyél. Máig sem tudtam megtanulni a két kézzel való evést, jobb kézben a kés, balkézben a villa, csak egy falatot vágni le a húsból, a mártást késsel kenni rá a falatra és a balkézben levő villával a falatot előbb jól megnézni jobb szemeddel, aztán balszemeddel s azután vinni a bajusz alatt levő nyíláshoz s oly arczot vágni az egészhez, mintha áldozat volna tőled s csak a házi asszony iránt való tekintetből kebeleznéd be. Köny- nyü ezt igy leírni, elmondani, de megcselekedni 1 Sokszor próbáltam, de bizony a balkézzel fogott villával mindig eltévesztem az utat és minden falatnál kénytelen vagyok a kést és villát visszacserélgetni. No de Mátyás király még igy sem tudott bánni a villával, mert akkor még a királyi udvaroknál is csak a Kósáék villájával nyúltak a tálba s amint Geleotti megirta, Mátyás király különös elegancziával tudott étkezni, mert egészen tiszták maradtak az ujjal. Egy tekintetben azonban tulteszek az étkezés elegancziájának a legszigorúbb szabályain is. A kukoriczát nem úgy harapdálom le a csutájáról, hanem lefeszegetem villával. Hja, ennek is megvan a maga oka. Hiába mondtam már az egérnek: «Adok neked csontból, adjál nekem vasból. Azelőtt úgy tanították be a felszolgáló cselédet, hogy mikor tányért vált, vegyen balkarjára egy stósz tiszta tányért, aztán a vendég elől valót tegye felül s alulról adjon egy tisztát. Most a szegénynek minden egyes tányért külön kell elvinni a kredenczhez s külön hozni másikat. Most már illetlen dolog az érkezés kezdetén jó étvágyot kívánni; de mily «.pvetkezetlenség asztalbontás után a kedves egészségére kivánás, még pedig nem is egyszerre, hanem mindenkinek külön-külön, úgy hogy egy tizenöt tagból álló társaság körében tizenötször-tizenöt, összesen kétszáz- huszonötször hangzik el a «kedves egészségére» kézfogással, mint a franczia négyesben az «einfach schain», kézcsókkal vegyest, akit kézcsók illet. * Milyen boldogok voltak azok a régi szónokok, beszédközben nem bántotta az ádámcsutkájukat az a négyszeres ingnyakat és gallért összeszoritó, lipusi mustához vagy harisnyastoppoló fához hasonló gomb, amelynek hátsó karimája folyton in- gerli a gégefőt. Tessék megnézni Luther Márton arczképét, szép finom battiszt fűzővel van összekötve, két bokorra, az ingnyaka. így lehetett Kálvin Jánosé is, Pázmány Péteré is, csakhogy ezeknél a sürü hosszú szakái elfedi. Igaz, hogy Luther Márton maga nem tudta volna ily szépen megkötni, de hát Luthernek megkötötte Bora Katalin, Kálvinnak de Bür Ida, — ha kötötte jól tette . . . — es Pázmány Péternek is csak volt egy famulusa, aki megkötötte neki. Hasonló inzultusnak van kitéve irás közben a manchetta gomb részéről a kézcsukló ütőere, mert az az Isten verte gomb mindig oda fordul, úgy hogy az ember ledobja az irótollat s ökölbe szorítja a markát, hejh, ha ilyenkor itt volna az a német, aki kitalálta, de röpülne az a kalamáris, mint egyszer a sátán fejéhez Wartburgban! Vagy nem a német találta ki a manchetta gombot, haE
